Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

1984. október 23., kedd Somogyi Néplap 3 Mutatós stratégiák Csapatmunka Tabon ÜJAK KÖZÖTT IS ÚJDONSÁG Sokak szerint könnyebb felvázolni egy vállalat 10— 20 évre szóló jövőjét, mint kitalálni, hogy mit is kell tenni a következő negyed­évben. Valószínű, ezért fo­gadják némi kétkedéssel jó néhányan, hogy mind több vállalatunk készít hosszú távú, vagyis stratégiai ter­veket. Pedig szükség van arra, hogy a vállalatok 10- 20 évre is előre tekintsenek, gondosan mérlegeljék a vár­ható fejleményeket. Ezért hasznos, sőt nélkülözhetet­len a jó stratégiai terv. Vannak is már ilyen ter­veink, csak az a feltűnő, hogy túlságosan mutatósak. Szembeötlő például, hogy e munkákból mindig optimiz­mus ámad. Megkérdeztük például, hogy nagyvállalatainknál szerepel-e vajon valahol, hogy az iparágon belüli te­vékenységet hosszabb távon fel kell számolni, mert Ma­gyarország külpiaci illesz­kedési programjában ezen a ponton nem ígér semmi jót a jövő. Ilyenre — tudo­másunk szerint — nincs példa, erre szóló késztetés legfeljebb „fentről” érkezik, az iparpolitikai koncepció valóraváltását szorgalmazó határozat formájában. En­nek a helyzetnek tulajdonít­ható, hogy még ma sem ült el teljesen a vita a hazai traktorgyártásról. De menjünk tovább: a legtöbb stratégiai terv több­nyire a műszaki álmok tár­háza. Ahelyett, hogy észre- vennék a tervezők, milyen termékekhez nem kell hoz­zányúlni, mert biztos pénzt hoznak, különösebb fejlesz­tés nélkül. Mekkora há­nyadban kell megtartani ezen gyártmányokat, hogy az ezekből keletkező vi­szonylag nagy jövedelemből finanszírozható legyen a holnapután „profitbányája’'. Hányszor hallottuk : a fej ■ lesztés eredményeként „ki­söpörjük” a régi, elavult termékeket, amelyek noha még eladhatók, sőt nyeresé­get hoznak, de holnapra már szégyen lenne őket a technikai megújhodás korá­ban gyártani. Nos, mikor a szép, nagyívű. sőt nagyratö- rő tervet végrehajtják, és bajok mutatkoznak a válla­lat mérlegében, máris meg­fogalmazódik a következő érv: túlfeszítettünk, mert az árrendszer, vagy általá­ban a szabályozók nem „ho­norálják” a műszaki előre­lépést. Anélkül, hogy felmentő ítéletet adnánk szabályo­zóink hibáira, tudomásul kell venni: ez a KRESZ, ezt kell betartani, ezzel le­het részt venni a gazdaság „forgalmában”. A külföldi példák azt mutatják (pedig ott az árfolyam, a kamat, az ár s egyéb „szabályozók” a honinál lényegesen gyor­sabban, olykor naponta is változnak), hogy a cégek kínosan ügyelnek a kiegyen, súlyozott előrehaladásra, már ami a termékszerkezet összetételét illeti. Ami pro­fit kipréselhető a már fu­tó termékből, azt kiprése­lik, és ebből finanszírozzák a felfelé ívelő szakaszban lévő áruk előállításának költségeit, amelynél a nye­reség — éppen a tetemes kutatási-fejlesztési, beruhá­zási kiadások miatt — még minimális. Így őrzi meg a vállalat a fizetőképességét. A fizetőképesség „fetisi- zálása” azonban visszafelé is elsülhet, mert a túlzot­tan fizetőképes vállalatnál nagy a valószínűsége, hogy elhanyagolták a jövőt. Egyensúly, arányosság, ész- szerűség, óvatosság, nem pe­dig határtalan optimizmus, és elbizakodottság — nos ezeknek kell jellemeznie a stratégiai hosszabb távra szóló tervezést. Az évek során sok min­dent megtanultunk: nincs minden piacon eladható ter­mék, a minőség nem mű­szaki, hanem piaci kategó­ria, és egyáltalán : nekünk kell alkalmazkodni, mert nem a világ alkalmazkodik hozzánk. Akármilyen muta­tós is egyik-másik vállalat stratégiai terve ... A tabi Építő- és Vegyes­ipari Szövetkezet 97 embert foglalkoztat. Az építőrész­legben huszonhatén dolgoz­nak, a tabi városi jogú nagyközségi tanács és az OTP megrendelésére har­minchat lakást adnak át jö­vőre. A vasasak pedig újí­tanak. Szinte negyedévenként állnak át új és újabb termé­kék gyártására. — Szükség is van rá — mondja Trunk József üzem­vezető. — Ha nem lenne pi­acképes termékünk, „ülve maradna” a szövetkezet. Mondták, hogy szerencsések vagyunk, amiért ilyen gyor­san át tudunk állni, sok kis cég zárt már be, mert nem tudott alkalmazkodni az igé­nyekhez. Nálunk 2-3 termék mindig „porondon van”, így tudunk megélni. A szövetkezet hosszú évek óta különböző típusú és tel­jesítményű hőenergetikai készülékeket, berendezése­ket gyárt. Ez év elején, sa­ját fejlesztésben, megkezdte az univerzális üzemű, auto­matikusan működő, központi fűtésű, melegvizes gázkazán­jainak sorozatgyártását, ed­dig 1000 darab talált vevő­re. — Sokan érdeklődtek azon­ban kisebb teljesítményű, családi házak fűtésére alkal­masabb gázkazánok iránt — mondja Kovács András, a szövetkezet elnöke. — Ezért vállalkozó kedvű munkatár­saimmal elkészítettük egy 20 ezer kilokalória/óra teljesít­ményű, kisméretű kazán ter­veit. A prototípus alapján hisszük, hogy ez a TGK—20 típusú gázkazán tisztességes versenyben méltán tör majd az élre. A termelői ára is igen kedvező — mindössze tizenhatezer forint. Ez a ha­sonló termékek áraihoz ké­pest meglepően alacsony. — A szövetkezetnek nincs kísérleti üzeme. Hogyan old'- ják meg fejlesztési gondjai­kat? — Csapatmunkában — mondja Kovács Béla gépla­katos. — Nyolc éve dolgo­zom itt, már megszoktam, hogy mi valamit mindig újí­tunk, kísérletezünk. Teljesít­ménybérben dolgozunk, ter­mészetes, ha valaki éppen „kísérletezik”, az kiesik a termelésből, kevesebb fize­tést visz haza. Valójában azonban mégsem így törté­nik. Segítjük egymást. Ta­valy óta például majdnem ezer forinttal emelkedett az átlagkeresetem. A szövetkezetben hatvan­három ezer forint az évi bérszínvonal. Ez nem túl sok, de nem is kevés. Szűcs János elégedett vele. — Tizenkét évig gépkocsi- vezető voltam ugyanitt, ja­nuár óta visszatértem a szakmába, géplakatos va­gyok. Régen jobban keres­tem sofőrként, most meg ezt fizetik meg. Igaz, nem öltöny-nyakkendő járja már, hanem olajos ruha, de pénz­ből él az ember. Mostaná­ban hónapokig a kiskazánon dolgoztunk, menet közben alakult ki a végleges forma. Jó éí-zés, hogy olyan csapat­nak vagyok a tagja, ahol le­hetőség nyílik az alkotó munkára is. A szövetkezetben magas a mérce. Szigorú követelmé­nyeket támaszt az elnök, s nem ismer tréfát. A dolgo­zók nagy része törzsgárda- tag, régi szakember. — Akad itt is amolyan jö­vő-menő — mondja Takács János esztergályos —, de an­nak nyitva hagyjuk a kaput. Mindannyian megszoktuk, ahhoz, hogy minden hónap­ban biztosítva legyen a bé­rünk, alkotó módon kell részt vennünk a szövetkezet életében. Ha nem ismerjük a célokat, csak szemellenző­sen, automatikusan végezzük a munkát, nagyon hamar arra ébredhetünk: új állás után kell nézni. — Nem sokáig tart ez a „nyugalmi állapot” — foly­tatja az üzemvezető —, ha­marosan újabb termék pro­totípusát kezdjük el, mely- lyel nagy terveink vannak. Természetesen továbbra is gyártjuk a kiskazánt, jövőre több ezer darab elkészítését tervezzük, hogy ki tudjuk elégíteni a lakosság igénye­it. Más megyékből is nagy az érdeklődés, s ez öröm számunkra. — Nincs olyan munka­hely, ahol ne lehetne még jobban dolgozni — összegez Kovács András elnök. — Mi arra törekszünk, hogy talpon tudjunk maradni. Elsőrendű szempont a minőség. Ha a vevő két kazánunk között választani kényszerül, akikor baj van. Nem elég valamit csak gyártani, el is keli tud­ni adni, s a piacon verseny- képesnek maradni csak ki­fogástalan minőségű áruval lehet. Tavaly a hulladékége­tőnk biztosította a szövetke­zet nyereségét, ma a kiska­zán. Jövőre? Majd kitalá­lunk valami újat! Kite Ágnes Breitner Miklós Növekvő teljesítmények kevesebb üzemanyaggal Á munkásfiatalok aránya nem változott A szervezés tartalékai Az 1980 márciusában tar­tott megyei pártértekezlet határozatban mondta ki, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mek gazdálkodásában a ko­rábbinál jobban érvényesül­jön az ésszerű takarékosság elve. Még ugyanannak az évnek a végén a Miniszter- tanács kijelölte a VI. ötéves terv időszakára vonatkozó energiagazdálkodási prog­ramot, a MÉM pedig az ága­zati tennivalókra szóló irányelveket adott ki. Ezek az irányelvek azóta is he­lyet kapnak a somogyi ter­melőszövetkezetek tervei­ben, s a következetes meg­valósítást mutatja, hogy fo­lyamatosan csökkent a me­zőgazdasági termelés ener­giaigénye, mérséklődött a kőolajtermékek felhaszná­lása. Megyénk közös gazdasá­gainak energiagazdálko­dását rendszeresen értékeli a Teszöv elnöksége. Így tör­tént ez a múlt héten is, amikor Pfeiffer Elemér tit­kárhelyettes előterjesztése alapján ezt a témát tekintet­teát a testület. Két év ada­tait mérlegelték, s az össze­vetés bizonyítja: javult a téeszek energiagazdálkodása. Két év alatt az összes ener­giafelhasználás 10, az egy hektár mezőgazdasági terü­letre jutó felhasználás pedig 9 százalékkal csökkent. Meg­változtak az egyes energia- hordozók felhasználási ará­nyai, s noha a gépi kapa­citás és a gépi munka meny- nyisége egyértelműen növe­kedett ebben az időszakban, a hajtóanyagban figyelemre méltó megtakarítás tapasz­talható. A kombájnoknál például a 28 százalékos tel­jesí tmény-növekedéssef. együtt 6 százalékos hajtó­anyag-megtakarítást értek el az üzemek. Az összehasonlítási időben — vagyis 1983-ban, 1981-hez képest — 9 százalékkal nőtt a villamosenergia felhasz­nálása a somogyi közös gaz­daságokban — ez főként a kiegészítő tevékenység bővü­lésének következménye —, ugyanakkor a terményszárí­tók tüzelőolaj-felhasználása 34 százalékkal csökkent. Sze­repet játszott ebben a múlt évi, Viszonylag száraz idő­járás és az is, hogy csak­nem húsz téeszben különbö­ző módszerekkel energiata­karékos üzemeltetésre alakí­tották át a korábban tüzelő­olajjal üzemelő szárítókat. Az energiagazdálkodásban tapasztalható kedvező válto­zásban a személyi föltételek javulása is közrejátszott. Azökban a téeszekben, ahol a gazdálkodás 5 millió fo­rintot meghaladó energia- költséggel valósul meg, egy­re s másra alkalmaztak — függetlenített beosztásban — energetikusokat, akiknek képzéséről és továbbképzé­séről a felügyeleti és az ér­dekképviseleti szerv folya­matosan gondoskodik. A somogyi termelőszövet­kezetek 80 százalékában ke­rítenek sort a gépek rend­szeres karbantartására és tervszerű javítására; mind több helyen alkalmazzák az automatizált műszeres mé­rést és az erőgépek diag­nosztikai vizsgálatát. Mind­ez a takarékos energiaiéi’ használást szolgálja. Élénk visszhangra talált az ésszerű energiafelhasználás prog­ramja, a pályázatokkal el­nyerhető támogatás az ol­csóbb megoldásokra: ezzel a támogatással eddig tíz ter­ményszárító berendezésnél cserélték ki földgázra a tü­zelőolajat, s egy diagnoszti­kai műhely épült. Megtakarításra kínált le­hetőséget a szántás nélküli vetőágykészítés — tavaly 8 ezer hektáron alkalmazták ezt az energiatakarékos mód­szert —, az állattenyésztés­ben pedig a nedves tartósí­tással készült kukoricaszem és -csőzúzalék. A múlt év őszi termésből több mint 19 ezer tonna kukoricát így tá­roltak a gazdaságok. Az eddigi eredményekből következnek a feladatok, ugyanis minden téren, ahol az elmúlt időszakban előbb- ralépés történt, további le­hetőségek kínálkoznak az energiával való takarékos­ságra. Ott, ahol például a gépek műszaki állapota kí­vánnivalót hagy maga után, óhatatlanul az átlagosnál magasabb üzemanyagfo­gyasztás jelentkezik, tehát ellenőrizni kell a munkaesz­közök üzemelését, rendszeres karbantartását és javítását, a költségek alakulását. Cél­ravezetőnek bizonyult a megtakarításra való anyagi ösztönzés — ezen a terüle­ten is érdemes előbbre lép­ni, hogy az energiával való ésszerű takarékosság elvének jobban érvényt szerezhesse­nek a termeáőszövetkezetek- bén. H. F. Büszkén sorolta a cukor­gyár KISZ-bizottságának tit­kára a múltkoriban, mit tettek azért, hogy „vissza­szerezzék” a lecsökkent KISíZ-tagsáigot. A gyárba belépő fiatalok nemegyszer eltitkolják, hogy KlS'Z-tagok voltak az iskolában. A nyáron megtartott me­gyei KISZ-küldött gyűlésen is megállapították, hogy az úgynevezett mozgalmi át­menet megoldatlansága miatt veszítik el a legtöbb KISZ-tagot : így az iskola, katonaság és a munkahely között, valamint a csaflád- alapítás miatt. A megyei pártértekezlet határozata azt a feladatot rótta az ifjúsági szövetség szerveire és szervezeteire, hogy fokozzák a KISZ tö­megbefolyását a megye if­júsága, elsősorban a mun- kásiifjóság körében. A párt­értekezlet óta kétezerrel nőtt a KISZ4agok száma, de eb­ből csak 250—300 a munkás- fiatalok száma. A munkás- fiatalok száma arányaiban nem változott, tehát nem sikerült elérni valamiféle „dinamikus áttörést”. A KISZ somogyi szervezettsége 32,2 százalékos, ezen belül a fizikai munkásoké csupán 22 százalékos. A csekély nö­vekedés elsősorban a na­gyobb és a középüzemekben mutatható ki, a kisüzemek­ben továbbra is alacsony a szervezettség. S ha még mé­lyebbre ásunk, akkor kitű­nik, hogy a betanított mun­kások körében kevesebb lett a fiatalok száma. A számok önmagukban nem fejezik ki az igyekeze­tei a tömegbefolyás növelé­se érdiekében. Sok helyen megfogadták a tanácsot, s az üzemi KlSZ-bizottság szaros kapcsolatot tant az iskoláivail, bevonja a fiata­lokat a programokra. A jó példák között említhetjük a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalatot, amelynek a KISZ-esei rendszeresen fog­lalkoznak a szakmunkásta­nulókkal. A megyei* KISZ-bizottság azt kéri, hogy mindenhol fi­gyeljenek jobban a fiatalok­ra, és keressék meg, kit le­het bevonni a munkába. A nagyüzemekben megfogad­ták a tanácsot: ott a szer­vezettség eléri az ötven szá­zalékot. Más területeken — az ipari szövetkezetekben stb. — még igen nagy tar­talékok vannak. Sokszor hivatkoznak a gmk-ra és egyébre, amikor szóba kerülnek a szervezés nehézségei. Ahol azonban jó a szervezeti élet, a fiatalok össze tudják egyeztetni a kettőt. Van olyan ifjúsági brigád, például a II. Rákóczi Ferenc a Mezőgép siófoki gyáregységében, amelynek tagjai KlSZ-esek, vállaltak VIT-műszakot, ugyanakkor a gmk-ban is dol goznak. Csak a helyi körülmények alapos mérlegelése alapján lehet eldönteni, hogy mi tartja távol a fiatalokat a mozga­lomtól. Nemegyszer ugyanis a vezetőség tehetetlensége járul hozzá ehhez. A munkásiifijúság bevoná­sa a közéletibe fontos politi­kai kérdés. A KISZ megyei bizottsága azonban még csak keresi a jó módszereket lét­számuk növelésére, közéleti nevelésükre, a vonzó prog­ramok kialakítására. Két­ségtelen, hogy nincs csoda­szer, bárhol alkalmazható recept. Az azonban bizo­nyos, hogy a munkásfiata­lok érdeklődését figyelembe vevő programok sokkal több fiút és lányt vonzanak. A Kaposvári Villamossági Gyárnak, a Mezőgép kapos­vári gyárának, a Sáévnek egyes munkásalapszenvieze- teiben éppen ennek köszön­hető a nagyobb taglétszám. Érdemes ezért szélesebb kör­ben is terjeszteni a jó mód­szereket. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom