Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

1984. november 11., vasárnap Somogyi Néplap 5 . "T. -'r ♦*>‘ V’f kl J ( ' « *▼ ' * í M • jSa 1 v } “ f fiSB * J F ^ ' J ■ í 4 fc ■ ' • ' **?' . ,. . Á Csiky Gergely Színház sikeresen szerepel Moszkvában (Telefonjelentés) Egy színházi előadás sike­rét nemcsák — talán nem is elsősorban — a tapsökon le­het lemérni, bár nagyon so­kat mutat ez is. Ennél azonban jóval lényegesebb az, hogy miként reagál a néző arra, ami a színpadon történik. A kaposvári Csiky Gergely Színház első moszk- ! vai vendégjátékának előadá­sán igazán nem volt hiány nézőtéri tapsokban, akár Molnár Ferenc Liliomának három, akár Shakespeare Bamletjének két előadásá­ról van szó. A Liliomot a harmincas : éveikben játszották nagy si­kerrel Moszkvában: a szín- j házkedvelők mai nemzedéke ezért legjobb esetben is csak hallomásból, a színházi mú­zeum néhány totójáról te­merheti. Azt pedig már csak a szakemberek tudják, hogy akkor németből oroszra a Majakovszkij életében nagy szerepet játszó Lili Brick ül­tette át a darabot. A mai moszkvaiak, akiknek sikerült jegyet szerezni a Szovre- mennyik Színházba —a ven­dégjáték színhelyére — tu­lajdonképpen az első perctől együtt élték át a cselek­ményt a színészekkel: a né­zők értették és érezték Mol­nár leginkább pestinek is­mert alkotását. A Liliom moszkvai fogadtatása a ka­posváriak előadásában azt bizonyítja, hogy a külföldi nézőt sem hagyja érintetle­nül Molnár Ferenc monda­nivalója A vendégjáték másik da­rabjának, Shakespeare Ham- leijének ugyancsak igen me­leg v"!t a fogadtatása. Kü­lönösen a pantomim betét­nek volt nagy sikere. A vendégjáték kritikusi értékelésére még várni kell. A közönség fogadtatása azonban igazolta a Teatral- naja Moszkva értékelését, azt, hogy a kaposváriak a magyar színházművészet sa­játos alkotóműhelyét • képvi­selik. Anatilij Danyilov, a kulturális minisztérium szín­házi főosztályának helyettes vezetője mondta el: — Moszkvában ismert, hogy a Csiky Gergely Színház mű­vészei újító szellemű szín­házat csinálnak, érdekes kí­sérleteket folytatnak. A kaposvári együttest a Szovjetszkaja Kultúra úgy jellemezte, hogy a gerincét alkotó fiatal rendezők és színészek igazi színházi mű­helyt teremtettek azért, hogy segítsék kibontakozni a szí­nészegyéniségeket, megtalál­ni egyéni alkotói arcukat. Figyelemre méltónak találta a kulturális lap, hogy a Csi­ky Gergely Színház minden nézőhöz utat keres: reper­toárja ezért olyan gazdag : a klasszikusoktól a mai szer­zőkig terjed, és ebbe szerve­sen illeszkednek az órosz és a szovjet drámairodalom jeJ les alkotásai te. A Csikyi Gergely Színház moszkvai vendégjátéka igazolta az elő4 zetes várakozásokat. Baranyi Ilona MEGYEI FOTÓPÁLYÁZAT Fotóklubok — akárcsak más amatőr művészeti cso­portok — születnek, tevé­kenységükkel rangot szerez­nek, időnként elhalnak. A stagnálás, az elszürkü- lés ellen igyekszik hatni a Somogy megyei Művelődési Központ kétéves Compur fo- tóklubja, mely ismert fotó­sokból verbuválódott egy új közösség létrehozásának fris­sítő hatásában reményked­ve. Tavaly Jéptek először közönség elé. Kihívásnak te­kinthető megyei fotópályá­zatot hirdettek a fenntartó intézmény égisze alatt. A Compur életképességét bi­zonyítandó újabb pályázat­tal ösztönözték a megyében élő alkotókat. Nemcsak a Ifj. Soós György: Részlet szándék érdemli meg, hogy méltassuk, a pályázat nyo­mán megszületett megyei ki­állítás ennél is többről be­szél: rangos fórumot terem­tett a Compur Somogybán az itt élő fotósok évenkén­ti bemutatkozásának. Csütörtökön délután Ka­posváron, a megyei könyv­tárban a pályázat anyagából kiállítás nyílt. A résztvevők száma ugyan nem emelke­dett — talán egy bűvös kör tanúi lehetünk? —, de az al­kotások bizonyítják, hogy pezsdítően hatott a megye fotóséletére a Compur je­lentkezése, feladatvállalása. A fórum évente összegzi a klubhálózatban született je­lentősebb eredményeket. Tizenhat somogyi fotós szerepel a kiállításon feke­A magyar filmgyártás leg frissebb termékeit számos szemlén és fesztiválon mu tátják be a világban az el­következő napokban. Mann- heimben november 16—17-én Bódy Gábor A kutya éji da­la című produkcióját vetí­tik, November közepén ma­gvar filmhetet rendeznek a Jugoszláviái Ljubljanában, amelyen Mészáros Márta Ki íenc hónap, Ök ketten, Olyan mint otthon és Napló gyer­mekeimnek című alkotását, valamint Rózsa János Ka­bala és Szomjas György Könnyű testi sértés című produkcióját láthatja a kö-. zönség. % Balogh László: Akik újraálmodták te-fehér képpel, hárman színessel, kilencen diáVal. Félszáznál több fekete-fehér képet, egy tucatnál alig több színeset mutatnak be a me­gye fotósai, tegyük hozzá nyomban, egyelőre javarészt kaposvári alkotók. A szereplők többsége is­mert a megye fotóséletében, az országos és külföldi tár­latokon is többen rendszere­sen részt vesznek. A Com­pur a megalakulása óta szem előtt tartja azonban a tehetségek fölfedezését, szárnybontásuk segítését. A klub tagjait az újra va­ló törekvés jellemzi. Techni­kai tudással fölvértezve új és új világot igyekeznek föl­fedezni — ez érződik máso­dik kiállításukon. A megye fotósainak csu­pán egy része használja ki az alkalmat a Compur-pá- lyázaton való részvételre. Ám maga a kiállítás jó összképet nyújt a somogyi fotósok rrtunkásságáról — azt hiszem, ez a legfontosabb. Ambrus Tibor Bútorozott szoba, Balogh László Zászló, Berecz Gábor Lóerők, Boz- zay Tibor Akadály után, Gyertyás László Kapcsolat, Győri Vilmos A csomag, Or­szág László több, szociográ- fus igényű képe, Péter Já­nos Tavasz, ifj. Soós György Berzencei asszony, Szent- iványi Árpád Mi, kínaiak című képei emlékezetesek. A színes fotók közül Baksa Fe­renc, Sugár László és Tóth Ferenc több alkotása is meg­győző. A fekete-fehér képek ka­tegóriájában első díjat ka­pott- Balogh László, másodi­kat Bozzay Attila, harmadi­kat ifj. Soós György. Színes képekért első díjat nyert Su­gár László, második Baksa Ferenc, a harmadik díjat ugyancsak Sugár László ér­demelte. A diaképek kate­góriájában az első két díjat Baksa Imre nyerte el, a harmadikat Ambrus Tibor. Horányi Barna Hat esztendeje múlt, hogy kérvényt adtam be a postaigazgatóság­ra, szereljenek föl a lakáso­mon telefonkészüléket, mi­kor egy nap váratlanul be­állítottak a szerelők. — Trzan elvtárs — mond­ták —, sem objektív, sem szubjektív akadályok nem akadályoznak abban, hogy teljesítsük a kérését. őszintén meg kell monda­nom, először ámulatba ejtett a szerelők nyelvezete, de az­után a szívem vadul meg­dobbant az örömtől. Két óra múlva működött a készülék. — Még most sem szerel­tük volna be, de szerencséje volt — mondta a vezetőjük. — A szülőotthon a város másik végébe költözött, és maga kapta meg az állomá­sukat. Alighogy távoztak, felhív­tam valamennyi ismerősö­met, barátomat, és boldogan elújságoltam, hogy már van telefonom. Miután az utolsó­val is beszéltem, abban a pillanatban, hogy a villára helyeztem a hallgatót, vad csengetés hangzott fel. — Mi van ott?!! — üvöl­tött egy hang a kagylóban. — Fél órája hívom, de foly­ton ül rajta valaki! Kérem, mondja meg, szült-e már Grizljeva. A férje van a te­lefonnál. Három nap és három éj­jel magyaráztam, hogy téves kapcsolás, hogy ez magán­lakás, hogy a szülőotthon elköltözött, hogy új száma van, hogy én nem vagyok a szülőotthonnak se a por­tása, se a telefonkezelője, hogy... hogy.. satöbbi. A roham nem gyengült a következő napokban sem. Már az idegösszeomlás ha­tárán voltam, a folytonos Szörényi búcsúzik Rockzene és társadalmi gondolkodás Az egész ország szereti? — Nem! Annál is többen: Szörényi Leventét mindenütt szeretik, ahol a ma 30—40 éves magyarok élnek. A két évtizede indult magyar beat­zene egyik megalapítója, a milliós közönségtáború Illés- zenekar, majd az utód Fo­nográf zenei - vezéregyénisé­ge, a kivételes . képességű, egyéni játékú gitáros, az Ist­ván, a király zeneszerzője — búcsúzik. December 15-én, a Fonográf zenekar Jelenkor című nagylemezét bemutató élő hangversenyen utoljára játszik a közönségnek, a Bu­dapest Sportcsarnokban. Az egész országból, s a magyar­lakta határon túli terüle­tekről tervezik a különbu- szokat, mi pedig búcsúbe­szélgetést kértünk: — Rosszkedvű? — Nem! Ügy érzem ma­gamat, mint egy remek kül­földi út végeztével: jó lesz pihenni, de féllábbal még odakint vagyok, és tudom, hogy az emlékeim mindig jelenidejűek maradnak. Élők. Végül is nem a zene­szerző és nem a Fonográf alkotóműhelyének tagja bú­csúzik, csak a színpadi elő­adó. — Csak? — Jó, tudom: a zene iga­zában úgy él, hogy szemben a közönség, mi pedig ját­szunk. Hangsúlyosabban; mi őnekik játszunk! De a két évtized énfelettem is elfu­tott, s a hangverseny forr- pontjára ma már sokkal hosszabb idő alatt emelem fel a hangulatot, mint a nagy Illés-koncerteken. Hi­szen az utóbbi hat évben .csak néhányszor játszottam a pódiumon. De mondom, nem érzem tragikusnak a búcsút. Nemcsak azért, mert kicsit még odébb van az 50. élet­évem. Különben is, mi már többször búcsúztunk vagy legalábbis összegeztünk. Legelső ilyen összegezésünk, múltba fordulásunk az Ami­kor én még kis srác voltam idején történt. Huszonéves korunk elején. Most elmé­leti hangzással azt is mond­hatnám: ez a dialektika. De csak azt mondom: szerintem az időnkénti összegezés a gondolkodó ember igénye. — Szép volt: lent a ra­gyogó szemű ifjú tömeg, fent pedig a .,nagy csapat", az Illésék, a magyar beat zenei eszményképei, és — szállt a nóta Igaza lehet-e néhány hatáslélektani kuta­tónak, hogy ilyenkor közön­ség és színpad között vala- miíele bioáram kering? — Nem tudom mi az a hatáslélektani bioáram, de mindig ereztem valami ilyesmit. Legjobban az első évek bensőségesebb klub­műsorain, amikor szinte éreztük a közönség lehele­tét. A bensőséges hangula­tú,/ kisebb közönségű klub- műsorok minden kezdő ze­nekarnak a legjobb iskolát ■jelenthetik. Egyébként ezt az úgynevezett bioáramot, amit én inkább a közönség lelkének neveznék, akkor is éreztük, amikor nem élt A hiányát. Ezek a legborzal­masabb és egyben legser- kewtőbb pillanatok voltak. — Búcsúzik a színpadi elő­adó, de marad a zeneszerző, aki az István, a király-bon megálmodta, kottába öntöt­te az .első magyar — de a világon is harmadik! — nemzeti-történelmi rockope­ra öntörvényű, szerves mu­zsikáját. A döbbenetes ere­jű, régóta nem látott mérté­kű siker zenei értékein túl, melyek az értékei a társa­dalmi gondolkodásban? — A történelemnek van­nak változó és vannak vi­szonylag állandó arcvonásai. Mi az utóbbit akartuk fel­rajzolni, de változatos hely­zetbe ültetve, s a mai, meg­változott életérzés muzsiká­jával: sajátosan ötvözött rockzenével. Felvállaltuk a haladó nemzeti-történelmi tudat kifejezését, s a rock­zene további megjelenését a magyar Színpadon. Most, a siker után, újabban csak attól tartok egy kicsit, hogy az István, a király néha túl erős hatása nyomán, néhá- nyan kissé elveszítik a rea­litásérzéküket. Pedig ennek a valóságérzetnek, egyálta­lán, az életképességnek ál­landó fenntartása nemcsak a zene, hanem általában a mű­vészet, a közönség felelőssé­gét is jelenti. Földessy Déaes csengetés, az álmatlan éjsza­kák csaknem az őrületbe kergettek. Végül arra az el­határozásra jutottam, hogy a hívó felekkel ravaszabbul kell bánnom, inkább azt mondom nekik, a feleségük fiút vagy lányt szült, mint­sem elmeséljem az egész his­tóriát, hogyan jutottam a szerencsétlen telefonállomás­hoz. Eleinte még megeléged­tem egy fiúval vagy egy kis­lánnyal, később már ikrek­kel, hármas ikrekkel, négyes ikrekkel, hatos ikrekkel ör­vendeztettem meg a hívó fe­leket ... Jól szórakoztam az ugratásokon, különösen az ideges emberek reakcióját élveztem a drót másik vé­gén. Amikor az egyiknek azt mondtam, hogy hitvesének hetes ikrei születtek, négy fiú és három kislány, mind­nyájan egészségesek és a fe­lesége forrón üdvözli, mély sóhaj hallatszott, aztán vala­mi zuhanásszerű robaj ... A városban óriási zűrvazar támadt. A szülőotthonból el­bocsátották a telefonkezelőt meg a portást és azzal vá­dolták őket, hogy isznak szolgálatban. Isten tudja, mi­vel végződött volna a dolog. ha rá nem unok az ugra­tásra. Bejelentettem a posta- igazgatóságnak, hogy lemon­dok a telefonomról. A pos­tán sehogysem értették ezt a lépésemet. „Hat évig várt a készülékre, állandóan mor­góit miatta, most meg, hogy felszereltük, három hónap után leszerelteti. Ez komoly­talan dolog, Trzan elvtárs." Az én állomásomat Hrast szomszéd kapta meg, aki hét éve várt a telefonra. Három hét múlva szívroham érte a szerencsétlent ___ Érdeklő­d éssel várom, ki lesz a kö­vetkező áldozat. Zanemszky László fordítása I t „u .v . -, »$L -, ^ •;’i *' » i jg i; 'i * rÿ ** £ fi f I • I •_ Sí/VIaaU i ä - r-­JL Ja néz Tryzan Magyar filmek a világban

Next

/
Oldalképek
Tartalom