Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
1984. október 20., szombat Somogyi Néplap 7 sós pedagógusokat alkalmazhatott. 1964-ben, amikor igazgatói állásáról lelköszönt, aaz intézménynek tizennégy állandó tanára és több mlint ötszáz növendéke volt. Sok kínnal-keserwel, futkosás- sal járt a Kaposvári Szimfonikus Zenekar újjászervezése, s közben sok babért szerzett a kiváló karnagy a Viikár Béla Vegyeskar élén. Igazgatói pályafutásának tizennégy esztendejében több mint négyszáz ismeretterjesztő előadást tartott Somogy településein a zeneirodalomnak szinte valamennyi nagy alkotójáról. Az ötvenes-hatvanas években általa vezetett úgynevezett mikrobarázdás operaestekre valósággal csődült a közönség a zeneiskola nagytermébe, amint a zenetörténeti szabadegyetem előadásaira is. A legnagyobb élményt természetesen az élő hangversenyek jelentették — ezekre kitűnő művészek egész sorát hívta meg Nyakas József. Csak néhány név a kis házi emléktánban ma is megtalálható — az igazgató által tervezett — plakátokról: Sándor Judit, Török Erzsébet, Ilosfalvy Róbert vagy az azóta világhírűvé vált szovjet zongoraművész, Lazar Berman. A legmaradandóbb sikereket mégis tanárként aratta. Műveltségének, személyiségének hatása alól egyetlen növendék sem vonhatta ki magát, halott a szolfézs általában nem a kedvenc tantárgya a zeneiskolásoknak. Növendékei közé tartozott Takács Klára és Takács Tamara, s a somogyi zenei élet mai irányítói, az énekkari mozgalom motorjai közül is jó néhány an büszkélkedhetnek azzal, hogy tőle sajátították el az alapokat. íme, néhányan a hosszú listáról: Erdős Györgyné, Kardos Kálmánná, Király Lajosné, Schuszter Gyuláné, Merényi György, Nagy Endre, Pap Jenő, Teng érdi Győző — valameny- nyien aranyminősítéses kórusok vezetői vagy azok voltak korábban. — Nem szakadtam el Somogytól akkor sem, amikor — 1964 és 1975 között — a Pécsi Tanárképző Főiskola docenseként, majd tanáraként szolfézst, partitúraolvasást és zenetudományt oktattam. Nyugdíjasként sem hagytam abba a munkát: attól a meggyőződésemtől indíttatva, hogy valódi zenékultúra csak ott alakulhat ki, ahol ezrek, százezrek énekelnek rendszeresen, vállaltam a megyei művelődési központ zenei szakbizottságának vezetését; gyakran járok vidékre, nemcsak rendezvényekre zsűrizni, hanem próbákra is, és készítek népdalcsokrokat iskolai énekkaroknak. Négy már megjelent: az általános iskolai kórusok tagjai úgy kapkodták szét a füzeteket, mint a cukrot. — Pihenésre is marad némi ideje nyugdíjasként? — Igen. Olyankor három gyerekemmel és öt unokámmal foglalkozom, járom a természetet. Szerintem a huszadik század emberének legszömyűbb betegségeit az okozza, hogy elszakadt az erdőtől, a mezőtől, a víztől. Ezenkívül olvasok, rendszerint verseket és történelmi témájú könyveket. No, és persze zenét hallgatók: klasszikusokat és jó dzsesszt. Mostanában azonban nem számíthatok túlságosan sok szabad időre. Jövőre lesz Bach, Nandel és Scarlatti születésének háromszázadik évfordulója: szeretném, ha ezeket a jubileumokat szűkebb hazámban .méltóan megünnepelnék. Irányelvként minden tevékenységemhez egy nevezetes Kodály-írást használók. Mit gondol, melyiket? — Nem sej tem ... — A százéves terv címűt. Lengyel András StS? +thírességeket láthattam és hallhattam, mint Németh Mária Kálmán, Svéd Sándor Volt £“b°:1 -tápJálkoznom” abban'a fél évtizedben, amelyet — a reálgimsrium*1?' 3 ^ Széchenyi gimná- um tanóraként — Pécsett töltőtÍSÜÍSE“ívés“tl F51sk°ta A fővárosban felhalmozott szelSkas^J^1 Ugj:ancsak jutott J°“ef Pécsi tanítványaiLteiltó T- SOk.an 3 ^ r~n. elet — elsősorban az ének- ari mozgalom — kiemelkedő szeKóT’ lgy Tillai Aurél- Dob°° karnagvS r?,„nT kevés*>é kitűnő Karnagy, Ivasivka Mátyás, aki néhány esztendeje egy rádióinterjú~ÄE&*A“22L?Si; celangyar kórusa, a Pécsi Ip^os- daiarda es a székesegyház fiúkóruértékekef ya terjeS2teni az új értekeket a háború idején 194R ÂSbïSiâSf»“ ki>”,edő Kodály^87 t,^CSÍ tartózkodásakor kedvem Kaposváron folvtat cs6Me““”hïf" 5* k*Sÿ *v{° egykori alma imaterem a qlL ssÄ kjait boldogítottam, 1952-ben no. , !g. a kaposvári zeneiskola igazea" ^ává neveztók ki. Az tatéSgl nek, amikor a vezetőin SÖ“oU- nyolcvanhár°m Ä «£y fzS* V?U »«Ugatni, ahogy I h“!® Wtopíroztak, munkaerkölcs Nq, A SbSüt ÄS .ÄSen ügy mellékesen Sgatoït^6’ p-uínS‘ SS Som«!7 Nyakas József mára Somssmh gimnázium, illetve a ta SSSSSt St kari kultúrájának folte^ité^**' K2SÏ ttSTS * "* élén sok-sok hí í’ mmdkettonek találkozókon, amíg - 'W5i°£*°S £.a^gy^^ tát kellett lenyelnie7 mlUbi5U'U^eneakadémia nagytermlb^Telen tyen latlan arccal. ™z?utettr, Mindez S^em^ söb-b, amikor SSraJÜ!0r’ ^ ké>gazgatáként — kellett feneLskoiai két és székeket , . ,tt; hangszerenie a nSä” "Ä S’T'S ban^lhOZ-- Nyakas József bonban habozás nélkül követett el mo renyleteket sorozatosan az ósdi hagyományok ellen : egyre-másn szerződtette óraadónak ^ ^Sy! honvéd- es rendőrzenekar legjobb muzsikusait, míg - s ez már az ötvenes évek második felében a kifû, KOSS,UIu„ Lajos utcai zeneiskolai épületben történt — hivatáMintha a reneszánsz évszázadaiból maradt volna itt. Korábban sokszor hozott össze bennünket a sors a zenei élet jeles napjain a megyeszékhelyen és hétköznapi ünnepein istenhátamögötti kis településeken, beszélgettünk zöld és fehér asztal mellett. Nyakas József, a kitűnő kaposvári zenepedagógus hetvenhárom éves. Harmonikus, derűs embersége régebbi találkozásaink óta sem veszített vonzerejéből. Kétségtelen ugyan, hogy a reneszánsz módra kiegyensúlyozott ember nem korunk hőse, ám nem elképzelhetetlen, hogy a jövőé. — Humanizmusa és klasszikus műveltsége mögött jómódú, liberális polgárszülőket sejtek. — Téved. Egy kovácsmester fiaként születtem Lengyeltótiban; hatan voltunk — s öten vagyunk — testvérek. Édesanyám korán meghalt, apám egyedül nevelt bennünket, nem jutott hát zongorára, zenetanárra, de még kottákra sem. Zenei élményem csupán annyi volt, amennyi Siegfriednek Mime mellett, azaz a kalapács és az üllőre helyezett vasdarabok csengése-bon- gása, meg a somogyvári templom orgonájának búgása, amelyet azonban nem élvezhettem zavartalanul elemista diákként, mert közben a fújtatással erőlködtem. A muzsik alapjait csak később, a kaposvári Somssich gimnázium diákjaként sajátítottam el. Időközben ugyanis Kaposvárra költöztünk, apám kis műhelyt vásárolt és rendezett be a Petőfi utcában. A húszas évek második felében a pécsi tanítóképző intézet hallgatójaként mélyítettem el valamelyest ismereteimet. Nem ez volt ugyan életem nagy célja, de vállalnom kellett a tanítóképzőt; apám pénztárcájából nem tellett volna az érettségi után még az egyetemre is. A képzőben a csórók közé tartoztam. Némi mellékes jövedelemre azzal tettem szert, hogy hétvégeken a fogházban raboknak harmóniumoztam és énekeltettem őket. Egy sikkasztó jegyző „lapozott”, precízen és hozzáértően. Nekilendült hát a gépezet, a mozdony elé egy mákszem sem gördült — vélhetnék azok, akik a karrierregények közhelyei szerint gondolkoznak. A nagy gazdasági világválság éveiben azonban korántsem mentek a dolgok ilyen simán. Hiába tanult meg remekül partitúrát olvasni, zongorázni, improvizálni, harmonizálni a tehetséges fiatalember, hiába leste el a dirigálás titkait a Pécsi Dalárda próbáin, hiába szívta magába az ihletet az akkori Pécs magasrendű zenei életéből, hiába kapott abszolváláskor kiváló minősítésű oklevelet: az álmok — egyelőre — nem teljesülhettek. Nyakas József meddőén vágyakozott a fővárosba, ahol éppen Failoni vezényelt feledhetetlen Wagner- és Verdi-elő- adásokat az Andrássy úti csodapalotában, s ahol Medgyaszay, Palló, Székhelyhidy bűvölte el a progresszív ízlésű közönséget remek Kodály-dalestjeivel. Három évre a Fejér megyei Kalózra, onnan Siófokra vezényelte a sors pálcája. Mindkét településen sok jelentkező — A pénzmizéria Damoklész- kardja ezután is a fejem fölött lógott, nélkülözésre, félévkihagyásra kényszerültem, sokszor éheztem, sokszor fáztam, de mindezért kárpótolt a rengeteg élmény. Az, hogy — bár csak egyszer — találkozhattam Bartókkal a nevezetes Csalán utcai lakásban, hogy az új értékekre fogékony ifjúsággal magam is ott ülhettem Bartók és Dohná- nyi zongorahangversenyein, hogy a kérlelhetetlen szigoráról és bölcsességéről egyaránt híres Kodály, valamint Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Vaszy Viktor és más kiválóságok tanítványa lehettem, az Operában közül választották tanítóinak a zenei ismeretekben akkor már módfelett jártas ifjút. S a nagy óhaj csak 1936-ban válhatott valóra. A Zeneakadémia felvételi bizottsága ékkor villantotta föl a zöld jelzést Nyakas József előtt. SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK „Ha százezrek énekelnek...”
