Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

1984. október 20., szombat Somogyi Néplap 3 A PÁRTBIZOTTSÁG DÖNTÉSE NYOMÁN A politikai célokat elértük Hétköznapok Iharosberényben A számottevő termelésnö­vekedés 5,1 százalékos lét­számcsökkenés mellett való­sult meg. Ebben az időszak­ban a nagyüzemi mezőgaz­daságban, az élelmiszeripar­ban és az erdőgazdaságban 2600-zal kevesebb ember dolgozott, mint hat évvel ko­rábban. Ez a tény is bizo­nyítja a hatékonyság javu­lását. A dinamikus fejlődést leg­jobban a termelés szerkezet- változása segítette elő. Szá­mottevően változott a nö­vénytermesztés szerkezete. További szakosodás ment végbe az állattenyésztésben. A termelés több mint egy- harmada a kiegészítő tevé­kenységből származik. A növénytermelési főágazat termelésnövekedése a táj­egységi és a helyi adottsá­gokhoz való rugalmasabb al­kalmazkodás, valamint a fajlagos hozamok emelkedé­se révén valósult meg. A hét termelési körzet kiala­kulásában a növénytermelés vetésszerkezetén belül terü­leti átrendezések következ­tek be. Egyes térségekben — elsősorban a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazda­ságokban — számottevően csökkent a kukorica, nőtt a kalászosok és az olajos mag- vú növények aránya. Rekord — minden évben A vetésszerkezeten belül tehát meghatározó szerepük van a szántó 65 százalékán termesztett gabonaféléknek. A meghirdetett gabonaprog­ramot a termelés oldaláról sikerült megvalósítani. Min­den évben születtek rekord eredmények. Abban bízunk, hogy a megye összes gabo­natermése az idén olyan eredményes lesz, amilyenre még nem volt példa a me­gyében. Az olajos magvú növények vetésterülete há­romszorosára nőtt. Céljaink­nak megfelelően — az áru­termelés javára — 14 szá- zadléklkal csökkent a szántó­földi takarmánytermő terü­let, javult a takarmányok minősége. A jövedelmezőség hiánya és magas élőmunka- igénye miatt a szántóföldi zöldségterület 20 százalékkal visszaesett. Ez a konzervipar alapanyagelláitásában éven­ként és növényféleségenként kisebb fennakadást okozott. Ugyanakkor a lakosság friss zöldséggel való ellátását a kistermelés örvendetes fejlő­dése — változó fogyasztói árak mellett — megfelelő mennyiségben és minőség­ben biztosította. Az intenzív növényi kul­túrák közé tartozó nagyüze­mi szőlőterület 38 százalék­kal nőtt. Korszerűsödött a A Fogyasztók megyei Ta­nácsának tegnapi ülése elé került fő napirend fenti cí­me alighanem valameny- nyiünket véleménymondásra késztet. Mert melyik vásár­lónak ne volna olyan tapasz­talata, hogy csak kilós, sőt , mázsás tételben tudott .vala­mely anyagot beszerezni, mi­közben csupán néhány deká­ra vagy pár kilónyira volt szüksége? Kedveit és meg­szökött áruk tűnnek el a polcokról, hogy azután meg­jelenjenek, új köntöfeben, drágábban. A példák sokasága között külön fejezet illeti az építő­anyagokat, amelyekből a ve­vő rendszerint azt és any- nyiért kénytelen venni, amit és amennyiért talál. A szentleágazó témát frap­pánsan összegezte a fogyasz­tók tanácsa elé került írásos fajtaszerkezet. A Balaton- boglári Mezőgazdasági Kom­binát kiváló szervezőmunká­jának eredményeként a tér­ség elnyerte a dél-balatoni borvidék minősítést. A kom­binát integrálásával egyre bővül a nagyüzemek mellett a szakcsoportokba tömörült kistermelők száma. A növénytermelés szerke­zeti összetételének és jöve­delmezőségének számottevő fejlődése mellett egyes terü­leteken feszültségek és zava­rok mutatkoztak. Mindenek­előtt a burgonyatermelés helyzetét kell megemlíteni. Évről évre visszatérő gond, hogy hol sok, hol kevés a burgonya. A jövedelmezősé­gi és páaoi viszonyok bi­zonytalanná tették a terme­lést, ezért a célok és elkép­zelések ellenére 40 százalék­kal csökkent a itenmőiterüílJet. A másik kritikus pont a cukorrépa-termesztés hely­zete. Itt van megyénkben a cukorgyár, mégis e térség­ben következett be a legna­gyobb területi visszaesés. Az üzemeket meg kell érteni — a jövedelmezőségi okok miatt. De az is igaz, hogy a fajlagos hozamok olyan ala­csonyak, hogy ilyen szinten gazdaságosan termelni nem lehet. A feszültségek sarkalatos pontja a tárolótér hiány. A terméseredményeket nem követte a tárolótér fejleszté­se. A célcsoportos tárolótér építése visszaesett, az ideig­lenes tárolók aránya nagy. A tárolótér hiánya egyes térségekben (Siófok, Tab) az időbeni betakarítást is aka­dályozza. Ennek rendezése, a feltételrendszer megterem­tése napjaink fő feladata. Tejtermelés az élen Az állattenyésztésen belül az elmúlt időszakban lénye­ges technikai, technológiai fejlődés a tejtermelésben ment végbe. A gazdasági kényszer új, költségtakaré­kos megoldásokat hozott felszínre. Az építőanyagárak növekedése ellenére egy fé­rőhelyet kevesebb pénzből valósítottak meg a beruhá­zók, mint tíz évvel ezelőtt. Terjed a kötetlen tartás, a színszerű elhelyezés, jobban gépesítették a takarmány adagolását. De leggyorsab­ban a fejőházak technikája javult, ennek következtében a tejtermelő tehenészetek többsége képes eleget tenni a tejipar megnövekedett mi­nőségi igényeinek. Az állattenyésztésben — a kedvező tendenciák mellett — az elmúlt időszakban fo­lyamatosan éleződtek a fe­szültségek. Romlott az ága­zat pozíciója. Az állatállo­anyag. Olyannyira jól, hogy félő volt: a téma súlya csu­pán kisebb, lesz mindazzal, amit szóban hozzátesznek. S bár valóban volt példa a fo­gyasztók tanácsára kénysze- rített időprazarlásra, az egyé­ni sérelmekből sommásan ál­talánosítható indulatos véle­mények mellett hasznos ja­vaslatok is elhangzottak. Fölvetődik a kérdés: ki­nek az érdeke, hogy termék­szerkezetváltás 'címén drágít­sa az árat vagy hogy csupán nagyban forgalmazza, amire mindenkinek „kicsiben” van szüksége. Az ipar szemszögé­ből: kétségkívül kevesebb gonddal és töibb nyereséggel jár a nagybani csomagolás. Ugyancsak javítja a vállalat eredményességét, ha egy alig nyereséges termék helyett egy jövedelmezőbb „újdon­ságot” dob a piacra. Hogy a mány nem növekedett, sőt az utóbbi években a veszte­ség miatt felgyorsult az egyes ágazatok felszámolása. A kedvezőtlen jelenségek okai összetettek: közöttük külső és belső tényezők egy­aránt fellelhetők. Az állat- tenyésztés közgazdasági helyzete kedvezőtlen, a jöve­delmezőség igen alacsony. Romlottak a piaci feJltoétaLek is. A külkereskedelemben csökkentek az árnak, de az ala­csonyabb árakon is egyre nehezebb elhelyezni az árut. Ugyanakkor a gyenge jöve­delmezőségnek belső okai is vannak. Az épületek, a tech­nológiák egy része elavult s ez rontja a gazdaságosságot, nehezíti a munkaerő biztosí­tását. Sok szaktelep rekonst­rukciója sürgős feladat, de ehhez hiányoznak a fejlesz­tési alapok. Alacsonyak a hozamok, ezért a tejterme­lés kivételével a fejlődés sem kielégítő. A megye vezetői — fölis­merve a kedvezőtlen jelen­ségeket — több kezdeménye­zést tettek. a húsprogram megvalósítása érdekében. A mezőgazdasági főiskola a húskombináttal közösen új húsprogramot készített el a Világbank hiltelednek segítsé­gével megvalósítható fejlesz­tésre. Együttműködési formák Az alaptevékenységen kí­vül következett be a legna­gyobb változás. Kezdetben a bérmunkajellegű vállalások voltak túlsúlyban. Nap­jainkban viszont az ipari és a mezőgazdasági üzemek kö­zötti szorosabb együttműkö­dési formák, gazdasági tár­sulások kerültek előtérbe. Ezzel — a közös érdekeltség mellett — a kockázatvállalás terhei is megoszlanak. így több számottevő ipari bázis jött létre Tabon, Somogyba- bodon, és épül a segesdi üzem is. A kiegészítő tevé­kenység létrehozásának és bővítésének — gazdasági sze­repén kívül — jelentős befo­lyása van a kis települések társadalompolitikai helyzeté­re is. A több mint hatezer ember foglalkoztatásával ja­vult a falvak népességmeg­tartó képessége. Hozzájárul­tak a helyi életszínvonal-po­litikai célok eléréséhez, az élet- és munkakörülmények javításához. Tovább fejlődött a háztáji és kistermelés integrációja. Az eltelt hat évben a szö­vetkezetek kiterjesztették és elmélyítették a korábban is szervezett integrációt; az ál­lami gazdaságok pedig gyors ütemibem építették ki. Lát­ványos eredmények vannak a sertéstenyésztésben, az ül­vásárlónak jobb lenne a 10 dekás festék vagy az ol­csóbb, régi típusú mosópor? Sajnos, az ipari üzemek közti verseny még nem elég erős ahhoz, hogy kényszerí­tené a gyártókat a fogyasztói igényekhez való alkalmazko­dásra. A fogyasztók tanácsa most mérlegre tette az ipar több­lethasznát és azt a kárt, amit a veszendőbe ment — beszáradt, elpárolgott) fel­használatlanul megromlott — anyagok okoznak. A mér­leg egyértelműen az utóbbiak felé billent. Népgazdasági szintén mindez úgy fest, mintha az egyik zsebünkbe rakott pénz a másikon kifo­lyik. Akkor is igaz ez, ha az utóbbi látszólag csak a vásárlókat károsítja. A fórum egyik résztvevője joggal kifogásolta, hogy az tetvénykultúrákban, jól mű­ködnek az áfész-szakcsopor- tok. Az eredményes munká­hoz az anyag- és eszközellá­tás javulása is nagymérték­ben hozzájárult. A haté­konyság növelésének köve­telménye az egész élelmi­szergazdaságban csak rész­ben teljesült. Megvalósult a termőföld és a munkaerő hatékonyabb felhasználása, az eszközöké azonban nem javult. A hatékonyságban nagy különbség van a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar között. A mezőgazda­ságban lényeges javulás ta­pasztalható, a másik terüle­ten viszont csökkenésről van szó. A hatékonyság romlásá­ban a fő szerepet a közgaz­dasági szabályozók és a pia­ci változások okozták. Javult a vezetés A termelés és a gazdálko­dás sikereinek fő forrása a vezetés színvonalának növe­kedése volt. Ebben sok té­nyező együttes hatása ját­szott közre. Igen lényeges a felsőfokú képzettségűek szá­mának növekedése és terüle­ti elhelyezkedésük javulása. Kedvezően javult a képzés és továbbképzés is. A to­vábbképzési igényben a megújulás készségét, a többéit akarás jelét lehetett tapasz­talná. A vezetői munka fel­tételei javultak. Nagyobb az önállóság, szélesebb tere van az alkotó munkának. Az er­kölcsi és az anyagi megbe­csülés is fejlődött. A veze­tés színvonalának javulását tapasztalhatjuk a közgazda- sági szemlélet terjedésében, az elemző, munka tartalmi fejlődésében. Alapos elemző munka tárta föl a különbö­ző veszteségforrásokat. Tar­talmas programok készültek a gazdasági megerősödésre, egyes ágazatok fejlesztésére. A döntéselőkészítésben meg­kezdődött a számítógépek alkalmazása. Kedvező képet mutat a vállalkozókészség, mint újszerű vezetői köve­telmény. Ebben az ágazat­ban reagáltak leggyorsabban az energiaracionalizálási programra. A mezőgazdaság alkalmaz­kodókészségből is jól vizsgá­zott. A gazdálkodás feltéte­leinek gyors és általában kedvezőtlen változásaihoz jól igazodtak. A vállalati ön­állósággal együtt nőtt a ve­zetői testületek felelőssége, megteremtődött a dolgozók szélesebb körű bevonásának lehetősége a vállalat ügyei­be. ülésre szembesítés céljából csupán a kereskedelmi vál­lalatok képviselőit hívták meg, pedig e gondokkal kap­csolatban a kereskedelem aligha tehet egyebet, mint hogy közvetíti a vevők igé­nyét. Árut rendel és magya­rázatot kap. A Fogyasztók Megvei Tanácsa hagyomá­nyainak megfelelően ezúttal is" továbbítani kívánja a té­mával kapcsolatos ajánlásait. Kérdéses azonban, hogy az ipar létérdekeivel szemben sikerül-e majd azoknak ér­vényt szerezni? Adott gazda­sági szabályozók mellett legföljebb adminisztratív intézkedés hozhatna válto­zást, ez viszont aligha lehet cél. Járhatóbb, ám hosszabb út a kínálat bővítése, a verseny erősítése. Bíró Ferenc A bágyadt napsütés víztó­csák tükrén osillámlik. Az este, az éjjel megint esett. — A gazdaember nem na­gyon örül az ilyen ősznek... — A nyár sem volt kü­lönb — mondja az elnök, Horváth László —, csak akkor még több a remény, hogy jóra fordul az idő. Persze — teszi hozzá szü­net után — mindezzel együtt mi könnyebb ősz elé nézünk. — Az eső itt is hátráltat. — Igen, csakhogy a mi mostani feladataink, nagyon leegyszerűsödtek. Mindössze két fő dolgunk van: elvetni, és betakarítani a kukoricát. Ez az év az első, hogy az iharosberényi November 7. Termelőszövetkezetben nem kell gondoskodni a szarvas­marhaállomány téli áttelel- tetéséről. Mert nincs szarvas­marhaállomány. — Csak kudarot és veszte­séget hozott ez az ágazat — meséli Horváth László. — Pedig próbálkoztunk, igye­keztünk. Az idei év tavaszán fejeztük be az ágazat meg­szüntetését, de ez az öt hó­nap is másfél milliós veszte­séget hozott a gazdaságnak. — Józság már nincs, de a terhét cipeli a gazdaság. — Nemcsak az eső miatt, ilyen szempontból is nehéz ez az év. Az átmenet, az átállás ideje, melyet úgy kell megoldani, hogy talpon maradjon a gazdaság. Megcsörren a telefon, az elnök tárgyal, papírt vesz elő, jegyez. Közben ki-kite- kint az ablakon. Van árnyé­ka az elpöfögő vontatónak. — Csak így maradna, mert a búzát vetni kéne! A rep­cével megvagyunk, egy kis zabon kívül ez a legfonto­sabb őszi vetnivaló. Tartályból tartályba öm­lik a folyékony műtrágya. Húsz perc múlva már a ga­bona ágya gazdagodik a tápláló anyaggal. Nem dicsekvés, valamifé­le kiegyensúlyozott elége­dettség csendül ki Horváth László hangjából. — Ez az év az dlső, hogy egész területünkön folyékony műtrágyát használunk. — Itt a délvidéken még kevésbé elterjedt ez a mód­szer. — Először úgy volt, hogy mi is társulásban csináljuk, de aztán végül is magunk oldottuk meg. Bármennyire furcsán hangzik, van olyan vízfolyás, amivel mi is ér­dekeltek vagyunk a Balaton vízminőségében. Részben ez buzdított a két ötven köb­méteres tartály létesítésére — egymilliós beruházás volt ez —, másrészt pedig szak­mai szempontból igen gazda­ságos, jól hasznosuló -mód­szer ez. A szó visszakalandozik a nyárra, az aratásra. Minden korábbinál jobban fizetett a búza, a zab, jónak ígérke­zik a kukorica is. Az elnök meggyőződéssel vallja, az új műtrágyázási technológiának nagy része van abban, hogy ilyen szépen sikerült a nyár. Hull a táplálóanyag a gon­dosan elmunkált földre, már a holnap, a jövő év jó ter­mését szolgálja. Űj tartályok telnek, mások Keszthelyről érkeznek az utánpótlással. Az elnök témát vált, a fe­szes gazdasági helyzet új gondolatsort indít el. — A szarvasmarha-ágazat megszűnése után két fontos dolgunk van az állattenyész­tésben. A sertéságazatot kell fejlesztenünk és eredménye­sebbé tennünk és még job­bá a húscsibenevelést, ahol ezideig minimális a nyere­ség. — Most a háromnegyedév mit mutat? — Szerény eredményt ter­veztünk, tudva, hogy az idei, a váltás éve, az új szer­kezet megalapozása nem lesz egyszerű. A banki felmérés úgy jelzi, hogy a többletek és a kiesések összegezése­ként meglesz ez az ered­mény, és nem kell hozzá­nyúlni a nagyon is féltve őrzött tartalékunkhoz. Ehhez szinte naponta kell számolni, keresni a filléres megtakarítások, az ésszerűbb módszerek lehetőségét. Az iroda udvarán kis ko­csikkal, zsákokkal érkező emberek. Billeg a mérleg nyelve, türelmesen várakoz­nak, hogy sorra kerüljenek. — Mi van a zsákban? — Léalma. Szerencsére az idén ezt is átveszik. — Másoknál láttam zöld­paradicsomot, meg szilvát. — Ügy mondták, hogy ma még ezt is hozhatjuk. A szövetkezet — nem sok hasonló példa van’a megyé­ben — 1967 óta maga szer­vezi tagjaitól a felvásárlást. — Van kapcsolatunk a Zöldérttel, a konzervgyárral, a szeszipari vállalattal — mondja Horváth László, — és mindenkinek jó, ha nem megy veszendőbe a környék kertjeinek termése. A No­vember 7. Tsz-hez tartozó három falu tagsága évente mintegy tizenegy millió fo­rint értéket hoz ide a szö­vetkezeti felvásárló helyre. Majdnem ugyanannyit, mint amennyi munkabért kifizet dolgozóinak évente a nagy­üzem. Az ésszerűség, a feszes gaz­dálkodás nemcsak a messze- nyúló határ tábláira, a ház körüli kertekre, a kuporgó pincék tarkította szőlőhegyre is vonatkozik. Az elnök az eget kémleli. — Talán néhány nap múl­va kezdhetjük a búzát... . Vörös Márta (Folytatjuk.) Dr. Exner Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezető] e A lakosságra' kényszerített pazarló fogyasztás

Next

/
Oldalképek
Tartalom