Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

2 Somogyi Néplap 1984. november 22., csütörtök Szakértői tanácskozás Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) Európa és a világ népei a jelenlegi bonyolult nemzet­közi helyzetben joggal kísér­nek nagy figyelemmel min­den olyan törekvést, amely elősegíti a helsinki folyamat fenntartását, a békés egymás mellett élést. A kulturális együttműködés, az értékek cseréje, s az egyes művésze­ti ágak képviselőinek kap­csolatai semmi mással nem helyettesíthető szerepet ját­szanak éhben. Kétségtelen ugyanis, hogy a mindenkori nemzetközi helyzetnek je­lentős hatása van a kultu­rális szférára is, de ez a te­rület — viszonylagos auto­nómiája révén — jótékony hatást gyakorolhat a nem­zetközi kapcsolatok egészé­re, s a párbeszéd részeként előmozdíthatja a kölcsönös hizálom építését. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: a helsinki fo­lyamat keretében sorra ke­rült találkozók és tanácsko­zások egyik tanulsága, hogy azok kimenetele nem kis mértékben az előkészítés eredményességétől függött. Ez most sem lesz másként, és a tanácskozás résztvevői a következő két hétben so­kat tehetnék azért, hogy 1985-ben a kulturális fórum vendégei teljes egészében a madridi mandátumban kitű­zött nemes célok Érdékében tevékenykedhessenek, s ku­tathassák és megtalálják a közös érdekek érvényesíté­sének lehetőségeit, tisztelet­ben tartva a minden nép kultúrájában és belső életé­ben meglevő sajátosságokat. Nagy János azonos, vagy eltérő érték­rendeket, és intézményi ke­reteket. Országunk új társadalmat épít, és az élmúlt négy év­tized során nem lebecsülen­dő eredményeket ért el azo­kon a területeken is, ame­lyekről a kulturális fórum majd tanácskozni fog. őszin­tén örülnénk, ha a mosta­ni értekezleten elvégzendő munka mellett a résztvevők is bepillantást nyernének népünk mindennapi életébe, és személyesen is megismer­nék a magyar kultúra érté­keit — mondotta végül Nagy János. A megnyitó után az előké­szítő tanácskozás zárt üléssel megkezdte munkáját. Este a Magyar Állami Operaháziban baleittelőadá- son látták vendégül a szak­értői tanácskozás résztve­vőit. Á Román KP kongresszusa folytatta munkáját N. Ceausescu fogadta Méhes Lajost Az RKP kongresszusénak szerdai plenáris ülésén el­határozták, hogy a tanács­kozást a tervezettnél fél nappal hamarabb, már csü­törtökön befejezik. Az ülé" kezdetén Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára kezdemé­nyezte, hogy szerdán hosz- szahbítsák meg a délutáni ülést, csütörtökön pedig kezdjék korábban a tanács­kozást, hogy a kongresszust előbb befejezhessék. A küldöttek egyhangúlag, nagy tapssal elfogadták a javaslatot. Csütörtökön te­hát korán reggel még egy plenáris ülést tartanak, ez­után zárt ülésen megvá­lasztják a párt vezető szer­veit. A szerdai plenáris ülésen Emil Bobu, az RKP KB PVB tagja, a KB titkára be­szédében a pártmunka és a pártszervezetek feladatait összegezte. Az RKP XIII. kongresszu­sán résztvevő magyar kül­döttség vezetőjét, Méhes La­jost, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát szerdán fogadta Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára. A találkozón, ame­lyen részt vett Barty Miklós bukaresti magyar nagykövet, jelen volt Ion Stoian, az RKP KB PVB tagja, a kb titkára. Délután a magyar pártkül­döttség látogatást tett a bu­karesti Finommechanikai Gyárban, ahol csaknem nyolcezren dolgoznak. A ta­nácsteremben tartott találko­zón, a dolgozók képviselői­nek jelenlétében Petre Dob- rescu vezérigazgató a több mint 60 éves gyár tevé­kenységéről adott áttekin­tést. Méhes Lajos megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd méltatta a XIII. kongresszus munkáját és az elmúlt negy­ven év sikereit. Felidézte az emberi kap­csolatokkal összefüggő kong­resszusi megállapításokat. Egyetértését hangoztatva kü­lön kiemelte az RKP KB be­számolójának azon gondola­tát, hogy „határozottan visz- sza kell verni a nacionaliz­mus, a sovinizmus, az anti­szemitizmus bármely meg­nyilvánulását, az ' ember megalázásának szocialista forradalmi szemléletünktől idegen, más f ormáit. Az ilyen megnyilatkozások a múlthoz, a tőkés, az imperialista kor­szakhoz tartoznak, amelyek mindig is igyekeztek megosz­tani a különböző nemzetisé­gű embereket”. Méhes Lajos leszögezte: „Mindent meg kell tenni azért hogy az em­berek ott érezzék jől magu­kat, ahol élnek, büszkén, emelt fővel járhassanak. Le­gyenek büszkék nemzetisé­gükre, és legyenek hű ál­lampolgárai országuknak.” LOSONCZI PÁL VIETNAMBAN (Folytatás az 1. oldalról.) A magas szintű politikai okmány szervesen illeszke­dik a Magyar Népköztársa­ság eddigi, már három kon­tinensre kiterjedően megkö­tött barátsági és együttmű­ködési szerződéseinek sorá­ba. Szerda este a hanoi Ba Dinh palota kongresszusi ter­mében ünnepi nagygyűlést rendeztek a magyar párt- és állami küldöttség tiszteleté­re. Az elnökségben helyet foglalt Losonczi Pál és Tru­ong Chinh. A nagygyűlést Chu Huy Man, a Vietnami KP KB PB tagja, az államtanács elnök­helyettese nyitotta meg, majd Tran Vy, a hanoi vá­rosi népi bizottság elnöke mondott beszédet. Forrón üdvözölte Losonczi Pál elvtársat, s a magyar párt- és állami küldöttség tagjait, méltatta a magyar- országi építőmunka eredmé­nyeit. A vietnami nép napjaink­ban történelmi fejlődésének legfényesebb szakaszába, az ország egyesítése utáni szo­cialista építés korába lépett — hangsúlyozta ezután a szónok, majd így folytatta: A jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetben a fegyverke­zési verseny körülményei között különösen fontos és sürgető feladat a békéért folytatott harc. Teljes mér­tékben támogatjuk a Szov­jetunió, Magyarország, a Varsói Szerződés elvi állás­pontját, és jószándékú konstruktív javaslatait, ame­lyek a nemzetközi feszültség csökkentésére, a nukleáris fegyverkezési verseny meg­fékezésére, a leszerelésre és a béke védelmére irányul­nak. A kétoldalú kapcsolatokról szólva hangsúlyozta: a viet­nami nép végtelenül nagyra értékelte azt, hogy a testvéri magyar nép mindig mellette állt a legkegyetlenebb hábo­rús években csakúgy, mint a békés építés szakaszában. Ezután Losonczi Pál emel­kedett szólásra. Megtisztelő megbízatásnak teszek eleget, amikor át­adom önöknek, a nagygyű­lés résztvevőinek, a baráti vietnami népnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, kormánya, a dolgozó magyar nép szívből jövő üd­vözletét és jókívánságait — mondotta. Hanoi tartózkodásunk be­fejezésének közeledtével örömmel állapíthatom meg, hogy valamennyi találko­zónkat, megbeszélésünket, az országaink kapcsolatainak továbbfejlesztésére irányuló közös törekvés hatotta át. Röviddel ezelőtt írtuk alá a két ország közötti barátsági és együttműködési szerző­dést, amely újabb bizonyí­téka kölcsönös szándékunk­nak, hogy a jövőben is or­szágaink kapcsolatainak el­mélyítésén, együttműködé­sünk további gazdagításán kívánunk fáradozni. Ez a szerződés nem irányul sen­ki ellen, összhangban van a nemzetközi béke erősítésére irányuló általános külpoliti­kai törekvéseinkkel. Le Duan és Truong Chinh elv- társakikal, a vietnami párt- éB állami vezetőkkel folyta­tott megbeszéléseken tájé­koztattuk egymást pártjaink tevékenységéről, az orszá­gainkban folyó szocialista építőmunkáról. A magyar nép őszinte ér­deklődéssel és rokonszenv- vel kíséri napjainkban is a vietnami nép erőfeszítéseit az ország előtt álló felada­tok megoldásában. Losonczi Pál ezt követően felszabadulásunk 40. évfor­dulója megünnepléséről, az MSZMP jövőre esedékes XIII. kongresszusának elő­készületeiről szólt. Az Elnöki Tanács elnöke ezután a kétoldalú kapcso­latokról szólt. Kifejtette: közös törekvé­sünk gazdasági kapcsolata­ink hatékonyságának javítá­sa, a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés meg­valósítása azokon a területe­ken, ahol erre már ma le­hetőség van. Ezzel párhuza­mosan igyekszünk megte­remteni a kölcsönös érdeke­inket szolgáló hosszútávú együttműködés feltételeit is. A Magyar Népköztársaság lehetőségeihez képest az el­következő években is támo­gatást nyújt a Vietnamban folyó szocialista építőmunká­hoz. A lengyel külügyminiszté­rium szerdán csalódásának adott hangot amiatt, hogy Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter szerdára tervezett varsói látogatását a nyugatnémet fél váratlanul és nem meg­győző indoklással elhalasz­totta. Wladyslaw Klaczyns- ki, a lengyel külügyminisz­térium szóvivője jelentette ki ezt szerda esti nemzet­közi sajtóértekezletén, ame­lyen ismertette a külügymi­nisztérium nyilatkozatát. Genscher — mint azt már a múlt hét végén a lengyel fővárosban bejelentették — szerdán kezdte volna meg legyelországi háromnapos Elhalasztották Genscher lengyelországi látogatását hivatalos látogatását. Az utolsó pillanatban, szerdára virradó éjjel, azonban a lá­togatást elhalasztotta. A nyugatnémet külügyminisz­tériumnak a döntésről szóló tájékoztatása azt „ nevezte meg indokként, hogy a len­gyel hatóságok nem ad­tak vízumot Karl Gustaf Ströhmnek, a Die Welt cí­mű nyugatnémet lap mun­katársának, aki Genscher sajtókíséretének tagja lett volna, elutasították a nyu­gatnémet félnek azt a szán­dékát, hogy Genscher meg­koszorúzza egy Wehrmacht- katona lengyelországi sírját, valamint az októberben meggyilkolt Popieluszko atya sírját. Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár Becsben tárgyalt. A képen osztrák kollégájával, Fred Sinowatz kancellárral foly­tat megbeszélést (Telefotó — DPI—MTI—KS) Harc a fajüldözés ellen A püspök Nobel-díja Tebogo Moselane tísztele- tes a dél-afrikai Sharpeville fekete gettóváros lelkésze. (Sharpeville 50 kilométerre van Johannesburgtól.! Mo­selane legfőbb egyházi veze­tője az 1984. évi Nobel Bé­kedíj kitüntetettje, Desmond Tutu anglikán püspök. A megtiszteltetés a püspöknek és a fekete településeken dolgozó munkatársainak — köztük Tebogo Moselane tiszteletesnek — egyaránt szólt. Amikor a hír megérke­zett, hogy Desmond Tutu kapta a Nobel Békedíjat, a Dél-afrikai Egyházak Taná­csa (SAGC) éppen ülése­zett. Leírhatatlan volt az ujjongás. Táncoltak, énekel­tek, átölelték egymást a ta­nács tagjai, pedig tudták, hogy korai az öröm. Már 1960-ban is kapott Nobel Békedíjat egy fekete dél- afrikai, az akkori Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke, Albert Luthuli. Az A dél-afrikaá rendőrség Moselanet az utóbbi hóna­pokban többször beidézte kihallgatásra, körülzárták a házát, éjjelente rendszeres telefonhívásokkal zaklatták, a szélsőjobboldali Witt-kom- mandó fehér rohamosztago- sai megfenyegették. A pre­toriai rezsim Moselanet és Tutut egyaránt „veszélyes forradalmároknak” tekinti. Hogy Sharpeville fekete la­kói két hónap óta sztrájkol^ nak és utcai tüntetéseket tartanak — azért is a lel­készt és munkatársait okol­ják. Szeptember 3-án általános sztrájkkal tiltakoztak Shar­peville polgárai a tervezett lakbéremelések ellen. A nyomorúságos viskók lakbé­rei már így is a legmaga­sabbak Dél-Afrika fekete városai közül, amelyek gyű­rűként veszik körül a fehé­rek ipari központjait. A feketék tudvalévőén nem lakhatnak a fehér urak vá­rosaiban. Moselane ezen a napon gyűlést tartott a templom­ban. Elmondta, hogy a lak- béremelésekért felelős, feke­tékből álló városi tanács az elmúlt évben hét millió dol­lár nyereséget ért el. Egyál­talán nem kellene tehát a lakbéreket emelni. Felbor­zolta a kedélyeket, amikor kiderült, hogy a •„város­atyák” megbízatásukat jöve­delmező privát üzletelések­re használják fel. A fehé­rek bábjaként kerek fél év óta hivatalban lévő polgár- mester 200 ezer dollárért szolgáltató házat építtetett magának, üzletekkel, ben- zinkúttal és étteremmel, he­lyettesének pedig bevásárló- központja van. Sharpaville- ben elszabadult a pokol. A tömeg megrohanta a kocs­mákat és italraktárakat. A rendőrség és a katonaság brutálisan vágott vissza: több mint száz feketét meg­öltek, ezreket vetettek bör­tönbe, nemcsak Sharpevil- leben, hanem másutt is, ahol tiltakozó megmozdulá­sok voltak. Desmond Tutu anglikán püspök 1984. november 23-án (pénteken) a kaposvári SPORTCSARNOK BOLTJÁBAN kóstolással egybekötött SÜTŐIPARI árubemutatót tartunk Erre tisztelettel meghívjuk a vásárlóközönséget. Egésznapos nyitvatartási *Af" vKVVG2619) Akcióban a dél-afrikai rendőrség partheid mégis maradt, az ANC-t régen betiltották, s azok, akik Luthuli halála után az ő munkáját folytat­ták, börtönben vagy szám­űzetésben vannak. Botha elnök kormányzata úgynevezett reformokat hir­detett meg. Az alkotmány- módosítás azonban, amellyel a félvérek és az indiai szár­mazásúak részére külön parlamentet hoztak létre, nem téveszthette meg a vi­lágot. Az ENSZ közgyűlése az új alkotmányt érvényte­lennek nyilvánította. A vá­lasztásokon az indiaiaknak és a félvéreknek csupán 30 százaléka vett részt. A fe­hér kisebbségi kormányt újabb vereség érte, amikor néhány héttel később a get­tóvárosok fekete polgármes­terei — akiket pedig a re­zsim az önkormányzat jel­képeiként tüntetet fel — kénytelenek voltak elmene­külni fekete testvéreik elől. Az ellenzéki Egyesült De­mokratikus Front (UDF) harcot hirdet az ellen, hogy a lakosság 70 százalékát ki­tevő fekete többséget sem­mibe vegyék, negyedosztályú állampolgárokként kezeljék. A front, amelyben 700 ha­ladó csoport, szakszervezet és egyházi szervezet egye­sült, hirdette meg a válasz­tások bojkottját is. A fajüldöző kormányzat felismerte a veszélyt, amely a népszerű UDF részéről fe­nyegeti. Ezért 16 vezetőjét előzetes letartóztatásba he­lyezte. Louis le Grange bel­ügyminiszter nyíltan betil­tással fenyegette a szerve­zetet. És néhány nap múl­va érkezett a hír Tutu püs­pök Nobel-díjáról. A püspök tagja az UDF felügyelő bi­zottságának, az általa veze­tett Dél-afrikai Egyházak Tanácsa pedig szorosan együttműködik az állítólag felfogató szervezettel. Tutu előreláthatólag decemberben utazik Oslóba, hogy átvegye a Nobel Békedíjat. Gáti István

Next

/
Oldalképek
Tartalom