Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-11 / 239. szám
\ 4 Somogyi Néplap »m. u, «m** Á fogyasztók tanácsaira várnak Két évvel ezelőtt Nagyatádon is megalakult a fogyasztók városi tanácsa. A múlt évben megrendezett fogyasztók fóruma óta azonban meglehetősen keveset hallani róla. Ennek az az oka, hogy kevesen fordultak hozzá észrevétellel. A két utóbbi esztendő krónikáját őrző iratok között mindösz- sze egy fogyasztói levél van, s azt is a fogyasztók megyei tanácsának írták a kutasi nőbizottság tagjai, így Kaposvárról küldték vissza a nagyatádiaknak ... Hogy mi lesz a sorsa? Még nem tudjuk Olyan panaszról van szó ugyanis, amellyel eddig mindenféle fórumot fölkerestek már. de a kutasiak egyik választ sem fogadták el... Mit lehetnek ilyen ügyben a fogyasztók nagyatádi tanácsnál? — Azért nincsenek eleve veszett ügyek — nyugtat meg Varga Imre, a nagyatádi fogyasztók városi tanácsának elnöke —, hiszen ha itthon nem tudunk elintézni valamit, akkor gondunkkal egészen az országos tanácsig eljuthatunk, megkereshetjük az illetékes állami intézmény, szervezet vezetőit is. A megyében máshol már orvosoltak gondot ilyenformán. — A fogyasztók tanácsa a fogyasztók tanácsaira vár. Ilyen azonban eddig még nem érkezett, tehát dolguk sem akadt. Ez azt jelenti, hogy a testületük csupán papíron/ létezik. — Sokan hajlanak arra. hogy az eggyel több ténymegállapító szervezetek közé soroljanak bennünket. Egyszerűbben: fölöslegesnek ítélik tevékenységünket. Pedig ez nem igaz! Mi nem csupán várjuk, hogy valaki hozzánk forduljon, hanem meghatározott munkaterv szerint foglalkozunk is bizonyos kérdésekkel, s próbálunk segíteni, ahol csak lehet. A testület tagjai között a nagyüzemek képviselői ugyanúgy ott vannak, mint a népi ellenőrzési bizottság, az áfész, a bevételi igazgatóság vagy a városi tanács képviselői. Tehát érdemben foglalkozhatunk egy-egy témakörrel. Szerepelt a napirenden már a kenyér és a sörellátás; tervezzük a Patyolat munkájának napirendre tűzését is, mivel erről a szolgáltatásról megoszlanak a vélemények a 33. Éjfél után kapcsolták New Yorkot. Néhány udvarias szót váltottam Piroskával, azután Zilahy beszélt vele angolul. Kimentem a szobából, megnéztem az elkészült reggeli lapok első példányait. A postakocsik sorban álltak a nyomda előtt, az induló vonatokhoz szállították ki az újságot. Később Zilahy utánam jött, és azt mondta: „Újra átbeszéltük hazatelepülésünk kérdéseit, most már csak néhány válaszra lesz szükségem a döntéshez.” — Késő van, elfáradtam. — Menjünk haza — városban. Saját környezetünkben tehát rendezni tudjuk közös dolgainkat, a fogyasztó érdekében. S mint említettem: azokban az ügyekben, melyekben mi nem tudunk döntést kicsikarni, észrevételeinket továbbítjuk a fogyasztók megyei tanácsához. Most például azokkal a filléres alkatrészekkel, tömítőgyűrűk kel foglalkozunk, amelyeket nem lehet kapni, s ezért több ezer forint értékű csapokat, kisgépeket kell kicserélni vagy eldobni. Varga Imre jól. ismeri ezt a gondot, hiszen mint a Kögáz nagyatádi kirendeltségének vezetője munkája során gyakran találkozik hasonló esetekkel. Akárcsak a helyettese. Lóki István, aki a konzervgyárban dolgozik. Vele a fogyasztók kiváló boltja pályázatról beszélgettünk. — Tavaly három üzletnek adták át ezt a megtisztelő mondtam, és elvittem a Gyarmat utcába. Útközben megegyeztünk, hogy erről a témáról ne a szerkesztőségben beszélgessünk, mert az egy cégtábla nélküli tébolyda. Egyetértett velem. Meghívtam a lakásomra, holnap este vacsorázzunk együltt. Elfogadta. Másnap, amikor Budára igyekeztünk, útközben megkérdezte, van-e időm egy rövid kerülőre. Menjünk el az Áfopya utcába — ajánlotta. Sötét volt már, de kívánsága szerint arra mentünk. Egyébként is rossz a tájékozódási készségem, de akkor este egyáltalán nem tudtam, merre megyünk, merre vagyunk. Még nem jártam az Áfonya utca körcímet. Mekkora a rangja ennek az elismerésnek? Hogyan fogadták a felhívást az érintettek? — Nagyatádon és környékén három kereskedelmi vállalat: a Somogyker, a Kaposker és a helyi áfész tevékenykedik Az első kettőnek a központjától minden segítséget megkapunk, sőt a Somogyker és a Kaposker azt is vállalta, hogy az erkölcsi elismerést megtoldja anyagival, ha vállalatuk valamelyik üzlete kapja a címet. Érthetetlen viszont az áfész közömbössége. Bár neki van itt a legtöbb üzlete, mindössze két boltját nevezte be: az Atád Áruházat és a Dózsa György utcai boltot, amely már tavaly, megkapta e címet. Pedig azt szerettük volna, ha minden üzlet nevez, hiszen ez is a jobb munkára ösztönzi őket a fogyasztó érdekében. nyékén. Nagy nehezen odataláltunk. Lépcsőkön fölmentünk egy magaslatra, valamilyen kilátóhoz, Zilahy előremutatott: „Látod, ott van a nagy villám, romokban hever.” Én a sötéL- ben semmit sem láttam, az erőtlen fényű utcád lámpák körül vedlő lombú fák leveleit hordta, sodorta az őszi szél. Sokáig állt ott szótlanul. Nem zavartam, bár nem érteit tem, hogy mit nézhet, hiszen alig volt körülöttünk látótávolság. Valószínű, „belső szemekkel” tapogatta a kertet, a romokat és a gyümölcsfákat, és ő talán jól látott mindent. — A mi vacsoránk szegényebb lesz, mint az újvidéki volt — mondtam, mielőtt asztalhoz ültünk. — Az ünnepi lakoma volt. — Vedd úgy. hogy ez is ünnepi lakoma, csak szoli- dabban megy. — Engem ünnepelni? Tudod, Jánoskám, én már elszoktam az ilyesmitől. — Lajos, megünnepeljük a hazatérésedet. — Várj vele, nem lesz az olyan egyszerű. Sült húst ettünk hidegen, különböző salátákkal, és azután valamilyen tésztát kaptunk. — Szent-Györgyivel miIránytű nélkül A Kisfaludy gőzhajó mindennel el volt látva, ami 1846-ban, megindulásának idején szükséges volt. Az alkatrészeket Londonból hozták, a fatestet az óbudai Massion gyár készítette. A tervezésben, szépítésben még Széchenyi István neje, Crescendo grófnő is részt vett, gyönyörű szalont alakított ki a hajó első részén. Az indulás előtti napon a holland Haetjens kapitány sietve kereste fel Hertelendy Károly táblabírót, aki Széchenyi után a hajózás második előmozdítója volt, és rémülten mondta neki: „Tekintetes uram, nincs a hajón iránytű! Ha véletlenül köd lesz, eltévedhetünk.” Értetlenül néztek egymásra. Hát ez hogyan történhetett meg? Hiába, a nagy szerelésben éppen erről a kicsi, de nagyon fontos műszerről feledkeztek meg. Écsy László, aki 50 évig igazgatta Füred fürdőjét, hirtelen a homlokára csapott. „Van egy Breszfyenszky Béla tihanyi apát úrnál, aki külföldről hozta azt. Szeret télen sétálgatni a jégen, és mindig magával viszi az iránytűjét, azzal nem tehet eltévedni, ha hirtelen leszáll a köd a jégre.” Nosza, hamar lovaslegény vágtatott az apát úrhoz, aki maga is megjött a fogatával, hiszen hivatalos volt az első útra. Személyesen adta át az iránytűt Hertelendy Károlynak. így már nyugodtan elindulhattak. 1847-ben azután megindult a menetrend szerinti hajózás. Addigra már beszereztek egy jó iránytűt, de a régit még nem küldték vissza. Ezt sürgette meg egy udvarias levélben az apát úr. A levelet megtaláltam a Veszprém megyei levéltárban. (Capsa 6. No 22.) 1847. január 9-én kelt a levél, és a szövege ez volt: „Tekintetes Táblabíró úr, különös tiszteletre méltó, drága jó uram! Minthogy azt hallottam, hogy a gőzhajóra már An- golországbul egy hajózásra szükséges iránytű megérkezett volna, minékünk pedig a ködbe borult Balatonon szinte iránytűre szükségünk vagyon és Écsy úr, aki által azt kerestettem, az iránytűt Füreden meg nem találhatta, bátor vagyok könyörögni, ha azon iránytűt, melyet a gőzhajózásra első kirándulás alkalmával kölcsönözvén, tekintetes uraságod lyen viszonyban voltál? — kérdeztem tőle. — Nagyon jó viszonyban vagyunk. — Ügy tudom, ő nem New Yorkban él. — Nem. Woods Hole-ban, a keleti partvidéken. Egy egész évet nála töltöttem. — Mikor? — Mikor? Amikor a fiamat elvesztettem. Ha ők nincsenek, és nem állnak mellém olyan tisztességgel és szeretettel, én már talán nem is élnék. Átsegítettek életem legnagyobb krízisén. Olyan jószándékú, figyelmes családdal még soha sem találkoztam. Akkor még élt a felesége és a lánya. Szent- Györgyi mindennap magával vitt a tengerre, fürödtünk, napoztunk, és sokat beszélgettünk. A rák keletkezésének okai foglalkoztatták akkor, ezt az alattomos betegséget kutatta, amely azután közvetlen családjában végzett iszonyú rombolást. — Egyszer majdcsak rájönnek, hogy mi idézi elő az emberi szervezetben a rosszindulatú sejtburjánzást, és hogyan lehet ezt megelőzni. (Folytatjuk.) Az egyetlen fényképfelvétel a kezébe adtam, előadandó biztos alkalommal Écsy füredi fürdők felügyelőjének elküldeni szíveskedne.” Ezután írt még egy szép befejezést, olyan udvariasat és csapongót, mint a megszólítás. Bizonyosan visszakapta, mert a későbbi levelezésekben az iránytűről már nlincs szó. A járások megszüntetése óta a korábbinál, sokkal több szó éfeik a községi tanácsok ügyintézéséről. Mert nagy dolog a helyi önállóság növekedése, a hatáskörök bővülése, de ez egyben jelentős többletmunkát is jelent a hatósági embereknek. A falvak tanácsházain már úgyszólván univerzális ügyintézőkre van szükség, akiknek adott esetben éppúgy értenie kell a népességnyii- vántartáshoz, mint a kereskedelmi ellenőrzéshez, az anyakőnyweizetéshez, mint — mondjuk — az adóügyi igazgatásihoz, vagy a gyámügyek intézéséhez, az építési engedélyek kiadásához. Létezhetnek-e egyáltalán manapság ilyen univerzális ügyintézések, amikor egyre több központi előírás, rendelkezés szabályozza az egyes hatósági eljárásokat, s lassan már a jogászok, az egy-egy témára specializál ó- dotlt szakemberek sem tudnak eligazodni a különböző paragrafusok dzsungelében? A kérdésre a választ a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának egyik irányelve adja meg, amely azt ajánlja a községi tanácsoknak: a különleges szakértelmet igénylő ügyek intézésére alakítsanak igazgatási társulásokat, vagyis egy-egy területen több szomszédos tanács alkalmazzon közösen ügyintézőket. Az igazgatási társulások országszerte sokfelé megalakultak, már a járások megszüntetése efliőitb is történtek ilyen kísérletek. A lakosság kezd hozzászokni az ultazó ügyintézőkhöz, akiknek gyakran minden nap más falu a munkahelyük. Azt mondlják, ez még mindig jobb megoldás, mintha az ügyfeleknek kellene a közeli városba, vagy az úgynevezett székhelyközségekbe utazniuk. Kisközségekben járva próbáltam választ keresni arra: vajon ez az újfajta ügyintézési forma nem jelenti-e a Kisfaludyról. Gondolom, a derék Haet- jena kapitány szoronghatott, amíg csak elő nem került az iránytű, mert annak beszerzése már nem az amúgy is túlterhelt Széchenyi Istváné, hanem az ő gondja lett volhelyi önállóság csorbítását, hiszen az a bizonyos előadó — bármennyire is a tanácsok közös alkalmazottja — mégiscsak a másik faluból érkezik, s így a helyiek eleve kisebb bizalommal fogadják. A tanácsi vezetők nem éirezték jogosnak ezt az aggodalmat. Azzal érvelitek: ha az ügyintéző átlépi a községhatárt, a helyi tanács beosztottjává válik. Másutt több a fenntartás az igazgatási társulások bevezetésével kapcsolatban. Ezeknek a községeknek a legfőbb érve, hogy a tanácsi ügyintézésihez nemcsak szakértelem szükségeltetik. Legalább ilyen fontos követelmény az ügyintézők helyismerete. A döntés meghozatalában és annak elfogadtatásában egyaránt. NyEvánvaló, hogy a helyben lakó, a falu apraját- nagyját ismerő ügyintézők — meglehet, nem rendelkeznek olyan átfogó szakértelemmel — a helyi igények, lehetőségek ismeretében képesek jobb, hatásosabb döntéseket hozni, például az üzletek nyitvatartási rendijével, vagy a- gyámhatósági ügyekkel kapcsolatban. Elképzelhető ez még a szabálysértési bírságolásnál is, hiszen az elkövető szemében is nagyobb az ilyen büntetés visszatartó ereje, ha naponta találkoznia kell azzal az ügyintézővel, aki mondjuk egy boillti lopás miatt volt kénytelen őt felelősségre vonni. Egyáltalán nem biztos viszont, hogy a község önállóságát sérti, ha' tqbb tanács közösen alkalmaz áredle/nőröket, vagy építészmérnököket, akiknek szakismerete a hatósági munka színvonalát, tekintélyét is javíthatja. Aztán előfordulhat, hogy valahol más hatáskör önálló gyakorlását nem tudják megoldani, ezért válik indokolttá az igazgatási társulás létrehozása. Deák András Nagy Jenő Kecskeméten, a Zöldségtermesztés} Kutató Intézet paradicsomfeldolgozó üzemében is megkezdődött a szezon. Itt — a nagyüzemmel ellentétben — nem a paradicsomlé készítése, hanem a nemesített fajták magjának kinyerése a fő cél. Az Idén 3400 tonna paradicsom magját mossák ki, szárítják és tisztítják meg. Ebből a teljes hazai vetőmagszükségletet fedezik és jelentős mennyiséget exportálnak is. A „melléktermékként” jelentkező paradicsomlevet az intézet kiárusítja. A mini feldolgozó üzemben Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI na. (Folytatjuk.) Zákonyi Ferenc Társulásban vagy anélkül? TÖRTÉNETEK AZ ELSŐ BALATONI GŐZHAJÓRÓL
