Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

1984. október 9., kedd Somogyi Néplap 3 FELAJÁNLÁSOK NYOMÁBAN Jobb szervezéssel több méhészeti eszköz Rendszeresen értékeli a munkát Hajók a Dráván Keményen dolgozik a Dráva: másfél métert meg­emelkedett vízszint.ie köb­méteres darabokat szakít le a homokos partból és az apró szigetek oldalából. Gyors sodrású — most na­gyon is iszapos vize tövestől kicsavart fákat cipel lefelé. Azt, hogy miként dolgozik a folyó, egy tanyahajó fe­délzetéről figyeljük a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság szakembereivel. A szentborbási kikötőből in­dultunk és úticélunk Barcs. Az alig több mint húsz ki­lométeres út órákig tart: a Tenkes motoros füstölögve birkózik a gyors sodrású, fiatalos folyóval. A vízügye­sek elégedettek: azt teszi a Dráva, amit vártak tőle: a kőgátak mentén új medret mélyít és sorosvonala men­tén bontja a pántot, hogy felépítse a másik oldalon. — A víz tulajdonsága az, hogy kanyarogva tör magá­nak utat — magyarázza Hernádi Alajos, a Dél-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője., — A mi felada­tunk, hogy ezeket a „kanya­rokat” a hajózás érdekeinek megfelelően alakíttassuk ki a Drávával. A folyó — ha jól számolunk — ingyen vég­zi el azt, amit különben csak nagyon drága pénzért lehetne megépíteni. A Drá­vának a torkolattól a Mu­ráig terjedő 238 kilométeres szakasza közös érdekeltségű. Ennek a folyószakasznak a szabályozása megállapodás alapján történik: függetle­nül attól, hogy magyar vagy jugoszláv területen kanya­rog a gyors mozgású folyó. Ebből a közös érdekű sza­Az őszi BNV-n az Avto- export külkereskedelmi egyesülés nevében Eduard Boriszovics Lopalko vezér­igazgató-helyettes, a MO- GÜRT részéről pedig Tóth László Pál vezérigazgató összesen 826,5 millió rubel­ről szóló megállapodást int alá. Az autóipar Magyaror szág és a Szovjetunió gaz­dasági kapcsolatainak ki­emelkedően fontos területe. Jól mutatja ezt, hogy a ha­zánkban közlektdő szovjet gyártmányú gépkocsik szá­ma közeledik a félmillióhoz, s a Szovjetunió különböző köztársaságaiban pedig már csaknem 90 ezer Ikarus autóbuszt használnak. A két ország közötti autó­ipari kapcsolatok jellemző­je a szakosítás és a gyártá­si együttműködés. Jelenleg négy nagy hosszú távú sza­kosítási és kooperációs egyezmény van érvényben. A legjelentősebb ezek közül a késztermékek szakosítási egyezménye, amelynek alap­ján a szovjet fél Ikarus autóbuszokkal elégíti ki a nagy befogadóképességű autóbuszokra vonatkozó igé­nyeinek jelentős részét, a személygépkocsikat, teher­gépkocsikat és különleges rendeltetésű járműveket szállít Magyarországra cse­rébe. Mintegy másfél évtizedes múltra tekinthet vissza a VÁZ személygépkocsi koo­peráció. Ez idő alatt a ma­gyar gyárak több mint négy­millió Lada gépkocsihoz szállítottak részegységeket, autóvillamossági cikkeket, műszereket, zárakat, és áz alkatrészek ellenében csak­nem 180 ezer Lada érkezett Magyarországra. Az aláírás után lehetősé­günk nyílt további részlete­ket megtudni a megállapo­dásról. Egyebek mellett ki­derült, hogy a magyar szál­lítások legnagyobb tétele 7300 autóbusz — ezen be­lül 2300 távolsági, 2500 vá­rosi és 25Ö0 csuklós — ösz- szesen 436,1 millió rubel ér­tékben. valamint autóbusz­pótalkatrészek 241,9 millió kaszból 150 kilométer hosz- szan határfolyó a Dráva: olyan szakasz, ahol minden munkát közösen végzünk. A folyószabályozást éppen úgy, mint az árvízmentesí­tést. Közösek természetesen a költségek is. A Dráva sza­bályozására és a hajózás feltételeinek biztosítására 16—18 millió forintot köl­töttünk évente. Ebből a pénzből 2,5 millió forintot tesz ki a hajózóút-tisztítás és -kitűzés, a többi a fo­lyószabályozás céljait szol­gálta. E beruházások révén el készült valamennyi szabá­lyozási tennivaló a 70 és 110 folyamkilométer közötti szakaszon, s ezen túl már csak a fenntartást kell elvé­gezni. — A célkitűzésünk az. hogy Barcsig folyamatosan elvégezzük a szabályozást, az egyéb szakaszokon — Barcs és Vízvár között — pedig a hajózáshoz elenged­rubel értékben. A magyar szállítások tételei között sze­repelnek még Lada részegy­ségek — VÁZ kooperáció — 30 millió rubel értékben, 1600 készlet sebességváltó alkatrész és 100 darab Taj- ga lakókocsi. Magyar szempontból ter­mészetesen a legfontosab­bak a szovjet személygépko­csi-szállításokkal kapcsola­tos adatok. Mint megtud­tuk: a most aláirt szerző­dések alapján jövőre 26 ezer 700 személygépkocsit szállít a szovjet fél. Ezen belül 25 ezer különféle La­da típus, továbbá Moszk­vics és Volga személygép­kocsik érkeznek. Az 1985- ös szovflet szállítások másik nagy tétele a haszonjármű- vek: IZS típusú kis áruszál­lítók, több célra felhasz­nálható UAZ kis teherautók — zárt és nyitott kivitelű­ek, mikrobusz, mentő stb. —, de ide sorolhatók a dí­zelmotoros Kamaz gépko­csik és a különleges rendel­tetésű nehéz tehergépkocsik — Belaz, Kraz — valamint a RAF mikrobuszok is. A szovjet kivitelhez tartozik még 17 ezer mellső tengely, valamint ezer fékkamra és 800 hidraulikus sebességvál­tó szállítása. A nyilvánosságra hozott adatok és a hazai igények ismeretében nem nehéz megállapítani, hogy ez a darabszám — legalábbis ami a Ladák importját illeti — nem elegendő. A szovjet és a magyar külkereskedők­kel beszélgetve azonban az is kiderült, hogy a Ladák más országokban is rend­kívül kedveltek, így nem könnyű- a Magyarországnak szállított darabszámot növel­ni. Egyetlen mód kínálko­zik csupán erre jelenleg: piackutatással, műszaki fej­lesztéssel több korszerű al­katrészt kelll szállítani a szovjet autógyáraknak. Ha a világszínvonalat megütő Lada-egységeket tudnánk kifejleszteni, várhatóan újabb kocsikat kapnánk ér­tük cserébe. Bognár Nándor hetetlenül szükséges mun­kákat. Ezt azért tesszük így, ment előbb vagy utóbb — a népgazdaság teherbíró ké­pességétől függően — meg kell ^épülni az ide tervezett vízlépcsőnek. A vízlépcső feletti szakaszt pedig nem szükséges szabályozni. Ha a kormányzati szervek úgy döntenek, hogy a vízlépcső egyelőre nem épül meg, ak­kor a Barcs fölötti szaka­szon olyan mértékű szabá­lyozást végzünk, amely a hajózás feltételeit biztosítja. — Ki hajózik a Dráván? — A magyarok közül a vízügyi szolgálat és a bar­csi költségvetési üzem. A jugoszlávok viszont egyre nagyobb forgalmat bonyolí­tanak le. Náluk a folyami hajózásban lényegesen na­gyobb az érdekeltség. A magyar vállalatok korábban arra hivatkoztak, hogy nincs kitűzve hajóút. Most elvé­geztük ezt a munkát, és megváltozott a hivatkozási alapjuk. Azt teszik szóvá, hogy nincs megfelelő kikö­tő. — Ez az érv alapos tény, hogy a Dráva magyar olda­lán nincs kiépített kikötő. A barcsi városi tanács­csal közösen tavaly elhatá­roztuk, hogy készítünk egy Csurgón a Tekeres patak, vagy ahogyan a köznyelv hívja, a „Máriás” eseten­ként olyan, mintha tej foly­na benne. A Kaposvári Tej­ipari Vállalat sajtüzeme szennyezi a patakot csak­nem ötven éve már. A köz­ség lakói sokat — ha nem is eleget — panaszkodtak emiatt. Mit tesz a tejipari vállalat azért, hogy az üzem ne szennyezze tovább a kör­nyezetet? — A környezetszennyezés számottevő — ismerte ' el Horváth László igazgató. Megelőzésére jelentős ösz- szegeket fordítunk. Leg- könyebb Kaposváron voLt a helyzetünk, ahol új a tej­üzem. már az építéskor ön­álló szennyvíztisztító be­rendezést állítottunk mun­kába húszmillió forintos költséggel. Marcaliban sincs gond a szennyvízelvezetés­sel, Csurgón azonban még felmérést a hajózás lehető­ségeiről és az igényekről. Ebből a felmérésből kide­rül. hogy fokozatosan meg lehetne indítani a forgalmat a folyón: Barcson a felsza­badulás előtti kikötőt kisebb beruházással ma is használ­hatóvá lehetne tenni, és áru is van. — Ez azonban még csak lehetőség. — Tény, hogy csak lehe­tőség, de olyan, amivel él­ni kell. Magyarországon a hajózás — illetve az áru- szállítás a vízien — a Ma- hart monopóliuma. Ez a vállalat eddig azonban még próbaszállítást sem végzett. Csupán a vízügy kapott ar­ra felhatalmazást, hogy visszáruként fuvarozzon. A mi kapacitásunk azonban édeskevés. — A hajózóút tehát ma csak azért van, hogy legyen. — Tulajdonképpen azért. A vízügyi szolgálat hajói ugyanis kitűzés nélkül is közlekedhetnének: embe­reink úgy ismerik a folyót, mint a tenyerüket. A hajó­zóút a jugoszláv áruszállí­tást szolgálja egyelőre. A Dráva pedig építi to­vább a medrét, s várja a magyar lobogó alatt közle­kedő áruszállító hajókat. mindig nem oldottuk meg ezt a problémát. — A környezet szennyezé­séért az idén félmillió fo­rintot fizettünk — folytatja Preisner Tibor műszaki fő­osztályvezető. — Sajnos ez jövőre sem lesz kevesebb. Még 1967-ben terveztettünk egy saját sízennyvíztisztító berendezést azzal, hogy a tervek szerint szennyvíztisz­tító épül a községben, s az majd megoldást jelent szá­munkra is. Tavaly év végé­re el is készült a tisztító. AZ építéséhez eddig 8,6 mil­lió forinttal járultunk hoz­zá, 1987-ig pedig további két és fél millió forintot fi­zetünk. Az érdekelt üzemek közül mi vállaltuk a leg­nagyobb anyagi hozzájáru­lást, mert mi szennyezzük leginkább a környezetet. A szenny v í ztisztító üze­mel már, a tejüzem azonban továbbra is károsítja a kör­nyezetet, mert nincs kiépít­Aki közelebbről is isimeri a méhészkedéshez szükséges eszközöket, tudja: meglehető­sen so-kfé/le kiegészítő tárgy kell — a kaptárukon 'kívül — a szakszerű munkához, s eze­ket igényesen kell elkészíte­ni. Ebben az évben többen is panaszkodtak, hogy nincs elég méhészeti eszköz a szak­boltokban. Okát azonban in­kább a kereskedelem hiányos megrendeléseiben kell keres­ni, mintsem a Hungaronek- tár tabi kaptárgyártó üzemé­ben, hiszen ott ezekben a naplókban is szállításra kész kaptárhegyek várják a meg­rendelőiket. — Az idei tervünk 7000 kaptár elkészítése, de tudva hogy keresettek a ' terméke­ink, ezen felül még 500 da­rab készítését vállalituik az év végéig — mondja Pét er fai Károly adminisztratív veze­tő. — A közelgő kongresszus és felszabadulásunk 40. év­fordulója tiszteletére vállal­tuk, hogy egy százalékkal csökkentjük a méhészeti esz­közök amyaignormáját ; ezt jobb szervezéssel, saját kivi­telezésű célgépek segítségével kívánjuk elérni. Nagyobb gondot fordítunk a hulladék- anyagok fölhasználására, va­lamint értékesítésére. Gondo­lok például a lakosság szá­mára megvásárolható hulla­dék tűzifa eladására, az ita­tórész készítésére; ehhez kap­ta rgyártásnál keletkező hul- ladéhfáit használjuk fel. Az üzem valamennyi dol­gozója, vagyis az öt szocia­lista brigádba tartozó 60 dol­gozó vállalta, hogy .társadalmi munkában részt vesz a télé­vé a gyűjtővezeték, amely az üzemből a szennyvizet szállítaná, s nincs meg az átemelő berendezés sem. Enélkül továbbra is a pa­takba ürítheti csak a sajt­üzem a technológiai szenny­vizet. naponta 80—100 köb­métert. A legutóbbi értesü­lésünk szerint a szennyvíz­társulat megbízta a Bara- nyatervet, hogy készítse el mielőbb a gyűjtővezeték ki­építésének tervét. A jegy­zőkönyv szerint erre legha­marabb jövő év első negye­dében kerülhet sor: tehát ha minden jól megy, csak égy év múlva tekinthetjük vég­legesen megoldottnak a szennyvízelvezetést. — Átmeneti megoldást hozhat, hogy még ebben a negyedévben beállítunk a sajtüzembe — egyelőre kí­sérleti jelleggel — egy elő­tisztító berendezést. Az ala­pok már állnak, csak a be­rendezést várjuk. És. termé­szetesen reménykedünk. pülés különböző intézményei­nek felújításában, illetve építésében. Az Április 4. és a Zója szocialista brigád tag­jai például az eddig vállalt társadalmi munkaórák mel­lett további 4—4 órát ajánlott föl e célra. Szánté kizárólag társadalmi munkában szépí­tik, parkosítják az üzem te­rületét, de a közvetlenül ter­melést segítő kommunista szombatok vállalásában is egységesen részt vesz vala­mennyi brigád. — Először külön-küiön brigádonként beszéltük meg, mi az, amit saját munkate­rületünkön többLetfeladat- ként vállalhatunk — mond­ja Meinhairt Andrásné. — Már .nyolcadik éve dolgozom itt, nem ez volt az első eset, hogy túlórákkal, társadalmi munkával segítettük az üze­mi tervek teljesítését és a község szépítésében is kivet­tük a részünk. Eddig ládákat készítettem, de most itt van rám szükség: zsaludeszkák­hoz készítek vasalást. Mivel ebben az üzemben nem dol­gozunk olyan sokan, hogy ne ismernénk egymást, úgy gon­dolom, ha segítségre van szüksége valamelyik brigád­nak, biztosan számíthat a többiekre, és így teljesíteni tudjuk a vállalásainkat. An­nál is inkább, ment rendsze­resen értékeljük a brigádok munkáját s ilyenkor a soron következő feladatokat is megbeszéljük, .tehát ismer­jük, ki hol tart a vállalások teljesítésében. hogy sikeres lesz a kísérlet. Eddig a tejipar nem hasz­nált hasonló berendezést. Ha nem működik megfele­lően, kénytelenek leszünk újabb harmincmillió forin­tos költséggel megoldani az előtisztítást, s bizony ez az összeg jóval meghaladja fejlesztési lehetőségeinket. — Kicsit későn kezdték el keresni a szennyvízelve­zetés megoldásának lehe­tőségét. — Részben igaz ez: ti­zenöt évvel ezelőtt meg tud­tuk volna oldani még saját erőből, de erre nem kap- turk akkor engedélyt. Most sokkal nehezebb körülmé­nyek között kell pontot ten­nünk az ügy végére. Ha a szennyvíztársulat eleget tesz a vállait kötelezettségé- nek, egy éven belül meg­oldottnak tekinthetjük a szennyvíztisztító előtisztí­tásának és elvezetésének gondját. Addig pedig? Fizetik a bírságot, amely évről évre progresszíven emelkedik. A Tekeres patak időnként olyan, mintha tejet enged­tek volna bele ... KMe Ágnes Ikarusokért Ladák N. Zs. Van tisztító, de nincs csatorna A „tejvizű" patak

Next

/
Oldalképek
Tartalom