Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. november 28., szerda Somogyi Néplap 5 Somogyiak a néptánc felleg­várában A budai Várhegy alatt, a Corvin téren áll az Állami Népi Együttes székháza, köz­ismertebb nevén a Budai Vi­gadó. Az előcsarnokban nagy sdlkierek emlékét idéző ruhák, jelmezék kiállítása fogadja a belépőt. Köztük néhány egy­szerű, személyes tárgy, szem­üveg, agyonhasznált pipa- szurkáló. Megdöbbentő köz­vetlenséggel őrzik Rábai Miklósnak, az együttes alig több miint egy évtizede el­hunyt alapító vezetőjének emlékét. E patinás épület kristály- csillár os színháztermében mutatkozott be hétfőn esjte a Somogy táncegyüttes. A Táncfórum meghívásiára már másodszor szerepeltek itt ön­álló estien a kaposváriak. A Művelődési Minisztérium irányítása alá tartozó szer­vezet, amely rendszeresen le­hetőséget ad a legjobb hazai és külföldi tánocsoportok be­mutatkozására, ezúttal meg­alakulásának 35. évfordulója alkalmából hívta meg az együttest Mosóczi István ve­zetésével. A rendezők elmondták: az előadásra már hetekkel ko­rábban elfogytak a belépője­gyek. A zsúfolásig megtelt nézőtéren külföldi Ibusz- csoportok és a szakma hazai ismerői egyaránt érdeklődés­sel várták a műsort. Kedves gesztusként az elő­adás kezdetén a két „test­vér”, az ugyancsak Mosóczi- tanítvány BM Duna Művész- együttesének táncfcara és a Szentendre táncegyüttes kö­szöntötte rövid műsorral a 35. születésnapját ünneplő Somogyot. Aztán színpadra léptek a mieink. Pergő tán­cuk, lendiülétes koreográfiáik még tapsolásra sem hagytak időt a közönségnek. Hol a lá­nyok robbantak be, tarka szoknyában, játszva, dalolva, kardkázva, hol a fiúk járták a büszke legényest, hol évő- dő, vidám páros táncuk ka- valkádjával árasztották el a színpodot. A programban sze­repelt az a félórást kompozíció is, amelyet az idén nyáron mutattak be először a szak- szervezeti együttesek orszá­gos minősítő fesztiválján, valamint több régebbi, jól is­mert koreográfia: a Ballada, a Pergetve, a Leánytánc, a Páros. A háromszoros kiváló együttest vastap6 szólította vissza újra meg újra. Fiata­los, vidám mozgásuk a kö­zönség minden rétegében tet­szésre talált. Az ország leg­jobb együtteseinek fórumán, a magyar néptánc fellegvá­rában. T. K. Ünnepi műsorával decem- pr 2-án mutatkozik be a 35 éves Somogy táncegyüttes Kaposváron, a Laitinca mű- . dődésd központban. A pedagógusok közérzete „Akit az istenek gyűlöl­nek, azt pedagógussá te­szik” — tanultuk annak ide­jén a latinórán, s bizony, nem igazán értettük az óko­ri bölcsesség velejét. Ho­gyan is érthettük volna, amikor úgy éreztük, nevelő­ink abszolút hatalmat gya­korolnak fölöttünk, szüléink is mindig a tanáraink iránti teljes tiszteletre biztattak, s maguk is igencsak tisztelet­tel viseltettek irántuk. Aztán fölcseperedvén rá­jöttünk: van igazság ebben a keserű mondásban. Akit pedig közülünk nem szeret­tek az istenek, az — jó né­hány éven át e sorok írója is — a saját bőrén tapasz­talta: a pedagóguspálya ne­héz pálya, a pedagógus hely­zete társadalmunkban ko­rántsem mondható meg­nyugtatónak. — Persze — akárcsak a legutóbbi negyven eszten­dőben is — gyakorta vál­toztak a dolgok. Olykor megfelelőbb, olykor nehe­zebb volt a helyzet És ho­gyan állunk ma? Mit tükröz a pedagógusközérzet Ma­gyarországon 1984-ben? Azt hiszem : eléggé változatos képet Ebből a képből nem hiányoznak a gondok, ame­lyeknek eredete többféle. A gondok egyik fő forrá­sa : gazdasági helyzetünk ál­talános nehezülése. Ennek hatásai alól nem vonhatja ki magát az oktatásügy sem, habár a művelődési kor­mányzat igyekszik lehetővé tenni, hogy legalább a szin- tentartásra elegendő anyagi fedezet jusson. Ezt biztosí­tani azonban korántsem könnyű. A másik ok, ami miatt fo a pedagógus feje: oktatás­ügyünk változó korszakát éli, s e változások közepet­te, bizony, nem egyszerű megfelelni a változatlan kö­vetelményeknek. Azoknak, amelyeket így fogalmaz meg a jövő évben az országgyű­lés elé kerülő oktatási tör­vény tervezete: „A pedagó­gus kötelessége, hogy okta­tómunkáját legjobb tudása, valamint a nevelési progra­mokban, a nevelési és okta­tási tervekben, a tantervi irányelvekben foglalt köve­telmények szerint végezze.” (40. § 2. pont.) A nehézség éppen abban áll, hogy a programok, ter­vek, irányelvek elég gyak­ran változnak, s némelyik­ről kiderül, hogy nem állja ki a gyakorlat próbáját. Aki figyelemmel kísérte a ma­Egészségnevelési hét Lábúdon Az egészséges életmód egészségünk záloga — ezt választották a lábodi egész­ségnevelési hét mottójául a rendezők. Szeretnék mind több helybelivel megértetni : az egészség védelméhez hoz­zájárul a korszerű táplálko­zás éppúgy, mint a káros szenvedélyek kerülése vagy a mozgás, a tisztaság. Hétfőn este nyitották meg a lábodi művelődési házban a programsorozatot. Balta László, a községi pártveze­tőség titkára beszédében többek Iközött elmondta, hogy Lábodon, illetve a társközségekben a múlt években számottevő ered­ményeket értek el. Ma két körzeti orvos és egy fogor­vos ál! a lakosság rendelke­zésére. Korszerű rendelőket építettek, Lábodon és Nagy­korpádon biztosították az egészséges ivóvizet, s hama­rosan lesz Ri nyabesenyőben is. Ahhoz azonban, hogy egészséges környezetről be­szélhessünk, az is szüksé­ges: a lakosság tartsa be a legfontosabb írott és íratlan szabályokat. Ezekről a hét előadásain hallottak — il­letve hallanak majd — a lábodiak. Többek között dr. Vincze Tibortól, a megyei köjál .osztályvezetőjétől, dr. Mozsgay Gézától, a megyei köjál szakorvosától. Meghív­ták dr. Veszprémi Béla ge­netikust is, ő a családterve­zésről szól majd. A helybeli orvosok több előadást is vállaltak ezekre a napokra. Dr. Lévai Iván körzeti üzemorvos például arról beszélt tegnap este, hogy az idült betegségek esetében milyen szerepe van az egészséges táplálkozás­nak. dr. Geczk László fog­orvos pedig a fogápolás fon­tosságáról tart előadást. Dr. Nyéki András a lábodi gyógyszertár vezetőjével, Rákócziné Écsi Évával az idős embereknek tart elő­adást az idült betegségek gyógyszeres kezeléséről. Az egészségvédelem nem­csak orvosi, hanem pedagó­giai feladat is: ha többet nevelünk, kevesebbet kell gyógyítani. Ezért több elő­adást is tartanak majd a helyi általános iskolákban Dr. Lévai Iván például ár­ról. hogy a káros szenvedé­lyek milyen hatással vannak a fiatal szervezetre, dr. Geczk László pedig a gyér mekkori fogápolás fontos­ságáról szól. Az általános iskolákban egyébként vöröskeresztes- vetéMkiedőt és fiiUmvetítést is rendeznek. Ugyancsak ott tartják a háziasszonyok aerobiik-tanfolyamának meg­nyitóját. A Csibeház nevet kapta a Balti-tenger parti Mirov halászkolhoz új óvodája. A gaz­daság vezetői teljes szabadságot adtak a ter­vezőnek elképzelései megvalósításához, aki azután nem is fukarkodott a jobbnál jobb ötletekkel. A játszószobákat például hatal­mas üvegtetős ablakokkal tervezte, ahová szinte ömlik a napfény. A rajzfoglalkozá­sokhoz olyan szobák készültek, amelyek csú­csos üvegtetőn keresztül kapják a világossá­got. Igazi műtermi hangulatot árasztanak a festőállványra emlékeztető rajzasztalok; eze­ket, valamint a pihenőszobák eredeti búto­rait a kolhoz kísérleti fafeldolgozó műhe­lyében készítették. Nem csoda, hogy míg a szülők dolgoznak, a gyerekek szívesen töl­tik a napot ebben a kellemes környezetben. gyár oktatásügy legutóbbi négy évtizedét, az megérte — mondjuk — az 5+1 tün­döklését és bukását, a tago­zatos rendszer „bölcsek kö­vévé” nyilvánítását és ugyanennek a tagadását: hogy a technikusképzés neu­ralgikus kérdéséről ne is beszéljek, s ugyancsak ne soroljak példákat az egyes tantárgyak apróbb-nagyobb változásairól, amelyek mind többletigénybevételt jelen­tetitek a pedagógia munká­sai számára. Harmadjára: még mindig nem megfelelő a pedagógu­sok és a szülők, a pedagógu­sok és az őket körülvevő tágabb társadalom kapcsola­ta. Ehhez járul, hogy — lé­vén a pedagógus munkatel­jesítménye egzaktan nem mérhető — elég bizonytalan a nevelők munkájának érté­kelése. Gyakran előfordul, hogy nem annak jut az anyagi és erkölcsi megbe­csülés, aki a legjobban ne­vel. oktat, hanem annak, aki — olykor korántsem a lényeget kifejező „mutatók’ tükrében — a legjobb ké­pet tudja mutatni munká­járól. Elfogadás előtt áll az ok­tatási törvény. Remélhetőleg sok mindent egyértelművé tesz majd, s az illetékesek érvényt is tudnak szerezni hatályának. Ámde jó lenne, hogy amikor a honatyák a a végleges szöveget elfogad­ják, a törvény betűje és szelleme egyaránt az egyen­lőséget sugározza. _.A peda­gógus kötelessége — így a tervezet (40. § 2. b) pont) —. hogy a gyermekek, tanulók, hallgatók emberi méltósá gát és jogait tartsa tisztelet­ben ...” A tanuló csupán arra van kötelezve, hogy „tanúsítson tiszteletet a pe­dagógusok személye és mun­kája iránt...” (36. § 2. c pont). Ez ugyebár jóval ke­vesebb ! A szülők — és a bennük megtestesülő társa­dalom — számára viszont nincs ilyen paragrafus. Pedig kellene! S akkor jobb lenne a pedagógusok közérzete is. Morvay István Micsoda frigy! Akkor még csak három fo­rintba kerültek az Olcsó könyvtár kötetei. A kiflipén­zemen spórolt kétszer háro­mért már megkaptam Mik­száth Kálmán Különös há­zasság című regényét két könyvben. Ezerkilencszázöt- venhatot írtak, hetedikes voltam; nem is volt még ne­kem való akkor ez a mű. Újra elővettem a sárga kis körteteket, hogy képernyőn láttam a művet négy hosszú részben, Zsurzs Éva rendezé­sében. Mert az volt a gya­núm, hogy Mikszáth regé­nyében rövidebb, frappán­sabb az expozíció és minden cselefcménymozzanat gyor­sabb. Tévedtem. Valószínű, hogy a korábbi, régi film- változat „hamisított” a na­gyobb tempóval. Már ha ha­misításnak tudjuk a ritmus ilyen változtatását... Mert az egykori filmváltozat — hogy a hasonlatnál marad­junk — polka, a mostani lassú keringő. Néha legszíve­sebben odaszólnánk a kar­mesternek: „Pat tagosabb an, karnagy úr!” „Keringőnek” viszont a Különös házasság nagyonis dallamos, könnyen járható. A századfordulón írt mű, amely a múlt század elején játszódik, kellemes, és ex­portképes produkció gyönyö­rű kastélyokkal, régi város­részekkel, pompás kosztü­mökkel, szép színésznőkkel stb. Csak úgy mellékesen: a Horváth Piroskát alakító harmatosán üde Ivancsia Ilona somogyi kislány . .. Ha nem is érzem olyan tökéle­tes közönségfilmnek, mint Zsurzs másik Mikszáth-ren- dezését, A fekete várost, mégis elnyerte rokanszenve- met. S ki tagadná, hogy a a tévéfilmben jól kirajzolód­tak az erővonalak: a bomló feudalizmus keretei között pankrátorként viaskodó, kö­zépkort konzerváló klérus és a liberalizmust óhajtó neme­si réteg ... Mint minden igazi közönségfilmben, lehe­tett szurkolni a jóért; s bár alulmarad, Tóth kocsméros- sal hisszük, hogy él valahol inkognitóban egy pár, a haj­dani Buttler gróf és Horváth Piroska. Zsurzs Éváról portréfilmet is láttunk a héten. Jobb, ha nem minősítjük. Szilágyi János rámenőssége is meg­tört a rendezőnőről nyilatko­zók egyhangúan azonos vá­laszain. Hanem közben régi filmjeiből láttunk részlete­ket. Ha rajtam állna, azon­nal műsorra tűzném ismét Tamási Áron Világló éjsza­káját. Meg az E peiosz-ak- ciót. Meg a ... És folytathat­nám. Valóságos televíziótör­ténelem Zsurzs Éva Kossuth- díjjal is elismert munkássá­ga. És egyáltalán nem pi­ronkodnék, mint az egyik operatőr, hogy a rendezőnő „csak’ közönségfilmeket al­kotott! Hosszú hét volt tévénézői szemszögből, mert olyan sok mindent kínált a tv. Feltá­madt a Külpolitikai fórum, nem minden izgalom nélkül A Péntek esti randevú — téma: a válás — oda kötöt­te a figyelmet. Megy a nép­szerű ismeretterjesztő kate­góriába sorolt Szivárvány városvetélkedő, amelyben so­mogyi város nélkül is talá­lunk izgulniivalót, és gyara­podunk ismeretekben. Volt egy különlegesen szép vers­mondás.. A Vers — min­denkinek sorozatban Janus Pannonius gyönyörű Búcsú Váradtól című költeményét Éltes Kond elevenítette meg, Kabarészombatunkon A há­rom Pestőrt láttuk, nem na­gyon értve, mire föl ez a pestőrködés, ha később a da­liáknak nincs funkciójuk. Néhány jó poén elcsattant, de a régi patronok bezárul­tak. Miért, hogy mégis eze­ken kacagtak szívből a szék­sorokban ülők? A szovjet estet úgy, ahogy van — remek rajzfilmjeivel, szibériai tájaival, a mozi kezdeti éveit bemutató doku­mentumösszeállítással, Rajz- man Magánélet című filmjé­vel — megismételhetnék a 2. műsorban. Leskő László Valaki itt nagyon szépen kürt öl Szikár, egyenes alakja gyakran kimagasodik a zene­kar tagjainak sorából. Talán nincs is a világon nála ma­gasabb, soványabb kürtmű­vész. Pedig e hangszer so­kak szerint annyira igénybe veszi a tüdőt, hogy annak kitágulása következtében el­kerülhetetlen a megtestese- dés, Sőt, olykor az elhízás. Azt is mondhatná valaki: Friedrich Ádám fiatal ember még, majd észreveszi ő is évek múlva a kürtöléssel együttjáró következménye­ket. Pedig a Magyar Állami Hangverseny zenekar első kürtöse csaknem negyedszá­zaddal ezelőtt, 1960-ban sze­rezte meg kürtművészi dip­lomáját. Az idén töltötte be negyvenhetedik évét. Már másodéves főiskolás korában volt zenekari állása, hivata­losan 1966-tól, gyakorlatilag 1963-tól vezető kürtöse az említett zenekarnak. És per­sze szólista művész is, ebben a minőségében azonban saj­nos jóval ritkábban adódik számára szereplési lehetőség. Nevét az idén kitüntetettek sorában mégis a Liszt-díja­sok között találjuk. — Kürtművészi (diplomá­val a zsebében miképp egyeztethetők össze egyéni ambíciói és a kapott lehető­ségek? Milyen érzés szólisz- tiikus ambíciókkal zenekar­ban ülni? — Kürtös számára egészen természetes, hogy „főfoglal­kozása” a zenekari munka. Igaz, hogy a zenei életben olyasféle nézet uralkodik, hogy a közönséget szóló- hangszerként csak a zongo­ra, a hegedű, esetleg a gor­donka érdekli, és persze az emberi hang, de szerintem a színvonalas produkció, a jó zene mindig magával ragad­ja az embereket, bármilyen hangszeren is szólal meg. Mindenesetre kürttel a kéz­ben ritkábban játszhat az ember például versenyművet, s ezért annál nagyobb a fe­lelősség, amikor mégis meg­adatik. Nem érdektelen azon­ban kürtös számára a zene­kari tevékenység sem, hi­szen a nagy romantikus szimfóniákban egymást kö­vetik a kürtszólók, amelyek­ben a művész bizonyíthatja tudását, muzikalitását. És én éppen a Magyar Állami Hangversenyzenekarban vég­zett munkámért kaptam a Liszt-díjat. Pedig örökké elé­gedetlen vagyak magammal, állandó harcban állok saját igényességemmel. Nemrég még egészen természetes volt mindenki számára, hogy egy szimfónia kellős közepén a kürtös egy-két hamis hangot fúj. Ma már ez komoly hi­bának számít. Ismerek kür­tösöket, akik egiész pályájuk alatt mindig tisztán játszot­ták, például volt szakiskolai tanárom, Konti lzidorusz, aki páratlan szépségű kürt­hang birtokosa volt. És ha én nem is játszottam min­dig hibátlanul, nagyon jól esett, amikor Ferencsik Já­nos engem bízott meg 1964- ben, hogy a nyugat-németor­szági turnén Brahms egyik szimfóniájában én játszam az első kürtszólamot, mert — mint mondta — „a maga hangja kitűnő Brahms- hang”. Ilyesfajta zenekari si­ker többet ér a legsikere­sebb szólistaprodukciónál is. Persze, ha a magam játékát kell megítélnem, elmondha­tom, hogy eddigi pályám alatt csak igen ritkán for­dult elő, hogy játék közben hirtelen azt gondoltam: — Ez nem lehet igaz! Valaki itt nagyon szépen kürtöl! Én lennék az... ? — Úgy tudom, diákéveiben sokat gordonkázott, zongorá­zott is ... — Nagyon szeretem ezt a két hangszert. És ha vi­szonylag elfogadhatóan ját­szom kürtön, abban bizo­nyos, hogy a csellózásnak nagy szerepe volt. A gordon­ka funkciója a vonós kar­ban nagyjából megegyezik a kürt szerepével a fúvós hangszerek körében, de a gordonka ezen kívül megta­nított valamiképp egyfajta emberléptékű muzsikálásra is. Rávezetett, hogyan kell a zenéből kiindulva közelíteni a hangszerhez, s ha egyálta­lán van valami érdemem, akkor az éppen ez a fajta zenei szemlélet, ami persze a kürt esetében is érvényes. Szomory György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom