Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

1984. november 21., szerda Somogyi Néplap 5 Könyvkiadás és vállalkozás Vállalkozó magánszerzők Őze Lajos szerepében TV-NÉZŐ Ejnye, Nyilas A vállalkozások korát él­jük. Van magánszínház, ma­szek antikvárium, magán­könyvkiadás viszont nincs. Már maga a kifejezés sem helyes. Ha a szerző műve felhasználásának jogait nem adja át, vagy a kiadó nem veszi át, az alkotó önmaga gyakorolhatja szerzői jogait. Ez esetben beszélhetünk szerzői, nem pedig magán­könyvkiadásról. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 64. paragra­fusa alapján a könyvek ki­adása is állampolgári jog, ha az nem ütközik az alkot­mányos törvényekbe, vagyis nem sért más népeket, val­lásokat, fajokat, ha nem pornográf és ifjúság-meg- rontó, fasiszta, uszító stb. Józan gondolkodású állam­polgár ilyen művek megírá­sára, kiadására nem gondol. Van viszont a magyar könyvkiadásnak egy nem is jelentéktelen szelete, amely „nem állami”. A szerzői kiadásoknak még ma is valami különös varázsuk van; mégsem gya­koriak, hisz a kiadás költ­ségeit a szerzőnek kell vál­lalnia, vagyis pénz kell hoz­zá, az pedig nem minden­kinek van. A szerzőknek sa­ját kiadású próbálkozásaik előtt hivatásos kiadókhoz kell fordulniuk, hiszen asaj- itóigazgatási előírás szerint csak a tőlük származó le­mondó nyilatkozat után en­gedélyezhető a szerzői ki­adás. Nem is olyan rég, a hat­vanas években a szerzői ki­adások indítéka nem a gaz­dasági haszon volt, hanem a presztízs, némely esetekben az elhunyt tisztelete, kíván­sága. A szerzői kiadások szá­ma 1962—67 között egy és négy között mozgott, még 1981-ben is csupán tizenegy volt, csak az utóbbi évek­ben közelítette meg a har­mincat. Nem a publikálási, hanem a vállalkozó kedv nőtt meg. „Talán ezzel is le­het pénzt keresni.” Igaz, nem túl sokat, de lehet. Kü­lönösen akkor, ha a könyv témája, vagy az író hírne­ve olyan, hogy 20 ezren fe­lüli megjelenéssel, illetve értékesítéssel kecsegtet. Le­het ezek között olyan is, mely korábban hivatásos ki­adónál jelent meg, de az eredeti első közlő kiadó különböző okok miatt a má­sodik kiadást már nem vál­lalja, például azért, mert egy újabb műveit, egy fiatal írót akar publicitáshoz jut­tatni. A szerző viszont nye­reségre törekszik, s ezt nem is lehet tőle rossz néven venni. A könyvárak kötött, hatósági árformába tartoz­nak. S miért éppen a szer­zői kiadásban megjelent művek árai ne emelkedné­nek? Ám e könyvek közül a magasztos cél kevésről mondható ed. E kiadványok inkább csak a divatos igé­nyeket elégítik ki. Demokratizálódunk, s he­lyes, hogy ez irányban is szélesítjük az egyéni kibon­takozás lehetőségét, s dőre­ség lenne megállítani. _ de ezen mindenképpen érde­mes elgondolkodni. A szerzői könyvkiadási szféra csak egyetlen kisebb területe a nem hivatásos könyvkiadásnak. A nem hi­vatásos könyvkiadást nem könnyű definiálni. Nem hi­vatásos kiadóknak azokat a társadalmi, politikai szerve­zeteket, intézményeket, ta­nácsokat és magánszemélye, két nevezzük, akiknek — amelyeknek — fő tevékeny­sége és feladata nem a könyvkiadás, azt csupán ki­egészítő tev ékenységkéni végzik. Vállalkozói szerepük rend­kívül különböző. Az egye­temek, a főiskolák, a könyv­tárak, levéltárak, múzeumok vállalkozása szellemi inno­váció. Kutatásaik eredmé­nyeit kívánják közkinccsé tenni. Tevékenységük több­nyire ráfizetéses, dotált. Ki­adványaik többnyire csak a szűkebb réteg számára ké­szülnek, s így példányszá­muk sem lehet akkora, hogy nyereség képződhetne. A könyvkultúra egészében be­töltött szerepük mégis je­lentős — éppen szellemi, er­kölcsi áldozatvállalásuk kö­vetkeztében. A nem hivatásos könyvki­adás a hatvanas évek elején kelt életre és nyert polgár­jogot Magyarországon. A hetvenes években sok kriti­ka, támadás érte a nem hi­vatásos kiadási szektort — részben jogosan. Indokolat­lanul sok jubileumi kiad­vány, periférikus, protokol­láris mű látott napvilágot — pazar kivitelben, egy-egy tsz vagy üzem jelentéktelen évfordulójára. Összességé­ben azonban e kiadványok mintegy 80 százaléka érté kés, hiánypótló. Ez minde­nekelőtt a tudományos in­tézetek könyveire, valamint a helyismereti kiadványok körére érvényes. A nem hi­vatásos — a tudományos és a helyi — könyvkiadás 1983- ra az áremelkedések miatt jelentősen visszaesett, külö­nösen a műszám tekinteté­ben,, és csak a nyolc évvel ezelőtti szintet érte el. A példányszám viszont eddig nem tapasztalt mértékben nőtt. Számos tőkeerős válla­lat, szervezet, intézmény „ráharapott” a könyvkiadás­ra. Ugyanakkor a rég óhaj­tott pécsi és debreceni ki­adó létesítése egyre távo­libbnak és elérhetetlennek látszik, holott ez nemcsak demokratizálási, hanem dé­centrai] zálási folyamatunk­ba is szervesen beleillik. Régebben a tanárok tudo­mányos publikációinak az iskolai értesítők adtak he­lyet,, ma ez a különböző múzeumi évkönyvek, közle­mények feladata. Támogatni kellene őket, hogy főként a vidéki értelmiség sokszor helyi érdekűnek látszó, de a nemzeti közműveltség köré­be tartozó tanulmányai ne szenvedjenek se kárt, se ké­sedelmet, hisz szegényebbek Könyvespolc A bőr pórusaiból ki lehet mosni, de a szempillákat hi­ába dörgöli — fekete ma­rad, mintha festve volna. A fotográfián fekete az arc, mégis derűs, a mosolyt a fehér fogak villanása kíséri. Egyetlen arc a száztizenhá- romezer köziül. Bányász ar­ca. Varga László riportjaiból szerkesztett, egyszerű kivi­telű kötetét forgatom. A Ma­gyar Ifjúság munkatársaként járta be a bányákat, igaz tu­dósításokat küldve a föld alól, a „pokol tornácáról”. A szenvedélyes együttér­zésről tanúskodó tudósítások hitelét növeli, hogy a szer­öze Lajos halálakor fél­beszakadtak a Vekker úr, hány óra? című film felvé­telei. Bacsó Péter most Jor­dán Tamást, a Csdky Gergely Színház művészét kérte föl új filmje főszerepére. Őze helyére. — Váratlanul érte a föl- kérés? — Igen is, nem is. Benne voltaim a filmben, az újság­író figuráját osztotta rám Bacsó Péter. Megrenditő és felemelő érzés volt Őzével forgatni, akiről mindnyájan tudtuk, hogy halálos beteg. De orvosai tanácsára is dol­gozott. mert szinte ez tar­totta életben. Miután a ren­dező rám osztotta elárvult szerepét, az enyémet Beze- rédy Zoltán vette át, aki szintén más figuráit alakított az első változatban. — Miről szól a film? — A történet egy kisvá­rosban játszódik, 44-ben. amikor a németek már meg­szállták az országot: a Ges­tapo korlátlan cselekvő. Ez a Wedsskopf Árpád absizoiút kisember; órás, aki hirtelen belekerül az eseményekbe. Éppen egy magyar katona­tiszt óráját javította meg. akiről 'viszont kideríti j Gestapo, hogy az ellenállás egyik vezetője. így csöppen bele Vekker úr a dolgok­ba ... S valamiképpen az utolsó emberi reménysuga­ra, igazodási pontja lesz a ző maga is próbálta a bá­nyászéletet. Apja, a leszáza­lékolt, nyugdíjas bányász az újságíró legkeményebb, zsörtölődő kritikusa lehet. Felelősség és szakszerűség érződik a tudósító soraiból, napfényre hozza a nem egy­szerűen munkát, munkahe­lyet, hanem sorsot is válasz­tó, vállaló bányászarcokat. Jelentések sorakoznak egy­más mellett, a hetvenes év­tized végéről, hogy hol tart az újra fontossá vált szén­bányászat; a földünk kincse­it erejével, tudásával kiter­melő ember. Meggyőzően ér­vel azzal a kishitűséggel szemben, hogy természeti kincsekben szegény a ha­zánk. 1976-ban, a szénkiter­melést szorgalmazó beruhá­zások kapcsán írja: álambá­nya lesz Márkus-hegyen. Ak­kor még nem tudhatta, hogy a szénért folyó küzdelemben, a biztonság magasabb fokán is áldozatokat szed a föld mélye. Tudósít az uránbá­nyászokról, akik kilencven­százalékos páratartalmú le­vegőben, trópusi körülmé­nyek között termelik az atomkorhoz illő ércet. Varga VEKKER ÜR: JORDÁN TAMÁS letartóztatottaknak, mivel az n fejében mindig ketyeg az óra. — Egy tévériportból tud­juk: a Gestapo^főnököt az operaénekes Melis György alakítja. Ez egészen szokat­lan partneri viszony lehet. — Melis operaszerepeiben is kitűnő színész, erőssége a játék is. Nagyszerű érzés vele dolgozni. — Egy jellegzetes, unal­mas kisváros elevenedik meg a filmen. Kik ennek a figurái? — A katolikus plébánost Kállai Ferenc alakítja, akivel Vekker úr sakkoz- gat. Az órás elvált fele­ségét Bánsági Ildikó játssza, a magyar ezredest Gelley Kornél, Végvári Tamás csendőrt formál meg. Ke­vésszereplős film lesz. Őzé­vel a film egyharmada ké­szült el, de én már a for­gatás előtt „láttam eb­ben a szerepben. Világo­san tudtam, milyen Vekker urat formál majd. Magamat viszont nem látom előre a szerepben, bár körülbelül nyolc forgatási napon túl­vagyunk. — Hol veszik fel a film jeleneteit? — Bacsó összeszokott stábjával Kőszegen dolgozik, így december közepéig Ka­posvár és Kőszeg között in­gázom. L. L. László onnan hoz híreket, ahol méterekkel, tonnákkal mérik az időt. A bányászok földfeletti hétköznapjairól is beszámol, miszerint a gráner (a bá­nyász) életét hogyan változ­tatta meg az a társadalom, amelyben végre megbecsülik őket, s amelyben a legjobban fizetett munkásréteggé vál­tak. Zárt világ a bányászo­ké, a hétköznapjaikba való bepillantás megrázó és föl­emelő. A Lapkiadó Vállalat há­romezer példányban adta ki a riportokat . Szociografikus fotóillusztrációit Harmati János készátettte. Az élőszó szerzője dr. Kapolyi László, ipari miniszter így ír: „ ... ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik a bányá­szatot csak hírből ismerik, mert ezekből a riportokból megérthetik, mi vonzza oda, mi tartja meg az embereket e közismerten nehéz, sokszor kegyetlenül nehéz mesterség­ben. Ajánlom ezt a könyvet — mindenkinek. Jó szeren­csét!” K. L. Milyen kár, hogy Nyilas Mihály nem fogadta meg az anyai útnaválót: „Légy jó mindhalálig!” Bár akkor — készséggel elismerem — so­hasem vált volna tévésze­replővé a Kék fényben. így meg ország-világ láthatta, hogy meg is elevenedett, ho­gyan kötötte el a személy- gépkocsit a lakótelepről, nem törődve a szélvédőn kapirgá- ló fürdőköpenyes férfival. Ki korán kel, autótolvajt lel. Azért nem az a tanulsága az esetnek, hogy ha véded a másét — röpülsz! Abban vi­szont nagyon bízom, hogy ezt a Nyilas Misit a karcer várja. A tévériport mindig az itt és most érzetét kelti néző­jében. Előnye ez a frisses­ség-hatás, hátránya, hogy mindazt, amit egy újságri- port írója készen nyújit át az olvasónak, itt önmagunk­nak kelMene) megszerkesz­teni magunkban. Ha nem vagyunk lusták, vagy fárad­ták, általában ki is dolgoz­zuk magunkban egy-egy ri­portalany jellemét, viszonyát másokhoz, következtetünk érzelmi világára stb. De ri­porter a talpán, aki láttatni is tudja alanyait! Mindez egy régi, 1970-ben készült tévériport kapcsán jutott eszembe. Csütörtökön este a 2. műsorban felújí­tották a Szülőföldem, Mező- szálas című 55 perces riport­filmet, melyben Németh László mutatta be szűkebb pátriáját. Mintha újra itt járt volna közöttünk. Hiszem, hogy éppen evvel a B. Me­gyei Gabriella rendezte film­mel vált sokunk számára Né- méth Lászlóból Laci bácsi­vá. Hogy kellenek az ilyen, életközéibe hozó filmek, ami­kor egy-egy jeles személyi­ség abban a közegben mu­tatkozik meg, amelyből vé­tetett! Nem csak az volt nagy élmény, ahogy sorra ráismerünk az Iszony, a Gyász színhelyeire. Nemcsak az a felismerés vonzott és taszított bennünket, hogy az író igenis „emberhússal él”, _— No, te is jól bevásárol­tál, italán családi összejöve­tel lesz nálatok? — kérdi a pénztárosnő egy kis falúsi boltban az előttem álló hölgytől. — Á, nem! — de család­látogatás lesz Ma az óvó­nők jönnek, holnap a fiiam osztályfőnöke. Tudod, hogy van ez? Nem maradhatok szégyenben... ! Sajnos, a családlátogatá­sok effajta értelmezése nem egyedi eset. Most van a családlátoga­tások ideje. Ekkorra a pe­dagógusoknak már van elég tapasztalatuk a gyermekek­ről, több információval tud­nak szolgálni, mint tanév­kezdésnél. A családlátogatás a közös nevelés ügyét, a szü­lő—pedagógus eredményes munkáját, kapcsolatát segíti elő. Jó, ha készülnék rá, de ne vendégeskedéssel. Szer­vezzék úgy ezt a napot, hogy a nagytakarítás, sütés-főzés ne erre az időre essen. Amennyiben lehetséges, pró- bájáfc úgy megszervezni ezt a napolt, hogy mind a két szülő otthon lehessen. Így az anya ils, az apa is eámond- haitjá véleményét gyerme­kéről. Közösen hallhatják a pedlagógws kérését, javasla­tát. Gondolják át előre, hogy milyen nevelési-oktatási kérdésben' kérik a pedagó­ha igazi író! Rokonait, bará­tait veszi-viszi regénybe. Et­től olyan hitelesek Németh László csodálatos művei. Az is igazi élmény volt, ahogy beszélgetett faluja lakóival : elöljárókkal, és tisztséget nem viselőkkel egyaránt. Csöndessége, bölcsesség- fedezetű érdeklődése — s ez valódi érdeklődés volt, nem kétséges! — mély nyomot hagyott bennünk, és megerő­sített abban a hitünkben, hogy az igazán jeles szemé­lyiség, a valódi nagyság min­dig szerényen közvetlen. Hogy a műsortípus mit sem vesztett erejéből, hatá­sából; a vasárnap délutáni újabb Szülőföldem .. .-riport bizonyította: Gion Nándor, a kitűnő jugoszláviai magyar író, színigazgató otthon. Szenttamáson járt. A hét riportjai, dokumen­tumfilmjei közül kiemelke­dett vólna még Magyar Jó­zsef mozikban is vetített A mi iskolánk című alkotása. De olyan megcsonkított, se füle, se fahka formában ke­rült a képernyőre, hogy arra gyanakszunk, valamely tan­ügyi hatalmasság kiskorúnak ítélt bennünket az egész megtekintéséhez. Zsurzs Éva Mikszáth Kál­mán keserű-édes Különös házasság című regényéből készült négyrészes sorozatá­ból három részt már lát­hattunk. Kicsit elnyújtottalak érzem, az esketési résznek nem volt feszültsége; mégis megközelíti a jeles rendező­nő máig csodált A fekete vá­ros adaptációját. Kellemes­szellemes volt Somogyi Pál klasszikus alaphelyzetre épített, de idősíkok összeke­verésével humort fakasztó Róka fogta csuka című ko­médiája Hidas Frigyes pom­pás muzsikájával Erdődy János verseire. A Bán Ró­bert rendezte produkcióban szívesen játszottak a színé­szek: Hernádi Judit, Szom- bathy Gyula, Sztankay Ist­ván, Csákányi László ... gus véleményét, milyen egyéni kérésük van a gye­rekkel kapcsolatban. Fölösleges az időt holmi apró-cseprő beszélgetések­kel elfecsérelni. Csak azok­ról a gondokról érdemes szólni, amelyek valamikép­pen érintik a gyereket. A vélemények, nézetek megoszlanak afelől is, hogy részt vegyen-e a csemete ezen a beszélgetésen. Nos, az ő szempontjából azért előnyösebb, ha jelen van, mert megbizonyosodhat ar­ról, hogy a felnőttek nem „szövetkeznek” a háta mö­gött, hallhatja azokat a kér­déseket, dicséreteket, hiá­nyosságokat, amik rá vo­natkoznak. De nem szabad a gyerek jelenlétét felhasz­nálni a megszégyenítésre. Hogy — rossz megoldásból — olyan titkait, szokásait árulják el, ami az örökös szégyenérzet miatt hátráltat­ja, sőt meg is akadályozhat­ja a jó gyerek—pedagógus kapcsolat kialakulását. A látogjafás sikere tehát nem azon áll vagy bukik, hogy mi kerül az asztalra, hanem azon, hogy a szülők ezt az alkalmát hogyan használják föl tapasztalat- szerzésre. Pfeifer Éva vezető óvónő lennénk nélkülük, Zöld Ferenc Méterekkel, tonnával mért idő Varga László: Sorsyállalók Leskó László NEVELÉSRŐL Vendégvárás vagy családlátogatás?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom