Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
4 Somogyi Néplap 1984. október 20., szombat A Patyolat és a pontosság Bővítik a szerződéses szalonok körét Furcsa ellentmondás : egy országos adat szerint a lakosság 1980 óta évente átlagosan 10 százalékkal kevesebb mosni valót visz a Patyolat szalonokba, ugyanakkor időről időre visszatérő gondja a íehérneműmo- sással és vegytisztítással foglalkozó vállalatoknak, hogy a lökésszerűen érkező megrendeléseket nem ritkán képtelenek határidőre elvégezni. A patyolatos szakma mint szolgáltatás egyáltalán nincs könnyű helyzetben, és nem egyszer előfordul, hogy a jogos reklamációkon túl a megrendelő maximalista igényeket támaszt. Mindezeket csak oly módon lehet megszüntetni, ha pontosan és jó minőségben végzik el feladatukat. Az említettek alól nem kivétel a Somogy megyei Patyolat Vállalat sem. Bo- rovszky Vilmos igazgató tárgyilagosan hozzáfűzi: — Gondjaink több összetevőből támadnak. Így nem elhanyagolható, hogy az utóbbi években mind több háztartásban megjelent az automata mosógép, amely vendégkörünk egy részét elvonta. Mindez összefügg a megváltozott életfeltételekkel és azzal, hogy mosási és vegytisztítási díjainkat augusztus 1-től kénytelenek voltunk átlagosan 20 százalékkal emelni. A központi rendelkezések értelmében mi a maximált árrendszerben dolgozunk. Ebből fakad, hogy üzletpolitikai megfontolásokból a lakossági szolgáltatás díjai, így például a mosás még most sem nyereséges : augusztus óta kilenc forintért vállaljuk például egy kilogramm fehérnemű — ing, ágynemű — tisztítását. Kiszámoltuk, hogy 10,40 forintnál mintegy 7 százalékos lenne a nyereség, de azt valljuk: inkább más egyéb területen állapítunk meg olyan árakat. amelyek lehetővé teszik a nyereséges működést. A vállalat ebben az esztendőben 65 millió forint árbevétellel számol, amely 4 millióval haladja meg az elmúlt évit. A két fővárosi Patyolat után a kaposvári székhelyű cég a legnagyobb, amely az alaptevékenységen túlmenően kiegészítő munkát is végez. Így az éves árbevétel jelentős hányada a Temaforg Vállalat részére végzett géptisztítórongy- mosás: értéke 13 millió forint. Emellett, a szomszédos üzemeknek immár hosz- szú évek óta gőzenergiát szolgáltatnak De térjünk vissza az alap- tevékenységre! Központi üzemünk, továbbá a nyolc szalon éves szinten 27 milliós árbevételt biztosít a vállalatnak — fehérnemű- mosásból. Ennek legalább a felét, az üdülési szezonban a balatoni üdülök, vendéglátóegységek és nem utolsósorban a lakossági megrendelések teszik ki. Az igaz- I gató, mikor a nyári mosási dömpinget hozom szóba, megjegyzi: — Sajnos, annak ellenére hogy júniustól szeptember végéig 18 fős gmk segítette a kalanderezésnél meglévő létszámhiány enyhítését, panaszok mégis előfordultak határidőcsúszás és a minőség miatt. Szinte föl sem sóhajthattunk a nyári szezon után, mert ezekben a hetekben a vegytisztításnál jelentkezik a szűk kapacitás. Hiába, ilyen a mi szakmánk: az időjárás változása azonnal az átvevőhelyeken, a szalonokban csapódik le. A Somogy megyei Patyolat Vállalat nyolc szalonja közül három szerződéses üzemelési formában működik az év eleje óta. Így többek között a kaposvári Berzsenyi utcai egység is. Vezetője, Kampf Mihályné nem kis büszkeséggel említi, hogy eddig tartották a vállalási időket, amely a hatórás expressz tisztítástól a háromnapos tételekig terjed. Természetesen mindez csak úgy lehetséges, hogy hatodmagával nem egy esetben már hajnalban az üzletben vannak, és ha a munka úgy kívánja — amire már nem egyszer volt példa — még vasárnap is az automata mosógépek, a mángorlók, a vasalóasztalok mellé állnak. Már ebből is érződik, hogy Kampfné és kollégái nem a munkaidő lejártát várják, hanem abból indulnak ki, hány tételt kell még kitisztítani, hogy a megrendelő megelégedve távozzon. Így aztán nem egyszer 10—11 órán át vannak az üzletben. Természetesen ez a kereseteken is meglátszik. Mióta szerződéses szalonként működnek, az zőközönség túlesett az ön- gyilkosság kínos pillanatain, még mielőtt tudta volna, hogy a fiú kicsoda és miért halt meg. Ezután kezdődött csak a mese, s roppant feszültségben tartotta a asszonyok a korábbi két-há- romezer forint helyett három és fél—négyezret visznek haza. A vállalat igazgatójának egyáltalán nem titkolt szándéka, hogy a szerződéses üzemelésű szalonok körét tovább bővítsék. A két kaposvári és a barcsi üzlet után hamarosan a siófoki egységet is meghirdetik. Amíg a korábbi években a szolgáltatási kör színvonalának emelése céljából a fejlesztési forintok döntő hányadát a szalonok emésztették föl, nem jutott a központi üzem korszerűsítésére ahová többek között 42 felvevőhelyről és 74 somogyi községből menetrendszerűen hordják a túra járatok a mosnivalót és a vegytisztí- tásra váró ruhát. Az idén jutottak el odáig, hogy a tervezett mosodai berendezések cseréjét megelőzően bővítették a központi üzemcsarnokot. Az új részlegbe már részben átköltözött a vegytisztító, és átmenetileg itt alakították ki a fehér- neműraktárat. A .mosodai kapacitás bővítését szolgálják majd azok a mosóautomaták, szárítógépek, kereszt- és hosszhaj togatók, amelyeket importból szándékoznak beszerezni: az új berendezések természetesen a munkakörülményeket is javítják majd. A jobb energiaellátást segíti a kazánház rekonstrukciója, ahol az 1916-ban gyártott rossz hatásfokkal működő szeneskazánt várhatóan a jövő év első felében cserélik ki. Salamon Gyula A világ azonban egy fél évszázaddal öregebb lett, a filmeket sem úgy készítik, mint a harmincas években. A témák ugyan nem változtak (sajnos), de megismételni egy világsikert aratott Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 41. A lap munkatársa megkérdezte tőle, hogy mi a titka a Halálos tavasz világméretű sikerének? A válasz- „A történet egyszerűsége, egy fiú nagyon szeret egy lányt. Ennél szebb mese nincs. Igaz? ... Most megmondom, mi volt a siker titka: a regény is, a film is azzal kezdődött, hogy egy fiatalember agyonlőtte magát, s a közönség nem tudta, hogy miért. Lehet, hogy sikkasztott, lehet hogy rákja volt, lehet, hogy megölt valakit, az olvasó és a néközönséget. Megjegyzem, hogy az olaszok is megvették a filmet, de mivel Mussolini rendszere tiltotta az öngyilkosságot, ezt a gondolatot kivágták a filmből, s náluk meg is bukott.” (A fiú nem szerelmi csalódásában lett öngyilkos, hanem becsületből.) A főhős szájába adva egy mellbevágó — egyébként az élet természetes rendjéhez tartozó — üzenetet helyez el: „mert örök törvénye az életnek, hogy a haldoklók ágyai még ki sem hűltek és már belefeküsznek az élők”. TÖRTÉNETEK AZ ELSŐ BALATONI GŐZHAJÓRÓL A kapitányt följelentették Molnár Gábor részt vett hajójával a délvidéki harcokban, különösen a lőszer, a felszerelés és a sebesültek szállításában. Egy ízben ő vitte hajóján a törött lábú Damjanich tábornokot Szegedről Aradra. „Nem fog fájni a lábam?” — kérdezte tőle a tábornok. — Nem — válaszolta, és egy függőágyat fölszerelve abba fektette Damjaniçhot, s az valóban fájdalom nélkül tette meg az utat. A szabadságharc bukása után Molnár Gábort egy olasz hajóskapitány följelentette Haynaunál. Erről feleségének egy Pöschl Károly nevű unokatestvére értesítette, aki őrnagyként szolgált az aradi térparancsnokságon,, Haynau egyik segédtisztje volt. A bécsi hadilevéltár kezeim között levő igazolása megerősíti aradi szolgálatát és rangját. Az ő kezébe került a Molnár Gábor elleni följelentés. Eltüntetni nem merte, de várt egy olyan alkalomra, amikor Haynau jó kedvében volt. Ekkor — a többi ügy között — így tájékoztatta a tábornokot: „Ez a feljelentés egy távoli rokonom ellen szól, aki egy bolondos hajóskapitány, és szokása ilyen „stikliket” csinálni, de egyébként nagyon rendes ember. Haynau erre azt felelte Pöschlnek: „Mondja meg a rokonának: még egy ilyen stikli, s az a fejébe kerül." Pöschl megüzente Molnárnak, hogy a közvetlen veszély elhárult, de tűnjön el, mire az egy Fejér megyei faluban rokonainál hú zódott meg. Tavasszal, amikor Pöschltől megtudta, hogy a följelentést félretették, jelentkezett Balatonfü- reden a Gőzhajózási Társaságnál, s az kapitányként alkalmazta a Kisfaludy gőzösön. Hogy valóban Füreden lakott, azt igazolja egy születési anyakönyvi kivonat is. A paloznaki római katolikus egyház anyakönyvébe a 224. lapon jegyezték be Molnár Tihamér születését, 1851. január 29-én. AtyA siófoki hajósok őrséget állnak Molnár Gábor sírjánál. ja adatainál olvasható: „Molnár Gábor kath., nemes, a Kisfaludy gőzösön hajóskapitány. Lakóhelye: Füred. Sav.víz." Akkor a parton fekvő fürdőtelepet gyógyvízéről csak Savanyúvíznek nevezték. Miután 1851 januárjában mint hajóskapitányt jegyezték be a Kisfaludy gőzhajón, akkor már 1850-ben is annak kellett lennie. 1851-ben is még ő parancsnokolt a kapitányi hídon. Csak ez év őszén vette vissza a Duna Gőzhajózási Társaság, majd a közkegyelem gyakorlása után felügyelő lett. A Tiszán is hajózott. Nagy része volt a szegedi árvíznél az életmentésben, ezért a város díszpolgárává választotta. Sok érdekes eseményt tartalmaznak még a családi iratok. Az volt az utolsó kívánsága, hogy szülőhelyén temessék ' el. Ügy is történt. Két évvel ezelőtt előadást tartottam a Mahart dolgozóinak Siófokon, és felhívtam a figyelmüket a híresebb balatoni kapitányok sírjainak ápolására. Molnár Gábornál a „Fejes Gábor Drigád” vállalkozott erre Sírkövén réztábla jelzi vésett betűkkel a gondozásba vétel tényét. Évente megkoszorúzzák a sírt. A derék szabadságharcos kapitány megérdemli emlékének to- vábbörökítését. I Záhonyi Ferenc A társadalombiztosítás új rendje Kimondani is sok: 120 milliárd forinttal gazdálkodik évente a társadalombiztosítás hazánkban. Hát még akkor milyen nagy ez az összeg, ha hozzátesszük : az ország évi költségvetésének 20 százaléka, azaz: minden ötödik forint társadalombiztosítási célokat szolgál. Hogy ehhez megfelelő irányítás. szakavatott apparátus kell, ahhoz alligha férhet kétség. Annál kevésbé, mert — túl a hatalmas összegen — valamennyiünk szociális biztonságáról van szó. Tavaly csupán táppénzre 9 milliárd forintot fizettek ki — s ez önmagában is nagy összeg szinte eltörpül két régit — úgy. hegy attól az újdonság varázsát várjuk —, szinte lehetetlen. Ezt elgondolni és komolyan hinni a sikerben, végzetes hiba volt. A csőd teljes képe mégsem ez. Egy megöregedett író, aki újat alkotni már nem akar, és nem is tud, s aki meglévő szellemi* termékeiből sem tud már profitálni, úgy érzi, túlélte korát, saját dicsőségét, és nincsen már semmi keresnivalója a földön. Ha ezeket az eseményeket egyenként mérlegre tesszük, elképesztő súlyt képviselnek: a Halálos tavasz nem film; a Két fogoly nem lesz film; nincs már szervezni, intézkedni valója, a hazatérés teátrális lehetősége — amire számított — kútba esett... ezek után vanre értelme egyáltalán az életnek ? A fölsorolt motívumok igazolták azoknak a véleményét, akik azt mondták, hogy Zilahy szállodai szobájában a halál már 1974 tavaszán zörgetett. Visszahúzódott mindentől és mindenkitől, és végül is elképesztő nyomorban élt egy kis hotelszoba falai között. A szállodák a világon sehol sem szociális intézmé nyék, ha fizet, szívesen látott vendég, ha nem fizet, kiteszik onnan. Zilahy várta a halált, megváltóként várta, de ehelyett a szállómásik mellett: a gyermekes családok 16 milliárd forintot kaptak családi pótlék címén, a munkában megfáradt és megrokkant embereknek pedig összesen több mint 75 milliárd forintot hozott a postás nyugdíjként. Ezek után következik 1984, amikor nagy változás állott be a magyar társadalombiztosításban: a szak- szervezetek irányítása alól átkerült állami irányítás alá. Most dr. Bartos István, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője arról számolt be, hogy július 1-én zökkenő és a legcsekélyebb zavar nélkül megtörtént a változás: a da igazgatója jött húsz esztendő után. és kiköltöztette a Park-szállóból. Ilyen esetekben a szentimentaliz- mus nem jut szerephez. Elköltözött régi helyéről, az egykori Erzsébet királynő, később Mária királynő nevét viselő, ma Vojvodina elnevezésű olcsó szállodába, amely inkább vendégfogadó, mint mai hotel. Valaki azonban tudomást szerzett elesettségéről, és kétségbeejtő nyomoráról, és a hír eljutott az újvidéki szerb kiadó, a Testvériség- Egység vezetőségéhez. Ok egy jelképes szerződést kötöttek vele, s akkor tetemes összegnek számitó dinárt utaltak ki részére. A szerkesztő elvitte a pénzt és a szerződést, s látta, Zilahy testileg, lelkileg tönkrement. A vendégfogadó alkama- zottai széken hordták le az emeletről a földszinti portára a telefonhoz. A szerkesztő értesítette Bogdánfi Sándort Zilahy állapotáról, és mentővel be- vitették Goldmann profesz- szorhoz, aki akarata ellenére ottfogta Kamenicán a tüdőgondozóban. Ennek az ötrészes „darabnak” nincsen fináléja. Ilyen egyszerű, prózai módon fejeződik be. Gondolatait fogalmazza meg mindenki önmagának, véleménye, ízlése, érzése szerint. (Vége) társadalombiztosítás szak- szervezeti irányítását felváltotta az állami irányítás. S hogy az új irányítási rendszer korántsem jelent valami olyasmit, hogy az eddigi szakszervezeti demokráciát hivatali irányítás váltaná fel. Ellenkezőleg: egyre erősebben kell érvényesülniük a demokratikus vonásoknak, mind nagyobb beleszólásuk kell hogy legyen a dolgozóknak a társadalom- biztosítási kérdésekbe. Mégpedig a dolgozók eddiginél szélesebb körének. A demokratizmus továbbfejlesztését mutatja az is, hogy az Országos Társadalombiztosítási Tanács gyakorolja az elvi irányítást, s — bár a megyei tanács végrehajtó bizottsága hagyja jóvá elnökének és elnökhelyettesének megválasztását — egész sor kérdésben önállóan is joga van dönteni. Így például egyes jogorvoslati és méltányossági kérel1 meket elbírálhat, beszámoltatja a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság vezetőjét, ellenőrzi az igazgatóság munkáját. A helyi, megyei adottságoknak megfelelően a Megyei Társadalombiztosítási Tanács önmaga állítja össze saját működési szabályzatát, amelyet az országos tanács hagy jóvá. S hogy mi és mennyiben változik a munkahelyeken? Befejezésül hadd idézzük az OTP ismertetőjéből: „Az állami irányítás megvalósításával megnőtt a jelentősé ge annak, hogy a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme elsősorban a mun- Kahelyen érvényesüljön. Ezért döntő fontosságú az alapszervezetekben végzett társadalombiztosítási munka hatékony, eredményes elvégzése, amelyet 140 000 aktivista segít.” Tegyük hozzá : túlnyomó többségükben odaadóan, lelkiismeretesen, a közösség érdekében. Hiszen az ország minden ötödik forintjáról is szó van. de még ennél is hasonlíthatatlanul nagyobb értékről: a dolgozó ember szociális biztonságáról. Várkonyi Endre
