Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-16 / 269. szám
1984. november 16., péntek Somogyi Néplap 5 tJj tévéfiimek Bevégezetlen Városformáló közösség Beszélgetés Barna Gáborral, az Urbanisztikai Társaság főtitkárával Városainknak felszabadulás utáni nagy arányú fejlődése megannyi szép eredmény mellett nem egy ellentmondást is létrehozott. Például azt, hogy a nagy megújítási folyamatban nem eléggé törődtünk a irégi városkép megőrzésével, a régi és az új épületek összhangjával. Ma már túl vagyunk azon, hogy a városfejlesztést látványos bontásokkal és kizárólag új lakótelepek építésével képzeljük el. Törekszünk arra, hogy a múlt értékeit megtartva formáljuk tovább településeinket. Erről beszélgetünk Barna Gáborral, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárával. — Lakótelepeink városnyi lakóval sem igazi városok. Miért nem? — Egy-két évtizeddel ezelőtt a ma tipikus lakótelepei ideálisnak látszottak. Ideálisnak, hiszen a korábbi egészségtelen, szűk, zártudvaros házsorokat vagy kolóniákat egészséges, levegős, napfényes beépítések váltották fel, követve a modern építészet elveit. Az igényeknek megfelelően elkülönültek mindennapi te. vékenységünk színterei : az otthon, az iskola és a művelődést szolgáló létesítmények. a munkahely. A lakótelepeken azonban az ottla- kók mégsem érzik igazán otthon magukat. — Mi az oka ennek? — Az okokat hosszasan lehetne sorolni. Az oly gondosan kialakított zónák például a lakótelepen belül idővel önálló életet élve sok bonyodalmat okoznak. Gondolok itt a gyalogos és motorizált forgalom elkülönítésére, ami alapjában véve helyes dolog, de csakis akkor, ha a kettő valóban zavarja egymást, különben parkolási illetve bevásárlási gondok adódnak belőle. Nehezen elfogadható az is, hogy a lakótelep szinte teljesen elkülönül a régi várostól, hogy nincs a kettő között kapcsolat. S nem érzi jól magát a lakótelepi polgár azért sem, mert a modern építészetben a téralkotás elvesztette jelentőségét. Holott az építőművészet, térmű vészet. A lakótelep építésze azonban nem tereket formál, hanem tömegeket alkot, amelyek között az emberek nem találják helyüket. A nyugati országokban a lakótelepek egyhangúságának enyhítésére megpróbálkoztak játszani a tömbökkel: a magas ház mellé alacsonyai húztak, a síkot hajlították ... Szerencsére, anyagiak híján mi eddig nem jutottunk el. Szerencsére hangsúlyozom, mert a lakótelep e megoldásokkal legfeljebb zaklatottabb lett, de nem barátságosabb. — Kísérleteztünk mi is. Ezt jelzik például a különböző, meglehetősen rikító színekre mázolt épületek. — Ezek eredménytelen kísérletek. Nálunk csak az utóbbi években vált egyértelművé, hogy e kívülről közelítő megoldások nem vezetnek sehová. Az építészetnek vissza kell kapnia azt a funkcióját, amellyel valóságos társadalmi tevékenységet szolgáló teret adhat, s ez - nem azon múlik, hogy magas-e a ház, vagy alacsony, hogy sárga színű-e yagy lila. S nem csupán az építészeknek kell megkapniuk ezt a lehetőséget, hanem minden egyéb, az építészethez kapcsolódó szakmának, a különböző iparművészektől a kertészekig, hogy együttesen formálhassák környezetünket. Mégpe- dig úgy, hogy a településekben helye legyen a réginek, ne maradjon ki a természet, s főként ne maradjon ki maga az ember Valamiféle újraforgalmazása szükséges tehát a városnak. — Milyen jelei vannak p szemléletváltozásnak? — Az országot járva számos biztató kezdeményezéssel találkozhatunk, melyek azt erősítik, hogy korunk nak, igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelően kell építenünk. A régi értékek maradéktalan megőrzését példázza a soproni belváros és Kőszeg városmag- va. Ez utóbbiban rácsodálkozhatunk arra is, hogy milyen harmonikusan illeszkedik egymáshoz a régi és az új. Hasonló törekvés jegyében folyik az egri belváros korszerűsítése, a történelmi múlt megmentése és beépítése a mába. Kellemes, barátságos Salgótarján központja, szemléltetve egyúttal azt, hogy ha nincs mit megtartanunk a múltból, akkor is lehet szépen építeni. A zalaegerszegi városközpont azzal ragadja meg az embert, hogy építészete a mívesség felé hajlik. Szemet gyönyörködtető a sárospataki művelődési ház. A természettel való szoros kapcsolatot példázza Kazincbarcika. Többek között azért oly kedves, mert nem építették be a hegyeket, mert a zöld szinte belefolyik a városba. — Hogyan lehet megtartani, emberarcúvá formálni városnyi és mégsem városszerű lakótelepeinket? — Gyakran elégedetlenkedünk velük, mondván hogy befejezetlenek. Azok is, olyan értelemben, hogy késve készül el az óvoda, az iskola, az ABC-áruház. A baj az, hogy lakótelepeinket valóban befejezzük megtervezvén bennük mindent — némi túlzással az első épü lettől az utolsóig, a játszótéri pádtól a facsemetéig. Egy város azonban soha nem volt, nem is lehet kész. Polgárai keze nyomán változik, fejlődik napról napra igazán. Dunaújvárosra kezdetben aligha mondhattuk azt, hogy szép. Ma az odalátogató jól érzi magát, kellemesnek. szépnek találja. Miért? Mert lakói belakták, alakították, széppé varázsolták rózsalugasokkal, lépcsőkkel, passzázsokkal. — A települést az emberi közösségek formálják. A lakosságnak is lehetőséget kell kapnia környezete formálására, alakítására. A helyi vezetés és a lakók okos alkotó együttműködésére van szükség ahhoz, hogy lakótelepeinknek oly sokat szidott képe megváltozzék. És ez már nem esztétikai, hanem társadalmi kérdés. K. K. ragozás Elkészült A kék madár változata Örkény István novellái XX. századi irodalmunk fontos tényezői; egy csokor- nyiból Esztergályos Károly vállalkozott új tévés műre. Ezek a novellák három emberöltőt — egy évszázad magyar történelmét — ölelik át. A művek ilaza füzérét az azonos főhősök, illetve mellékfigurák fel-felbukkanása fogja át és szervesíti egésszé. Elkézült Maurice Maeterlinck világihírű színdarabjának, A kék madárnak a tévés változata is, és kész versenyre kelni a néhány évvel ezelőtt látott szovjet filmváltozattal. A Nobel-díjas író 1911-ben írt művét nálunk utoljára a Thália Színház játszotta. Ennék alapján készült a felvétel Kazimir Károly rendezésében. Főbb szerepeit Jani Ildikó, Zsurzs Kati, Balogh Erika és Esztergályos Cecília alakítja. Az eredeti történetet mai életérzést kifejező zene gazdagítja, amelyet Devecseri Gábor verseire a színház fiatal művésze, Mikó István szerzett. A József Attila Színházban ezekben a napokban Szerencsi Éva kelti életre Bródy Sándor A tanítónő című drámájának címszerepét. A tévéváltozatban Kubik Annát látjuk majd. Léner Péter rendezte ezt a változatot. Ugyancsak filmváltozat ké- szü Bíró Lajos egykor nagysikerű regényéből, A Monitor házból Szántó Erika és Kardos Ferenc jóvoltából. Az első világháborút követő hónapokban játszódó, kriminek is beillő történet hatásos korrajz is. Gálffi László, Bács Ferenc és Sörös Sándor játssza a főbb szerepeit. Kedvelt szerző hazánkban is Alekszandr Gelman a Prémium című művének premierje óta. Tv-játéka bemutatásra vár. Egyik legújabb művéből készült a Pad, amely két ember szánalmasan tragikus sorsában, konfliktusaiban az egyedüllét, a féltékenység és elha- gyottság mozzanatait eleveníti Koncz Gábor és Kiss Mari játékával. HÉTVÉGI ! tájoló Az Erzsébetek hétfőn ün neplik névnapjukat, virágcsokorból sok fogy ilyenkor a boltokban. E név viselőire és az egy hét múlva köszöntendő Katalinokra gondoltak máris Kadarkúton. szombaton a művelődési házban bált rendeznek tiszteletükre. s ezzel megkezdődnek Somogybán a népszerű Ka- talin-bálok. Tabon összevonták a két névnapot, p* szombaton a Blokk együttes közreműködésével rendeznek bált. Barcson a Dráva múzeumban megnyílt a hét közepén a Kaposvári Háziipari Szövetkezet fazekasainak árusítással egybekötött kiállítása. Délelőtt tíz órától este ti zennyolc óráig tekinthető meg a bemutató. Ugyancsak barcsi esemény, de már hétfői előrejelzésünk: az egészségnevelési hónapok keretében a városi tanácson Kertünk, udvarunk címmel előadás hangzik el a lakókor ■ nyezet egés/ségbefolyásolo szerepéről. A városszépítés szintén szerepel a programban. A nagyatádi gyerekek kedvükre tölthetik az időt szombaton: ebéd után — kettőtől ötig — a Gábor Andor Művelődési Központban gyű szűbábuk készítésére tanítják meg őket. Kaposváron szombaton délelőtt a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban várják a gyerekeket: játékdélelőttöt rendeznek számukra. A megyeszékhely újabb nemzetközi galambkiállítás, nak ad otthont egy hét múltán: ezúttal az Édosz művelődési házban négy ország galambászai mutatják be turbékoló és díszmadaraikat. A kiállítást ma délután 14 órától már megtekinthetik a gyermekcsoportok, a felnőtteket péntek délelőttöt várják s vasárnap 16 óráig fogadják. Csurgóról csupán azt a hírt kaptuk, hogy a művelődési ház megnyitása még néhány napot várat magára, a nagyterem elkészült, már csak a fűtésszerelők dolgoznak az épületben: A közeli Pogányszentpéteren a köz- művelődési egyesület rendezésében fogászati előadást tartanak szombaton 18 órakor; itt elsősorban a gyerekek fogápolásáról lesz szó. Kiállítás nyílt a hét közepén Kaposváron a mező- gazdasági főiskolán Szabados János Munkácsy-díjas fejtő művész alkotásaiból. ,.A Drávától a Balatonig húzódó vidék gazdag természeti tájai, múltja és változása köt ide” — vallja a kapás- vári festőművész a kiállítás ra készült meghívó önéletrajzi írásában ... A kiállítás december 1-ig tekinthető meg. Zenei ajánlatunk a megye általános és középiskolás tanulóinak szól a hétfőtől csütörtökig tartó koncertsorozat érdekességéről A barokk kor kamaramuzsikájáról hallanak zenés Ismertetőt. Az Országos Filharmónia szólistái Couperin. Rameau, Scarlatti, Pergolesi műveiből szólaltatnak meg néhányat, elhangzik Bach C-moll preludium és fuga című műve, valamint egy részlet a Notembüchilein-ből. Végül Hándel-áriákat, szonátákat ismerhetnek meg a bérleti hangverseny haliga tói. Képünkön: a győri szín ház jelmez-, díszlet- és színházi fotókból összeállított kiállítása a siófoki művelődési központban tekinthető meg. Megújult a Balatoni Múzeum Tüskés Tibor: Illyés Gyula A zavar három bevezetője Befejeződött Keszthelyen a Balatoni Múzeum helyreállítása, korszerűsítése. Az 1898-ban megnyitott intézmény 1928-bain költözött jelenlegi otthonába. Az akkor vadonatúj neobarokk palota a 70-es években már beázott és az 1977. évi kábelitűz is rongálta a kétszintes épületet Teljes rekonstrukciója 1980-ban, kezdődött meg, és mintegy 30 millió forintba került. Egyebek mellett kicserélték az elkorhadt tetőgerendázatot, a tönkrement padlózatot. Modernizálták a világítást, a korábban fűltet- len helyiségekben pedig központi fűtést szereltek fel. A földszinten öt, az emeleten 'tucatnyi terem fogiadhatja az érdeklődőket. Újra méltó nevéhez az emeleti díszterem amelyben különféle közművelődési programok, például múzeum- színház, pódiumestek, helytörténeti szabadegyetem és filmvetítések lesznek. A kívül is szépen rendbe tett palota jeles napokon díszkivilágításban pompázik majd. A megújult múzeumbán most két kiállítást rendeznek. Az egyik Keszthely és környéke felszabadulását, fejlődését mutatja be, (ez jörvőre tavasszal nyílik meg), a másik — a Balaton és az ember című állandó tárlat — az 1986-os idegenforgalmi főidény kezdetétől várja a látogatókat Tüskés Tibor legszorgai- miasább íróink közé tartozik. Ezúttal azonban némi nehezen írás jellemző legújabb könyvére. Miélőtt azonban a megállapítás elmarasztaló ítéletté fajulna az olvasóban, el kell mondanunk, hogy a hiba a föladat nagyságában van, hiszen arra vállalkozott, hogy Illyés Gyulát mutatja be alkotásai és vallomásai tükrében. A pontosság kedvéért azt is tudnunk kell, hogy még Ily- lyés Gyula életében mondott igent a kiadói fölkérésre. Bizonyára Tüskés Tiborban is felötlött az a gondolat, melyet Nagy László mondott Ady Endre kapcsán: „hogyan is lehetne lemérni iskolásmérlegen a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger.” Átolvasva azonban a több mint huszonhárom ív terjedelmű kötetet, azt állapíthatjuk meg: a kiadó Illés Endre élesszemű volt, amikor Tüskés mérlegét látta a legalkalmasabbnak az óceánt megőszítő elme megméréséhez. , A bevezetőben említett nehézség jelenlétére azért gyanakodhatunk, mert három bevezetővel is ellátja útrava- lóul az olvasót Tüskés, kerek perec kijelentve: a krónika- író zavarban van. Bizonytalansága átragad a recrnzá- lóra is, aki talán akkor jár KÖNYVESPOLC el helyesen, ha megvallja. nem úgy olvasta a könyvet, ahogy akkor szokás elolvasni válamit, ha az arról kialakult véleményünket, élményeinket papírra is akarjuk vetni. A végzetes hibát — így utólag beismerve — akkor követte el, amikor legelőször „csak úgy” beleolvasott a frissen vásárolt könyvbe, a száznyolcvanadik oldal körül, a József Attila és Ily- lyés Gyula kapcsolatát taglaló részbe, ahonnan már nem volt megállás, folytatni kellett az olvasást. Ebből a részből derült ki, hogy a két költő sírig tartó ellentétéről szóló ismereteink az irodalmi lomtárba valók. Aztán jöttek újabb beleolvasa- sok, újabb lehetetlen történeték — és itt nem a magánélet fontos és epizódese- ményeiit kell értenünk. Mostanra már ismétlődnek a történetek bárhol nyitom is ki, ezért gondolom a végére érhettem — álllapítom meg sajnálattal. Azt remélem, nem járok messze az igazságtól, amikor arra gondolok, hogy sajnálta Tüskés Tibor is, hogy választott hősének története lezárult (vagy ami inkább valószínű: a kiadó meghatározta terjedelem töltődött ki). A három különböző befejezés ugyanis mintha azt jelezné: a szerző nehezen tudja abbahagyni az írást. Az első befejezésben azzal búcsúzik, hogy számos elemzés követi még ezt a vállalkozást. Tüskés reménye mindannyiunké lehet, hiszen irodalmunk kötelessége, hogy sokszem- pontúan dolgozza föl ezt a pályát. A kimaradt részek miatti bánat egyben vigasz is lehet: a mostani egész életművet tárgyaló kötet mellé sorakoznak majd újabbak is, és elemzéseikkel segítik századunk egyik legnagyobb költői teljesítményének helyes értékelését. Annál is inkább irodalomtörténetünk kötelessége kell hogy legyen ez, mivel Izsák József Illyés első pályaszakaszáról írt elemzését leszámítva nem történt Tüskés Tibor vállalkozásához mérhető nagy kísérlet. A magyar irodalom története: kézfogások története — olvashatjuk a harmadszorra megírt befejezésben. Költőink, íróink adják át az utánuk következő nemzedékeknek, Balassi Zrínyinek, Vörösmarty Petőfinek, Arany Madáchnak, Juhász Gyula József Attilának. A mára már lezárult életmű azt sugallja: vigyáznunk kell Illyés Gyula kézmel egé Varga István Szombathelyen felújították az 1781-ben épült püspöki palota homlokzatát. A helyreállított épület a város egyik dísze lett, (MTl-fotó — Czika László fiedv. — KS)