Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-06 / 261. szám
1984. november 6., kedd Somogyi Néplap 3 Közös kutatások, licenccsere a KGST-országokban Napjainkban a világon bejelentett új találmányok 40 százalékát a KGST-orszá- gokban dolgozzák ki. Ez lényeges előrelépés akárcsak a hetvenes évek elejéhez képest is, amikor a statisztikai adatok szerint a szocialista országok gazdasági integrációjához tartozó államok összesen 20 százalékkal részesedtek a világ új műszaki eljárásaiból. 42 ezer termék cseréje Abban, hogy ilyen műszaki színvonalra jutottak el a KGST-országok, nagy szerepet játszott a 35 évvel ezelőtt Szófiában elfogadott megállapodás. Ebben az érdekelt országok rendezték a licenc és a szellemi termék kereskedelem legfontosabb kérdéseit. A szófiai alapelv szerint a műszaki-szellemi termékek cseréje ingyenes, az átvevőnek gyakorlatilag csak a dokumentációkészítés, a csomagolás, a szállítás költségeit kellett megtérítenie. Viszont a licencát- vevőnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy az így előállított terméket nem exportálja a . lácenc-eladók beleegyezése nélkül harmadik országokba. A hetvenes évek elejéig a szófiai megállapodás — amely kizárólagos volt a szellemi termék kereskedelemben — jól szolgálta, segítette a tagországok műszaki-technikai színvonalának erősödését. A KGST titkárságon készült elemzés szerint 1949 és 1970 között térítésmentes alapon a Szovjetunió mintegy 27 ezer műszaki dokumentációt adott át a szocialista országoknak. Ugyanezen időszak alatt viszont a szocialista országok kb. 15 ezer licenccel, szellemi termékkel járultak hozzá a szovjet népgazdaság fejlődéséhez. A térítésmentes alapon lebonyolított műszaki-szellemi termékcsere értéke ezalatt a két évtized alatt — a számítások szerint — meghaladta a 20 milliárd dollárt. Eladás a tőkés országokba A még eredményesebb, hatékonyabb műszaki-tudományos együttműködés érdekében a KGST-tagorszá- gok 1975-ben kiegészítették, továbbfejlesztették a szófiai elvet. Ennek lényege, hogy egyenrangú variánsként elfogadták az értéken történő cserét a műszaki-szellemi termékek esetében is. A megállapodás értelmében' a kölcsönös előnyök és érdekek figyelembevételével ezután a licenceladó és -vevő határozhatja meg, hogy térítéses alapon, vagy térítés- mentesen adja át a szellemi termékeket a partner-országoknak. A bukaresti egyezmény újabb lendületet adott a licenc- és szellemi termékkereskedelemnek a KGST- tagországok között, s ez is nagymértékben hozzájárult az utóbbi évtizedben az anyagi-műszaki bázis erősödéséhez. Arra, hogy a tagországok jól hasznosították az utóbbi három és fél évtized műszaki-tudományos együttműködésének eredményeit, igen sok példa van. Ennek köszönhetően is fejlődött az egyes országokban az alap- és az alkalmazott kutatás, amely lehetővé tette, hogy még szélesebb körben bekapcsolódhassanak a nemzetközi munkamegosztásba. A Szovjetunió például szinte valamennyi fejlett tőkés országba értékesített különböző licenceket, szellemi termékeket a vaskohászat, a vegyipar, a villamosenergiatermelés stb. területén. Magyarország mintegy 40 országba adott el különböző licenceket. És a többi ország szellemi termékeit is nagy számban alkalmazzák a tőkés vállalatok technológiai folyamataiban. Műszaki-tudományos kapcsolatok A KGST-tagországok helyének és szerepének növekedéséhez a szellemi termékek piaoán az is nagymértékben hozzájárult, hogy az utóbbi évtizedben tudatosabban, jobban koordinálva használták ki az egymás közötti munkamegosztásból fakadó előnyöket. Az egyre szélesebb koirű és intenzívebb kapcsolatok felölelik ma már az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés, a szolgáltatás valameny- nyi területét. Ebben természetesen nagymértékben közrejátszott annak a felismerése, hogy csak így lehet a korábbiaknál jobban hasznosítani a felhalmozott műszaki-tudományos potenciált. Amellett, hogy a műszaki-tudományos kapcsolatok hagyományos formái is biztosítanak lehetőségeket az előrelépéshez, a szakemberek szerint a jövőben mindenekelőtt a közös kutatások területén lehet — és kell — előrelépni. Az utóbbi időben néhány példa már született ezen a területen — például a szovjet és csehszlovák, valamint NDK-beli és lengyel intézetek fejlesztettek ki olyan ipari eljárásokat, amelyeket azután lieencként, know-how-ként lehetett értékesíteni. A kezdeti eredmények mások számára is követendő példát adnak, hiszen a robottechnikában, a mikroelektronikában, a biotechnikában, de a hagyományos ágazatokban is a technika, technológia gyors fejlődése megköveteli a rendelkezésre álló kutatási erőforrások legésszerűbb hasznosítását. Bővülő vízi szállítások A terveknek megfelelően alakultak az év első tíz hónapjában a közös magyar —szovjet vízi szállítások; az időjárás sem hátráltatta a hajózást, így várható, hogy az év végéig sikerül elszállítani a tervezett 1 millió 600 ezer tonna export-import árut. A magyar—szovjet közlekedési állandó munkacsoport határozza meg évente; hogy a két ország közötti külkereskedelmi forgalomból milyen feladatok hárulnak a közlekedési alágaza- tokra, így a hajózásra. Ennek alapján fuvaroznak a hajózási vállalatok, a Ma- hart és a szovjet dunai hajózási vállalat. Évente általában másfél millió tonna magyar, illetve szovjet eredetű áru megy hajón. A vízi szállítmány legnagyobb részét a Dunaújvárosba érkező szovjet vasérc teszi ki. A megállapodások szerint ennek kétharmadát szovjet, egyhammadát pedig magyar hajók hozzák. A többi áruféle nagyjából felefele arányban oszlik meg a két vállalat hajóin. A Szovjetunióból a vasérc mellett a szén és a kohászati alapanyagok érkeznek nagyobb tételben vízi úton. A magyar exportáruk közül a legfontosabbak a gabona, az acél, különböző hengereltáruk, gépi berendezések és a bor. Az aranykoronát nem lehet kifizetni Erősödés a Kapos mentén A gazdaság tehenészetében 1976 és 1983 között 1744-ről 4452 literre emelkedett az egy tehénre jutó tejtermelés, s az idén túllépik a 4600 litert. Az ezer hektár gyepterületen erősödött a juhtenyésztés — az utóbbi három évben 1500 anyával szép eredményt hoz a részes jUT hászat — Láttuk, hogy az alap- tevékenység nem oldja meg minden gondunkat, s az asz- szonyok, akik korábban a városokban — Kaposváron, Dombóváron — vállaltak munkát, igencsak sürgették a helybeni foglalkoztatást. A térségben elsőként nyitottunk varrodát; a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárnak végzünk bérmunkát, szép jövedelemmel. Nyolc téesszel és a kaposvári Ag- rokerrel együttműködve műtrágyakirakó együttműködést hoztunk létre, s ez a brigád — megfelelő célgépekkel — tavaly már 210 vagon műtrágyát rakott ki a batéi vasútállomáson. Belevágtuk a fejszénket a folyékony fa gyártásába: ebből és a másik termékből, a henmetelaszticból összesen hárommillió forint termelési értéket állítottunk elő évente ... Az elmúlt időszakban zajlott a nemzedékváltás a batéi November 7. Tsz-ben: nőtt a fiatalok aránya, s az alapító tagok közül ma már mindössze tizenheten vesznek részt rendszeresen a közös munkákban. Fonai Gábor nem sokkal az alakulás után lépett a téeszbe, s huszonhárom éve vezet traktort. — Ahhoz, hogy a szövetkezet mostanra ilyen eredményeket ért el, sok, és a mostaninál keményebb munkára volt szükség. Hol van már az az idő, amikor a mindössze négy-öt traktoros az összes szántást éjszaka végezte el az ősziek alá ... Több a gép, de ezek sem nélkülözhetik a lelkiismeretességet, most is jó magágyat várnák a traktorostól a vetők. Ha éjszakai műszakra nem is, de nyújtott műszakra és szombati-vasárnapi munkára ma is szükség van, hogy a feladatokat idejében megoldhassuk ... Hernesz Ferenc Értékmentés terménytárolással Ügy hangzik, mint egy meteorológiai előrejelzés. „Az őszi betakarításra váró növények terméskilátásai jók. Az ősz folyamán várhatóan a tárolási problémák minden eddigit meghaladnak, a szűkös tárolókapacitás a betakarítás gátja lesz”. Éppen egy hónappal ezelőtt írta le ezeket a mondatokat dr. Győri József, a megyei tanács-vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője. .. Az elhelyezendő termény több, a betakarításra váró terület mintegy 2300 hektárral kisebb az 1983. évinél. Csaknem 200 ezer tonnával többet kell betakarítani, mint tavaly ősszel1, s ez önmagában nem volna baj, ha a raktári elhelyezést igénylő terményhez elegendő fogadókapacitás volna 38 ezer tonnával több kukoricát tennének el a nagyüzemek nedves tárolással... A Somogy megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat anyagi lehetőségeihez mérten igyekszik bővíteni a raktárteret, s amra törekszik, hogy mielőbb túladjon a nyáron betárolt, de még einem szállított terményeken. Felvásárlási terve 186 500 tonna szem, s ha ezzel szembeállítjuk a 251 930 tonnás raktárkapacitást, kitűnik: nem lenne gond, ha raktárai üresek vagy nagyrészt üresek volnának, A termésnek nem szabad kárba vesznie. Elképzelhető, hogy bértárolási rekord születik ezen az őszön Somogybán; a legnagyobb gond azokban a nagyüzemekben támadhat, ahol nincs elég szabad tárolótér. Nyilvánvaló, hogy a megyei GMV enyhít a terhükön, de a gazdaságoknak is alaposabban körül kell nézni saját portájukon, nimcs-e olyan épület, amely megfelel a termény raktározására. S a feladat egyre sürget, hiszen a napok múlásával mind több kukorica kerül le a táblákról, jut ki a szárítókból, s kerül a .magtárakba. H. F. Az elnöki iroda falán grafikonok jelzik, miként alakultak az elmúlt években a szövetkezet növénytermesztési és állattenyésztési eredményei. Amiben a színes vonalak, s a találkozási pontoknál az adatok nem igazítanak el, arról egy vaskos dossziéban található dokumentumok tájékoztatnak — így áll össze a kép a batéi November 7. Tsz történetéről. — A szövetkezet földjeinek átlagos aranykoronaértéke meghaladja a 19-et, mégis veszteséggel zárt nyolc-kilenc évvel ezelőtt; rossz volt az eszközellátottság, alacsony a bérszínvonal, s minthogy az aranykorona-érték magas, nem részesülhetett megkülönböztetett támogatásokban, csak saját magunkra támaszkodva kereshettük a kivezető utat.. Körmendi Ottó kilenc éve élnök a gazdaságban, tehát abban az időszakban irányította a munkákat, amikor keresték, majd pedig megtalálták ezt az utat. Mi történt aközben, hogy az 1976. évi 33,7 milliós termelési értéknek tavaly épp a kétszeresét érték el, s az idén már 70 millióra számíthatnak? — Az eszközfejlesztés lemaradása még ma is érezteti hatását; a termelési értéket viszonylag alacsony — 4-0 százalékos — nyereség kíséri. Gépeket béreltünk, s az öt és fél millió forint értékű munkaeszközök után másfél millió forint bérleti díjat fizettünk évente. Az Agrokertől még az idén nyáron is kölcsönöztünk egy kombájnt... Ezen a téren rendbe jöttünk, s a továbbiakban inkább a vásárlás, mint a bérelés a cél. Tavaly 3000 tonnás tárolót építettünk és megpályáztunk egy energiatakarékos — földgázzal üzemelő — Bábolna-szá- rítót. A szárító részegységei már itt vannak, tavasszal állítjuk fel, s a napi 25 vagon termény nedvességelvonására képes létesítménnyel nagy problémánk oldódik meg: eddig négy-öt helyen szárítottuk a termést — az idén például a megyei GMV, a kaposvári tangazdaság, a gödrei téesz is szárított nekünk —, s ez a szállítási költséggel együtt nagyon sokba került. Jól jött, hogy mintegy száz vagonnyi nedves kukoricát eladhattunk az Alföldre, a kunpeszéri téesz- nek... A termőhelyi adottságokhoz igazították a szövetkezet termelésszerkezetét, s most arra törekszenek, hogy a földek termőképességét olyan szintre emeljék, ami megfelel a papíron szereplő aranykorona-értéknek. Az olyan növényi kultúrákat, melyek rendre vadkárnak voltak kitéve, kihozták a Zselioből, s harminc hektárnyi vadföldet alakítottak ki, ami „lefogja” a vadak nagy részét. — Rendbe hozzuk a Kapos mentén levő mintegy 600 hektár földünket. Itt átlagosan 35 aranykoronás, korábban kertészkedésre használt, de most már a silókukoricának is gyenge földek vannak... Az aranykorona az 1875. évi pénzértékben fejezi ki az adott terület földjének minőségét: a termőképességet, a művelhe- tőséget. Ez a földminősítési értékszám azóta igencsak elavult, de jobb híján ma is használják a terület- egység tiszta jövedelmének jelölésére...
