Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-21 / 248. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL évfolyam, 248. szám Ára: 1,40 Ft 1984. október 21., vasárnap Korszerű könyvterjesztés TASZSZ-nyilatkozat amerikai vádakra A TASSZ szovjet hírügynökség szombaton nyilatkozatban utasította vissza azokat az amerikai vádakat, melyek szerint a Szovjetunió megsérti a fegyverzetellenőrzési megállapodásokat. A nyilatkozat leszögezi: szovjet részről szigorúan és teljes mértékben betartják a nemzetközi szerződésekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeket. A Szovjetunió soha nem tett olyan lépést, amely ellentétes lenne a SALT—1 és SALT—2 megállapodásokkal. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat, hogy az Egyesült Államok olyan gyakorlati lépéseket tett és tesz, amelyekkel megkerüli, sőt nyíltan megszegi a vállalt nemzetközi kötelezettségeket, s melyek a normális államközi kapcsolatok szétzilálására irányulnak. Ezek a lépések összeegyeztethetetlenek az amerikai vezetők azon kijelentéseivel, amelyek szerint a békére és konstruktív, kapcsolatok kialakítására törekednek a Szovjetunióval, s készek megállapodások elérésére a fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről. A békére, az együttműködésre, az eredményes tárgyalásokra való igaz törekvés ezzel összhangban álló nyílt és becsületes politikát kíván meg. A Szovjetunió politikája ilyen, s ilyet vár el az Egyesült Államoktól is. A SALT—2 megállapodásról szólva a szovjet hír- ügynökség nyilatkozata megállapítja, hogy annak sorsa általában ' is mutatja az Egyesült Államoknak a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos magatartását. A konkrét előírásokat semmibe véve amerikai részről megkezdték új nukleáris rakéták telepítését Nyugat-Európába, s erőteljes ütemben folytatják a nagyhatótávolságú, tengeri állomásoztatású manőverező robotrepülőgépek telepítését. Washingtonban nyíltan programot készítenek a SALT—2 rendelkezéseinek további megszegésére: nem kívánják figyelembe venni a több, külön-külön célra vezethető robbanótöltettel ellátott balfisztikus rakétákra előírt mennyiségi korlá( F oly tatás a 2. oldalon) Erdőművelő gépeket kezelnek Szőcsényben adják a jogosítványt Az erdőgazdálkodás műszaki technológiája alapos szakmai hozzáértést igénylő gépegységeket foglal magába. A nagy értékű, „sokat tudó” munkaeszköz azonban csak akkor képes bizonyítani szerepének fontosságát, teljesítőképességének hatékonyságált, ha értő módon bánnak vele. Hogy az erdei munkások — a kitermelésben, a kiközelítésben, a rakodásban és egyéb tennivalókban részt vevők — megbirkózhassanak ezzel a feladattal, e végből indítanak rendszeresen tani olya - mókát a szőcsénypusztai Erdőgazdasági Szakmunkás- képző Iskolában felnőtt, munkásállományban levő dolgozók, illetve termelőszövetkezeti tagok részére. Most például — egy hónapon át — a rakodógép-kezelést tanulják itt huszonötén, s miután betanított munkások lesznek és megkapják az erre a munkagépre szóló jogosítványt, önállóan kezelhetnek hidraulikus és félhidraulikus darukat. A -hallgatók a dunánHáromszázhúszmillió forintos költséggel épült, két év alatt elkészült olajlepárló-tornyot adtak át Zala megye székhelyén. Az új torony évi 400 ezer tonna nyersolajat dolgoz föl. (MTI-fotó — Czika László felv. — KS) túli erdőgazdaságokból jöttek, s akad köztük néhány somogyi gépkezelő is. — Minden évben rendezünk ilyen tanfolyamokat, s hogy most kevesebb a termelőszövetkezetekből érkezett ré§ztvevő, ez abból adódik, hogy ilyentájt megsokasodnak a mezőgazdasági munkák a földeken, s a téeszek nehezen nélkülözik a gépkezelőket. Tőlük inkább télen kapunk hallgatókat ... Az iskola igazgatójával, Ott Györggyel és helyettesével, Kiss Vincével a felnőttek képzéséről és arról a megbízásról beszélgetünk, mely szerint újabban ebben az iskolában adják ki, az egész országra szólóan az erdőgazdasági munkagépek kezelését engedélyező jogosítványokat. — A rakodógép-kezelői tanfolyamot újabb oktatás követi: néhány hétig az LKT erdei speciális vonszológép kezelésére tanítjuk a hallgatókat, majd a motorfűrész kezelésének elsajátítása következik... Az iskola nem csak helyben szervez -tanfolyamokat erdőgazdasági munkagépek kezelésére, hanem az ország különböző pontjain. Ám akárhol álljon is vizsgabizottság elé a tanfolyam hallgatója, a jogosítványt — a szükséges dokumentumok birtokában — Szőcsény- pusztán állítják ki. — Ezt a munkát most — meglehetősen rövid idő alatt — visszamenőlegesen is el kell végeznünk; körülbelül tizenöt ezer jogosítványt készítünk el azok részére, akiket ez a vizsgáik alapján megillet, és jogot szereztek különféle erdőgazdasági munkagépek .kezelésére. Ugyanakkor folynak a tanfolyamok, melyek sikeres befejezéseként „naprakész”, friss jogosítványt adunk. Az erdőgazdaságok műszaki szakemberei előtt eddig is ismert volt gépkezelőképzési eredményeiről a szőesényi, iskola, s ezzel az intézkedéssel tovább nő -jó híre, tekintélye. A tudnivalók elsajátítását az intézmény oktatói mellett korszerű munkaeszközök is se gítik. H. F. ANYUNAK HÍVJÁK A Televízió Stúdió ’84 című műsorában nemrég az Európa Kiadó igazgatója a könyvterjesztés gondjairól beszélt. A könyvterjesztő vállalatok — mondja — teljesen tarthatatlan körülmények között dolgoznak: zsúfoltak a raktárak, olykor nedvesek, szét vannak szórva, és korszerű nyilvántartás hiányában egyik sem tudta megállapítani, hogy melyik könyvből hány példánya van, kérjen-e utánnyomást, új kiadást vagy egyelőre telítve van a piac ... Nos, a Könyvértékesítő Vállalat nemsokára csattanós válasszal szolgál az Európa és valameny- nyi könyvkiadó hasonló gondjaira. A Könyvértékesítő Vállalat nem a legismertebb könyvterjesztő cég, többet tudunk a másik kettőről — az Állami és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatról —; ők ugyanis kiskereskedők, az ő boltjaik találhatók az utcán. A Könyvértékesítő a nagykereskedelmi cég, a közbülső láncszem: továbbít, a könyvtáraknak ad el, az ország valamennyi közművelődési könyvtára tőle rendeli meg a könyveket, a hozzájuk tartozó katalóguscédulákat, a könyvtári nyomtatványokat, a legkülönfélébb segédeszközöket. Egy helyen viszont a Könyvértékesítő is kiskereskedelmi feladatokat lát el: a falvakban. Nem mindenütt, de a falusi áfészok egy részében az általa forgalmazott könyveket árusítják. Munkáját, létét tehát sokszor áttételesen, a könyvtárak révén érzékelhetjük. Kiadó, könyvkereskedő, olvasó — olyan hármasság ez, amelynek egyaránt lényeges a Könyvértékesítő helyzete. E helyzet pedig egyáltalán nem megnyugtató. Egyelőre még nem, de már nem sokáig. Rájöttek ugyanis, hogy egyetlen kiút van: a legfejlettebb technikai eszközök bevetése. Első lépésként kidolgozták a vállalat teljes nyilvántartásának, számlázásának számítógépes rendszerre történő átállítását. Ez az év végén, már remélhetőleg meglesz. S új központ kialakításával gyors fejlesztésbe kezdtek. Az új központtal függ ösz- sze, hogy bővítik a vállalat szolgáltatásait is. „Hangos könyvek” készítésére vállalkoznak a Vakok és Gyengén- látók Országos Szövetségével közösen. Könyveket vesznek föl hangszalagra s ezek minden megyei könyvtárba eljutnak majd. Svédországban már régóta gyakorlat, nálunk a szegedi Somogyi Könyvtár kezdeményezte. Mikrofilmmásolást is vállalnak — ez főként a helytörténeti gyűjtemények teljessé tétele érdekében fontos. S közvetítik a nem hivatalos könyvkiadók által megjelentetett műveket is. A Könyvértékesítő Vállalat tehát lépésváltásra készül. Az új központ összes részlegének az üzembe állítása 1986- ra várható. S az egy helyre összevont, központosított létesítménnyel, a számítógépes rendszerrel a vállalat olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyet a többi könyvterjesztő is hasznosíthat. Nyer rajta a kiadói hálózat, a könyvkiadás és az olvasóközönség is. Győri László Bencs Gyuláé k mindig nagy házra vágytak. Hatalmas szobákra, tágas verandára, ahol kényelmesen elfér a család. A régi malomtulajdonos háza végre minden szempontból megfelelt nekik, az összegyűjtött pénzből meg is vették. Egy éve már, hogy Jutába költöztek. A faluba, ahol nehezen fogadják be az idegent. Bencs Gyuláné négy évtizedet mondhat maga mögött. Nagyfia katona, a lánya, Tímea kilencéves. Férje géplakatos; korán indul munkába, és későn ér haza, otthon pedig várja a sokféle tennivaló. Nyár eleje óta ugyanis megnövekedett a család. A gyors mozgású, vidám mosolyú asszony nemigen törődik a falu hallgatag ellenkezésével, hiszen elhatározása erős. — Húsz évig dolgoztam az ingatlankezelő vállalatnál — kezdi a történetet —; sajnos, úgy alakult, hogy nem maradhattam ott tovább. Becsapottnak és elkeseredettnek éreztem magam, sokat sírtam abban az időben. Akkor hallottam egyik ismerősömtől, hogy a gyermekvédelmi intézet hivatásos nevelőszülőket keres: öt állami gondozott kiskorút kell vállalni, s ez munka- viszonynak számít. Megbeszéltem a férjemmel, ő eleinte tartózkodóan viselkedett, aztán azt mondta, te tudod, szívem. Arra gondoltam; ahol két gyereket nevelünk, nem jelenthet túl nagy gondot, ha többen leszünk. Jelentkeztem hát az intézetben, és rám esett a választás. Türelmes természetű vagyok, a gyerekek soha nem tudnak felbosszantani. Annál inkább a felnőttek. Sokan mondták: megbolondultál te, Eta, cigánygyerekeket ide fogadni. Azt sem tudod, eszik-e vagy isszák a pedagógiát; meglátod, nem lesz ennek jó vége. Azt hiszem, lényegében magam sem mértem fel, mire is vállalkoztam, de megijedni sem volt időm, máris nálam volt az öt gyerek. A megye különböző intézeteiből kerültek ki. Klári tizenegy éves, s volt már nem is egy nevelőszülőnél; Iboly, a testvére egyidős Tímeával.  kicsik — Móni, Zsuzsa, Kata — háromévesek. Az első napok mindannyiunknak nehezek voltak. Zsuzsa sírt és állandóan azt mondta: elmész haza, elmész haza... Kata csak akkor aludt el, ha fogtam a kezét, Móni visszahúzódó kis teremtés. A második naptól anyunak hívtak, s botladoztak utánam, bárhová léptem. Klárival könnyebb volt; de egyben nehezebb. Féltékeny volt a kicsikre, főleg Iboly- ra; állandó figyelmet, törődést igényelt, s ha nem kapta meg, a maga módján „zsarolt”: kierőszakolta a figyelmet, ami csak rá és senki másra nem irányulhat. Nagy a ház, szerencsére, s elférünk benne. A gyerekek szobájában az öt új ágy sem okoz zsúlfoltságot, a veranda lett a játékbirodalom. Tizennégy hónapra szól a kinevezésem, hatezer forintot kapok egy hónapban, a férjem mellékfoglalkozásként szerződéssel kétezer forint juttatásban részesül. Ehhez jön még a családi pótlék, így havonta tizenhétezer forintból gazdálkodhatunk. Van kertünk, sok mindent megtermelek, csirkét nevelek, így nem jelent megerőltetést a kicsik ellátása. Az apróságok óvodába is járnak, a három nagy iskolás. Nincs nagy korkülönbség, segítik egymást a tanulásban, de kell is, hiszen én nem nagyon értem ezt az újmódi matematikát ... Azt mondják, kísérlet csak hivatásos nevelőszülőnek lenni, öten vállaltuk egyelőre az országban, jövőre értékelik a tapasztalatokat, és döntenek: nevelhetem-e tovább a gyerekeket. Minden héten naplóba írom, melyik kislánnyal mi történt, mi újat tanult, volt-e valami probléma és azt hogyan oldottam meg. A fontosabb dolgokat menet kőben „cédulá- zom”, s aztán a hét végén összesítem. Megesik, hogy még éjfél után is körmölök, hiszen annyi minden történik egy nap alatt... Furcsállják az emberek a falu- bpú, sokan el is ítélnek érié. Nem értik, miért vállaltam a sajátjaim mellé öt idegen gyereket.'Kirándultunk egyszer a{-Balaton- partra, a fonyódi mólón sétáltunk mind a kilencen. Megbámultak bennükei, azt mondták: na, ezt sem veri már meg jobban az isten... Pedig nem érzem különcnek magam. Örömet jelent a számomra, hogy képes vagyok öt otthontalan gyereknek melegséget, törődést biztosítani. Klie Ágnes
