Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. október 27., szombat 5 Vállalkozói szellemben Közművelődési újdonságok Fonyódon Karády, az oboahangú Több szempontból is hátrányos helyzetben vannak az új — eddig háromszor jelentkezett — kulturális magazin, a Gondolat-jel szerkesztői és riporterei. A rádiózás természetéből eredően nincs lehetőségük sem arra, hogy „nagytotálban”, sem arra, hogy „kisközeli- ben” mutassák meg újonnan kiállított képek, szobrok szépségét vagy rútságát, nem idézhetik fel vizuálisan színházi előadások hangulatát, nem mazsolázgathatnak a friss filmtermésből. A szükségből azonban — amint Bölcs István felelős szerkesztő, vailamiint Gyürffy Miklós, Osgyáni Csaba, Barát József és a többi munkatárs bizonyította vasárnap délelőttönként — lehet erényt kovácsolni. A jelenség mögött húzódó lényeg felvillantásával, a művészetek és a művelődés társadalmi vonatkozásainak hang- súlyozásával, a vitaszellem élénkítésével. A célt — igazi magazin- műsorhoz illően — állandó rovatok szolgálják: a Premier, az Ellenvélemény, a Vita stb. Színészek, színésznők magánkínjaira vonatkozó szenvedelmes „szegvári- katis” faggatózásoknak nem jut hely egyikben sem: eddig csak a frappáns, tömör elemzés, a vitriolos glossza, az érvek csatája volt divatban a Gondolat-jel házatá- ján. Például — a Daliás idők, illetve az Angyali üdvözlet című film ürügyén — arról, milyen mértékben szabad egy kortárs alkotónak átlényegítenie a klasz- szikusaink által megfogalmazott tartalmakat. Vagy arról — az ifjabbik Schiffer Pál glosszájában és annak okán — törekszik-e a film- forgalmazás és a kritika szándékosan egy-egy új alkotás lejáratására. Egy Czimer József-interjú közben a hátunk borsózott, megtudván, hogyan igyekeznek a műveik magánkiadására áhítozó szerzők megvesztegetni a lektorokat. A kortárs muzsika óriásával, Stockhausennel készített beszélgetés következtében pedig zenei ízlésünk konzervativizmusára kellett ismét rádöbbennünk. S máris akadt egy téma, amely szinte az egész ország közvéleményét megmozgatta. A vita a Karády Katalin-jelenségről. Amint a második és a harmadik adásból megtudhattuk, számlálatlanul érkeztek a hozzászólások levélben és magnószalagon — a nyitottságra törekvő szerkesztőség kérésére — arról, milyen érzelmeket idézett elő az idősek, a középkorúak vagy a fiatalok nemzedékében ez a kissé szögletes arcú és mozgású, oboahangú színésznő, aki énekével hol szerelemre buzdított, hol a háborús keservek elviselésére serkentett, hol vigasztalt, s aki a kormányzóhoz hű tiszteket rejtegetett fővárosi lakásain a németek és a nyilasok elől. Kitetszett a reagálásokból : a férfiak sem annyira a goethei „örök nőiséget” vagy az ösztönöket borzoló szupernősténységet vélik fölfedezni Karádyban, mint inkább a megrázkódtatásoktól, szenvedésektől óvó anyai szubsztanciát, a szárnyainak melegével menedéket adó anyagalambot — egy olyan korban, melyben egyre-más- ra érkeznek a hírek rakétatelepítésekről, eszkalációval fenyegető helyi háborúkról, tárgyalások megszakadásáról. Más kérdés persze, mennyire lehet hiteles a mai állapotokat Karády fénykorának konstellációival összehasonlítani, s menynyire nem. A közvélemény egy nem elhanyagolható részének hangulatát tükröző vitára azonban feltétlenül oda kell figyelni. Egyszóval : volt a rádióban korábban egy havi KuMuréMs magazin, udvarias, finom és „gentlemanlike”, amint fő- szerkesztője, Sediánszky János is. Majd jött egy Gondolat-jel: érzékenyen, kulturáltan vizsgálódó, teoretikus alaposságú, a művelődési életnek egy-egy részterületét körüljáró sorozat. S most itt van névrokona, a Gondolat-jel: egy vitára ingerlő, bátor, és csak igazán fontos jelenségekkel foglalkozó magazin. Egy olyan műsor, melyre régóta vártunk. Lengyel András A művelődési és a pénzügyminiszter 1983. évi rendeletének értelmében a művelődési intézmények lehetőséget kapnak arra, hogy nyereséges vállalkozásokba kezdjenek. A rendelet szellemében létrehozott és létrehozandó — esetleg eddig a művelődési ház programjába nem illeszthető — vállalkozások azt a célt szolgálják, hogy az úgynevezett alapfeladatok ellátása mellett a művelődési otthonok olyan anyagi fedezetre tegyenek szert, mellyel az alaptevékenység színvonalát is emelhetik. Természetesen a népművelők anyagi érdekeltségét is figyelembe vették a rendelet alkotói. Fonyódon — amint Süli Ferenctől, a művelődési otthon igazgatójától megtudtuk — az idén nyáron már két teniszpálya és — hetente egyszer — diszkóhajó várta a vendégeket. A július végén átadott sportpályák 30— 40 százalékos kihasználtsággal működtek, zömmel külföldiek vették igénybe ezt a szolgáltatást. A művelődési otthon tiszta jövedelme elérte a százezer forintot. Az idegenforgalom és a helyi lakosság növekvő igényeinek megfelelően hamarosan elkészül az új szabadidőközpont, melyben a hagyományos programok — videovetítések, kiállítások — mellett folyóiratolvasó és drinkbár is helyet kap. A vendégek tehát kulturált körülmények között tölthetik el szabadidejüket, frissíthetik testüket-lelküket. Már megkezdődött a teniszoktatás, a jövő nyáron pedig úszásoktatással és szörfkölcsönzéssel bővül a program. A fonyódi intézmény jövő évi tervében szerepel még egy víziszínpad építése. Itt is állja a helyét; ha gépei — szalagfűrész, csiszoló és maró, gyaluló — beszélni tudnának, olyan, vallomásokat csikorognának, szisszen- tenének, vijjognának, hogy pirulnánk ! Nincs az az éger, az a juhar, az a hárs, vagy dió, ami sajnálná elhulló forgácsait, miközben vési, faragja a mester. Oroszlán- fejű Pista megint csak úgy „mellesleg” elvégzett egy szakközépiskolát levelezőn, tanult kis angolt, beiratkozott és bevégezte az egyetem gombatermesztői tanfolyamát. — öreg, itt olyan gombák teremnek .. J Galamb, őzláb, barna pereszke, vargányák, ehető pirulógalóca. Folytassam? A pincém ott áll az erdő szélén, csak egy ugrás az üres szatyorral, hogy tele legyen. összefut a nyál a számban. — Miből él, aki „mellesleg hetes”? — Ment nekem ez a móka, mert tudod, minden, amit az ember szívvel csinál, az nemcsak munka, hanem móka. szívbéli mulatság is: felvettek a Népművészek Háziipari Szövetkezetébe 74-ben. Nézd, öreg, nekem az isten a Tóth Miska bácsi, Nagy Ferenc Ta- bon, Szőke Pista Kaposváron. Sokat köszönhetek nekik. Aztán, látod, már a feleségem is tagja a népművész-szövetkezetnek. Küldjük az árut Pestre rendszeresen. — Hogyan lett a feleséged a kaucsuklányból Lázár Istvánná? — Ez fogas kérdés. Mert a siófoki Fogasban ismerkedtünk meg, éppen négy éve. Abbahagyta az utazó életmódot és privát lett. A bátyjának nagyon megy, most is Svájcban turnézik. Apósom vezette a truppot, meghalt szegény. Anyósom még mindig benne van a szakmában. — Cirkuszművészetből így lett tehát pásztorművészet. — Így valahogy. Ami meg engem illet végülis a nevelőapám juhász volt Csong- rádban, én is sokat voltam a birkák mellett. Tudomány az! Nevelőapám úgy operálta az állatot, mint egy orvos. Görbe késsel a kerge birkát. Tudott ellene tenni a büdös sántaságnak is. Az ő fiatalkorában még a macska bal első lapockacsontjából készült amulettel járt a juhász hogy a rontástól védve legyen. Ismert olyat is, aki emberi koponyatetőből etette a kutyáját, hogy az emberi értelem átszálljon az állatba. Nem ettől volt olyan okos az a kutya, elhiheted... Az újszülött bárányt háromszor megköpdöste a juhász, hogy ne fogjon rajta semmi ártó szándék. Ezért szeretem én ezt a falut: olyan öregek élnek itt, hogy az csoda! Micsoda meséket tudnak ezek, te ... — Akkor vége a bolyongásnak, Művészkém? — Engem innen hatos fogattal sem huroodhaitnanak el. Tudod, mit jelent, ha az embert befogadják? Leskó László Fotó: Gyertyás László esténként barokk muzsikával szórakoztatják majd a hallgatóságot. A Skála kereskedelmi hálózattal kötött reklámszerződés alapján a szabadidőközpont udvarán vásárokat rendeznek. Ahhoz, hogy a művelődési otthon ezeket a programokat megvalósíthassa, az Állami Fejlesztési Bank és a helyi tanács pénzügyi támogatására volt szükség. A bevételt a népművelők jutalmazására, valamint a ráfizetéses - közművelődési formák — főleg az alaptevékenységhez tartozó szakkörök, klubok — anyagi segítésére használták, és használják. A cél az, hogy a lakosság értékrendjét, ízlésvilágát tudatosan befolyásolva a következő turistaidényben már komplex szolgáltató intézményként működjenek. T. R. Közalkalmazottak amatör kiállítása Országos amatőr kiállításán mutatkoznak be a hazánk felszabadulása negyvenedik évfordulója tiszteletére rendezett tárlaton a közalkalmazottak szakszervezetének tagjai. A seregszemlét megyei kiállítások előzik meg; tegnaptól Kaposváron' a megyei könyvtárban. a tizenegy alapszervezetből, ötven pályázótól érkezett mintegy száztíz műn,kából válogatott anyag látható. Javarésze hímzés, de találunk szép számmal faragást, akad kerámia, festmény, fotó is. A szabadidő hasznos eltöltésének személyiséget formáló módozata az amatőr tevékenység. Bemutatkozásaik személyes sikere mellett szerepük van abban is, hogy másakkal is megkedveltessék a hímzést, faragást, egyéb tevékenységi formákat. Ilyen hatása lehet a kaposvári bemutatónak is. Különösen szépek a hímzések, a gazdag választékból ötletet is lehet meríteni. Az országos kiállításra javasolta a zsűri Megei Erzsébet, Takácsné • Misefa Mária hímzéseit, Páldsné Szendrődi Irma, dr. Budavári Róbert kerámiáit, Papp István faragásait, dr. Orosz László, Durgó Tibor és dr. Pálinkás András fotóit éls Huszár Endre festményét. MELLÉKESEN HENTES Művészkém Nagyberényből — Művészkémet a húsboltban keresse — igazít el az első járókelő Nagybe- rényben. — Ott lesz, most érkezik a husi Kapósból. Művészkém angyali hófehérben tényleg ott van. Szép oroszlánfej ül botond- erős testén; kezeslábasa az angyalköpeny alatt szintén oroszlánbőrszínű. Hamarosan előkerül egy bájos, szöszke kisfiú meg egy szép nő is: néhány éve még ő volt a kupolák alatt a kau- csuklány, fő attrakcióként perecformára tudta facsarni hajlékony testét. — Lázár vagyok — nyújtja Toppantani is képes kezét István művész. — Nem a bibliai, de majdnem olyan szegényen kezdtem ezt a földi pályát. A csongrádi tanyavilágból származom, s amikor útra kerekedtünk azt mondja nevelőapám, a juhász: „Olyan helyre megyünk, ahol jól lehet lakni.” Mert úgy képzeld, hogyha azon a sziken egy csibe be- lepottyant aszálykor a földrepedésbe, ember onnan kihalászni nem tudta, akkora kis szakadékok nyíltak. örültünk, ha jött a csiperkegomba szezonja, akkor jókat lehetett enni. Azt gondolom: „N^ apám te is az a korosztály vagy, mint én, ha tudod, rni az éhség.” Igazam van, negyvenéves. — Berényben azt mondják, jól áll kezedben a kés' — Ha mondják, ők tudják. Hanem ide ügyelj, én sok mindent megpróbálta^ ebben az életben! Elősorolhatnám, de minek. A szentesi vágóhídon is dolgoztam, de nem szerettem ölni. Érted? Megpattantam hamarosan. Az a kés. amit én faragókésnek hívok, ti meg itt, Somogybán bizsóknak, tényleg jól áll a kezemben. Papírom van róla. — Ezt takarja a fehér köpeny? — Csak csütörtökön. Legfeljebb péntek délelőtt... Én vagyok a mellesleg hentes. Értve? Ezt csinálom mellékmunkaként: kimérem azt a kis húst, hetvennyolcvan ember számít rám hetente. Bejön egy öregasszony a múltkor. Van minden. Azt kérdi: „Máj nincs?” .. .sza meg, az nincs. Mindegy, a néni, kedves kuncsaft, legközelebb egy kilót elteszek neki. „Van ám máj. mami!” Megy tovább három lépést, én meg szobrozok az ajtóban. Visszanéz: „Hát zúzája nincs?” így megy ez, egy- komám. így. Már otthon vagyunk, náluk: négy éve vett egy öreg, félig zsúpos házat ötvenezerért, azt helyrepofozta, most megaihatna bçnne — ha erre járna — Erzsébet királynő is. Fa a mennyezet, a térelválasztó. az ebédlőgarnitúra, a sakk-készlet, a tíz tucat pásztormotívumokkal faragott dobozka, a pálinkakínáló készlet — mind az ő kezemunkája. Hátul a hordó is. Megpróbált csinálni néhányat, hogy belekóstoljon a kádáriparba. Hát ment ez is . .. Aranykezű Lázár sofőrként, asztalosként, műbútorasztalosként
