Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

1984. október 14., vasárnap Somogyi Néplap 3 Stabilitás és változás Minden társadalom szem­betalálja magát azzail a di­lemmával, amit a stabilitás vagy változáis, a megőrzés vaigy változtatás ellentété­vel jellemezhetünk. S min­den társadalomnak megfe­lelő választ ‘kell találnia ar­ra a kihívásra, amit e di­lemma tartalmaz. E két érnék összeegyezte­tése természetesen nem könnyű. Csak akkor lehet­séges, ha. a társadalom ren­delkezik azokkal a mecha­nizmusokkal, ihtézmények- kél, amelyek képesek az ér­tékeknek erre az egyezteté­sére. Világosan jelentkezik ez a probléma a szocialista fejlődés történetében. A szocialista átalakulás Európa viszonylag fejletle­nebb régiójában ment vég­be. Ezért a szocialista fej­lődés középponti kérdése­ként jelentkezett az örökölt elmaradottság leküzdése. E folyamat jegyében alakult ki a szocialista gazdaság és politika intézményrendsze­re, az erőforrásokat, a dön­tési jogköröket központosító gazdasági és politikai me­chanizmus. E mechanizmus működése történelmileg rö­vid időszak alatt iparosítot­ta a gazdaságot, gyökeresen átrétegezte a társadalmat, alapvető változásokat ered­ményezett az oktatás, a kul­túra szférájában, jelentősen átalakította az emberek életmódját. A társadalmi változások felgyorsulásának természetes ára volt, ame­lyet e változást megvalósító generációknak kellett teher­ként elviselniük. A szocialis­ta társadalom központosító gazdasági és politikai me­chanizmusainak jutott az a feladát, hogy a társadalmi átalakulás adott formájából származó terheket, társadal­mi feszültségeket közömbö­sítsék, s biztosítsák a vál­tozás állandóságát, stabili­tásai. A folyamat előrehaladásá­val azonban egyre nyilván­valóbbá vált, hogy a gyors, helyenként és időszakon­ként erőltetett ütemű társa­dalmi modernizálás állan­dósulása is csak történelmi­leg meghatározott ideig tart­ható fenn. A központosító és újraelosztó gazdasági és po­litikai mechanizmusok által fenntartott gyors növekedés ugyanis beleütközik a saját maga által felállított korlá­tokba. Gondoljunk csak ar­ra, hogy a gazdasági me­chanizmus centralizált for­májában működő termel ö- egységek nem érdekeltek a termelés tárgyi és emberi tényezőivel való takarékos, ésszerű gazdálkodásban, s ezért anyag-, eszköz- és munkaerőéhségük szinte ki­meríthetetlen. A termelés tárgyi tényezői, a rendelke­zésre álló munkaerőforrá­sok ugyanakkor végesek. A pazarló erőforrás-felhasz­náláson alapuló növekedés­nek ezért fizilkai korlátái vannak. Az iparosítási fo­lyamat fenntartására kiala­kult társadalmi Intézmény­rendszer ugyanakkor nem­csak a gazdálkodás módjá­ból adódó hiányokat, a nö­vekedés korlátáit termeli naponta újra, hanem a nö­vekedés iránti szükségletet is. Az erőforrásokat, dönté­si jogköröket központosító gazdasági és politikai me­chanizmus ezért a növekedé­si kényszer fenntartásával hívja életre e növekedés korlátáit, a hiányokat, an­nak révén, hogy a hiányok jelentkezésére a növekedés gyorsításával válaszol, a nö­vekedés gyorsítása pedig — éppen mert a gazdálkodás adott rendszere nem ösztö­nöz és nem (kényszerít az erőforrások takarékos f el­használására — újabb hiá­nyokat eredményez. iE központosító gazdasági és politikai intézményrend­szer működése ezért sajátos ellentmondást. eredményez. A gazdaság extenzív növe­kedésének eredményeként ugyanis olyan feszültsége­ket hív életre, amelyek a társadalmi mechanizmusok megújításának szükségessé­gére mutatnak rá. E fe­szültségeket azonban a köz pontosító mechanizmusok önmaguk megőrzésével, sőt. hatókörük kiterjesztésével próbálják feloldani. Akkor tehát, amikor az extenzív növekedés, iparosítás, társa­dalmi átalakulás forrásai fo­kozatosan kimerülnek, az az intézményrendszer, amely a fejlődésnek ezt a formáját stabilizálja, elzárja az utat az új, a társadalomfejlődés intenzív pályái irányában, s ezzel valójában a változás­sal szemben teszi meg a sta­bilitást értékké. Ezt az ellentmondást kí­sérlik meg feloldani a szo­cialista társadalmak reform- törekvései. A különböző kí­sérletek lényegében egy irányba mutatnak: keresik azt a gazdasági és politikai intézményrendszert, amely az új feltételeknek megfe­lelően a társadalmi válto­zást nem önmaga megrögzí­tésével kívánja stabilizálni, hanem az állandó változás és változtatás igényét ön­magával szemben is tartósí­tani kívánja. Más szóval: a szocialista társadalom to­vábbi fejlődésének stabili­zálására olyan társadalmi mechanizmusok kialakítá­sát javasolja, amelyek a mechanizmusok rugalmas változásét, átalakítását te­szik elvvé. A társadalom olyan új kihívásokkal talál­ja magát szemben, amelyek állandó szükségletté teszik a gazdasági és politikai in­tézményrendszer alkalmaz­kodási. rugalmas megújulási és reformkészségének a ki­alakítását. A gazdasági és társadalmi fejlődés új pályáinak, s az ehhez szükséges új társa­dalmi feltételek megterem^ tésének a folyamata igen nehéz és bonyolult. De bizo­nyos, hogy az átmenet egyik döntő láncszeme a társadal­mi, a politikai demokratiz­mus továbbfejlesztése. A különböző alternatívák keresése, tudatosítása pedig nemcsak egy állandóan meg­újulni képes társadalom ki­alakításának eszköze, hanem az állandó változás szüksé­gességét felismerő, képessé­gét magába építő, s önma­gát ezen keresztül stabilizá­ló társadalom működésének elengedhetetlen feltétele. Gedeon Péter Két évvel a beruházás után BŐVÜLŐ KOOPERÁCIÓ Két év telt el azóta, hogy a Videoton tabi gyáregysé­gében üzembe helyezték az új gyártócsarnokot. A válla­lati elképzelés tallákozott a megye iparfejlesztési célki­tűzéseivel. A tervek szerint már 1977-ben meg kellett volna kezdődnie a kivitele­zésnek, de ehelyett csalk jó­val később — 1979-ben — láttak hozzá az építkezéshez a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat szakemberei. Hogy miért? Az Iparterv ké­sett a tervekkel, a kivitele­ző kapacitásgondokkal küz­dött, illetve nehézséget ako­zott vasbetonelemek beszer­zése is- Végül is szakaszosan adták ál az új létesítményt. 1981 végén vehették a tabiak birtokukba a kazánház hö- közpomt épületét, majd az energiaközpont fogadóhelyi­ségeit. A nagycsarnokot, az irodákat és a szociális he­lyiségeket 1982-ben helyez­ték üzembe. Két év elteltével arra vol­tam kíváncsi: hogyan sike­rült a beüzemelés? A mo­dern épület természetes fény­nyel megvilágított folyosóin találkoztam vezetőkkel, mun­kásokkal, nőkkel és férfiak­kal. Valamennyi beszélgetés­ből kicsendült: örülnék az új létesítménynek, a korszerű munkakörülményeknek. A gyáregység vezetői otthonos­sá tették a több száz dolgo­zót .foglalkoztató új gyártó- csarnokot. A kétszintes épü­let földszintjén kapott he­lyet az irodasor egy része és az orvosi rendelő. Lehetővé vált, hogy hetenként egyszer a helyszínen rendeljen az üzemorvos. Az első szintre került a száz embert befo­gadó tanácsterem (itt tartják a különböző Oktatásokat, is­meretterjesztő előadásokat), az öltözők, mosdók, és ide költözött a műszaki osztály. A második szint elejét a dis­play Szem egy-egy műhe­lye foglalja el. A jobboldali 84 méter hosszú, 18 méter széles csarnokban kapott he­lyet a kétszintes raktár, ahol több mint 10 000 féle alkat­részt .tárolnak — számítógé­pes nyilvántartásra alkalmas azonosító rendszerrel. A „ga­lériás raktárt" az ÁCSI szak­emberei alakították ki. A csarnok végén van a dara­boló és előkészítő műhely. A gyártócsarnok baloldali részén az NC lemezmegmun­káló központot helyezték el. Egyébként a szárny nagy részét az alkatrészüzem kap­ta. amely mintegy kétezer- féle -mechanikus gyártmányt készít a számítástechnikai termékekhez. Az idei bővítés eredmé­nye az automata esztergák Tabra telepítése is. Megfe­lelő alkatrészgyártás (nélkül ugyanis ma már elképzelhe­tetlen a korszerű, keresett termékek értékesítése a pia­con- A számítástechnikai ha­ladáshoz tehát hozzátartozik a finommechanika erőteljes fejlődése is. Egyébként a tervidőszak első évében állí­tották munkába Tabon azo­kat az automata és félauto­mata gépeket, amelyekkel a kártyaszerelést korszerűsí­tették. Jelentős műszaki Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Szinte alig műit el nap ezen a héten, hogy ne tu­dósítottunk volna róla: újabb és újabb somogyi munkahelyeken tettek mun­ka-felajánlásokat a dolgozók kisebb-na'gyobb közösségei a XIII. pártkongresszus és a felszabadulás évfordulója tiszteletére. A felajánlások nyomába szegődve, a jövő év tavaszának jeles esemé­nyeihez közeledve most mat- mind gyakrabban beszámol­hatunk MÉRHETŐ TELJESÍTÉSEKRŐL, pótvál tolásokról is, s ez azt tanúsítja, hogy azok, akik vállalás óikat tesznek, elhatá­rozásuknak megfelelően, kö­vetkezetesen munkálkodnak az általuk kitűzött célok megvalósításán, sőt — tel­jesítőképességük jobb meg­ismerése után — nem egy helyen a korábbi felajánlá­sokat újabbakkal egészítik ki. Pótvá'lto'lásának egyik pontját — a kenyérválaszték bővítését — teljesítet te pél­dául a Somogy megyei Sü­tő- és Édesipari Vállalat ta­bi sütőüzeme. Kiegészítő vál­lalásokét tettek kedden a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában dolgozó kubai lányok, s kéréssel for­dulták a magyar textiles vál­lalatoknál dolgozó honfitár­saikhoz: csatlakozzanak ők is a munkavensenyhez. Verseny. A természet és az ember nagy vetélkedésé­nek színhelyei ezekben a na­pokban a mezőgazdasági üze­mék. A naptár holnap már október derekát mutatja, ám az a bizonyos két-három he­tes időbeni csúszás, amit a gazdálkodók tulajdonképpen már tavasztól emlegetnek a növények fejlődésével, érésé­vel kapcsolatban, most érez­teti igazán a hatását. Bizo­nyos, hogy ezúttal az őszi munkákban a szervezés sze­repe fölértékelődik: nem is annyira az eszközellátottsá­gon, mint inkább a kapko­dásmentes, ám mégis gyors intézkedéseken, a tennivalók rugalmas sorolásán múlik majd a siker. Betakarításra vár a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó —, hogy az őszi érésű növények közül csak a legfontosabbakat, a megyénkben legnagyobb te­rületen termesztetteket em­lítsük. A KUKORICA LASSAN ÉRIK, magas nedvességtartalom­mal kerül a szárítókhoz; jó- néhány gazdaság csak „csip­kedi" a határból a termést, mert a több száz hektáros táblák még nem mindenütt alkalmasak a betakarításra. Több termelőszövetkezetben és állami gazdaságban az október eleji esőzések nyo­mán annyira felázott a ta­laj. hogy nem bírja el a gé­peket. A naptár pedig egyre mu­tatja a múló napokat, sürget a magágykészítés és a vetés, mindehhez — és a szerves­és műtrágyázáshoz, az őszi mélyszántáshoz is — üres terület kell... Fontos, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mek áttekintsék és szükség szerint átrendezzék az őszi munkákra korábban készí­tett ütemterveiket, és a le­hetőségek szerint — erre a gazdasági kiskörzetek eddig is több jó példával szolgál­taik — SEGÍTSÉK egymást az időszerű tennivalókban. Ugyanakkor nem feledkez­hetnek meg arról, hogy a mezőgazdasági kistermelés ebben az időszakban sem nélkülözheti a nagyüzem in­tegráló tevékenységét. Egye­bek mellett ezzel a kérdés­sel foglalkozott keddi, Mar­caliban tartott ülésén a So­mogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Szerdán a megyei pártbi­zottság kibővített ülésének napirendjén szerepelt fontos gazdaságpolitikai téma: a Központi Bizottság és a me­gyei pártbizottság 1978. évi, a mezőgazdaság és az élel­miszeripar fejlesztésére ho­zott határozatainak végre­hajtását és az ehhez kap­csolódó feladatokat vitatták meg. Hernesz Ferenc eredményeket értek el az új kapcsolóüzemi tápegységek gyártásénál, illetve a kártya- mérő automata mérőprogra­mok írásánál. A múlt évben kezdtek hozzá a VDN alfa- numerikus Videoterminal gyártásához, melyet billen­tyűzetről, illetve az adatvo­nalon keresztül .lehet vezé­relni. A Videoton saját fej­lesztő munkájának az ered­ménye a VDT 52 100 típusú display terminál, melynek gyártását 1983 júliusában vette át Székesfehérvárról a tabi munkásgárda. Az idei évtől önálló termékként a kifejlesztett VDT 32 féle vál­tozatának gyártását itt vég­zik. Idei tervük csaknem 9000 display gyártása. — Vállalatunk termelése ebben az évben is a koráb­ban megszokott dinamiz­musra épül — mondta Ku- dich Antal, a gyáregység igazgatója. — A több mint 10 százalékos termelésnöve­kedés jelentős részét a szá­mítástechnika biztosítja. Szá­mításaink szerint termelé­sünk az év végére csaknem elérd az egymilliárd forintot! A termelékenység növelésén kívül bővítettük a létszámot, javítottuk a termelésirányí­tást, csökkentettük a vesz­teségforrásokat. A hátralévő két és fél hónapban határ­időre biztosítanunk (kell a jó minőségű termékek szállí­tását. Fokoztuk a VDT dis­play gyártását és megkezd­tük a VDN új, az eddigiek­nél bonyolultabb változatai­nak gyártását. Bővítettük a kooperációt, és továbbra számítunk a gyáregység g; dasági munkaközösségeit teljesítményére. — Az előzetes számítás alapján látszott — mono , Bálványosi Csaba termeli osztályvezető —, hogy a sz relvény- és a nyomtatott- áramkör-szerelő üzem kapa­citása túlterhelt. Valamilyen megoldást kellett keresnün.. Ezt a kooperációban és a vgm-ekben találtuk meg. Eb­ben az évben csaknem 40 millió forintot hoz a koope­ráció, amely főleg két cég­gel kapcsolatos. A bare*, „Personal” gazdasági társa­sággal 20 ezer órára kötö; - tünk szerződést. Főleg nyom­tatott áramköri lemezek sze­relése, valamint kábelek ké­szítésé szerepel a megállapo­dásban. A nagyobb falatot azonban a szomszéd megyei Tolna községben működő Gép- és Műszeripari Szövet­kezettel kötött szerződésünk jelenti. Negyvenezer órábar. a VDT display tápegységeit készítik. A gazdasági egysé­gen belül kooperációs mun­kák közül kiemelkedik a „Céiszer" gyáregységi mun­kaközösséggel kötött szerző­dés. Velük 150 darab táp­egységet készíttettünk. A dinamikus fejlődés ob­jektív feltételei tehát bizto­sítva vannak. A gyár tervé­ből a somogyiakra háruió feladatok nagyok. A követ­kező években a késztermé­kek száma és aránya to­vább nő. Krutek József A fehér bot napja Holnap, október 15-én vi­lágszerte megtartják a fehér bot napját. Hazánkban mint­egy 20 ezer tagja van a Va­kok és Gyengénlátók Orszá­gos Szövetségének. Közülük csaknem négyezren rendsze­resen dolgoznak. Sokan te­lefonközpontosok, gyógy- masszőrök, kefe- és seprű­kötök, szövőmunkások, de ügyvéd, tanár, gyógy- és zenepedagógus is van köz­tük. Igyekeznek tehát olyan elfoglaltságot találni, hogy ne szoruljanak a társadalom­ra, a családra. Mégis, a hosszú évek ta­pasztalatai bizonyítják; bol­dogulásukhoz intézményes, társadalmi segítség szüksé­ges. Ezt hazánkban is több kormányrendelet szabályoz­za, melyeknek hatása szá­mos területen érződik. Ha a fehér bot tulajdonosai fel­tűnnek az utcán, nemegy­szer a sajnálkozás hangját hallani. Nem ezt igénylik, hanem segítséget, amely kö­zelebb viszi őket a nem lát­ható, de érzékelhető közös­séghez. A fehér bot napján erre gondolunk. S arra, hogy az utcán nehezebben közleked­nek, a szaporodó járművek fokozottabb veszélyt jelente­nek számukra. Segítsük őket! Segítőkészségüket akkor fe­jezhetjük ki igazán, ha a fi­gyelem irántuk nemcsak ezen a napon nyilvánul meg, hanem mindenkor, amikor szükség van rá. Sz. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom