Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-04 / 233. szám

1984. október 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kerek* asztal Az évforduló visszatekintésre serkent: a szo­cialista Magyarország eredményeinek össze­gezésére, fejlődésvonalának ismételt felrajzo­lására és újabb következtetések levonására. Számvetésre ösztönzi a jubileum természete­sen nemcsak azokat, akik tevékenyen részt vettek a második világháborút követő nagy újjáépitésben, társadalmunk alapjainak lera­kásában és az új épület tégláinak felrakásá­ban, de azokat is, akiknek nem volt módjuk közvetlen tapasztalatokat szerezni a történel­mi jelentőségű változásokról. A tizenéveseket. Hogyan látják ők az elmúlt negyven eszten­dő eseményeit, sikereit, hibáit? Milyen ítéle­tek, előítéletek, kérdések fogalmazódnak meg bennük? A választ négy pedagógustól kértük. Bongor János szakfelügyelőtől, a kaposvári Krénusz János Általános Iskola tanárától, Pe- lion Jenőtől, a Táncsics gimnázium tanárától, Vámos Zoltántól, a kaposvári Damjanich ut­cai középiskolai kollégium nevelőtanárától és Zetz Józseftől, a Munkácsy gimnázium taná­rától. Szerkesztőségünket Lengyel András kép­viselte. Szocialista történelmünk ZETZ JÓZSEF: — Szerin­tem a legtöbb lehetőséget a történelmi ismeretterjesztés­re a filmművészet adja. Ba­csó Péter, Kovács András, Mészáros Márta, Gábor Pál filmjei sokszor kavarnak vi­tákat a diákok között, ki­váltképpen ha fiatalokról szólnak. Ilyen volt legutóbb Gothár Péter Megáll az idő című, éppen a konszolidáció éveiben játszódó alkotása. Meg kéül azonban jegyezni: ezeknek a filmeknek egy ré­szét az „ellensematizmus”, a szélsőséges látásmód jellem­zi, s az egyensúly helyreállí­tása ismét csak a tanár fel­adata. ségeket látni, az anyagiassá­got, a pragmatizmust. A ja­vakat habzsoló, antiszociális típus ugyan nem követendő példa a számukra, ám azért — pályaválasztás előtt — rendszerint eltöprengenek azon, melyik diploma milyen gyorsan konvertálható. Kér­dezik például, miért 1:7 az arány nálunk a minimális és a maximális jövedelmek között, s hogyan lehetséges, hogy hazánkban, a világ egyik első mezőgazdasági országában ilyen magasak a zöldség- és gyümölcsárak. Elmondtam, nem kellett hoz­zá különösebb merészség, hogy azért, mert manipulál­ják őket. A következő kérdés és az ifjúság Szerkesztőség: — A diákok nemcsak a szakirodalomból és a művészeti alkotásokból szereznek információkat: a szülőktől, nagyszülőktől, ro­konoktól, ismerősöktől is. Milyen információk s zár- maznak a családi körből? BONGOR JÁNOS: — A tizenhárom, tizennégy esz­tendős gyerekekben általá­ban sematikus kép él errői az időszakról. A nagyszü­lőktől csak akkor kérdez­getnek. ha mi erre az isko­lában felhívjuk a figyelmü­ket. A tájékoztatás tartal­ma pedig hihetetlenül leegy­szerűsített. Például a föld­osztással kapcsolatban rend­szerint az is elhangzik, hogy később, a téeszek szer­vezésekor „visszavették a földet”, a személyi kultusz idején „teljesen visszafejlő­dött az ipar”. Olyan ez a kép, mintha semmi szép. semmi értékes nem maradt volna abból az időszakból. Kulturális vonatkozásban szintén csak a fogyatékos­ságokról beszélnek, tehát nem arról, hogy a felszaba­dulás után megkezdődött egy kulturális forradalom, hogy az iskolák kapui szé­lesre tárultak nagy tömegek előtt, hanem arról, hogy va­lamelyik ismerősük valami­ért nem juthatott be az egyetemre. PELION JENŐ: — A csa­ládból hozott információk minősége attól is függ, mi­lyen a szülők társadalmi helyzete, és milyen volt a nagyszülőké társadalmunk kialakulásának idején. Többnyire ezek a személyes tapasztalatok határozzák meg, hogy a kedvező jelen­ségeket hangsúlyozzák-e gyermeküknek vagy a „var­gabetűket” és a negatív kí­sérőjelenségeket nagyítják-e fel. A szülők többségének ugyanis, csaknem két évti­zedes tanári tapasztalataim szerint, csupán tapasztalati tudata van. történelmi egy­általán nincs vagy csak alig. ZETZ JÓZSEF: — Ez a bírálat természetesen a szub­jektivizmusra vonatkozhat, s nem a szubjektivitásra.- Az ifjúság ugyanis igényli, szin­te követeli az élő forrásból származó tapasztalatokat Vagyis a cél nem a gyer­mekeket tájékoztató, felnőt­tek empirikus tudatának ki irtása, hanem a tapasztalat­tal Szerzett ismeretek és a tudományos szempontok egészséges egyensúlyának megteremtése. Szerkesztőség: — Milyen mértékben járulnak hozzá ennek az egészséges össz­hangnak a megteremtéséhez a tankönyvek? BONGOR JANOS: — A régi tankönyvek jórészt idil­likus képet festettek, való­sággal paradicsomi állapo­tokat ábrázoltak, az újak azonban összehasonlítha­tatlanul jobbak, mind anyag­bőségük, mind a tárgyalás- mód tárgyilagossága okán. Magam azonban hiányolom belőlük az élményszerűsé­get, hiszen ez a nemzedék amelynek egyik alapvető tulajdonsága a Személyesség iránti fogékonyság, aligha nevelhető csupán történelmi általánosításokkal bármeny­nyire igazak is azok. PELION JENŐ: — Ugyan­ezt mondhatjuk az új gim­náziumi történelemkönyvek­ről. Meg kell azonban je­gyeznem: a tankönyv, bár nem vitairat, de nem is ta­bu. A tanár bátran el­mondhatja személyes véle­ményét, természetesen ha van. Én ezt sokszor megtel tem, de sohasem származott belőle keUemet'lensésem, igaz, nem is származhatott. ZETZ JÓZSEF: — A tan­könyvekben szereplő értéke­lések természetesen nem mindig eshetnek egybe a tudomány által feltárt új té­nyekkel. szempontokkal, hi­szen nem lehet évenként új tankönyvei közrebocsátani, a szempontokat tanéven­ként módosítani, a vado­natúj tudományos eredmé­nyek alapján. Ennek a kon­fliktusnak a feloldása a történelemtanár küzdelme. Ez szakadatlan tájékozódást „napra kész” ismereteket feltételez és kíván. A diák csak akkor kérdez, ha tud­ja a tanáráról, hogy képes lesz válaszolni rá. Szerkesztőség: — Elfogad­ják-e a fiatalok a család és a tankönyvek által kínált értékítéleteket vagy nem érik be azokkal? Az elmúlt negyven év történelmének melyik szelete iránt érdek­lődnek elsősorban? BONGOR JÁNOS: — A legtöbb kérdés a személyi kultuszra, a sematizmus időszakára vonatkozik. Ezt az ellentmondásos évtizedet persze egy általános iskolás­nak nagyon nehéz megma­gyarázni, hogy azután ne csak feketét és fehéret lás­son. Arról faggatóznak. „mennyi idős volt akkor a tanár bácsi” és „miért en­gedték, hogy így történjenek a dolgok". És Rákosi Má­tyás iránt érdeklődnek. Sze­rencsére őrzöm a Béke és Szocializmus című folyóirat­nak néhány, ezeket az éve­ket tárgyaló számát, ezeket is használom szemléltetés­re, no meg a korabeli saj­tót. Sokat segít munkánk­ban a História című folyó­irat. Általánosan jellemző, hogy a gyermekek annak a korszaknak szinte csak a komikumát látják, a fejlő­Bongor János dés ellentmondásait hallat­lanul nehéz érzékeltetni ve­lük. I VÁMOS ZOLTÁN: — A középiskolások is nagyrészt az ötvenes évekkel kapcso­latban kíváncsiskodnak Gyakran hoznak könyveket. Ilyeneket például: Népünk szeretett vezére, Rákosi Má­tyás. Vagy: Rákosi Mátyás élete képekben. Továbbá az 1956 őszének somogyi ese­ményeit ismertető fehér könyvet. A tanárt ez hang­súlyozottan tárgyilagos ma­gyarázatra. értékítéletre kényszeríti, hiszen ennek a nemzedéknek egyik legjel­lemzőbb tulajdonsága a ro­mantikus szemléletmód. PELION JENŐ: — Ez a korosztály a Rákosi-rend- szert a mai időszakkal nem tudja összehasonlítani, nem képes felfogni és nem haj­landó elfogadni külsőségeit sem. Íme, egy példa! Tavaiy a Táncsics gimnáziumban volt egy előadássorozat, Ma­gyarország 1945 után cím­mel. Negyedikeseknek szer­veztük, de sok harmadikos is eljött, és tettek ám fel kérdéseket. Például ilyene­ket: igaz-e. hogy Rákosinak mongol volt a felesége, s ha igen, miért. Hol halt meg Rákosi és hol temették el? Miért politizált másképp a párt 1948 után, mint az­előtt? Válaszoltam rá; fel­fogták, megértették. ZETZ JÓZSEF: — A ta­nulók el sem tudják képzel­ni, mit jelentett az. hogy a nemzeti vagyon 40—45 szá­zaléka elpusztult a világ­háború alatt, hogy az (állat- állomány 30* százalékát meg­semmisítették vagy elhur­colták, s mindenekelőtt: hogy csaknem egymillió em­ber vált a háború áldoza­tává hazánkban. A jeltelen sírok nekik már szinte csak történelmi emlékhelyek. A tanár felelőssége az is, hogy — apáink nemzedékéért, de a jövő generációk épülésére is — megmondja az igazat, s megvilágítsa az okokat; hogy feleljen ilyen kérdé­Zetz József sekre, miért nem sikerült a „kiugrás” 1944 őszén, miért fordulhattak elő a hibák 1956 előtt. hogyan ment végbe a konszolidáció s mekkora lehet a nemzeti sa­játosságok szerepe egy szo­cialista országban. Mert ne feledjük: a fiatalok már a szocializmust fogadják el, mint az egyetlen, számukra lehetséges társadalmi for­mát, s nem egyszerűen azért, mert ebbe születtek bele. Szerkesztöség: — Mit tud­nak a diákok arról az egy évtizednyi szakaszról, me­lyet a történelemtudomány a konszolidáció időszakának nevez? PELION JENŐ: — Nem tetszik, hogy nálunk mere­ven szakaszokra osztják a történelmet, A magyar his­tória folyamatos, nekünk az egészet vállalnunk kell. nemcsak a konszolidációt. Természetesen nem kell mindennel egyetértenünk, de nem tagadhatjuk, hogy a vargabetűben is van egy­fajta folyamatosság. A ma­gyar nép az egyik korszak­ban csekélyebbet produkált, a másikban nagyobbat és jobbat. A hatvanas éveket is csak ebben a széliemben taníthatjuk. ZETZ JÓZSEF: — A gye­rekek számára természetes, hogy ma bármelyik boltban megvásárolhatják, bárme­lyik könyvtárból kikölcsö­nözhetik nem marxista szemléletű kortárs nyugati írók műveit, hogy rockzenét hallgathatnak, és így to­vább. Azt kell velük meg­értetnünk, hogy ez koránt­sem volt így a mi fiatalsá­gunk idején, hogy ezek a lehetőségek is egy fejlődési folyamat eredményei. Szerkesztőség: — A művé­szet sok lehetőséget nyújt az elmúlt negyven év folyama­tainak megértésére és sze­mélyes átlényegítésére. Ho- gyan élnek ezekkel a lehető­ségekkel a fiatalok? VÁMOS ZOLTÁN: — A kollégiumi asztalokon, éjjeli- szekrényeken sokszor látom Gáli István, Galgóczi Erzsé­bet és mások müveit, ezek azután spontán beszélgetések témájául' szolgálnak. De ren­geteg kérdés vetődött fel pél­dául a Csiky Gergely Szín­háznak olyan produkciói után, mint Bereményi Géza Halmi vagy Spiró Györgynek A kert című darabja. S „bombázzák” a tanárt kér­désekkel egy-egy, a mozimú­zeumban közösen megtekin­tett bemutató után is. Pelion Jenő Szerkesztőség: — 1968-ban bevezették nálunk az új gazdasági _____mechanizmust. M ennyire alakította át ez a változás a diákok, s az őket befolyásoló szülők szocializ- musképét, milyen feladatokat ró a tanárra az utóbbi tizen­hat esztendő folyamatainak megtanítása? ZETZ JÓZSEF: — Koráb­ban az emberek többsége azt hitte, csak ott létezhet szocializmus, ahol az állam mindenható, ahol a magán- tulajdon tilos, ahol a terv­utasítás a gazdaságnak kö­telező része. S bár azóta a felnőtt-társadalom — s ily módon a fiatalok — nagy részét sikerült meggyőzni ar­ról, hogy a szocializmus és a piacgazdálkodás nem ellent­mondó fogalom, még min­dig él egy sereg közhely az­zal kapcsolatban, lehet-e kö­zösségi társadalom az, ahol maszek zöldségesek és ma­szek fűszeresek működnek. Hébe-hóba a diákok között is felbukkan az „egyenlősdi” szemléletmódja, s ezzel nem csekély felelősség hárul a tanárra. Ám, sajnos, tapasz­talataim szerint a pedagógu­sok egy része még mindig bizonytalan az utóbbi másfél évtized fejleményeinek értel­mezésében, sokan a legszíve­sebben már a Magyar Ta­nácsköztársaságnál vagy Trianonnál lezárnák a törté­nelmet. BONGOR JÁNOS: — Az általános iskolások nem any- nyira az egészségesen fejlő­dő növényzetet látják, in­kább a körülötte terpeszke­dő gyomot, azaz a szociális visszásságokat. Egyszer pél­dául az állampolgári nevelés jegyében, az egészségügyi el­látásról besszélgettünk. A gyerekek úgy kinyitották a szájukat, hogy az osztályba járó két szerencsétlen kis or­vosgyerek — akinek a jelen­létéről véletlenül megfeled­keztem — peréről percre lej­jebb csúszott a padban, majd szinte a pad alá. Miért olyan az ellátás az SZTK- ban, amilyen — kérdezget­ték —; miért a „hálapénz”, honnan a hatalmas villák, a szép autók, a távoli orszá­gokba irányuló turistau­tak ... ? Ez azután gyakran irigységet ébreszt. Elkerülhe­tetlen tehát annak magyará­zata, mi különbözteti meg a bár kiemelkedő, de munká­val szerzett jövedelmet attól, amelyre nem tisztességes módon tettek szert. Nem tu­dok mást mondani, csak azt: a gyerekekkel már két-há- rom éves korban is csak őszintén szabad beszélni. PELION JENŐ: — A ka­maszok hajlamosak a szélsö­Vámos Zoltán az volt: szükségszerű-e sz ilyenfajta manipuláció. Azt feleltem: semmiképpen. Egy­szóval: a politika lényegével egyetértenek, de a szélsősé­geket drasztikusabban sze­retnék lefaragni. VÁMOS ZOLTÁN: — Az utóbbi másfél évtized ese­ményeinek, az új gazdaság-' politikának a megítélését — tapasztalatom szerint — na­gyon befolyásolják a szemé­lyes tényezők, tehát a szülők társadalmi helyzete, jövedel­mi viszonyai stb. Ám — és ezt a teljesség kedvéért hangsúlyoznom kell — leki­csinylés nélkül, örömmel fo­gadják eredményeinket ; nem kívülről, hanem belülről szemlélik a fejleményeket. Szerkesztőség: — Amint besszélgetésünkből kitetszett, fiatalságunk ismeretei és el­képzelései a szocialista Ma­gyarország negyven eszten- dejéről nem mindig tiszták és világosak. Milyen felada­tok várnak a felnőtt társa­dalomra, hogy az ismeret- anyag bővüljön és rendeződ- jön? BONGOR JÁNOS: — Én azt gondolom, szükség volna arra, hogy a tudomány mű­velői rendszerezzenek és ne csak jó előadásokat halljunk erről a korról, hanem kap­junk megbízható összegezést is : olyan történelemtudomá­nyi szintézist, amelyet a gye­rekek is megértenek. PELION JENŐ: — Elő­ször az idősebb generáció fe­jében kell rendet tenni azért, hogy támpontot kapjanak a fiatalok. Ezt követően a fia­talság következik, és ehhez a munkához — a történelmi folyamatok megértéséhez — nemcsak tudás, értékítélet, hanem őszinteség is kell. VÁMOS ZOLTÁN: — Mindenekelőtt az oktatás színvonalának emelését — és ennek első lépcsőfoka­ként a pedagógusok ismeret- anyagának fejlesztését, látás­módjuk korszerűsítését — tartom fontosnak. ZETZ JÓZSEF: — A kö­zépiskolákban a harmadik­negyedik osztályban a törté­nelemtanításra fordítható órakeretet ennek a kornak — főleg a legutolsó korszak­nak — a tárgyalására fordí­tanám. Ez biztosíthatja, hogy a tudomány szemlélete beé­püljön a gyerekek gondolko- dásrriódjába. Ha ez így lesz, akkor Magyarország ma ta­nított történelme a követke­ző nemzedékek számára is biztos támpont lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom