Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
1984. október 16., kedd Somogyi Néplap 3 Szociálpolitikánk kérdőjelei Olvasom a kulturális hetilapban .a hozzánk látogató külföldi vendég álmélkodá- ®át: fantasztikus! Itt a milliomos is ugyanannyiért kap- ja a gyógyszert, mint az alacsony jövedelmű. Egyetlen megjegyzésbe sűrítve a hazai szociálpolitikai gyakorlat legnagyobb dilemmája: a „borítékon kívüli juttatásokkal” mennyire csökkenthetők (és egyáltalán csökkenthetők-e) a társadalmi egyenlőtlenségek. Mert ne feledjük, hogy a szociálpolitika legfontosabb célja: mérsékelni, illetve a lehetőség szerint kiegyenlíteni a munkavállalási feltételek, a munka- és életkörülmények, a ^demográfiai adottságok, a társadalmi rétegsajátosságok különbségeiből vagy például az emberek egészségi állapotának, művelődési feltételeinek eltéréseiből adódó indokolatlan életszínvonalbeli differenciákat, torzulásokat. Húsz évvel ezelőtt a lakosság összes jövedelmén belül a munkajövedelmek aránya majdnem 80 százaléknyi volt, a nyolcvanas évtized elején pedig alig 60 százalék. Húsz évvel ezelőtt a juttatási jövedelmek aránya valamivel több mint 18 százaléknyi volt, manapság 30 százaléknyinál is több. S tegyünk itt egy — játékos — kitérőt! Egy — a gyermekek számára készült — francia rejtvény a következőképpen illusztrálja, hogy hatványozott növekedés esetén milyen meglepő hirtelenséggel éri el vagy közelíti meg a növekedés a kritikus határt. Tételezzük föl, hogy egy tavat egyetlen szál vízililiom díszít. Tételezzük föl továbbá, hogy a liliomok száma naponta megkétszereződik. Ha szaporodásukat nem korlátozzuk, akikor 30 nap alatt teljesen beborítanák a tavat, és az élet minden más formáját megfojtanák. A vízililiom hosszú ideig kevésnek látszik, és nem is gondolunk arra a napra, amikor haladéktalanul cselekednünk kellene. ,A 29. napon még mindig csak a tó felét borítja el a növény, de akkor már csak egyetlen nap maradt az élővilág megmentésére. Nos, a tegnap növekedési üteméhez igazodva a szakemberek kiszámították: a munka-, illetve a juttatási jövedelmek növekedési ütemét változatlannak véve, 1990 után erőteljes arányeltolódás következhet be. A munkajövedelmek aráAz őszi betakarításé, élelmiszerként felhasználandó mezőgazdasági termelvé- nyekből a burgonya az, amelyikből legtöbbet fogyaszt a megye lakossága, következésképp — jólléhet elég sok krumplit termelnek saját szükségletre a háztájiban és a kiskertekben is — az ezzel való ellátás az egyik legnagyobb feladat a somogyi Zöldértnek. Annyit kell belőle felvásárolni, biztonságosan elhelyezni, hogy fussa belőle az igények kielégítésére addig, amíg jövőre a korai új termést kiszedik a földből. Mint arról Báli Gyula, a vállalat igazgatója tájékoztatott: burgonyából jóval többet vásárolnak a somogyi gazdaságoktól, mint amennyire a megye lakosságának — a következő több mint fél évben — szüksége lesz. így az őszi termésből átveendő ezer vagonból mintegy 350 vagon- nyi marad „itthon”, a többit kiszállítják Somogyból — 450 vagon krumplit például Budapestre visznek. S mi a helyzet a gyümölcsökkel? — Az idei időjárás a szőnya az összes jövedelmen belül 50 százalék alá csökkenne, majd a következő évtizedben — a példa szerinti „29. napon” —, már 25 százalék alá zuhanna. Ez az irányzat szinte hihetetlen. Előre számított végeredménye is csak bizonyos — itt most nem részletezendő — feltételek esetén következhet be, ám az eddigi és lényegében ma is érvényes folyamat — kellő beavatkozás híján — csakis ide vezethet. E folyamat minősítését illetően persze megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a munkajövedelmek arányának fokozatos csökkenése miatt a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését féltik. Mások — az ösz- szefüggést könnyedén mellőzve — a juttatási jövedelmek eddigi gyors ütemű növekedését a szoealista társadalom jellemzőjeként, és ezért helyénvalónak minősítik. Akik mindezt mindenkinél alaposabban végiggondolják, kertelés nélkül kérdeznek: újabb 25—30 év múlva, tehát történelmileg egy villanásnyi idő alatt, vajon megérlelődnek-e azok a társadalmi, gazdasági, ideológiai s nem utolsósorban azok a nemzetközi feltételek, amelyek nélkül reménytelen törekvés a munka szerinti elosztásról egy magasabbren- dű — és a juttatási jövedelmek által meghatározott — elosztási rendszerre való áttérés. S e kétkedő kérdésből szükségképpen adódik a figyelmeztetés: a társadalmi juttatások növekedési ütemét, pontosabban az ön- gyorulást kellene mérsékelni. Mellesleg: újabban vannak erre némi jelek, már ami a vállalati szociálpolitikát illeti. A munkáltatók közül egyre többen úgy döntenek, hogy a jövőben nem vállalják a korábban rájuk testált állami szociálpolitikai terheket. A radikális visszafejlesztés azonban nem megoldás, mert semmi jóra nem vezethet. Különösen akkor nem, ha változatlanul hiányzik a mainál „testreszabot- tabb” szociálpolitikai gyakorlat. Vagyis ha változatlanul csak az óhajok kategóriájába sorolandó a szociálpolitikai alapelv gyakorlati megvalósítása: segíteni ott és akkor, ahol és amikor ezt a szociális helyzet valóban megköveteli. Vértes Csaba lő érését is késleltette, de most már kielégíthetjük a keresletet. Nem tartalékolunk készletet, fölvásárlás után rögtön adjuk tovább a boltoknak a friss árut. Almát és körtét viszont jelentős mennyiséget tárolunk télire a mostani fölvásárlásokból ... Almából nyolcvan vagonnal szánnak a lakosság téli ellátására, s ennek zöme már a megyei Zöldért siófoki hűtöházában van. A vállalat legnagyobb szállítója a vései termelőszövetkezet és a bárdibükki meg a Siófoki Állami Gazdaság. Az eddig átvett áru minősége jó, a termelők rendszeresen küldik a rakományokat. A kistermelők fáin termett alma többnyire külföldre kerül: a háztáji termésből a szocialista országokba ötven vagonnyit exportál a Zöldért Somogyból — tőként a bö- hönyei és a balatonmáriai körzetből — a legtöbb almát az NDK-ba és Csehszlovákiába küldik. — A téli körtét ugyancsak a siófoki hűtőházunkban tároljuk felhasználásig — mondta Báli Gyula. — EbSÍKESZTYŰK FONYÓDRÓL Csődbe jutott a vevő Nehéz helyzet — reményekkel Szép kilátásokkal kecsegtette 1984 a pécsi kesztyűs szövetkezet fonyódi telepén dolgozókat. Nyolcvanezer pár síkesztyű megrendelését ígérte egyik ausztriai partnerük, húszezerről meg is kötötték a szerződést, és a tavaszi sportszer világkiállításra ezen kívül hatezer mintát is szállítottak Fonyódról ennek a vevőnek. Ami ezután történt, arra meglehetősen kedvetlenül így emlékezett Páncsics István. a fonyódi üzem vezetője: — Márciusban, amikor minden a legszebbnek látszott, mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket a külkereskedelmi vállalat telexe, amelyben értesítettek, hogy a további gyártást nem szabad megkezdeni, mert a vevő fizetésképtelen, csődbe jutott. Befejeztük a már félig elkészített kesztyűket és leálltunk. Itt maradt a nyakunkon rengeteg bőr és nagyon sok készáru. Leltároztunk és két hónapig vegetáltunk. Belföldi munkákat keresgettünk, mindenféle apró bérmunkát vállaltunk.. Azaz megismétlődött a néhány évvel korábbi eset. amikor hasonló zsákutcába került a fonyódi kesztyűüzem. A tünetek természetesen most is kísértetiesen hasonlók, elment rögtön több tucat dolgozó, mert munka híján á keresetük is csökkent, bizonytalannak látták a jövőt. — Mit tettek mindezt látva á vezetők? — Kötéllel nem lehet itt tartani az embereket. Hiába is mondanánk, hogy bízzanak a szebb jövőben, mert a vékonyka fizetési borítékkal a kezükben ezen a legjobb esetben is csak mosolyognak. Mi annyit tehettünk, hogy gyorsan új vevők, új piacok keresésére fogtunk. Csak hát ez nem olyan könnyű dolog. Az igények megváltoztak a korábbi megszokott kívánalmakból a gyümölcsből más megyékből is hozunk a somogyiak biztonságos ellátására, így például a Nagykanizsai Állami Gazdaságtól mintegy tizenöt vagonnyit vásárolunk. Az őszi fogyasztású körtéből a vártnál kevesebbet adhatunk a boltokba, mert az idén a terméshozamok elmaradtak a tervezettől . . Megyénk egyik legnagyobb gyümölcstermesztő nagyüzemének, a Bárdibükki Állami Gazdaságnak a főkertésze, Borsos István elégedett a téli fogyasztásra szánt gyümölcsféleségek minőségével, mennyiségével, a Zöldért fogadókészségével, kifogás csupán a mostani esős időjárást érheti. — Jó az idei almatermésünk: 220 vagonnal várunk, ebből 160 vagonnyit leszedtünk és ennek több mint a fele már a kiskorpádi hü- tőházban van. Összesen 120 —150 vagon almát szeretnénk elhelyezni ebben a hű- tőházban az idei termésből. A szedésben a saját dolgozóinkon kívül mintegy húsz somogyudvarhelyi asszony vesz részt — őket naponta hoz képest, a megrendelők nagyon óvatosan kis tételeket kértek, hiszen nem ismertek bennünket. Végül is 55 ezer pár síkesztyűre ösz- szejött a megrendelés. De ez is gondot okoz. Elmentek az emberek, a megmaradtak alig-alig bírják a kései kívánalmak gyors kielégítése miatt igencsak intenzív munkát. Kétszáz helyett százharminc ember dolgozik ... — Tudják tartani a határidőt? — Szorult helyzetünkben mi egyebet tehetnénk? A „menekülés” egyetlen útja ez. Jó terméket adni gyorsan az új vásárlóknak, hogy jövőre ismét jöjjenek. — Mi történt a szövetkezet nyakán maradt áruval és bőrrel? — Az árut végül átvette egy NSZK-beli cég. csupán a márkajelzést kellett^ átváltoztatnunk a kesztyűkön. hozzuk és visszük a gazdaság autóbuszával —, s ha jó idő lesz, a hét végén a kaposvári Táncsics gimnázium és a toponári általános iskola diákjaira is számítunk ... Starkingot, jonatánt tizennyolc vagonnal küldtek eddig Csehszlovákiába a Bárdibükki Állami Gazdaság gyümölcsöséből. Most a Kubába szánt starkingot szedik, amit majd a jövő héten szállítanak a távoli országba. Egyelőre tízvago- nos a kubai export, de ha többet igényelnek, arra is telik. — A válogatáshoz és a csomagoláshoz nagy gondosság kell, no és természetesen munkaerő, ami a gyümölcsszedéstől vonja el az embereket — mondta a gazdaság főkertésze. — A kor- pádi hűtőházból még további mintegy harminc vagon almát exportálunk, Budaörsről pedig, ahova ugyancsak szállítunk a mostani szedésből hűtőtárolásra, szintén jut majd a tél folyamán külföldre, a Hungarofruckt közreműködésével. Téli körtéből eddig húsz vagonnyit szedtek le, nagyjából ugyanennyi van még a fákon. Itt is elégedettek a minőséggel; az áru zömére a megyei Zöldért a vevő. de értékesítenek körtét más csatornákon is. Hernesz Ferenc Ugyanez a cég további rendeléseket adott. A bőrökre is jelentkezett vevő. Reméljük, hogy sikerül nagyobb veszteség nélkül túladnunk az itt maradt készleteken. — A raktáron maradt holmik megvásárlói bizonyára tudják, hogy a szövetkezet szorult helyzetben van. Mennyire könyörtelenek így? — Nem különösebben. Azt Az Állami Fejlesztési Bank elemezte a folyamatban lévő állami nagyiberuházások helyzetét. Megállapította : a tizenhárom állami nagyberuházás — amelyek teljes költsége megközelíti a 200 milliárd forintot — - többségének kivitelezése jó ütemben halad. Költségeik — két fejlesztés kivételével — nem fogják meghaladni az előirányzottat. A tizenhárom nagyberuházásiból a közelmúltban, fejeződött be a szolnoki papírgyár rekonstrukciója. A gépek felújítása mellett a termelési kapacitást is bővítették. Ezzel lehetővé vált a hazai író-nyomó papír- gyártás 50 százalékos növelése, s a termékszerkezet minőségi átalakítása. A munkálatokat a tervezettnél gyorsabban, 45 hónap alatt végezték el, s ez elsősorban a szervezett munka, a kivitelezők közötti jó együttműködés eredménye. Az energetikai célú nagyberuházások közül több — részben vagy egészében — a jövő esztendőben készül el. A Márkus-hegyi és a nagyegyházi szénbányák 1985-ben már teljes kapacitással termelhetnek. Az értékes energiahordozók kitermelését mindkét bányában már korábban megkezdték, így például idén, az első félévben mintegy félmillió tonna jó minőségű szenet hoztak felszínre. Jövőre három másik nagy beruházáson kezdhetik meg a létesítmények részleges üzembehelyezését. A mányi bányaüzemben, a mecseki ércnem is várhattuk, hogy az átcímkézett kesztyűkért magas árat kínáljanak, és természetesen azt sem, hogy ne üzletemberként gondolkodjanak. De végül korrekt megoldást találtunk, nem- akartak bennünket kifosztani, hanem még további kap csolatok fölépítését is megkezdtük, úgyhogy 1985-re újra jók a kilátásaink. — Másodszor fordult elő viszonylag rövid időn belül, hogy a kesztyűüzem létét fenyegette a megrendelőtől való függés. Ilyen piacérzékeny termék esetén mit lehet a biztonságért tenni? — A kesztyűről nem mondhatunk le, mert az efféle csődöktől eltekintve általában meghozta a várt nem is kicsiny hasznot. De most már két esetből tanulva a szövetkezet pécsi központjában is igyekeztek egy amolyan harmadik lábat találni. Stílszerűen ez a „láb” a cipő lett. A pécsiek már megindították a cipőfelsőrész-készítést, valószínűleg hozzánk is eljut majd ez a kísérlet. Jelenleg úgy tetszik, hogy a cipő kevésbé ingadozó helyzetű termék, képes arra hogy az esetleges kesztyű-hullámvölgyekben a felszínen tartsa a „hajót”. L. P. bányavállalat 5. számú üzemében és a mecseki kokszolható szén előkészítő üzemében. A legnagyobb állami nagyberuházás, a Paksi Atomerőmű építése tovább folytatódik. Az 1. számú blokk után szeptember elején sikeresen bekapcsolódott az energiatermelésbe a 2. számú bloKk. Jelenleg az építők a 3. és a 4. számú blokkon dolgoznak. Jó ütemben halad a fenyőfői bauxitbánya építése is. Az év első felében az évente mintegy 130 ezer tonna bauxdtot adó mélyművelésű egységet adták át a bányában az üzemeltetőknek. A tervek szerint a beruházás jövőre fejeződik be. A szakemberek szerint a fejlesztés befejezése, a termelés felfuttatása után 10—12 éven át ez a bánya adja majd a hazai baux,it 20 százalékát. Tervszerűen haladnak az infrastrukturális állami nagyberuházások, így az Ár- pád-híd szélesítése, a Flórián tér rendezése és a metró építése. Az árpád- hídnál — a bank szakembereinek értékelése szerint — kiemelkedően jól, szervezetten halad a munka, az egyes létesítményeket sorra határidő előtt adták át. A kivitelezők a beruházás teljes befejezését a tervezettnél fél évvel előbbre szeretnék hozni. Az új kifutópálya elkészülte után folytatódik a Ferihegyi repülőtér korszerűsítése; új forgalmi épület, konyha és más járulékos létesítmények épülnek. TELIK A „KAMRA” Burgonya, gyümölcsfélék téli ellátásra A nagyberuházások helyzete Az Állami Fejlesztési Bank felmérése
