Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
6 Somogyi Néplap 1984. november 24., szombat TUDOMÁNY, TECHNIKA A holnap gyógyszerei ATOMMAGKUTATÁSUNK KÖZPONTTÁ A szovjet tudósok sokat munkálkodnak olyan elvileg új orvosságok létrehozásán, amelyek maximális hatásuk mellett teljesen veszélytelenek lennének. A jövő gyógyszervegyészetének egyik jő területévé válnak a neuropeptidek — a gerinces állatok és az ember agyveleje által^termelt fehérjeanyagok. Ezekről a kutatásokról számol be Roman Kruglikov, az orvostudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia magasabb idegtevékenységgel foglalkozó és neurofiziológiai intézetének laboratóriumvezetője. — A mai napig több tíz különféle neuropeptidet (NP) ismerünk. Feltételezhető, hogy az agyban többszáz van belőlük. A tudósok először több mint húsz esztendővel ezelőtt ismerkedtek meg velük. Alikor a kísérletek során felfedezték, hogy ha az állatoknál eltávolítják az agy egy részét, a hipofízist, akkor erősen leromlik tanulékonyságuk és a megtanultak emlékezetben való megőrzése. A hipofízis által termelt hormonok kívülről való bevitelével a tanulékonyság és az emlékezés helyreáll. E kísérletek során a tudósok felfigyeltek egy érdekes tényre: az állatok szervezetébe nem a teljes hormont vitték be, például az adrenokortikotrop hormont — AKTH —, hanem annak csupán egy részét. S elég volt az állati szervezetbe e molekulának csupán meghatározott kis töredékeit bejuttatni ahhoz, hogy az állat újból visszanyerje emlékezetét és tanulékonyságát. Az emlékezet hatékonyabb és tartósabb helyreállítását érték el a tudósok a vazop- resszinnel végzett kísérletekben. Ez a hormon szabályozza a gerinces állatok és az ember szervezetében a víz-só cserét. A vazopresszin molekulájából eltávolították a hormonális hatást kiváltó részt. A megmaradt fragmentum az állat szervezetébe juttatva gyorsan és hosz- szabb időszakira állította helyre az emlékezetet. A szerveskémikusoknak sikerült szintetikus úton előáll ífaniük a neuropeptidek többségét, egyeseket már fel is használnak a gyógyításban. így például a kutatások során kiderítették, hogy a vazopresszin rögzíti a Kialakított feltételes reflexeket. Az alkoholizmus gyógyításának egyik módszere pedig éppen a szeszes italok iránti undor reflexének kialakí- kításán alapul. Egyes betegek a gondozóintézetben való távozásuk után bizonyos idővel mégis Visszatérnek az italozáshoz. Ha azonban az alkoholizmus elleni gyógykezelés idején a paciensnek vazopresszint adtak, akkor az undor reflexéneík tartóssága lényegesen fokozódott. Ezt az új gyógymódot másfél esztendeje alkalmazzák, s a betegek többségénél nem fordult elő Visszaesés. A jó szivar titka A világon a legtöbb szivart az Egyesült Államokban készítik — évente mintegy 9 milliárd darabot —, a legjobbat viszont Kubában A szigetországban a XVIII. században indult meg ez az iparág, s napjainkig virágzik, hiszen több mint száz szivargyárban sodorják a világ minden zugába eljutó különlegességeket. Mert az igazi szivart, amely minden követelménynek megfelel, csak kézzel lehet készíteni - állítják a kubai szakemberek. .Nagy kézügyesség kell a szivargyártáshoz, és rendkívüli tapintóérzék. A munkás — szó szerint — a tíz ujjával alapozza meg a világmárka hírét. Lertesrít egy nedves, úgynevezett fedőlevelet. Speciális késével méretre vágja széleit, majd belehelyezi a köpenyt (ez gyengébb és szárazabb dohánylevél, mint a fedő), ezután a belső levelekkel együtt hengerré sodorja, vigyázva arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza, meglegyen a súlya, mérete és simasága. Egy gyakorlott munkás naponta 100—120 darab szivart tud megsodorni Az elkészült szivarokat egy hónapig pihentetik, hogy a fölösleges nedvesség elpárologjon belőlük. Azután jön a típus, szín. méret szerinti osztályozás, címkézési, celofánozás, dobozolás. A különleges szivarhoz persze különleges dohány is kell: aromadús, fényes levelek, kellő gyúlékonysággal. Már a termesztés időszakában alkalmazott speciális eljárások adják mega dohány sajátos jellegzetességeit, no meg a speciális összetételű talaj, ahol megterem. A világ szivarszükségletét kézi sodrású szivarokkal megközelítőleg se lehetne kielégíteni. A több tízmilliárdos nagyságrendű világtermelést rendkívül termelékeny szivarkészítő automa- lák segítségével érik el. Képünkön az ekként előállított szivarok dobozalását láthatjuk egy szovjet dohánygyárban. Egy másik példaként megemlíthetjük a diílargint, ezt a Szovjetunióban előállított új neuropeptid készítményt, amellyel jól gyógyíthatók bizonyos gyomorbetegségek. Az utóbbi időben izoláltak egy sor olyan neuropeptidet, ' amelyek képesek befolyásolni az ember immunitását, szervezetének eMenállóképes- ségét a fertőző betegségekkel szemben. Ha a kísérletek beválnak, az orvostudomány nagyhatású megelőző módszer birtokába jut. Ma már pontosan tudjuk, milyen neuropeptidek váltják ki az éhség, a jóllakottság, a szomjúság érzését, melyek keltenek elégedettséget, melyek késztetnek mozgásiaktivitásra, vagy teszik az embert aluszékonnyá, jnelyek biztosítják a tanulékonyságot vagy erősítik az emlékezetet: melyek hatnak a gyomorra, a szívre, melyek növelik a hőmérsékletet, a vérnyomást. A neuropeptidek funkcióinak és mechanizmusainak további megismerése új utakat fog nyitni különleges, de az ember számára nem idegen gyógyszerek létrehozásához. K. G. Az eszkimók és a sziv- betegségék Angol orvosok egy apró észak-grönlandi településen arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért nem szenvednek az eszkimók szív- és érbetegségekben, noha igen zsírosán táplálkoznak. Dán orvosok már eddig is megállapították, hogy a sarkkörtől 600 kilométerre északra fekvő Ingdlorssnit nevű település 150 eszkimó lakosának a vérében rendkívül kevés a koleszterin. Jóllehet igen sok bálna- és fókazsírt fogyasztanak. A szívkoszorús erek megbetegedése és a szívinfarktus a grönlandiak között ismeretlen. A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a sarkvidéki állatok húsa és zsírja olyan anyagot is tartalmaz, amely előmozdítja a zsírok gyors lebontását, és megakadályozza a koleszterinszint emelkedését. Örökölhető biológiai tényezőkkel ugyanis nem függhet össze az, hogy e betegségek a grönlandiakat elkerülik. Kelet-Magyaronszág egyik legjelentősebb tudományos központja a Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete Debrecenben (rövidítve: ATOMKI). A mai Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetéből fejlődött ki, és itt kezdődött 1936- ban igen szerény keretek között a hazai atommagkutatás. A mai intézet 1954- ben alakult meg. Ma közel 300 dolgozója van, ebből mintegy 100 a kutató. A kutatási témák megválasztásában a problémák tudományos jelentősége mellett elsőrendű szempont az eredmények várható gyakorlati alkalmazhatósága. A magfizika és határterületei az utóbbi évtizedekben számtalan eszközt adtak és várhatóan a közeljövőben is adnak más tudományágaknak és a termelésnek. Az intézet igen fontos feladatának tekinti, hogy a természet jelenségeinek kutatása során szerzett ismereteket, tapasztalatokat és módszereket alkalmazza a gyakorlati, népgazdasági feladatok megoldására, és ezzel elősegítse iparunkban a gyártmányszerkezet korszerűsítését és a termelés hatékonyságának növelését. Az ATOMKI kutatási tevékenységét három célkitűzés — magfizikai és atomfizikai alapkutatások, inter - diszciplináris kutatások, valamint a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásai — szoros egysége és összhangja jellemzi. Az intézet számos ipari és mezőgazdasági üzemmel áll szerződéses kapcsolatban (például Csepel Művek, Magyar Alumíniumipari Tröszt, Medicor Művek, Mecseki Ércbányászati Vállalat stb.). Ezeknek a szerződéseknek a keretében részben új termékek, részben a termelés szempontjából fontos berendezések születtek. Fennállása óta az ATOM- KI-ban több olyan kutatási eredmény született, amely jelentős mértékben járult hozzá a tudomány fejlődéséhez. Kiemelkedőek például az ún. gyenge kölcsönhatások kutatása terén elért egyes eredmények. A gyenge kölcsönhatások okozta legismertebb jelenség az atommagok béta-bomlása. Béta-bomláskor elektronon kívül egy igen nehezen megfigyelhető. neutrínónak nevezett részecske is eltávozik a magból. A neutrino kilépésére az egyik legfontosabb közvetett kísérleti bizonyítékot Debrecenben nyerték; a bomlást, illetvén Áramátalakítás — jobb hatásfokkal A jó hatásfokú gépék és berendezések előállítása, valamint gazdaságos üzemeltetése egyik feltétele annak, hogy a takarékos energiagazdálkodás megvalósulhasson. A transzformátorok a legjobb hatásfokú villamos berendezések közé számítanak. Veszteségeik csökkentése mégsem közömbös, mert a vi’lllamosenergia-elosztás veszteségeinek 40—50 százaléka a transzformátorokban keletkezik. A legjobb hatásfok elérése az üresjárási és rövid zárási veszteségek csökkentése névén valósítható meg. Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi élvonalba tartozó nagy transzformátorgyárak az üresjárási veszteségeket 50 százalékkal, a rövidzárási veszteségeket 30 százalékkal csökkentették. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy egy korszerű transzformátor üresjárási vesztesége a névleges teljesítményének mindössze 0,5— 0,6 ezreléke legyen. Az üresjárási veszteségek csökkentésének két útja van: vagy a vasanyag mennyiségének növelése, vagy jobb minőségű vas alkalmazása, A vasmag keresztmetszetnövelése' nem volna célravezető fvt, mert ez növelné a tekercs hosszát, és ez tekerosveszteségnövekedést eredményezne, amelyet csak vezetékkeresztmetszet (súly) növeléssel lehetne kiegyenlíteni. Mariad tehát a minél jobb minőségű, ennek megfelelően igen drága, hidegen hengerelt vaslemez alkalmazása. Igen ám, de a transzformátor árának tob. 60 százalékát az anyagköltség teszi ki. Ha tehát a transzformátor árát csökkenteni akarják, akkor az anyagköltséget kell csökkenteni. Ameny- nyiben erre nincs lehetőség, a felhasznált anyagmennyiséget kell csökkenteni. Ez oda vezethet, hogy egyrészt az aktív anyagók kihasználását növelik a termikus határig, másrészt a szigetelőanyagok kihasználását fokozzák a villamos szilárdság által megszabott határig. A biztonsági tényezők romlása azonban határt szab e lehetőségék alkalmazásának. Képünkön egy NDK-gyárt- mányú, nagy teljesítményű (220/66 kV), már az energiatakarékossági elrvek alapján megkonstruált transzformátort láthatunk szállításra előkészítve. neutrino visszalökő hatását ködkamrában sikerült lefényképezni. Az interdiszciplináris kutatások nemzetközi elismerést keltett eredményei közül kiemelkednek a humuszsavak geokémiai szerepének a tisztázása terén nyert eredmények, amelyek a humuszsavak döntő szerepét mutatták ki egyes elemek természeti feldúsulásá- ban. Ezek az eredmények egyébként a magyar uránkincs felfedezéséhez kapcsolódnak. Képünk az intézet egyik laboratóriumába enged bepillantást. Keringő kénbánya A csillagászati fizika, a kozmikus spektroszkópia és nem utolsó sorban az űrszondák által a Földre továbbított felvételek és mérések eredményeit hasznosítva a tudósok sikerrel kutatják a Naprendszer égitestjeinek felépítését. Ma már meglehetősen jól ismerik a Jupiter holdjait — 13 van belőlük —, közülük is a legérdekesebbet, a narancs- sárga Io-t, amely egész Naprendszerünk legfényesebb égiteste: a felszínére záporozó napsugárzás 60 százalékát visszaveri. A Föld Holdja csak 17 százalékát veri vissza. Ez a nagy reflexiós érték alapozta meg a csillagászoknak azt a feltevését, hogy az Io talaja nagyrészt nátrium- és káliumsókból, illetve szulfátokból áll. Minthogy felszíne a napsugárzástól viszonylag gyorsan felmelegszik, majd pedig — a Jupiter árnyékában — ugyanilyen gyorsan lehűl, bizonyítottnak tekinthető, hogy az Io testét por. illetve finoman szem- csézett ásványok viszonylag vastag rétege borítja. Az Io felszíne az eddig megismert legnagyobb kozmikus „kénlelőhely”. A kén aránya több mint 60 százalékos, így Naprendszerünk óriási keringő kénbányájának tekinthető. Az Io-t 115 kilométer vastag atmoszféra veszi körül, amelynek sűrűsége húszezerszer kisebb, mint a Föld légköréé, de így is az Io a jelenleg ismert legkisebb égitest, amelynek saját légköre van. A Jupiternek ezt a fényes holdját — felszínétől 700 kilométernyi távolságban — elektronokban változatosan sűrű ionoszféra is övezi, amely 805 ezer kilométer hosszú és 161 ezer kilométer széles hidrogénfelhőt „termel” az Io köré. A Jupiter e nevezetes holdján rendszeres tűzhányó-te vékenység is van. Gyógyszer a fáraók korából Kairói kutatók egy 3500 éves recept szerint gyógyszert vontak ki az Amrni visnaiga nevű nílusi növényből, (emyős virágú fűszernövény). A fáraók idejében a kivonatot megbetegedett bőrrészekre kenték, és a beteget kifektették a Nílus homokjára a napra. E kenőcs- formára feldolgozott kivonatot —, amelyet az egyiptomiak Metihoxsa lennek neveznek — most is a bőrbetegségek gyógyítására használják.
