Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-13 / 266. szám
1984. november 13., kedd Somogyi Néplap 3 A népfront és a kisközségek Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Hazafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Ezek egytől- egyig apró települések, amelyek jövőjéről manapság sok fórumon hallani. E kistelepülések jövőjéről társadalmi vitát kezdeményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Miként tudja segi- teni a népfront a falvak népességmegtartó képességét? — ezekről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. — Mi a településfejlesz- tés jövőjének legfontosabb kérdése? — Az egyik legfontosabb az, hogy a helyi ügyekben a helyi vezető testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érintő kisebb vagy nagyobb kérdésekben felhasználják a lakosság véleményét és javaslatait. Mindamellett az elképzelések megvalósításához szükség van anyagiakra is. Magyarán tehát, arról van szó, hogy a helyi döntések megvalósításához helyben legyenek meg a hozzá szükséges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal kitérni arra is, hogy a helyi érdekek megvalósítása nem történhet egy nagyobb terület, vagy az ország érdekének a rovására. A helyes település- tervezésben ötvöződnie kell a helyi szándéknak és a központi irányításnak. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy a legfontosabb teendőket a központi településpolitikai elképzelések szerint ösztönözzék. — Ezt elfogadva mégiscsak fölmerül, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak népességmegtartó szerepének erősítése. — Az elvándorlásnak részint múltból hozott, részint a jelenben kialakult okai voltak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szubjektív értelemben is vett kiemelkedést jelentett. A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben járult hozzá az extenzív fejlesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a mezőgazdaság — éppen a munkaerőveszteségek folytán — mind erő- teliesebben kényszerült ráhangolódni az intenzív fejlesztésre. Ez az átrétegező- dés tehát szükségszerű volt, de napjainkra már hátrányos körülményeket is teremtett. E hátrányos körülmények lemérhetők a városokban tapasztalható túlzsúfoltságon, amely kétségkívül az életfeltételek bizonyos fokú romlásával jár együtt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy az óriási erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat beszélünk mostanában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sokan tévesen értelmezik. Az urbanizáció ugyanis nem azonos a városok felduzzasztásával. kizárólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széles körű városivá tételét. Falun, tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, hanem egyúttal komfortos élet- feltételeket is teremteni- Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről mindenekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvezőtlenül alakult ezekben a településekben a lakosság korösszetétele is. Ma már az is világos előttünk, az intézményüket vesztett kisközségek ezzel közösségi jellegüket, közösségi életüket veszítették el. Ezt nagyon gyakran szóvá is teszik az érintettek különféle falugyűléseken. A társadalmi vitában az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a lakosság találjon megfelelő munkaalkalmat lakóhelyén vagy ha ott nem is, legalább elfogadható utazási távolságon beiül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az ingázók száma és egyúttal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érinti a falusi lakosságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikora falvak népességmegtartó szerepének fontosságáról beszélünk, társadalmi érdekről szólunk. E társadalmi érdek kifejeződhet abban is, hogy a termelőerők elhelyezkedése jobban igazodjon a kistelepülések lakóinak igényeihez. Manapság, amikor ' mindinkább gyakorlattá kezd válni a decentralizálás, ennek meg is van a lehetősége. Miért ne kaphatna például a mainál jobban helyet a falvakban a fogyasztási szolgáltató- és feldolgozóipar? — Munkaalkalmak mellett az egészséges ivóvíz, a használható telefonhálózat avagy a jó alapellátás ugyancsak feltétele annak, hogy az emberek szívesen maradjanak falujukban. — Valóban így van. A Hazafias Népfront igyekszik is a maga lehetőségeivel élve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó példa erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátásának javítására a fogyasztási szövetkezetekkel. Ennek az együttműködésnek is része van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat, s gazdagabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesítéséivel, a közétkeztetés lehetőségeinek bővítésével a falvakban is mérséklődtek a háztartási munka terhei. Ugyanakkor a népfront bizottságok akciókat szerveznek a takarékos ság népszerűsítésére, valamint a szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrájának fejlesztésére. Felvetődött az is, hogy mielőibb napirendre kell tűzni a falvak bolthálózatának korszerűsítését. Emellett koránt- sincs minden lehetőség kiaknázva együttműködési munkánkban. Ennek egyik lehetősége a falusi turizmus feltételeinek feltérképezése, kialakítása. — S miközben sokan keresik a városba költözés lehetőségét . a városlakók mind szívesebben üdülnek, pihennek falun. — A nagy idegenforgalmat lebonyolító országok tapasztalatai azt mutatják, hogy hozzájárulhat. A falusi tuíizmus folytán ugyanis a helyi vállalkozók munkaalkalomhoz, bevételhez jutnak. Tavaly széleskörűen igyekeztünk tájékozódni arról, hogy van-e ehhez fogadási hajlam községeinkben. A tájékozódás biztató eredménnyel zárult. Sok faluban volna akár tíz-húsz család is. amelyik szívesen fogadna üdülővendégeket, hajlandó az arra alkalmas szobáit, lakrészeit rendszeresen bérbeadni. A január elsejével életbelépett minisztertanácsi rendelet a magán- szállások idegenforgalmi hasznosításáról serkentőleg hathat. Amennyiben az egyéni váílalkozókedvhez társul a mezőgazdasági nagyüzemek támogatása is, jó irányba fejlődhet hazánkban is a falusi turizmus, amelynek egyúttal az is kifejezetten társadalmi haszna lehetne, hogy az érdeklődő városi vendégek közvetlenül megismernék a falusi életet, a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. FeJér Gyula „A dolgozók véleménye is számít” „Jobb lenne az egyéni bérezés” Bér az első osztályú munkáért Megtartani az embereket Lengyeltótiban a Kapos- gép 2. számú gyáregységében nagyüzemi, kereskedelmi célokra hasznosítható magas- raktárakat készítenek. Az óriásraktárak mindig a megrendelők egyedi igényei szerint készülnek, így alig van ismétlődő jellegű munkája az itt dolgozóknak. Ez nehézséget is jelent, mivel a munka szervezéséhez, műszaki előkészítéséhez felkészült, alapos szakmai ismeretekkel rendelkező szakmunkásokra van szükség. Ahhoz, hogy a munkaerőben amúgy sem bővelkedő településen működő gyáregység meg tudja tartani dolgozóit, új — a korábbinál hatékonyabb — érdekeltségi rendszer kidolgozására volt szükség. — Először mindenki félt az új bérezési rendszer bevezetésétől — mondja Kanizsai László, az előkészítő üzem csoportvezetője. — Nem tudtuk, melyik kategóriába sorolnak be bennünket. Most már néhány hónap tapasztalatával elmondhatom, hogy kisebb korrigálásokkal ugyan, de beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A cél az volt, hogy többet keressünk, s ezt sikerült elérni. Korábban nem volt érdemes 100 százalék fölött teljesíteni, mert nem fizették meg, most alkatrészenként előre tudjuk, melyikért mennyit kapunk. Már A hideg mintha csak megrendelésre érkezett volna. A 10 éves Somogy Áruház jubileumi börzéjének szervezői mindenesetre jól időzítették az egy hétiig tartó kedvezményes vásár kezdetét. — Az idő mindenképpen kedvező — mondja Kovács Ferenc, az áruház igazgatója —, ezt nemcsak a hideg beköszöntésére értem, hanem arra is, hogy a volt Camea iUatszetbolt elköltözésével átmenetilleg üressé vált üzlethelyiséget hasznosíthattuk engedményes árusítással. Eddig ugyanis hely hiányában ez évben még nem tudtunk úgynevezett kitelepülési akciót szervezni Kaposváron. — Mit és milyen értékben árusítanak a börzén? — Elsősorban férfiaknak flanéMngeket, de kötött áruból és női fehérneműből is gazdag a választék. Az árengedmény 30—50 százaaz új bérezési rendszer bevezetése nagy változást jelentett, és olyan vezetői vannak a gyáregységnek, akik kikérik a dolgozók véleményét. — Sajnos, a munkakörülmények és az érdekeltség hiánya nem csábította a szakmailag képzettebb dolgozókat a gyárba. Amikor én beléptem ide, azon a napon hatan jelentették be a távozásukat — mondja Lipusz András igazgató. — Az elmúlt évek visszafogott beruházásai ellenére magasraktárak vásárlására jelentős összegeket fordítottak mind a hazai, mind pedig a külföldi vállalatok. Ahhoz, hogy a szerződéseknek eleget tudjunk tenni, stabil munkaerőre, jó szakmunkásokra van szükségünk. Sokan mentek el innen az utóbbi években vélt, vagy valós sérelmek miatt. Bízom benne, hogy megállt ez az elvándorlási folyamat, és ehhez hozzájárult az április elsejével bevezetett új érdekeltségi rendszer is. Ennek az a lényege, hogy a gyártmányoknál szükség szerint emeltük, illetve csökkentettük a normaidőt, bevezettük a minőségi bérezést. A másodosztályú termékeiknél például csak a kitűzött normabér 80 százalékát fizetjük ki. A fenti és a még ehhez kapcsolódó intézkedések következtében . lék, az árusításba bevont 1 árualap 2 és fél millió forint. — Milyen többletmunkát jelent egy ilyen börze az áruház dolgozói számára? — Az első napon 18 dolgozónk fogadja a vásárlókat. Ezenkívül az előkészület is több munkát kíván, de szívesen vállaljuk, mert a kereskedő a forgalomból él, és tapasztalataink szerint ezek a börzék mindig kedvező f ogadtatásra találták a vásárlók körében. Ebben az évben pedig még a 10 éves évforduló méltó megünneplése is kötelez bennünket. Az egészségügyi hét keretében összefogott a Vöröskeresztszervezet és a művelődési ház Memyén. Az egyhetes programban nemcsak tájékoztató, egészségre nevelő előadások hangzanak el, hanem kísérletet tesznek arra is, hogy a jó tanácsokat a kereskedelemben kapható árukkal „támasszák” alá”. 10 százalékos termelékenység-növekedést értünk el a múlt félévben. Gyödei Károly 1977 óta dogozik a gyárban. Alig fél évvel az új bérezési rendszer bevezetése után úgy láítja, hogy a dolgozók többségének magasabb a fizetése, de még ösztönzőbb lenne a rendszer, ha nem csoport, hanem egyéni bérezésben részesülnének a dolgozók. — Nekem száz-kétszáz forinttal nőtt a fizetésem június óta, tehát anyagilag mindenképpen kedvezőbb a változás. Jelenleg hatan dolgozunk a brigádban, és úgy vagyunk vele, ha már egyformán osztozunk a pénzből, akkor odafigyelünk arra is, ki mennyit dolgozik. Mint minden új kezdeményezésnél, ennél is varnak olyan részletkérdések, amelyeken változtatni, csiszolni kellene még, de majd kialakul. Az igazgató a változásokról szólva megemlíti azt is, hogy nemcsak a bérek alakulásában, a munka intenzitásában tapasztalható kedvező változás az elmúlt időszakban: megélénkült a szo- cialistabrigád-mozgalom is. Egy év alatt 12-re, a korábbinak kétszeresére nőtt a szocialista brigádok száma, megszilárdult a munkafegyelem, javult a munkaidő hatékonysága. — A közművelődéshez hozzá tartozik az emberek tájékoztatása, a minél szélesebb körű ismeretterjesztés — mondta Végh Imréné, a művelődési ház igazgató- helyettese —; ezért bemutatjuk — s meg is lehet vásárolni — azokat a termékeket, amelyekről beszélünk. Egyre több a cukorbeteg; tegnap délután dr. Angeli István főorvos erről tartott előadásit, s a Zselic Áruház erre az alkalomra elhozta azokat a diabetikus készítményeikéit, amelyek a cukorbetegségiben szenvedők részére is élvezhetőek, s ezek itt, a helyszínen meg is vásárolhatók. Nemcsak élelmiszeripari árukkal, hanem más termékekkel is felvonultak: keddtől három napig különféle iparcikkeket; háztartási felszereléseket, lakástextíliákat, felső- és alsóruházati holmikat visznek ki Mer- nyére, mintegy félmillió forint értékben, — Most már érdemes maradni a gyárban? — Igen. Persze a végleges stabilizálódáshoz szükség lesz még egy-két évre, de úgy érzem ösztönző programunk van. Az első félévet eredményesen zártuk, az éves tervünket is, ami az idén 103 millió forintos árbevételt jelent, különösebb nehézség nélkül teljesíteni tudjuk. Tőkés exportunkat például már most, jóval a határidő előtt teljesítettük, s ez számunkra azért is fontos, mert ebben az évben kapcsolódtunk be először a tőkésexport- szállításokba, s reméljük, hogy a gyár ismét vissza tudja szerezni korábbi hírnevét. Nagy Zsóka Panasz villanyszámlaügyben Kétféle indíttatásból hívta föl szerkesztőségünk ügyeletét Páncsics István, a fomyó- di kesztyűüzem vezetője. Egyrészt, mint szolgáltatást „éLvező” állampolgár, másrészt, mint egy sok embert foglalkoztató üzemért felelős ember panaszolta, hogy a Dédász Fonyódon is „korszerűsít” mások kárára. Ilyen „meccs” Kaposváron is volt, itt a lakosság nyerte meg, lapunk is részt vett a csatában. À helyzet most a Balaton-parton hasonlatos: a Dédász keszthelyi üzemigazgatósága küldött levelet az embereknek, hogy a korszerű ügyintézés azt követeli a fogyasztóktól: egy meghatározott napon zarándokoljanak el a helyi takarékszövetkezethez és ott fizessék be a villanyszámlán szereplő összeget. Nosza, rajta, több ezer fo- nyódi — ifjú és fürge, idős és nehezen mozgó — induljatok „búcsút járni”, mert az a korszerű. Panaszosunk második szempontja: a befizetési lehetőséget a legnagyobb dologidőben adták meg, se előtte, se utána. Nomármost — kérdi ő —, mit tegyen üzemvezetőként, amikor a cégnek tervet keli teljesíteni, és a dolgozók mind egy szálig villanyt befizetni kéredzkednek? A választ tőlünk ne várja, ám a kérdést ezúton közreadjuk, megtoldva még eggyel: mi lenne, ha a Dédász megkérdezné az érintetteket is, mielőtt korszerűsít? L. P. Jubileumi börze, Skála-vásár
