Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
8 Somogyi Néplap 1984. november 24., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Mesterségből jeles Díjak, alapítványok A n. országos rajzbiennálén Benes József: Fólia háztáji Würtz Ádám: Középkor Kilencvennyolc művész 187 munkája szerepel a Salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum termeiben a II. országos rajzbiennálén. Noha az idén jóval kevesebben (csak kétszázan) kaptak meghívást a kiállításra, mint két évvel ezelőtt az első bi- ennáléra, mégis 516 mű közül válogathat a zsűri. A számok persze iltt nem mondanak sóikat. Annál többet az a tény, hogy a rajz- művészet sokféle irányzattál, technikával van képviselve, s hogy a fiatal és középgeneráció jeleskedik ezúttal is. Kollekciójuk tükrözi a mai magyar rajzművészet színvonalát, sokféleségét. (A rangidős mesterek Barcsay, Binez Gyula, Martyn Ferenc, Reich Károly — csakúgy, mint az első íbienná- lén, most is távolmaradtak.) örvendetes, hogy a korábban kissé háttérbe szorult rajz, amely pedig a legősibb szépmesterság, újra teret kap országos tárlaton. „A gondolatoktól a kiállítható gesztusrajzokig a rajz megjelenési formája végtelen... ” — írja Keserű Katalin A rajz, mint önálló művészet címmel a biennálé katalógusában —, majd így folytatja: „A rajz azonnal rögzíti a külső-belső, gondolati-vizuális élményt, minden más műalkotásnál közvetlenebbül, természetesebben. Különösebb kivitelező apparátusra nincs hozzá szükség. Ezért rengeteg ötlettel, friss gondolattal találkozhatunk köztük, különösen, ha más képzőművészeti ágak, más művészetek, sőt az élet által kínált rajzi formákat 'is a rajzművészethez számítjuk. Ez a llenyűgöző gazdagság azonban nemcsak a rajz parttálanságát jelenti korunkban, hanem egyúttal a nemrégiben felvállalt versenyfutás elvesztését is az idővel szemben.” Az idei tárlaton sokféle a technika: toll és tus-, ceruza-, színesceruza-, grafit-, szén-, ecset-, golyóstoll-rajz tempera és vegyes technikák. Vannak klasszikus rajzok, „képírások”, gesztusrajzok, szimbolikus képi ábrák, gondolati megfogalmazások — a megjelenési formák 'is igen különbözők. Archaizáló, szürrealizmusba hajló, geametri- záló, groteszk, lírai, ironikus rajzok sorakoznak egymás mellett. Sok a technikai, rajzi bravúr, jóval kevesebb a társadalmi, szociális gondolat. Megjelenítés, megidézés, primitív rajzolat, jellé egyszerűsödő, vagy éppen túlburjánzó forrnák, puha foltok, hideg mértani idomok — ez is, az is felkerült a Nógrádi Sándor Múzeum falaira. A mívesség, a klasszikusnak nevezett rajz mintha megsokasodott volna. Banga Ferenc, áki a Nógrád megyei Tanács nagydíját nyerte el boszorkányos figuráival, valószerű mesevilágot idéz. hacza Márta, E. L. Kazovsz- kij, Gazsó Rozália, Maracskó Gabriella, vagy éppen Orosz János finoman megmunkált lapjaira hivatkozhatunk. Engel Tevan István költői il- luszjtrációi, Würtz Ádám brilliáns rajzai is e vonulatba 'tartoznak. Nádler István nagyméretű tempera vonal-rajzai keleti kalligráfiákat villantanak fel. Vonal-labirintussal játszik Luzsicza Árpád. Kalmár István Rajz-teremtés sorozata filozófiai gondolatokat vet fel. Betűk, szavak, sorok adják Hegedűs 2. László és Lux Antal grafikáinak tartalmi és formai jellegzetességeit Dekaratívan antiszti- kusak Haász István, Drozs- nyik István és Topor András lapjai. Zámbó István Boldog sivatagát halak, madarak, csillagok, emberi testek, szétszórt tárgyak népesítik be. Szabó Tamás, Szabados Margit, Muzsnay Ákos, vagy a Csohány Kálmán-díjat nyert Lóránt János művei folthatásokra építkeznek. Sorolhatnánk még a neveket műveket. Hiszen a színvonal, a mesterségbeli tudás jellemei a kiállítás csaknem minden darabját. A december 17-ig látható biennálé eseménye miég két grafikus kamarakiállíitása; a tavalyi nagydíjas Kovács Péter és a Osohány-díjas Sulyok Gabriella válogatott munkáinak bemutatása. A második országos rajz- biennálé megrendezésével csák megerősödött az a koncepció, amely az egyedi rajz otthonává Salgótarjánt választotta. Az elképzelés szerint a magyar grafika központja Észak-Magyarország lesz — ezen belül Miskolc a sokszorosított grafikáé, Eger az akvarellé. Egy évtizedes készülődés után az 1982-es, majd az idei kiállítás bizonyította, hogy a Nógrádi Sándor Múzeum e seregszemlére alkalmas központ. Joggal sorolható már Salgótarján a rajz gyűjtő-bemutató centrumává. Kádár Márta Jacek Sawaszkiewicz JŐ LECKE LESZ! i«8|. Apámmal a tó part- ’'•jSpp; ján álltunk. Ügy száz materre tőlünk egy nő úszott, valamit kiabált, és a karjával hadonászott. Rögtön lehetett látni, hogy a legkisebb érzéke sincs az úszáshoz. Nem tudja ugyanis, hogy úszni és integetni — fölösleges energiapocséko- lás. A parton összeverődött tömeg érdeklődve szemlélte a produkciót. — Nézd csak, fiacskám — mondja az apa —, milyen pocsék hajfestéket gyártanak nálunk. Egyre világosabb lesz a haja. A nő artikulátlan hangon kiabált. — Nem gondolod, fiacskám, hogy segítségért kiabál? — Nem hiszem, most már egészen összehangolt a kézmunkája. Ekkor egy testes hölgy szólalt meg: — Hol az úszómester? — Elment valahova — felelték többen. — És az a másik, az a szőke? — érdeklődött tovább a testes hölgy. — Valóban szőke volt — válaszolt apám. — Kár, hogy tegnapelőtt belefulladt... Egy férfi leült a partmenti homokba, és elkezdte fűzni a cipőjét. — Be akar ugrani? — hallatszott valahonnan. — Micsoda jótét lélek! A férfi nem szólt semmit, csak a lyukas zokniját takargatta esetlenül. — Ne szégyellje, csak se- lejtet gyártanak! — így az apám. — Ne zavarja már, hadd vetkőzzön, hadd ugorjon be minél előbb a fuldoklóhoz! — kiabált a kövér hölgy — Engedjenek! Mit akarnak? Hova ugor jak?! — ordított a férfi, miután rájött, hogy mit kívánnak tőle. A tömeg fenyegetően közelebb lépett. — Azonnal ugorj be, te huligán, meg hippi! — De könyörgöm, én nem tudok úszni ... !!! — Akkor miért vetted le a cipőd? — Egy kavics volt benne ... — Hazudik, hazudik! A vízbe vele! — Mentsd meg azt a nőt, te gazember! Megfogtuk, meghimbáltuk, és bedobtuk a tóba. Ha tényleg nem tud úszni, ez jó lecke lesz neki. Mert valamikor el kell kezdeni ... Fordította: Saiga Attila Legutóbb október második felében adták hírül a napilapok. hogy alapítványi jutalmak átadására került sor. Akkor Déry Tibornak, korunk kiemelkedő jelentőségű írójának 90. születési évfordulója volt az alkalom a díjátadásra, úgy. ahogyan az alapítványtevő — Déry azóta elhunyt özvegye — kívánta. Tízen kaptak a 6 millió forintos alapítvány évi kamataiból, olyanok, akik a magyar irodalom művelése, a magyar iroda lom művelése, a magyar nyelv ápolása, magyar irodalmi művek idegen nyelvre fordítása terén kimagasló eredményt értek el. Ez utóbbi indokolta. hogy — ugyancsak az alapítványtevő akaratának megfelelően — külföldi állampolgár (ezúttal Jean Lucmoreau párizsi egyetemi tanár) is szerepelt a díjazottak között. Tekintélyes összeget képvisel a Déry-alapítvány, meglehet : valamennyi között a legnagyobbat. Alapítványok — némi túlzással — mindig voltak. Legalábbis a múlt században már sok hír jelent meg ilyenekről az újságokban. Ezerféle célra adományoztak tehetős — és sokszor kevésbé tehetős — emberek pénzt vagy értékes vagyontárgyakat. Némelyik alapítványból templom vagy iskola épült, másokat „szegénysorsú” gyermekek taníttatására fordítottak; de — Mikszáth és mások írásai tanúskodnak róla — voltak különcök, akik a legképtelenebb célokra hagyták vagyonukat még annál is képtelenebb feltételek kikötésével. No meg — előfordult az is, hogy az alapítvány tőkéje és kamatai szőrén- szálán, azaz pontosabban : kezelőinek zsebében tűntek el. Ma pedig — nincsenek alapítványok. Ez nem mond ellent a bevezetőben írottakkal, ugyanis 1960 óta, a jelenleg érvényes Polgári Törvénykönyv hatályba lépése óta így hívják hivatalosan : „kötelezettségvállalás közérdekű célra”. A névváltozásnak jogi okai voltak, ugyanis a rçgi polgári jog szermt az alapítvány „önálló jogi személy”, szocialista körülmények között pedig erre nincs lehetőség. Aki ezt a kötelezettséget vállalja, rendelkezhet arról, hogy pénzét mire, kinek vagy kiknek —■ esetleg milyen intézményeknek — a támogatására fordítsák, s hogy ki kezelje az összeget. Ha ez utóbbiról nem rendelkezik külön, a szakmai felügyeletet ellátó szerv jelöli ki a kötelezettségvállalás kezelőjét. Hogy hányán és milyen összegben hagyatkoztak így az utóbbi időben, azt összeszámolni is sok volna. A?. alapítványtevők (a körülményes, hivatalos név helyett egyszerűbb így nevezni, s általában ígv is ismerik) többnyire országosan vagy nemzetközileg ismert nevű személyiségek hátramara- ddttai, akik így is meg kívánják örökíteni hozzátartozójuk emlékét. Néhány név a sok közül: Kondor Béla, a kiemelkedő jelentőségű festőművész szülei fiúk emlékére adtak át közel negyedmilliót a Képzőművészeti Főiskolának, hogy a kamatokból tehetséges grafikust vagy festőt jutalmazzanak. Gorka Géza örökösei úgy rendelkeztek, hogy az Iparművészeti Főiskola évente adjon jutalmat egy tehetséges és példás magatantású kerámia-szakos hallgatónak. Hermann Lipót özvegye 1977-ben két művészképzős festőnövendék, két évvel később egy szobrásznövendék jutalmazására hagyott jelentékeny ősz- szeget a Képzőművészeti Főiskolára. Méltóképpen sorakoznak fel a képző, és iparművészek mellé a zenészek. A Bartók—Pásztory díjat — nagy zeneszerzőnk és özvegye, Pásztory Ditta zongora- művésznő nevét együtt viseli a díj — minden év március 25-én, Bartók születésének évfordulóján ítélik oda „egy-egy magyar anyanyel vű zeneszerzőnek és előadó- művésznek. aki hozzájárult a zeneművészet fejlődéséhez.” Ez a díj kivételesen megosztható három zeneszerző és három előadómű vész között. A díjat a művésznő tavaly alapította — de már tíz éve rendszeresen kiosztják azt a havi ötezer forintos ösztöndíjat, amelyet ugyancsak Pásztory Ditta alapított öt zongoraszakos hallgató számára. A díjak kezelője a Zeneművé- vészeti Főiskola. Ott alakult meg a W einer- bizottság is, amely — a Weiner Leó leánya által átruházott szerzői díjak és jogdíjak kamatából kétévenként rendez versenyt az 1960-ban elhunyt zeneszerző emlékére. Ugyanebből adnak ösztöndíjat azoknak, akik a zenei hagyaték feldolgozására vállalkoznak. Közismert a Gábor Andor nevét viselő, és családja által alapított írói jutalomdíj. Kétévenként kapja egy-egy fiatal, tehetséges író, alkalmanként — így szól a „kötelezettségvállalás” — lírikus, illetve szatirikus író is kaphatja. Füst Milán özvegye pedig úgy rendelkezett, hogy 24 ezer forintot egyik évben két költő, másik évben két prózaíró között osszanak fel. Feltétel: Füst Milán szellemében,, az egyetemes emberi haladás érdekeit fejezzék ki műveikben. Századik életévét járó írónőnk, Dénes Zsófia 1976- ban alapította az Ady-jutal- mat. Ebből évente kapnak ösztöndíjat írók, irodalom- történészek. kritikusok, műfordítók, zeneszerzők és előadóművészek, akik „Ady irodalmi és politikai jelentőségének, forradalmi lényegének, meg nem alkuvásának korára és az értő utókorra gyakorolt hatásának magas színvonalon történő megismertetése érdekében a legjelentősebb munkát végezték” — írta elő Dénes Zsófia. Honthy Hanna úgy renT'kÁc (Bh Fák. Pinckemé R. Kornélia grafikája delkezett. hogy alapítványának kamatait páros években pedagógusnak, páratlanokban pedig orvosnak adják oda kiváló eredményekért. Csaknem minden alapítvány az örökhagyó nevét viseli. Kivétel: Péchy Blanka, a magyar nyelv tisztaságán évtizedek óta híven őrködő művésznő, aki a közismert Kazinczy-díjat alapította Ezt a legszebben beszélő színészek, rádió- és tévébemondók, valamint a nyelvünk szépségét ápoló tanárok kapják évről évre. Székely Mihály, Lengyel József, Gáli István, Rajz János, Gyergyai Albert, Ajtay Andor, Szép Ernő, Oláh Gusztáv — néhány név azok közül, akiknek emlékére a hozzátartozók alapítványt tettek, vagy akik maguk rendelkeztek így végakara tukban. S mellettük: kevésbé ismertek és szélesebb körben ismeretlenek: Sikló- di Ferenc és felesége aceg- lédberceli általános iskola Édes anyanyelvűnk pályázatának díjazására hagyctót megfelelő összeget. Tompa Kálmán orvos a pécsi Mű vészeti Szakközépiskola két- két tehetséges tanulóját kívánta segíteni egy tanévben havi' 500 forinttal. A hazaiakon kívül voltak és vannak külföldön — magyarok és nem magyarok—, akik jelentős összeget adtak különböző nemes célokra — magyaroknak. Robert Graves 'angol költő és író (az Én, Claudis és a Claudius, az isten című munkái a legismertebbek nálunk) Magyar- országon megjelent műveinek honoráriumaiból az év egyik legjobb magyar verse költőjének jutalmazására alapított nívódíjat, amelyet az írószövetség javaslatára a Szerzői Jogvédő Hivatal utal ki. Georg Schustek a szubrett szerepkörben legsikeresebb magyar színésznők számára ajánlotta fel a Bársony Rózsi Emlékgyűrűt 110 ezer osztrák schilling kamataival — kétévenként. (Schustek a 30-as évek kitűnő magyar szubrettjének férje volt.) Cziffra György, a Franciaországban élő, nemzetközileg is elismert zongoraművész Liszt Ferenc emlékének ápolására ajánlott fel több mint százezer forintot, amelynek kamatait osztják el. Szirmai Albert, az USA- ban élt zeneszerzőnk a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakának egy tehetséges, végzős hallgatója jutalmazására négyezer dollár évi kamatait hagyta. Emerigo Gellért, ugyancsak Amerikába szakadt hazánkfia festővagy szöbrásznövendék számára tett alapítványt. S még két, aligha ismert alapitványtevő, aki nemzetközi kapcsolatainkat kívánta segíteni : Ripszám Henrik (Nagy-Britannia) fiatal kutatók vagy végzős iparművészeti főiskolai hallgatók angliai tapasztalatszerzésére hagyott ezer fontot, dr. Katz Lipót pedig másfél millió forintot magyar diákok mexikói, illetve mexikói diákok magyarországi tanulmányútja segítésére. Korántsem teljes a felsorolás. Sokan voltak, vannak — és remélhető, hogy lesznek is —, akik tehetséges fiatalok segítségére, horizontjuk tágítására szánták életük anyagiakban mérhető eredményeit. Minden alapítványnak megvan a megfelelő gazdája. Az odaítélésekről szóló, már-már mindennapos hírek mutatják,' hogy jól sáfárkodnak a kezelők a „közérdekű célra tett kötelezettségvállalásokkal”. Annál is inkább, mert a kötelezettséget — a kezelők is vállalták. No meg a díjazottak, jutalmazottak, akiktől joggal várható el, hogy megteszik a maguk területén a legtöbbet, amit tehetnek. Virkonyi Endre
