Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
1984. október 6., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Mesztegnyő A népi emlékezet úgy konzerválta: el lehetett menni Mesztegnyötől a Dráváig, hogy ki sem kellett lépni az erdőiből. Azokban a históriai időkben Mesztegnye volt a falu neve a térképeiken, okiratokban ; nem is itt állt á mai helyén, hanem odébb, Landipusz- tánál. A törökdúLás nem kímélte meg, bár derekasan védekezhettek, Bél Mátyás szerint a mesztegnyői pásztorok botjaikkal több kontyost vertek agyon, mint Koróknya vár- védői. A klastromot a vörös barátok lakták, nekik meg Nádasdy Ferenc, a fekete bég írt, hogy segítsék a török éllen. Ügy él az emlékezetben, hogy a Rákóczi szabadság- harc idején Béri Balogh Ádám megszállt náluk. II. József nendelete után a vörös barátok elhagyták a kolostort; apácák jöttek, ők tanították az 1760-as években Hunyady gróf jóvoltából épült iskolában; tanítványuk lett a gazdasági cseléd gyereke, a jobbágy fia, lánya. Az 1832-es kolerajárvány után a gróf felvidéki mesterembereket — a falu cséheknelk nevezte őket — hozatott Mesz- tegnyőre. Az ő utcájuk, a Cseh utca lett a választóvonal Főszeg és Poletár között, azaz a módosabb földművesek és a pusztákról beszármazott, kapaszkodni igyekvő szegényebbek között. A megye emlékezete is őrzi a mesztegnyői zenebonáskodás eseményeit, amelynék tizenkilenc áldozata volt, köztük egy lány is. ötvenhat parasztot elítélték, volt, a|kit csak 1848 szabadított ki a kaposi tömlődből. Az első háború sok áldozatot követelt, mégsem jelenthetett akkora személyes drámát, falut borzoló sokkot, mint a dicsőséges tanácsköztársaság! időszakot követően a Prónay-banda garázdálkodása, mely hat személyt távolított el innen, s mártírt csinált Ladii János tanítóból. A második világháborútól nem sokkjai az ország egésze előtt, 1945. március 29-én szabadult Mesztegnyő. Negyvennégy decemberétől állt a környező vidéken a front ilyen sokáig; a falu emlékezete őriz égy ellenőrizhetetlen, adomaszámba menő epizódot ebből az időből. Állítólag Sztálin megkérdezte beosztoUaitól ; „Mekkora hely az a Rák, hegy ennyit vacakolnak vele?!” Az anekdotán túl a konok igazság, mely szerint a háború még néhány éve is szedte áldozatait itt — későn robbant, évtizedekig érintésre váró aknák formájában. .Ma 1600 ember lakja a községet. Gadány- nyal, Kelevízzel, Hosszúvízzel együtt 2800-an vannak. Miért kívánkozik mindez ennék a — műfaját tekintve — pontrénák. nevezett írás elejére? Mert Kövesdi Tiborné, mindenki kedves Gizi je — Gárdonyi Géza egykori kja- rádi segédtanító szavával — olyan lámpás, aki körül térben és időben egyaránt feldereng minden. A múlt is; egy egész falu- közösség története. Monográfiába is foglalta, néhány száz példányban sokszorosítot-. ták a kéziratát. — Messziről indultam én, egy szabolcsi kis faluból, Apagyról. Szegényebbek voltunk a templom egerénél. Apám oseléderhbar volt, de kitaníttatott bennünket, hatunkat. Anyám, szegény, negyven évig cipelte a nehéz postást áskát; a mi boldogulásunk mögött ez is ott van... Magamban őrizgettem a gyerekkorban hallott hiedelmeket, babonáikat. Volt egy kedves tanítóm, Tóth Lajos bácsi, róla vettem mintát magamnak: olyan szeretnék lenni, mint 5. összefogott bennünket, foglalkozott velünk, aztán amikor kezdtem volna elmaradozni gimnazistaként a csoportból, fülön fogott: „Ejnye, fiaim, tudod mennyi energiámban van az, hogy nyíregyházi középiskolás lettéi?” Hát menni kellett, ha embernek tartottam malámpása Zöld lobbanás a szeme, világosbarna haja mintha szikrázna. Azon kevesek közé tartozik, akiknek lelke egész egyéniségükön uralkodik: emberi minőségük nem rejtvény. Palkó Józsi bá’ a betlehemest javítgatta régi szokást elevenítve föl, tíz fáradt ga- dáinyi férfi a regölőt mondta szalagra. Szinte újraélik ilyenkor a fiatalságukat, a szülők,. nagyszülők. Horváth Gizi néni, Csendes Józsi bácsi, Bedő maima, aki egy nagy tál rétessel állított be valamelyik ünnepségre. Így tanítja meg Gizi tanítónő a fiatalokat az idősebb nemzedékek . becsülésére. • — Megjelölték-e valamivel az együttest azok, akiknek ez joga és kötelessége? — Én minden szereplést kitüntetésnek érzek. Vasvári János téeszeinök buszt ad alánk, másként nem is létezhetnénk, aztán irány Kaposvár, Pest, Lelte, Siótok, Szemes. Folklórünnep, néprajzi tábor, tévészereplés, karácsonyi hangvereny ... Jártunk Lengyelországban, Csehszlovákiában. Salgótarjáni szereplésünk a kiváló címet jelentette. Nyertünk a „Nekem nem térkép e táj” című rádiós vetélkedőn; azt kérdezték tőlünk, hol; az a Mesztegnyő... Csoda, hogy neki is vékával mérték az elismerést? Kétszer kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést, átvehette Az Ifjúságért érdemérmet, kiváló népművelő lett, az Or- tutay-emlékérmet is kiérdemelte, most augusztus húszadikáira pedig megtisztelték a megyei közművelődési díjjal. — Büszkesége ez az öreg, iskola ... — Októberre, a múzeumi hónlapra igazi faluház lesz! Mindenki tett érite valamit, aki úgy érezte, hogy fontos központja lehet Mesztegnyőnek ez a régi épület. Három év munkája fekszik a felújításban. Pénz alig csuroant-cseppent a kifodrászoláBáihoz. Körbekalauzol. Mesztegnyő és környéke használati eszközei — a bölcsőtől a koporsóig —, népviselete, halászati naplója, irat- dofcumentumai, régi könyvei, tablói sorakoznak szépen felgyűjtve. A leltározásban a gyerekeik segítenek — hogy még inkább megismerjék a tárgyi emlékeket, nagyszülőik dolgos hétköznapjainak bizonyítékait. Lesz itt téesztörténeti kiállítás is. Külön, sarkot szentelnek a jeles néprajzos, Égyüd Árpád emlékének. Odakint a szín alatt a hagyományos parasztporta munkaeszközei, szerszámok és kezdetleges gépek. A parádés kocsit talán ugyanazok használhatták, akik azt a nagy krumplinyomót, amelyet odabent láttam; a módos pógárék, akiknek, úgy lehet, falká- nyi sertésük volt. A cséplőgép harminc évig rozsdásodott a határban, mielőtt ide került. Hogyan röpülhetett a fakéreg a szi jokes', alól! Látom, Kövesdlné szinte simogatja a tárgyakat — kincseket! — puha pillantásával. — A fiam Sopronban erdészeti technikumot végzett. Nagy segítségem ebben a munkában is: az egész falut fényképre örökítjük, ők az erdő legfontosabb részeivel már végeztek is. Harmaitossá csak akkor válik zöld szeme, ha a kislányáról kérdezik. Elragadta tőle a sors; építészmérnök lett volna, a népi építészet restaurátora. Pótolhatatlan veszteség — ó átélte e kifejezés tartalmát. Körülölelik a gyarékék: Borsos Kati, Somogyi Ildi, Kovács Dolli, Balatincz Kriszti. Péntek Móni. — Gizi néni! Tanító néni! Előttem megiképzik a jövő. A faluház ajtaja tárva-nyitva, s egyesével is, csoportosan is jönnék az emberek. Gyerekek, fiatalok, középkorú férfiak és asszonyok, idős mesztagnyőiek. Köztük az a negyven-ötven kisiskolás, meg az a húsz fiú és lány, aki az együttest alkotja. Az öregek gyékény- fnunkára, szövésre, egykori munkákra ok- tatgatják a fiatalokat. És Kövesdi Tiborné örömére eszébe sem jut senkinek, ki jött a Poletárból, ki a Főszegről. Lcskó László gam! Egerben nem vettelk fel a főiskolára. Akkor kerekedett fel Szabolcs, jöttem én is, a Gál Gizi. Engem az a nagy népvándorlás, melyet a -szociológusok mobilizációnak neveznek, ide. Somogyba sodort a betonépítőkhöz. Munkásszállásról munkásszállásra1, amíg férjhez nem mentem, s itt Mesz- tegnyőn kezdtem tanítani. A képzőt levelezőn végeztem, 1961-ben. Kevesen voltunk, kedvem is volt hozzál, amikor a titkár megkért, fognám össze kicsit a fiatalságot. Amikor kezdtem megismerkedni a mesztegnyői népéieítel, szokásvilággal, azt mondtam magamnak: „Gizi, te itthon vagy ebben a községben!” Olyan azonosságok voltak a gyerekkori emlékélmények meg az itteniek között ... Beszélgetésünk háttere hol a lakáis, hol az udvari mályvaifja, hol az a kétszázéves öreg iskola. Élővé nemcsak kedves, szabolcsi ízeiket őrző hangja teszi a beszélgetést, de az is, hogy egy pillanatra sincs nyugalom körülötte, szinte vonzza miaga köré a mozgást. Tulipános jelvényű gyerekek élén táncol, a téesz mindenese kopogtat be hozzá, a megyei népművelővel áll meg házuk előtt a furgon, a környék állatorvosa hoz korhadó, csonka faszobrot. — Először színdarabot tanítottam be, felléptünk irodáim! összeállításokkal is. Kísérleteztem. Igen ám, de a televízió akkor kezdett házi oltárrá válni. Hát ki versenyezhetett volna vele? ... Miit tettem? Belemerültem a néprajzba. Szerencsém volt, felfigyeltek ^erra, és segítségemre siettek: Egyiid Árpád, Várkonyi Imre, marcali szakfelügyelőm, Ihász Tibor, a népművelési intézettől Pálffy Csaba. Korombeliekkel elevenítettük fel a néphagyomány óikat. S mára nincs olyan családi, amely ezzel az örömszerző munkával ne lett volna kapcsolatban. Én sohasem csoportot akartam, hanem azt, hogy a honismeret az egész falu közügye legyen. Nem tájházat álmodtam, de olyan elevenné tett épületet, amelyben egyaránt otthonra lelnek azok, akik apáilk életmódjával akarnak tevőlegesen ismerkedni, meg azok is, ákilk eszmét szeretnének cserélni a faluról, mondjuk népfrontklub szinten. — Mindig csodálkozom azokon a kollégákén, akik panaszolják, nincs mit csinálni az őrsi foglalkozásokon. Ha én lennék az országos úttörőtitkár, tudnám, milyen prog- qamat kínáljak- Melyik falunak nincs múltja, jelene? Meg kell ismertetni a gyerekekkel! Meg kell tanítani őket tisztáin énekelni a népdalt, igazi népi gyermekjátékot játszani ... Bálint Sándortól, Olsvai Imrétől tanultam én is sokat; itt jártak, Olsvai kottát is küldött, erre csináljunk táncot. Nálunk a tízéves gyerek tudja, melyikek a legöregebb épületeb, hol költ a fekete gólya, hol virágzik a védett sárga Liliom, ciklámen. Oyian sok tanítónak ajánlottam már, hogy készítsenek közösen a gyerekekkel megyetérképet: megjelölve, hol születtek jeleseink, hol találhatók műemlékeink, merre vannak védett értékeink. Lexikonok, könyvek segítenek a kutatásban a gyereknek, s gyarapodik történelmi, földrajzi biológiai ismeretekben... Nincs más szó rá: ragyog. Amolyan emberi perpetuum mobile. Örökmozgó, egy a nyughatatlanok fajtájából, aki nem a maga hasznára, hanem a faluja szellemi gazdagodására tette föl életét. Micsoda élmény lehetett a gyerekeknek, amikor vezetésével magnetofonnal gyüjtőútna indultak! A huszonnégy év alatt talán minden házban megfordult már. Sebestyén néni eljárta az üvegestáncot, Dolbert mama megmutatta, hogyan öltöztették föl a Mánia-lányokat,
