Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

/ 1984. szeptember 1., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A söntéspuit előtt Du­sán gubbasztott. Ivott. Vörös haja rágöndö- rödött fülére; bamba neve­téssel fogadott minden egyes szót, amit mostohaapám. Gábor úr édesapja. Faterka mondott: — Azt mondta egyszer Ferenc Jóskának az egyik minisztere: „Kegyelmes uram! Nagyon panaszkodik a nép, jajgat, sír ...” „Még egy kis adót rája!” — fe­lelte a császár. így ment ez mindaddig. Dusán, amíg egyszer azt mondta Ferenc Jóskának az a bizonyos mi­nisztere: „Kegyelmes Uram! örül a nép, táncol, iszik!” Erre a császár: „Most már nem szabad, töjah adót kiró­ni rájuk, mentákkor nem fognak dolgozni.” Itt pedig mindenki úgy vedel, mint­ha mindent ingyen adná­nak ... Nem tudom, most mit mondana Ferenc Jóska, de azt én mondom neked, Dusán, jobban tennéd, ha legalább kisöpörnéd ezt a helyiséget, másképp a fő­nökasszonytól nem kapsz ebédet. £ Az öreg Gábor jót neve­tett, ő tudta, hogy min; ki- , esi, meggörbült ujjáivai sza­porán rakta a szódásüveget a söntéspultba, átvette a söröstől a sört. kitörölte a jégszekrény alját, össze­szedte a söröskupakokat, s mire kiemelkedett felsőtest­tel a söntéspuit mögül, Du­sán is megállapíthatta, hogy tökrészeg az öreg. Dusán nevetett, és csámpás lábá­val kitántorgott az utcára. Nemsokára, amikor vissza­jött, nagy hangon tiltakoz­ni kezdett, hogy ő bizony nem megy lovat hajtani még a németeknek se, ő pa­raszt és nem lóhajcsár. (Amikor nem akaródzott Dusánnak lovat hajtani, ak- kpr mindig azt mondta, ô paraszt.) Faterka ezen jót nevetett, mivel tudta, hogy Dusán el fog menni lovai hajtani, sőt mi több: nem akar majd visszajönni, ami­kor dolga végeztével jól le­itatják. Az öreg Gábor azt is tudta, hogy pontosan egy hét múlva Dusán tökrésze- gen ott fog ülni az ajtó mel­letti kisasztalnál, lehet, hogy lent a földön, egy fillér nél­kül, soványan, szótlanul és bambán. 1944 áprilisa szesztilalom­mal kezdődött. No, nem egész napra szóló szesztila­lom volt ez, csak az esti órákra korlátozódott. — Mert Sztójai lett a mi­niszterelnök. Hát ez is jól kezdődik, kérem. Már kap­kodunk, nem vitás — kezd­te volna a beszélgetést Gá­bor úr az egyik újságolvasó civillel azon az áprilisi reg­gelen, amikor nem volt ép­pen szolgálatban a vasút­nál, de a civil újságolvasó nem válaszolt. — Olvasta a mai lapban a kormánynyilatkozatot, ké­rem? — és gyorsan féldeci kevertet tett a vendég elé, hogy szóra bírja. — Köszönöm, nem iszom. — Még sose láttam ná­lunk, uram. Gábor Ervin vagyok — nyújtotta a kezét az idegen felé. DÉR ENDRE Hunyadi (T énynovella) — Hunyadi Ferenc va­gyok —. fogott kezet Gábor­ral az idegen újságolvasó, és Gábor úr csodálkozására szűnni nem akaró csuklás­ba és nevetésbe fogott. Erre Gábor úr fészkelődni kez­dett, s csak annyit tudott mondani: — Nyugodjék meg, ké­rem. — Hunyadi Ferenc va­gyok, Hunyadi Ferenc va­gyok! — kiabálta az föl­emelt kézzel. — Uram, én Hunyadi Ferenc vagyok! — ujjongott még egy utolsót, aztán lerogyott a székre. Teljesen kimerültnek lát­szott. Barna, tüskésre nyírt haja itt-ott őszülőben, az arcán kamaszos vigyor, be­horpadt, sovány mellén a szürke nagykabát szétnyílt. — Hol van az a kormány- nyilatkozat? — kérdezte el­lentmondást nem tűrő ko­molysággal, ettől Gábor úr megijedt, s rábökött a Pesti Hírlap 1944. április 2-i szá­mára, éppen oda. ahol az újság nyivat volt, és éppen arra a cikkre, amit az imént olvasott el láthatólag a be­horpadt mellű tüskéshajú. — Ahá! Akkor ezt el kell olvasni. Ein moment... Gábor úr Falerka mellé húzódott, és a fülébe súgta: „Spiclinek látszik.” Faterka bólintott, az asztalhoz lé­pett, és a horpadt mellű elöl elhozta a Gábor úr ál­tal oda helyezett féldeci ke­vertet, valamint az elfo­gyasztott hosszúlépés' utáni !t > \k Babodí dombok ftu: S? y<i Felhősödbe m % (Pinczkerné Rápó Kornélia grafikái) üres poharat. Az asztal a söntéspulttal szemben he­lyezkedett el, s a horpadt mellű figyelemmel kísérte az öreg óriásbakancsba búj­tatott csoszogását. ebből rögtön megsejtette, hogy kincstári holmihl*/ van sze­rencséje. Azonnyomban meg is kérdezte: — Kiszuperált az isten­adta? — mutogatott a ha­talmas bakancsok felé. Majd cinkosan közölte: — Én is... — Értem, értem* értem én ... — felelgetett Faterka, és odakacsintott a fiára —. mivelhogy én ezt azért hor­dom, mert máris ind.ulnom kell szolgálatba. Mivelhogy a szolgálat az szolgálat. — Fater, akkor , öltözz! Majd én maradok helyet­ted ... — Siessen, Faterka, mert az oroszok még megelőzik! — biztatta az idegen. S mentegetőzve hozzátette : — Nekem lehet; én bolond va­gyok... Tiszta bolond va­gyok, kérem, elhihetik. De sebaj : a nevem eszembe ju­tott végre, és ez a lényeg Éppen az imént, jutott < eszembe, amikor kezet nyúj-"* tottam. Hát persze, hogy Hunyadi Ferenc vagyok, ás persze, hogy bolond va­gyok, s ha elmondom magá­nak, mit értek én ezen a kormánynyilatkozaton, ak­kor megint kényszerzub­bonyt húznak rám, éppen azért semmit nem mondok. Csak éppen megjegyzem, hogy én az utolsó pillanat­ban értem a városba ... Faterka fölvette a kincs­tári katonaruhát, a katona­köpenyt, amely szabályosan a földet súrolta, .szalutált, Gábor úrra kacsintott, és elhagyta a vendéglőt. Faterka távozása után Hunyadi Ferenc könnyíteni igyekezett a lelkén. Elmond­ta Gábor úrnak, hogyan tu­dott ő megszabadulni a ka­tonaságtól ... Mivel a repü­lőtéren állandó bombazápo­roktól kellett tartani (ahol repülőgépszerelőként telje­sített szolgálatot), terve sze­rint „meghülyítette” magái. A terv véghezvitele jobban sikerült a kelleténél, mivel a repülőgépszárnyakat cipe­lő teherautó gyorsabban ment az elgondoltnál és kel­leténél nagyobb erővel csa­pódott Hunyadi Ferenc fe­jére. — Csakugyan elájultam, és valóban elfelejtettem a nevem. Ráadásul, amikor magamhoz tértem, rettene­tes dolgokat kiabáltam. Horthyt lehülyebaromoz- tam, a németekről nyomda- festéket nem tűrő szavakat röpítettem a levegőbe, Hit­lert pojácakandúrnak ne­veztem, majd végül vezé­nyelve magamnak, ordítot­tam, hogy :„Le ve-le; le ve-le”! Végül is nem tudom miért, most hazaengedtek, mert reggel a kórházban még nem tudtam, megmon­dani a nevemet.. „ Most meg tudom. Olyan ez. mint­ha újra születtem volna. Sőt mintha most kezdenék csak élni! Ami igaz is, hi­szen van nevem, hát élek ... A vörös grófnő Beszélgetés Kovács Andrással új filmjéről Háborúból hazatért ma­gyar bakák vonulnak a Lánchídon a páncélautó fe­dezékében. A pesti hídfőné! boldog polgárasszonyok sza­ladnak eléhük a barikád mögül, őszirózsát tűznek a borostás fegyveresek sapká­jára. Az enyémre is kerül egy szál. Győz az őszirózsás forradalom. Előkelő nemesek, bárók, grófok, vezérkari tisztek, bankárok, gyárosok táncol­nak a fényes bálteremben. Közöttük látjuk Károlyi Mi­hályt és elbűvölő feleségét. Ünnepel az arisztokrácia. Frakkos, úri ficsúr társaim­mal magánS* is hölgyvadá­szatra indulok a rendező- asszisztens intésére. De mindez csak játék, je­lenetek Kovács András , elő­reláthatóan őszig készülő nagyszabású filmjéből, melyben amatőr szereplőként vettem részt. A vörös gróf­nő a Dialóg Stúdió, az MTV, a MOKÉP és a Hungarofilm közös produkciója. — Miért éppen Károlyi­nál választotta filmje főhő­séül? — kérdeztem Kovács András rendezőt. — Mert lenyűgözött a nagyszerű asszony személyi­sége, életútja. Húsz eszten­deje ismerem. Ügy tizenöt éve portréfilmet készítettem róla a televíziónak. Alkal­mam nyílt megismerkedni a két kivételes ember sorsá­val, munkásságával. Izga­tott ennek a csodálatos pár­nak az élettörténete. Káro- lyiné emlékezései, korabeli dokumentumok, levelezé­sek, ismerőseik vallomásai alapján írtam a forgató- könyv vázlatát. Károlyi vol­taképpen azért érdekelt már korábban, mert a magyar történelemnek ő is egyik félreismert alakja. A Hor­thy-,rendszerben hazugságo­kat terjesztettek róla, 1949 után agyonhallgatták nevét, történelmi jelentőségét. Dra­maturgiai megfontolásból választottam Kárqlyinét. ugyanis egy politikus pályá­ja elsősorban verbálisán kö­zelíthető meg, s én szeret­tem volna inkább képileg látványos, monumentális filmet forgatni. Ha Károlyi Mihály alakja állna a kö­zéppontban, túltengenének a párbeszédek, eluralkodná­nak á parlamenti viták, fel­szólalások. — Tehát áttételesen tör­ténelmi ez a film? — Pontosan. Károlyiné sorsa része a magyar törté­nelemnek, voltaképpen egész századunkat átélte, az utób­bi hatvan évben mindig szerepet játszott, s ma is éles elmével figyeli az ese­ményeket,’ magas, kora el­lenére még mindig dolgozik. A film előterében a férfi— nő kapcsolata áll, s ezen Rásti Juli, a címszereplő keresztül jelennek meg a történelmi események: a két forradalomb a régi Magyar- ország szétesése. — Milyennek látja és áb­rázolja a Károlyi házaspárt? — A valóság tényei kor­látozzák filmes fantáziámat, de Károlyiné rengeteg se­gítséget adott és ad mun­kámhoz. Rendszeresen kon­zultálunk, s néha jelenték­telennek tetsző részletek el­lenőrzésére is megkérjük Közben alkalmam nyílt megismerni kivételes embe­ri karakterét. Először hűen akartam utánozni személyi­ségét. Fiatalkori képeinek birtokában olyan színésznőt próbáltam felkutatni, aki külsőségekben is hasonlít hozzá, de ez nem sikerült, hiszen annyira szuverén egyéniség. Arisztokrata ifjú hölgy, kivételes intellektus­sal, műveltséggel. Kortár­sainak leírásai szerint nő­ként is gyönyörű, vonzó, szilaj, önálló személyiség, el kellett szakadnom a fotóktól, személyes emlé­keimtől, elképzeléseimtől. Életéből bizonyos valód! epizódokat elhagytam, he­lyettük másokat találtam ki. „Modellem” kissé méltat­lankodva olvasta az álta­lam konstruált szerelmi je­leneteket, de nem tehettem mást, mint hogy a naplója e vonatkozásban rendkívül tartózkodó. Vitáink során hétköznapi konfliktusairól, természetes összezördülé­seikről próbáltam érdek­lődni, ám sajnos a megszé­pítő emlékezet meglehetősen elhalványította ezeket. Pe­riig éppen ez a film egyik témája: hogyan képes két ennyire erős egyéniség év­tizedekig eltéphetetlen em­beri szövetségben együtíél- ui. — Miért volt nehéz ez számukra? — Az akkori normák sze­rint sem voltak összeillő pár. A kettőjük közötti ti­zennyolc év korkülönbség nagy szálka volt környeze­tük szemében. Ellentétet ■ szítottak a két család erő­sen eltérő tradíciói, politi­kai törekvései. Megismerke­désük idején Károlyi már tehetséges politikus, kiala­kult jellem, és tíz év óta együtt éi egy életkorban hozzáillő, de férjes asszony­nyal. Karolyi nem forradal­már, de ellenzéki. Az arisz­tokrata családban politizáló légkörben felnövő, minden iránt érdeklődő Katinka szá­mára az alkat nagyon von­zó. Kettőjük szerelmének az lehetett a titka, hogy felis­merték azokat az értékeket, amiket egymástól kaphat­tak. A kölcsönös megbecsü­lés, és a szellemi rokonság segítette át őket a későbbi nehézségeken. — Noha nem kimondot­tan történelmi filmet for­gatnak, mégis évtizedeken átívelő tablót rajzolnak. Ho­gyan teszik hitelessé a kort, a figurákat? — A díszletek, a jelme­zek, a választott helyszínek eredetiek, korhűelj. A stili­zálás elsősorban képi meg­oldásokban realizálódik. Barna, yirazsírozott fotók hatását keltő jeleneteket is felveszünk, melyek önma­gukban meghatározzák a film színeit, levegőjét. Az eredeti, híradójelenetek így könnyebben is illeszkednek. Az operatőr Bíró Miklós. A címszerepet Básti Juli, Károlyit Bács Ferenc játsz- sza. Főszereplők: Kállai Fe­renc (Andrássy gróf), Toí- nay Klári (Károlyi nevelő­anyja), Bálint András (Já- szy Oszkár), Tordy Géza (Tisza Kálmán) és Torday Teri (Madelaine). Sámathy Tamás JOHN FRACCY Patricknek egy ismerőse elintézte, hogy soron kívül fogadja egy orvos, aki arról. volt híres, hogy különleges altató segítségével kezeli az elhízott pácienseket. — Zft vannak ezek a tab­letták. Egy hétig minden este, elalvás előtt, bevesz egyet. — Es a diéta? — érdeklő­dött Patrick. — Semmiféle diéta nem szükséges! Hazatérve, Patrick lefe­küdt, bevett egy tablettát, és nyomban elaludt. Azt ál­modta, hogy egy fantaszti­kus szép szigeten sétál. A sötétkék égen mélytüzű csil­lagok ragyogtak; a partra csapódó, meleg hullámok si­mogatták meztelen lábát. Hirtelen egy mesésen szép HATÁSOS GYÓGYMÓD nő bukkant föl előtte. Pat­rick habozás nélkül odaug­rott, és karjába zárta. A szép teremtés azonban meg­lepő könnyedséggel kisiklott karjai közül, és futásnak eredt. Patrick természetesen utánairamodott. Addig fu­tott, míg végül kimerültén lerogyott az egyik pálma tövében. És ebben a pilla­natban fölébredt. Hamar rá­jött, hogy a saját ágyában van — teljesen összetörtén, verejtékben úszva. így ment ez hét napig — ugyanaz a sziget és ugyanaz a víz, ugyanaz a szépséges teremtés, rövid ölelés és a hosszú futás. Amikor a kúra véget ért, a mérleg tanúsága szerint Patrick tíz kilót fogyott. Barátja, Sean, aki ugyan­olyan kövér volt, valósággal elámult, amikor szemügyre vette a szokatlanul karcsú Patricket. — Nyilván valamilyen különleges diétát tartottál, olyat, mint az űrhajósok? — kérdezte irigyen. Patrick töviről hegyire elmondott mindent, és kö­zölte az orvos címét. — Itt vannak ezek a tab­letták. Egy hétig minden este, lefekvés előtt, bevesz egyet — hagyta meg neki is az orvos. — Értem! — bólintott Sean, és elégedetten sietett haza. Az ö kúrája azonban kis­sé másként alakult. Sean lenyelte az első tab­lettát, lefeküdt, és elaludt. De a délvidéki sziget és a szépségés np helyett neki egy szőrrel borított, vérszomjas emberevö jelent meg álmá­ban. Sean ijedten futásnak iramodott... ' És amikor érezte, hogy ereje fogytán van, fölriadt. Valósággal úszott a verejtékben, és zi­hálva lélegzett. így ment ez hét napig. A hét végére Sean testsúlya is. tíz kilóval csökkent. Akkor elhatároz­ta, megérdeklődi Patricktól, hogyan lehetséges az, hogy kúrája olyan kellemes volt, ő pedig majd meghalt a ré­mülettől. — Minden rendben van — válaszolta Patrick. — Hi­szen én protekció révén ju­tottam be ehhez az orvod­hoz, te pedig amikor rád került a sor ... Fordította: Génért György

Next

/
Oldalképek
Tartalom