Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-16 / 269. szám

1984. november 16., péntek Somogyi Néplap 3 SOMOGYI IPARFEJLŐDÉS Hat érvel az alakulás után Ezrek nyolcvan fillérért Kertbarátok Kaposváron Orvos, mérnök, munkás — ásóval „Sokan azt gondolják: Magyarország volt; — én azt szeretem hinni: lesz!” Az elmúlt negyven évben megjelent a somogyi iparral foglalkozó tanulmányok, cik­kek szinte mindegyike azzal a mondattal kezdődik: a fel- szabadulás előtt Somogynak nem volt számottevő ipara. Az idősebb generáció faku­ló emlékezete s néhány irat, dokumentum — amelyet megkímélt a világháborús pusztítás — őrzi csak a le­tűnt, kíméletlen korszakot. Az örökség Magyarországon a szocia­lista társadalom történelmi örökségként iparilag rendkí­vül elmaradott területeket kapott. Az országosan jel­lemző helyzet Somogyra fo­kozatosan érvényes volt, me­gyénk iparának fejlődése év­tizedekkel elmaradt hazánk más területeitől. Ennek egyik legfőbb okát a félfeudális nagybirtokrendszerben, to­vábbá a tőkehiányban, az ipari nyersanyagok és ener­giahordozók hiányában talál­hatjuk meg. A gyenge somogyi iparo­sítás kiindulópontjának te­kinthetjük az 1870-es éveket, amikor a gazdasági vérke­ringéshez szükséges vasúti összeköttetést Budapesttel megteremtették. Igaz, nagy kerülővel, Bátaszéken,. Dom­bóváron keresztül Kaposvá­rig, Zákányig. Ezt követte a Balaton-parti Déli vasút ki­építése. Másodrendű ipar 1851-ben indult be a Hei- dékker-féle szappangyár. Az 1884-ben alapított Mayer-ko- csigyár már a megyén túlra is szállított termékeiből. De nem ez volt a jellemző. A gyártelepek — kezdetben fő­ként malmok és téglagyárak — a helyi piacra dolgoztak. A századfordulóra délkelet- dunántúli viszonylatban kö­zépszerű fejlődés indult meg. A nagybirtokosok, nagybér­lők és bankárok viszonylag jelentős tökét fektettek az (Széchenyi István : Hitel) iparba. Így jött létre 1890- ben a Mezőgazdasági Ipar Rit (MIR) finanszírozásával a kaposvári cukorgyár. Az első világháborút köve­tő gazdasági kimerültség, szervezetlenség, nyersanyag- hiány, a háborús vérveszte­ség nyomán országosan csök­kent az ipari keresők száma, Somogybán viszont jelentő­sen nőtt. Mindez a házidpar előretörését jelentette. Jó hírű csipkeverő-telepek mű­ködtek a Balaton partján. A megyében szőtteseket, köte­let, istrángot készítettek, foglalkoztak bognármunká­val, cukorrépafőzésssel, gyer­tyaöntéssel, kocsikészítéssel. A megye ipari keresőinek 90 százaléka a kisiparban dol­gozott. A közvélemény szorgal­mazta a gyáralapítást, hiszen tisztában volt azzal, hogy a munkaerőfelesleg számára a gyáripari hálózat kiépítése az egyetlen megoldás. Ezzel szemben azonban hatékony ellenforradalmi politikai erők működtek. A nagybirtokos osztály félelmét a Tanács- köztársaság s az azt követő véres idők nyomasztó emléke táplálta. A gyártelepítésben a munkásság megerősödésé­nek lehetőségét látták. Egy korabeli tanulmányban ezt írták: „Ebben az erősen ag­rárjellegű megyében minden­féle iparnak csak másodren­dű jelentősége van.” Ünnep és ínség A vas- és fémipart a Ka­posvári Vasöntöde képvisel­te, száz munkása gazdasági gépeket, öntvényeket, kazá­nokat készített. Figyelemre méltó vállalkozás volt a Ba­laton partján létesült hajó­gyár, a részvénytársaság a húszas-harmincas években Balatonbogláron székelt. Az építőanyag-gyártó ipart ás az építőket erősen sújtotta a háború utáni gazdasági vál­ság. A húszas évek második felében némi föllendülés után egy-egy téglagyár meg­nyitása egy vidék ünnepe volt. A fafeldolgozó ipar egyik központja a kereske­delmileg is fontos Barcs lett. A bőr-, sörte-, szőripar Kaposváron, Marcaliban, Barcson és Csurgón alakult ki. A fonóipar legjelentősebb üzeme — a húszas évek új­ságírójának megfogalmazá­sával élve — a „Rinya-parti metropo,lis”-ban, Nagyatádon állt. A legnépesebb iparág az élelmiszeripar volt, a ma­lomiparban számos üzem működött. A cukoriparban — sok nehézsége ellenére — a kaposvári cukorgyár évekig a napi legnagyobb répafel­dolgozó teljesítménnyel dol­gozott az országban. A gyá­ri munkások száma a har­mincas évékben 1500—2500 között ingadozott. Az ínség, a gazdasági vál­ság éveiben munkások ezreit foglalkoztatták napi 80 fil­lér bérért, de még így is tömegeket sújtott a krónikus munkanélküliség. Kaposvár polgármestere, 1932-ben ösz- szegezte a válságos éveket, s a „viszonyok jobbrafordulá- sát” így látta: „Az utóbbi esztendők európai jellegű gazdasági krízise természete­sen nehéz helyzet elé állítja a városokat. Sohasem volt bizonytalanabb a jövő ... Terveink vannak, hozzátehe- tem, nagy számban. Azon­ban megvalósításuk csak a gazdasági viszonyok jobbra- fordulásával teremthetők meg.” Vagyis: „A város fej­lesztésének soronkövetkező állomásai: az államrendör- ségnek, pénzügyőrségnek új épülethez juttatása ...” Árnyékos múlt Az ipari munkásság hely­zete, életkörülményei rosz- szabbak voltak az országos­nál. 1940-ben az országos át­lagbér háromnegyede volt a somogyi ipari munkás át­lagjövedelme. A hadi terme­lésre való átállás — a har­mincas évek végén — ki­sebb megélénkülést hozott, elsősorban az élelmiszeripar számára, amely fontos hadi- szállítóvá lépett elő. A második világháború és a megyén áthúzódó frontvo­nalak súlyos károkat okoztak az ipari létesítményekben. Az ipartelepek megrongálód­tak, közülük jó néhány meg­semmisült. A gazdasági élet megbénult, s ehhez a háttér a sötét, szomorú árnyékú múlt volt. (Folytatjuk.) Kőszegi Lajos Nagy a forgalom ezek­ben a napokban a kapos­vári áfész szentjakabi gyü- mölcsfalerakatában. Viszik a fiatal fácskákat, nagy a kereslet a gyökeres szőlő­vesszőkre. Bő választékot kínálnak gyümölcsfacseme­tékből — ezúttal végre többféle meggy is kapha­tó —; szőlőből csaknem húsz bor- és tíz csemege- fajta között válogathatnak a kistermelők, akiknek a sorában szép számmal megtalálhatók a kaposvári kertbarátok... 1978 szeptemberében kezd­te munkáját szervezett ke­retek között a kaposvári Móricz Zsigmond Művelődé­si Ház kertbarát szakköre. Akkor mindössze tizenhatan vélték úgy, hogy meglévő — esetenként bizony igencsak hiányos — gyümölcs-, szőlő- és zöldségkertészeti ismere­teiket a szakkör nyújtotta keretek között gyarapítsák, ma a szakköri tagok száma megközelíti a száznyolcvanat. Ha Visszatekintünk az el­múlt hat évre, tapasztalhat­juk, hogy elbben az időszak­ban lendült föl, öltött egyre nagyobb méretéket me­gyénkben a kertbarát moz­galom, s ezen a téren So­mogybán kiemelkedik érde­mi munkájával és példaként szolgál a kaposvári szákkor. (Nem véletlen, hogy a jövő­ben ez lesz a bázisszakkö­re a megyei szakibizottság­nak, és számos saját rende­zésű bemutatójuk eddig is sók érdeklődőt vonzott, ter- melvényei'k pedig szép sike­reket arattak különböző ki­állításokon.) — A szakkör a művelődé­si ház anyagi támogatását élvezi — az idén eddig pél­dául mintegy 75 ezer forint költségüket fedeztük —, éves programjuk szervesen beé­pül a mi tervünkbe — tájé­koztatott Haász Mihály, a művelődési ház vezetője. — A szakkör két csoportja mű­ködik Kaposváron, a belvá­rosban, de a működési kör már kiterjed Toponárra, sőt Mernyére, Somogysárdra is. A megyeszékhelyen egész évben, a többi helyen télen kéthetente redeznek előadá­sokat éppen időszerű vagy a felkészüléssel kapcsolatos témákban. Tavaly százötven előadást tartottak, főként a gyü­mölcs- és szőlőtermesztésről, DARABÁRUSOK A balatoni szezon adja a legtöbb munkát Egyenletesebb munkaruházati ellátás Az utóbbi időben egyenle­tesebbé vált a munka-, ille­tőleg a védőruházati ellátás. A Munkaruházati Kereske­delmi Vállalat — 14 alap­anyag-gyártó és konfekcio­náló vállalattal és szövetke­zettel közösen — Ergotex védőruházati gazdasági tár­saságot hozott létre, amely felmérve az igényeket, a le­hető leggyorsabban rátér az eddig gyakran hiányzó vé­dőruhák gyártására és for­galmazására. A gazdasági társaság tevékenysége máris enyhítette a láng-, olaj- és saválló védőruhák hiányát. A kedvező tapasztalatok alapján még az idén hat vállalat, illetőleg szövetke­zet részvételével újabb gaz­dasági társaságot létesítenek. Ergosztron néven, amely az élelmiszeripari, a kereske­delmi és a vendéglátóipari dolgozóknak kínál praktikus és esztétikus munkaruhákat. A Munkaruházati Keres­kedelmi Vállalat mintegy 80 vállalattal, illetőleg szövet­kezettel működik együtt an­nak érdekében, hogy a mun­ka- és védőruházat megfe­leljen a speciális igények­nek. A hajnali nyirkos párát pillanatok alatt magába szívja a ruha, az ujjak egy idő múltán elgémberednek. A nyitott raktár ilyenkor még hidegebbnek tűnik. Az időjárás változékonysága nem tűr pillanatnyi megál­lást sem. mert Somogy fal­vaiban, városaiban üzletek százai várják, hogy a Volán darabárus járatai időben ér­kezzenek. — Arról szó sincs, hogy bármiféle kiesésünk kelet­kezett volna az utóbbi na pok ködös időjárása miatt: tény viszont, hogy járataink később érkeztek, nem egy­szer húsz-harminc perccel a megszokottnál — mondja Könye Sándor, a kaposvári Volán darabáru és szállít­mányozási üzemének veze­tője — miközben az ablak irányába mutat. Már elmúlt reggel nyolc óra, de a köd­függöny csak nem akar föl szakadni. — A hétvégi járatok hová indulnak? — Többségük már úton van. A platókon szénsavval, oxigénnel, cipővel, ajtóval, szesszel. Horváth János kocsikísérő gyógyszeres és cigarettás kartonokat pakol a teherko­csira. — Taszárra és a környező falvakba indulunk. A tár­sam a gépkocsivezetői szó bábán van éppen, néhánv perc múlva fölcsukhatom az oldalajtót... A pénteki fu­var rövidebb. Bízom abban, hogy délután háromra vég­zünk, aztán mehetek haza Űjvárfalvára. — Mikor kel reggel? — Hajnali fél öt után. Ál­talában este nyolcra jár. mikorra hazaérek. De ez egyelőre nem okoz gondot, mert nőtlen vagyok, a szü­leimmel élek.-^Megéri a bejárás? — A Volánnál a havi öt­ezret is megkeresem, és ez nem rœsz pénz. Horváth János a katona­idő letelte után visszajött a céghez. Az üzemvezető sze­rint szinte állandósult a ra­kodók hiánya és a fluktuá­ció sem elhanyagolható. Akár holnap legalább tíz kocsi­kísérőt vehetne föl. De hon­nan? Naponta hétfőtől péntekig hat túrajáratunk indul a megye különböző települé­seire, az állami és szövetke­zeti kereskedelem boltjai­ba. Több mint kétszázan dolgoznak azért, hogy ne legyen fennakadás, az üzle tek polcain időben ott le­gyen a szükséges áru. Mind­ezt 64 gépkocsi, 6 rakodó­gép, 3 targonca és 1 autó­daru biztosítja, amelyeket több mint kétszáz ember szolgál ki. De ez nem kiszolgáltatott­ságot jelent, hanem ugyan­csak pontos munkát. Könye Sándor ugyan reggel fél nyolcra is járhatna, de szin­te naponta hat óra után már az irodában van, végig­járja a több mint nyolcszáz négyzetméter alapterületű raktárt, ellenőrzi, nincs-e valami fennakadás a jára­tok indításánál. És ez ter­mészetes is. mert munkatár­saival csak ekkor találkoz­hat: nyolc órára a túnajá- ratok már Somogy útjain vannak. Az üzemvezetővel végig­sétálunk az évszázada épült raktárban, ahol a Volán 1-es vállalatától bérelt, kék szín­re mázolt kiszállítótartályo­a konyhakerti növényekről. A kertbarátok jobbára csa­ládi szükségletre termelnek, de hellyel-közzel eladásra is jut tenmelvényeikből. Ka­posváron és Toponáron fő­ként a konyhakerti kertészet és a szőlő. Mennyén, So- mogygesztiben és Samogy- sárdon a szamóca és a zöld­ség az, amivel legszíveseb­ben foglalkoznak a kertba­rátok. Gábor István szakkör- vezető nyugdíjas. Hozzáér­téssel irányítja a szakkör munkáját, s maga is kertész­kedik — igaz, mindössze harminc négyszögölön : a konyhakerti növények széles választékáin kívül tizennégy — s ugyanannyi féle — sző­lőtő dicséri a gazdát, az egy tő villányi oportón pél­dául csaknem kilencven (!) fürt termett az idén ... — Négy évvel ezelőtt mu­tatkoztunk be az OMÉK-en, s mindjárt bronzérmet hoz­tunk haza a zöldség-gyü­mölcs bemutatóról — mond­ta Gábor István. — Minden évben részt veszünk a me­gyei mezőgazdasági kiállítá­sok sora vár berakodásra. Aztán még sok minden. Ide érkezik az újságnyomópapír, emeletnyi magasságú cirok­söprű, cipők, dohány- és italáru, és innen indul a fogyasztóhoz a szénsav, a dissousgáz, a bútor, a Hungaronektárnak szánt méz, különböző műszaki áruk, és még sorolhatnánk... Az említetteken túl ők vi­szik el a Kév és a Sáév te­lepén a különböző szóró­áruk kirakását és depózá­sát, és azoknak a vállala­toknak is a fuvarozói, akik nem rendelkeznek iparvá­gánnyal. Partnerei a ruha­gyárnak, a Nagyatádi Cérna- gyárnak, a Balaton Fűszért- nek, a VBKM-nek .. . A balatoni szezon évről évre hónapokon át a leg­több munkát jelenti szá­mukra. amely szeptember közepéig tart. Az üzemve*- zető bízik abban, hogy az épülő kereskedelmi pálya­udvar átadásával — amely az 1986. év végére várható — sokkal kedvezőbb mun­kakörülmények közepette láthatják el feladatukat. Hosszú távon megoldódnak a szociális gondjaik, az új telepen kialakítandó öltöző­fürdő mindezt garantálja. Addig is a kaposvári vasút­állomáson működő egység dolgozói türelemmel várják az új létesítmény átadá­sát ... Salamon Gyula son. Tavaszonként rendsze­resen szőlő- és gyümölcsmet- s/.ési bemutatót tartunk, s ugyancsak hagyományosnak számít nyárbúcsúztató ren­dezvényünk és a szakköri tagok borversenye is. Van olyan szakköri tagunk, aki­nek 15—20 hektoliter bora termett, s hogy ezt elérhet­te, ez a szakköri munkáinak is tulajdonítható ... A szakkörvezető a so- mogysárdi Czifra Eleknét említi: melegházát hármas hasznosításra rendezte be, ugyanis alul, a „földszinten”, a fűtőtestek mellett több száz csirkét, fölöttük palán­tákat nevelt, legfölül pedig paradicsom, paprika, uborka érett. Akadt kertbarát, aki­nek az idén csaknem egy tonna körtéje termett, má­soknak a vöröshagymája, a barackja, a ringlója aratott nagy sikert. — S ha az a vágyunk is teljesülne, hogy a megye- székhelyen megnyílna a me­zőgazdasági kistermelők bolt­ja, különösen nagy öröm lenne számunkra — mondta Gábor István. — Az üzletet szívesen látnák a kertbará­tok, de hasznára lenne a fo­gyasztóknak is, hiszen friss, jó minőségű áruhoz jutná­nak. Másfél éve dédelgetik ezt az álmukat a kaposvári kert­barátok — vajon miért re­kedt meg, miért nem jutott el a megvalósulásig az ötlet? A kerteket szerető és értő módon művelő kistermelők megérdemelnék, hogy a csa­ládi szükségleten felül ter­melt gyümölcsükkel, szőle­jükkel, zöldségükkel közvet­lenül a fogyasztó elé lépje­nek. Hernesz Ferenc Iparjogvédelmet tanulhatnak Üjítási előadóknak, illetve újítással foglalkozó szakem­bereknek rendez középfokú iparjogvédelmi tanfolyamot a jövő év elején az SZMT és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Somogy megyei szervezete Kaposváron. A 120 órás — 15 héten át heti egy munkanapot igénybe ve­vő — tanfolyamot követő sikeres vizsgát oklevéllel ta­núsítják, mely iparjogvédel­mi előadói munkakör betöl­tésére jogosít. Az oktatásra közép- vagy felsőfokú vég­zettségű szakemberek jelent­kezését várják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom