Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-27 / 278. szám

1984. november 27., kedd Somogyi Néplap 3 Változások január elsejétől Két évtizedes elemzés HÓRUKK-MUNKA VAGY GÉPEK? Háztáji gazdaságok helyzete Somogybán Megközelítőleg 720 000 em­ber foglalkozik még ma is anyagmozgatással hazánk­ban. Az utóbbi években semmit sem csökkent a hó­rukk-munkások száma. De az is igaz, hogy 1973—1973 között látványos volt a fej­lődés: egymillió anyagmoz­gatóból öt év alatt csaknem négyszázezer vállalt anyag- mozgatás helyett más mun­kát. S további csökkenéssel is számolhatunk, hiszen egyre inkább kirajzolódik egy új gazdasági környezet képe. Gyors változásra azon­ban nem számíthatunk, mert a gazdasági körülmények — mint bárhol másutt —, e te­rületen is éreztetik hatásu­kat Nyilvánvaló: hamis képe*, kapnánk, ha beérnénk az­zal. hogy a tíz-húsz évvel ezelőtti önmagunkhoz mér­jük magunkat. Miként a gazdaság sok más szférájá­ban, itt is túl kell tekinte­ni az országhatárokon, ami­kor a fejlődést vizsgáljuk Ez persze ebben az esetben elég nehéz, hiszen szinte or­szágonként változik az anyagmozgatókat összesítő statisztikai módszer. Mégis kialakultak a vi­szonyítási alapok. Kiindul­hatunk például a termelé­kenységből. Mégpedig úgy, hogy megnézzük a kisegítő folyamatok gépesítettségét. Ez Ausztriában történetesen kétszerese a magyarnak. Leginkább elfogadott mód­szernek az egy lakosra jutó anyagmozgató gépfelhasz­nálás összevetését tekinthet­jük. Például 1980-ban Ausztriában 41,73, a Német Szövetségi Köztársaságban 39,6, Franciaországban 41,59, míg Magyarországon csak 16,96 dollárt költöttek lako­sonként anyagmozgató gé­pekre. Folytathatnánk még a nemzetközi összehasonlítást, több más szempontból is. Ám a helyzet már így is egyértelmű : az anyagmoz­gatás gépesítésében bizony jócskán elmaradtunk az élenjáró országoktól. Ezzel magyarázható, hogy az ÁCSI (Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet) is elé­gedetlen a mai viszonyok­kal. Épp emiatt indult a het­venes évek elején az ACSí- akció az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezde­ményezésére. Pontosabb meghatározás szerint: ked­vezményes kamatlábú beru­házási hitelre nyújthattak be pályázatot azok a gazdálko­dó szervezetek, amelyek vál­lalták, hogy munkaerőt ta­karítanak meg, illetve ezen belül gépesítik az anyag- mozgatást vagy fejlesztik az anyagmozgató gépgyártást. Az elfogadott pályázatok közül a legtöbbet az építő­ipar területéről nyújtottak be. A pénzből általában köz­ponti telepeket építettek a vállalatok, ahol szállítási rendszereket hoztak létre. Kimutatták: az ACSI-akció eredményeként nyolcezer­rel csökkent a hórukk-mun­kások száma. Ugyanakkor azt sem titkolja az intézet, hogy a pályázattól függetle­nül is vásároltak anyagmoz­gató gépeket, berendezése­ket. Más volt a helyzet az agrárgazdaságban. A terme­lési rendszerek létrejöttével arra törekedtek a gesztorok, hogy gépesítsék a teljes technológiai folyamatot. Mint ismeretes, ez többé-kevésbé sikerült is. egy becslés sze­rint 350 000 fizikai dolgozó áramlott át a mezőgazda­ságból más ágazatba. Fékezőleg hatott, hogy az evek múlásával egyre emel­kedtek a gépárak és nőve ­Államilag támogatott vállalati beruházások A vállalatok és a szövet­kezetek az elmúlt 9 hónap­ban nagyrészt saját, kisebb részt központi forrásból mintegy 63 milliárd forintot fordítottak beruházásaikra. A múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva 3,3 százalék­kal kevesebbet, ami megfe­lel az idei népgazdasági terv céljainak. A vállalati beru­házásoknál — ebbe a körbe tartoznak a szövetkezeti fej­lesztések is — a saját erő­ből megvalósított fejleszté­sek jelentősen mérséklődtek. A költségvetés az idén négy- milliárd forinttal támogatta a vállalati fejlesztéseket, er­ről tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Fej­lesztési Bankban. A programok közül a gaz­daságosan működő szénbá­nyák korszerűsítésére szánt keretből a tervezettnél keve­sebbet használtak fel a vál­lalatok, mivel kedvezőtlen geológiai viszonyok, iszap és vízbetörés nehezíti a beru­házások időbeni megvalósí­tását. Hátráltatja a fejlesztéseket az is, hogy a megrendelt gé­pek jelentős részét a gyár­tók csak a negyedik negyed­évben szállítják. Az élelmi­szeriparban zömében az ex­portképesség megtartását, ja­vítását, az import helyette­sítését, a hazai ellátás bőví­tését szolgálták a költségve­tés idei támogatásai. A ne­gyedik negyedévben több újabb beruházás is kezdő­dik. Hozzálátnak például a székesfehérvári hűtőház, az érdi malom rekonstrukciójá­hoz, s új berendezéseket ál­lítanak munkába a Szerencsi Édesipari Vállalatnál. Az ÁFB — az elfogadott pályázatok alapján — az energia gazdaságosabb fel­használását elősegítő fejlesz­téseket ez évben csaknem kétmilliárd forinttal támo­gatja. Az idén mintegy 246 ilyen jellegű beruházás feje­ződik be, ezek évente 85 ezer tonna fűtőolaj megtakarítá­sát és 70 ezer tonna helyet­tesítését teszik lehetővé. Vál­tozatlanul a tüzelőolaj he­lyettesítésére érkezett be a legtöbb pályázat. Az oktatá­si, az egészségügyi intézmé­nyek a fűtés korszerűsítésé­hez, a tüzelőolaj koksszal, szénnel és földgázzal történő helyettesítéséhez igényelnek állami támogatást. A mező- gazdasági szövetkezetek kö­zül többen a nedveskukori- ca-tárolás feltételeit terem­tik meg állami segítséggel. Viszonylag kevés pályázat érkezett az ipari vállalatok­tól. Az építőanyag-kapacitások bővítését, a kereskedelmi há­lózat fejlesztését, a gazdasá­gos anyagfelhasználást, a technológiák korszerűsítését, a háttéripar fejlesztését, to­vábbá a hulladékok és má­sodlagos nyersanyagok hasz­nosítását szolgáló vállalati kezdeményezéseket az Álla­mi Fejlesztési Bank több mint másfél milliárd forint­tal támogatta. A gazdaságos anyagfelhasználást és a kor­szerű technológiákat beveze­tő fejlesztést segítő, ez ideig jóváhagyott 50 beruházásnak mintegy fele a tervezettnek megfelelően befejeződött. Az év végéig további tíz fejlesz­téssel készülnek el. Nagy teljesítményű, auto­matizált forgácsoló gyártó- rendszer , kifejlesztésére, gyártására es elterjesztésére szövetkezett a szerszámipar­ban érdekelt tíz iparvállalat, illetve intézmény, köztük mindkét hazai szerszámgép- gyár, valamint a kutató-fej­lesztő és tervezőintézetek, kedtek a gépekkel kapcsola­tos költségek. Ide kapcsoló­dik, hogy a hetvenes évek végétől csökkenő beruházási keret még ma sem igen te­szi lehetővé az anyagmozga­tó gépek vásárlását. Mivel a munkaerő viszonylag olcsó, még ma is sokszor előnyö sebb hórukk-munkást alkal­mazni, mint korszerűsítem. Hátráltatta a fejlődést, hogy Magyarországon évti­zedekig egyetlen egy válla­lat sem specializálódott anyagmozgató gépek gyártá­sára. Jelenleg 160 vállalat gyárt anyagmozgatásnál alkal­mazható gépet, de igen sok az átfedés. Megfelelő hazai kínálat tehát nem volt, szinte csak importra tá­maszkodhattak a gazdálko­dó szervezetek. Az elmozdulás jele. hogy licenceket vásárolt az Anyagmozgatási és Csoma­golási Intézet; így került az országba például a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek ál­tal gyártott görgős szállító- pálya technológiája. Két év­vel ezelőtt alig találtak ve­vőt a szállítópályára, mára viszont annyira megnöveke­dett a kereslet, hogy nem tudják kielégíteni az igé­nyeket. Amiatt és annak okán, hogy megkezdődött a hete­dik ötéves tervidőszak elő­készítése. állást foglalt a Gazdasági Bizottság ez év nyarán: korszerűsíteni kell az anyagmozgatást. Ez per­sze csak fokozatosan való­sítható meg, hiszen ez is pénzbe, méghozzá sok pénz­be kerül. Az ÁCSI — az OMFB megbízásából — háromszáz- millió forintot fordíthat fej­lesztésre, az összeget főként licencek vásárlására költi. Bővíteni kívánják a raktár­állvány választékot és újabb csomagológép gyártási eljá­rását kapja meg a pécsi So- piana Gépgyár. A tényleges és észrevehe­tőbb változás 1985. január 1-től várható. Attól kezdve ugyanis új bérszabályozási rendszer lép életbe, s ez to­vább drágítja a munkaerőt. Erre utal az is, hogy 1986. január 1-től az úgynevezett városi és községfejlesztési járulékot bérhez kötötten fizetik be a közös kasszába a vállalatok. Ezen rendelke­zések együttes hatásaként várhatóan mind több válla­lat dönt anyagmozgatógépek vásárlása mellett, a hórukk­munkások alkalmazása he­lyett. Annál is inkább, mert létszámcsökkenéssel is szá­molni kell. Horváth Teréz Hazánk élelmiszer-ellátá- sában és -exportjában fontos szerepet töltenek be azok a mezőgazdasági termékek, amelyeket a háztáji és kise­gítő gazdaságokban állítanak elő. A Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem alkalma­zott üzemtani tanszékén két évtizede komplex elemzés­sel részletesen vizsgáljuk a háztájiknak a somogyi csalá­dok életében betöltött szere­pét, és a közös gazdaságok­kal kialakított együttműkö­dését. A háztáji gazdaságok sze­repe, termelésének nagysága sokat változott az elmúlt húsz évben. Klasszikus for­mája — amely lényegében az önellátást szolgálta — a társadalmi és gazdasági élet fejlődése, a termelési tech­nológiák korszerűsödése kö­vetkeztében egyre inkább változik, átadja helyét a nagyüzemek által integráló­dó vagy specializálódó áru­termelésnek. A háztáji gazdaságok jel­legéből következik, hogy ter­melésük döntő hányadát az állattenyésztés adja. Ehhez felméréseink szerint a szük­séges épületek — istállóik, pajták — adottak, kihasz­náltságuk azonban csak 50— 60 százalékos. ösztönzőbb gazdaságpolitikával a meg­lévő lehetőségekkel jobban lehetne élni. A szántóföldi gazdálkodás­hoz szükséges kisgépek nagyrészt elavultak, ezeket nem is pótolták, mivel a háztáji területek művelését a termelőszövetkezetek térí­tés ellenében elvégzik. Az állattartás gépei viszont jó állapotban vannak, sőt több helyen újakat is vásároltak (fejőgép, villany dar áló stb.). A jogszabályokban is rögzí­tett háztáji területek na­gyobbik részét (75—85 szá­zalék) szántóként, a kiseb­bik részét szőlő- és gyümöl­csösként hasznosítják. A kis­gazdaságok egy része még bérelt földön is gazdálkodik. A szántó mintegy háromne­gyed részén kukoricát, a töb­bi területen főként burgo­nyát és takarmányrépát ter­melnek. A háztáji tehénállomány az országos helyzetnek meg­felelően a megyében is egy­re csökken. Kevés gazda tart egynél több fejőstehenet. Sertéstartással viszont egyre többen foglalkoznak. A ba­romfi és nyúl főleg családi hússzükségletet elégít ki, il­letve az utóbbiból változó mennyiségben piacra is ke­rül. A háztáji munkában részt vesznek a fiatalok és a nyug­A kaposvári Mezőgazdasági G épgyár szakemberei új tartozó kot terveztek az Unirak me­zőgazdasági géphez. A .„seprőadapter” sokoldalúbbá teszi az ügyes kisgépet. díjasak, esetenként — főleg hétvégeken — az idegenben dolgozók is. Az elemzett gaz­daságokban a családtagok 54 százaléka tsz-tag. Az összes munkaórához viszonyítva a háztáji gazdaságok munka­óra-felhasználása 36 százalék. Kimutatható, hogy azok a dolgozók, akiknek a közös gazdaságban nagy a munka­idő-lekötöttségük — gyakran napi 10—12 óra — kevesebb időt tudnak a háztáji terme­lésre, a háztartásra és egyéb munkákra fordítani. A csa­ládtagok elfoglaltságánál vi­szont fordított a helyzet. A háztáji gazdaságok tu­lajdonosai élelmiszerszük- ségletüknek jelentős részét maguk termelik meg, így el­sősorban a húst, tejet, tojást, zöldségféléket, gyümölcsöt. A fennmaradó termékek érté­kesítésével — amelyek főleg az állattenyésztésből kerül­nek ki — nagyban hozzájá­rulnak az ország árualapjá­nak növeléséhez. A vizsgálatba bevont csa­ládok összes jövedelme — átlagosan 11 353 forint ha­vonta — három forrásból származik, melynek százalé­kos megoszlása a következő: a közös gazdaságból 25, a háztáji gazdaságból 34, egyéb forrásból (ipar, kamat, tisz­teletdíj stb.) 41 százalék. A háztáji és a közös gaz­daságok szerves egységet ké­peznek, kölcsönösen egymás­ra vannak utalva. Több gaz­daságban kiaHakult az az együttműködési forma, mely szerint a háztáji gazdaságok a szövetkezetnek ágazatává váltak. Tevékenységük irá­nyítását és integrálását szak­emberek végzik. A két szek­tor kooperációja még na­gyon sok kiaknázatlan lehe­tőséget is rejt magában, s egyben a kistermelés is egy­re felkészültebb szakembere­ket igényel. Oktatási rendszerünkben a lehetőségek szerint biztosít­juk, hogy a hallgatók üzem- látogatások, tudományos diákköri munka kapcsán rendszeresen foglalkozzanak az egyes tájkörzetek sajátos termeléspolitikájával is. Ifj. dr. Kocsondi József egyetemi tanársegéd Forgácsolóéi utomaták tíz vállalat összefogásával egyetemi tanszékek és a kül­kereskedelmi forgalmat lebo­nyolító Technoimpex. A part­nerek összehangolt munká­jával a következő 3—4 évben összesen hat komplett gyár­tórendszert állítanak elő — négyet a Szerszámgépipari Művekben, kettőt Csepelen helyeznek üzembe. Az auto­mata gyártórendszer alkal­mas lesz mindenfajta szek- rényalakzatú, tengely- és tárcsaalakú munkadarabok forgácsolására, megmunká­lására. A vasöntvények vagy nyersacé.1 munkadarabok számítógép-vezérléssel for­málódnak különféle alkatré­szekké. Az elképzelések sze­rint az egyik ilyen gyártó- rendszer két osztrák koope­rációban készülő Heid-esz- tergából, úgynevezett felső­pályán mozgó szerszám- és munkadarab-cserélőbői áll majd, egy másik öt törpe megmunkáló központot, ki­szolgáló kocsikat és roboto­kat építenek be. A hazai gépipar régóta igényli a korszerű, rendkí­vül pontos megmunkálást biztosító komplett gyártó- rendszereket. Az új gyártó- rendszer — amelyhez hason­lóak több iparilag fejlett or­szágban évek óta beváltak — gyorsan és könnyen átprog­ramozható a megrendelők igényeihez igazított termék- választék sorozatgyártásához. A gyártórendszerbe épülő gé­peket különlegesen jó minő­ségű alapanyagból készítik, hogy az automatizált meg­munkálás során minimálisra csökkenjen az üzemzavarok lehetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom