Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-04 / 260. szám
XL. évfolyam, 260. szám Ára: 1,40 Ft 1984. november 4., vasárnap Vezető tanárok A professzor, aki nemcsak tudásáról és könyveiről volt nevezetes, hanem humoráról is, már a megszólítással „hierarchizálta” hallgatóit. Aki nála jelesre vizsgázott, elnyerte (a „főtanár” címet. A négyeseknek és a közepeseknek a „tanár úr” vagy a „tanárnő” megszólítás dukált, a gyengébbeknek be kelleti érniük az „altanár” titulussal. A diákoknak az a része, mely a demokráciát az értékek egybemosásával azonosította, „megideologizálván” ily módon saját gyengeségét, vérig ^értődött. Legalábbis kezdetben. Mert később szinte mindannyiunkat keményebb munkára és nagyobb elmélyülésre ösztönözte a prof szokása. Ez jutott eszembe a minap az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének arról a rendelkezéséről, amely az iskolaigazgatóknak lehetőséget ad arra, hogy a különösen nagy érdemekre szert tevő tanárokat, tanítókat és óvónőket vezető pedagógusokká nevezzék ki. Megszűnt végre az a ;— Ferge Zsuzsa, Hankiss Elemér, Kuczi Tibor által többször is elemzett — hátrányos helyzet, melyben a pedagógus akkor /sem emelkedhetett a ranglétrán, akkor sem juthatott „sarzsi- hoz”. ha tanítványainak tucatjai iratkozhattak ibe az egyetemre, ha növendékei „zsinórban” szerztek érmeket az úttörő-olimpiákon, ha nehéz sorsú gyermekek százait tanította meg a betűvetésre fáradságos munkával. A rendelkezés természetesen nemcsak |a cím odaítélésére ad módot: a kimagasló érdemek kimagasló anyagi megbecsülésére is. Az óvónőknél tizenkétezer, az általános és középiskolai tanároknál tizenháromezer forint a „plafon”. Nehéz megjövendölni, mennyi jut majd az iskolák bértömegéből a kiemelkedő teljesítmények ilyetén megbecsülésére — iá béralap évente átlagosan mindössze négy—öt százalékkal növekszik —, la legkomolyabb gondot mégis az okozza: mi lehet az elégséges alap ahhoz, hogy valakit vezető pedagógussá nevezzenek ki. Az-e, hogy diákjai a megyei tanulmányi versenyeken érnek-e el jó helyezéseket — vagy csak az országos siker számítson szempontnak. Egyáltalán: elég-e ha a tanár évtizedekig egyenletesen magas színvonalon avatja be nebulóit például a kémia rejtelmeibe, vagy nélkülözhetetlenek a kinevezéshez a „versenyszerűen” produkált eredmények? Könnyű volna irányelvekkel, utasításokkal befolyásolni a döntéseket —, ám ez aligha vezetne célhoz. Jóval könnyebb ugyanis látványos sikerekkel kirukkolni a megyeszékhely régi gimnáziumában, amelybe az általános iskolát végzetteknek a „krém”-je iratkozik be, mint egy olyan vidéki általános iskolában, ahol a tanulók zöme anyagi és szellemi szempontból egyaránt hátrányos helyzetű. Egységes paramétereket megállapítani ily módon lehetetlen. Marad tehát mértéknek az iskolavezetés józan ítélőképessége, a tévedés jogát is biztosítva. A demokráciát nem lehet utasítások, rendelkezések nyomán elsajátítani: a fű, a fa sem növekedhet úgy, hogy elzárják a szellőtől is. Azaz ratio est mensura ... Lengyel András VÉGSŐ BÚCSÚT VETTEK INDIRA GANDHITÓL 49 állam- és kormányfő, többszáz személyiség a temetésen — G. Z. Szingh fogadta Gáspár Sándort Somogyi László hazaérkezett Indira Gandhi temetése. Indiaiak a gyászmenetben nemzeti lobogóba burkolózva. (Telefotó — AP—MTI—KS) Gyászolók sorfala között haladt végig Új-Delhi szívében Indira Gandhi temetési menete. Az ágyútalpon virágpárnára helyezett holttestet India narancs-fehér- zöld lobogója fedte, mögötte fia és utóda, Radzsiv Gandhi haladt feleségével, mellettük a három haderőnem főparancsnokai. A lassú ünnepélyes gyászmenet három óra alatt ért el a Dzsamu- na folyó partjára, ahol több mint 90 ország magas rangú képviselői foglaltak helyet A hagyományos hindu gyászszertartás szerint az illatos szantálfából rakott, vajjal megöntözött máglyát Radzsiv Gandhi hétszer körüljárta, majd egy fáklyával meggyújtotta. A szantálfa máglya estig égett. A gyásszertartáson mintegy másfélmillió ember vett részt. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint Indira Gandhi temetésén 49 államfő és kormányfő s többszáz más vezető személyiség vett részt, több mint kilencven ország képviseletében. A szovjet küldöttséget Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja a Minisztertanács elnöke vezette. A temetésen részt vett a Magyar Népköztársaság párt- és állami küldöttsége, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke vezetésével. A delegáció tagja volt dr. Várko- nyi Péter, a Központi Bizottság tagja, .külügyminiszter és dr. Túri Péter nagykövet. Bulgária küldöttsége élén Todor Zsivkov. a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke, Lengyelország delegációja élén Henryk Jablons- ki. az államtanács elnöke állt. Jugoszlávia küldöttségét Veszelin Gyuranovics. az államelnökség elnöke vezette. Magas rangú küldöttség képviselte Kubát. Vietnamot. Laoszt és Kambodzsát. Pakisztán képviseletében ott volt Ziául Hakk elnök. Részt vett a gyászszertartáson Hoszain Mohammad Er- sad tábornok, bangladesi államfő és az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó számos ország legmagasabb szintű delegációja. Az amerikai elnök képviselőjeként George Shultz külügyminiszter volt jelen. Részt vett a temetésen Margaret Thatcher brit, Laurent Fabius francia, Mario Soares portugál, Garret Fitzgerald ír és Nakaszone Jaszu- hiro japán kormányfő. Giani Zail Szingh, az Indiai Köztársaság elnöke szombaton fogadta Gáspár Sándort, az MSZMP Polib- kai Bizottságának tagját, az Elnöki Tanács helyettes elnökét, az Indira Gandhi temetésén részt vett magyar párt- és állami küldöttség vezetőjét. A találkozón jelen voltak a küldöttség tagjai: dr. Várkonyi Péter, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter és dr. Túri Ferenc nagykövet. Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács elnöke és az általa vezetett szovjet kormányküldöttség szombaton látogatást tett Zail Szingh indái elnöknél. Tyihonov a szovjet vezetés, személy szerint Konsztantyin Csernyen- ko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke hevében mélységes részvétét nyilvánította Indira Gandhi asszony miniszterelnök, a kiemelkedő politikus, az indiai nép nagy lánya elhunyta alkalmából. A meleg, szívélyes légkörben lezajlott találkozón Tyihonov a szovjet nép nagy barátjaként méltatta a tragikusan elhunyt kormányfőt. Biztosította az indiai elnököt, hogy a szovjet vezetés továbbra is a Szovjetunió és India barátságának és együttműködésének erősítésére fog törekedni, mert e viszony a béke és a nemzetközi biztonság fontos tényezője. Válaszában Zail Szingh kijelentette, hogy Indiában nagyra értékelték Csernyen- ko részvéttáviratát, valamint a szovjet kormányküldöttség érkezését. Kifejezte meggyőződését, hogy az indiai—szovjet együttműködés, amely kiállta az idők próbáját és nagy szerepet játszik India életének különböző területein, eredményesen fejlődik tovább mindkét nép javára. Az indiai nép megőrzi a Szovjetunióval való barátságot, amelynek erősítéséért Indira Gandhi oly sokat tett. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter szombaton hazaérkezett a Szovjetunióból, ahol küldöttség élén járt Borisz Bakinnak, a szerelési és különleges építési munkák miniszterének meghívására. Megbeszélést folytatott Szergej Basilovval, a Szovjetunió Állami Építésügyi Bizottságának vezetőjével is. Vita a BT-ban Az éles politikai harc jegyében kezdődött meg pénteken New Yorkban az ENSZ-'közgyűlés különleges politikai bizottságában a vita az információ kérdéséről. A fejlődő órszágok a nyugati államoktól a nemzetközi információcserében az imperialista diktátum megszüntetését és egy új, demokratikus tájékoztatási rend létrehozását követelik. Új üzem épül Százhalombattán Új üzem épül Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a kőolajtermékek gazdaságosabb hasznosítását szolgáló program keretében. A benzin feldolgozása, úgynevezett reformálása során keletkezett kivonatból, az eddig nem teljesen hasznosított xilolból gyárt értékes vegyipari alapanyagot, ortoxilolt. E vegyületbő! kisebb mennyiséget — évi 12 ezer tonnányit — eddig is készítettek, az 1986-tól termelő új üzem azonban — ugyanannyi reformált benzin felhasználásával — 44 ezer -tonnát gyárt belőle. Ezzel nemcsak a legnagyobb hazai felhasználó, a balaton- fűzfői Nitrokémia teljes or- toxilol igényét tudja kielégíteni, hanem még exportálhat is belőle. A víz- és csatornarendszerét, az építkezés földmunkáit és magát az építkezést is a Mélyépítő Vállalat, a technológiai szerelést a budapesti Kőolajipari Gépgyár végzi. A csaknem 750 millió forintos beruházás 1986-ban fejeződik be. Még egyszer a takarékosságról Természetesen én is jó előre értesültem arról, hogy október 31-e világtakarékossági nap. Volt hát időm átgondolni aprólékosan, miként is alakítsam napi kiadásaimat. (Azért csak kiadást írok, mert a fizetés napja 2-ára esik. így semmiféle bevételre nem számíthattam.) Abban nem reménykedtem, hogy sikerül „megúsznom” kiadás nélkül a napot, hiszen ez az év egyetlen napján sincs így, miért épp ekkor sikerülne. Igazam is lett, ám a gondos előkészítő munka eredményeként elég volt mindössze ötven forint. Nagy volt a boldogságom, de jött a másnap. Amit elmulasztottam 31-én, azt elsején kellett megvennem. Ez már korántsem okozott annyira nagy gyönyörűséget, mint az előző napi sikerem. Akkor döbbentem rá: milyen igaz az a megállapítás, hogy a kampányszerű megemlékezéseit ünneplések csak a figyelmei hívhatják föl bizonyos jelenségek — ebben az esetben a takarékosság — iránt. A nevezetes napok ugyanis elmúlnak. ám helyükbe lépnek a hétköznapok, amikor ugyanúgy megfeledkezünk a takarékosságról is, mint a születésének századik évfordulóját ünneplő író munkásságáról a minden tömegközlési csatornán ömlő megemlékezések után. Mielőtt bárki is félreértene, gyorsan leszögezem: dehogy beszélek én az effajta világtakarékossági naphoz hasonló megmozdulások ellen. Szeretem őket. Szegényebb lenne az az esztendő, ha megfeledkeznénk, mondjuk, a színházi világnapról vagy nem volna közlekedési hónap, idősek hete, költészet napja. Ezek igazi értékét azonban az adhatná, ha az ünnep elmúltával is nyomot hagynának életünkben, s nem kellene esetleg várni egy újabb évet míg ismételten rádöbbentünk egész évi mulasztásunkra. Persze furcsa — mondhatja bárki —, hogy pontosan ezek miért a takarékossági világnap esetében jutnak eszembe, hiszen ha valamivel, akkor azzal igazán nem vádolhatnak bennünket, hogy nem beszélünk egész éven át a takarékosságról. Igaz is: a takarékosság legnagyobb művészeink centenáriumi éveivel veheti föl a versenyt. Legalábbis a fogalom fölemlegetése olyan gyakori. Van eredménye ennek, hiszen a lakosság szemléleté ben is kezd beállni egyfajta változás, és ez már a munkának köszönhető. Megszűnőben van egy olyan elmélet, miszerint csak akkor takarékoskodunk, ha saját hasznunkra spórolhatunk meg pénzt. Többször fölhívják figyelmemet a megye ben járva olyan esetekre. amikor a károsult az állam, tehát nem egy-egy személy, hanem mi, valamennyien. Ezek az esetek nem nagy horderejűek, nem rúgnak milliókra, százezrekre, a jó szándékú emberek szemét azonban mégis bántja a legkisebb pazarlás is. A legtöbb esetben — mint említettem — apró-cseprő dolgokról van szó: az egyik középület tatarozásakor a felvonuláshoz szükséges kerítés például fenyőgerendákból készül, így sikerül „mar tízezerből” kihozni. Kénytelen ilyenkor arra gondolni az ember — mondja az esetet panaszoló ismerősöm, hogy kell majd valakinek az a cölöp, mert különben jobban takarékoskodnának Vagy például az egyik termelőszövetkezet esete sem sokban tér el, ahol a paprikaföld leszüretelése után rögtön lekaszálták a területet. Évekkel ezelőtt még úgy volt. hogy a szüret után ..közprédára” bocsátották a földet: az elmaradt paprikát bárki leszedhette, a helyszínen lemérték, és olcsón haza lehetett vinni. Nem kétséges, hogy mindenki jól járt, hiszen a vevő olcsóbban jutott az áruhoz, a té- esz pedig a veszendőre ítélt paprikából még valami hasznot látott. — Így azonban még kiadásuk is volt — hóbor og ismerősöm: a kaszálás költsége... Lám, az ilyen apró események homályosítják aztán el a kiemelt nap fényét. A gyermekévnek, a nők évének is vége már, a rokkantak nemzetközi éve is lejárt; ki tudja hány nagy évfordulót ültünk meg. Részemről talán ma még túlságos derűlátás abban reménykedni, hogy egyszer mindenki egész évben takarékoskodik rendesen, ahogyan kell. Varga István
