Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-07 / 210. szám
2 Somogyi Néplap 1984. szeptember 7., péntek Aczél György Havannába érkezett Nagygyűlés Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hivatalos látogatásra csütörtökön Havannába érkezett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Aczél Györgyöt a havannai nemzetközi repülőtéren Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnökének helyettese, miniszterelnök-helyettes fogadta. Stoltenberg elutazott Budapestről Gerhard Stoltenberg, a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyminisztere szeptember 3—6. között hivatalos látogatást tett Magyar- országon. Fogadta őt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Megbeszélésükön áttekintették a kétoldalú gazdasági együttműködés néhány időszerű kérdéséi. Hangsúlyozták a pénzügyi- és bankkapcsolatok fontosságát és eredményességét. Megállapították, hogy Magyarország és az NSZK egyaránt érdekelt a gazdasági kapcsolatok bővítésében, a korszerű, intenzív együttműködési formák mind szélesebb körben történő bevezetésében. Eszmecserét folytattak a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok helyzetéről, annak várható alakulásáról. Az NSZK pénzügyminisztere megbeszélést folytatott Hetényi István pénzügyminiszterrel, Tímár Mátyással. a Magyar Nemzeti Bank elnökével, Szikszay Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével, valamint Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesével. Az NSZK pénzügyminisztere csütörtökön elutazott Magyarországról. (Folytatás az 1. oldalról) sadalmi, gazdasági életének vezető képviselői. A nagygyűlés a bolgár és a magyar himnusz hangjaival kezdődött el. A megjelenteket Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte, majd Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság kormánya, s a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit. — Az 1944. szeptember 9-i sorsfordulat után a gazdasági-társadalmi elmaradottság súlyos örökségével kellett az országnak megküzdenie. Tiszteletet parancsolnak azok az eredmények, amelyeket bolgár barátaink az utóbbi négy évtizedben a magasabbrendű társadalmi rendszer építése során elértek. — Jól jellemzi a bolgár népgazdaság lendületes és folyamatos fejlődését, hogy a nemzeti jövedelem tizenháromszorosa, az ipari termelés 84-szerese, a mezőgazda- sági termelés háromszorosa az 1939. esztendeinek. A Bolgár Népköztársaság aktív résztvevője a nemzetközi munkamegosztásnak, mindenekelőtt a szocialista gazdasági integrációnak, a KGST- nek ; külkereskedelmi áruforgalmának csaknem 80 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. — Pártunk, kormányunk, egész dolgozó népünk megkülönböztetett figyelemmel kiséri a testvéri bolgár nép alkotó munkáját, és nagyra értékeli a szocialista társadalom építésében elért kimagasló eredményeit. Szilárd meggyőződésünk, hogy bolgár testvérpártunk XII. kongresszusa határozatainak sikeres végrehajtása újabb eredményekhez vezet belső építőmunkájukban, erősíti a szocialista országok közösségét, jelentősen hozzájárul a béke és a szocializmus védelméhez — mondotta. — Bolgár barátaink útja a fejlődés jelen szakaszában is rokon a miénkkel. Népünk — a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével — nagy és egyre eredményesebb erőfeszítéseket tesz azért, hogy megfeleljen a külső kihívásnak, és a gazdálkodás minden területén érvényt szerezzen az intenzív fejlődés követelményeinek. Sok nehézséggel kell meg- küzdenünk, de hazánk belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, a dolgozó nép hatalma szilárd, a szocalizmus pozíciói megingathatatlanok. Népünk ismeri, helyesli és cselekvőén támogatja pártunk politikáját. Szoros nemzeti egységben, eredményeink megtetézésével készülünk felszabadulásunk 40. évfordulójának méltó megünneplésére, pártunk közelgő XIII. kongresszusása. Országaink együttműködéséről szólva a kormány elnökhelyettese megállapította, hogy azt meghatározza a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt testvéri viszonya, amelynek elmélyüléséhez új lendületet adott a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség 1979. évi bulgáriai, valamint a Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és állami küldöttség mailt éfvi magyarországi látogatása. Államközi kapcsolataink rendszeresek, az élet minden területére kiterjednek. Külön említést érdemel gazdasági kapcsolataink dinamikus fejlődése: 1950-től napjainkig 35-szörösére nőtt a két ország közötti áruforgalom, és a kölcsönös szállítások értéke az idén megközelíti a 400 millió rubelt. A jelenlegi tervidőszakra kitűzött célok időarányos része a hosszú távú előirányzatoknak megfelelően — vagy azt meghaladó mértékben — valósult meg. Végezetül egész népünk nevében az élet minden területén további sikereket kívánt a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Bolgár Népköztársaság kormányának, a testvéri bolgár népnek. Ezután Boncso Mitev nagykövet mondott beszédet. Köszönetét mondott a két nép barátságát és testvériségét bizonyító ünnepségekért és más rendezvényekért, amelyeket a jubileum tiszteletére Magyarországon rendeznek. A beszédek után ünnepi műsor következett, majd a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. BékenagygyüJés Rigában. A demonstráció résztvevői azokat a békeharcosokat köszöntötték, akik az Arménia hajó fedélzetén európai körútra indultak Brighton! kérdőjelek Megnyílt az Etióp Dolgozók Pártjának alapító kongresszusa Az ősz, a politikai szezon kezdete a hagyományok szerint indult idén is Nagy- Britanniában: először a szakszervezeti főtanács (TUC) rendezte meg kongresszusát, majd — ugyancsak a megszokott módon — a következő hetekben sorra tartja országos tanácskozását a munkáspárt, a konzervatívok és a szociáldemokrataliberális pártszövetség. Az évadnyitó szakszervezeti értekezletet, amire Brightonban került sor, most az átlagosnál is élénkebb figyelem kísérte. Egyrészt azért, mert az fórumul szolgálhatott az elmúlt hónapok nagy vihart kavart sztrájkjairól folytatott vitákhoz, másrészt pedig azért, mert — részben ezek kapcsán — tükrözte a Thatcher-kor- mányzat és a szervezett munkásság viszonyának általános alakulását. Márpedig ez a viszony (említsük példaként csupán a kongresszuson leginkább reflektorfénybe került bányász- sztrájk ügyét) messzemenően meghatározza a brit belpolitikai helyzetet. Nem érdektelen felidézni, hogy a tavalyi, blackpooli tanácskozás után sok szakértő a szakszervezetek jobboldali fordulatáról, azok meg.hu nyászkodásáról beszélt azzal összefüggésben, hogy megnőtt kompromisz- szumkeresési hajlandóságuk a választási sikert aratott Tory vezetéssel. Sőt, bizonyos jelek a TUC és fő. politikai szövetségese, az ellenzék döntő erejét alkotó munkáspárt közti kötelék lazulására, legalábbis felülvizsgálatára utaltak. Nos, az eltelt esztendő nem vezetett e folyamat határozott térnyeréséhez. Nem történt áttörés a kabinet és a szak- szervezetek képviselőinek megbeszélésein a korlátozó jellegű szakszervezeti reformokkal kapcsolatban. S ami még fontosabb: a konzervatív kormány változatlanul igyekszik a szakszervezetek jogait megnyirbálni, s e téren messzemenően kihasználja a magas, napjainkban is 3 millión felül járó munkanélküliség nyomását. Az állástalanok serege ugyanis olyan tényező, amely meglehetősen behatárolja a szakszervezetek hagyományos, végső fegyverének, a sztrájkoknak alkalmazását. Igaz, más esetben épp ez sarkall cselekvésre. A munkahelyek megőrzésének szándéka áll például a bányászok immár fél éve tartó munkabeszüntetése mögött, hiszen ezúttal nem a megszokott bérkövetelések, hanem a tervezett bányabezárások robbantották ki az akciót. Nem lehet határozott következtetést levonni végül a TUC élén történt személy- cseréből sem. A posztjától ma megváló Len Murray helyébe lépő Norman Willist általában „balra állónak” tartják elődjétől, de ezen értékelés megalapozottságára csak az elkövetkező hónapok adhatják majd meg a feleletet. Sz. G. Addisz Abebában csütörtökön megnyílt az Etióp Dolgozók Pártjának alapító kongresszusa. A három és fél évi előkészítő munka után megrendezett tanácskozás munkájában 1472 küldött vesz részt, a fórumra öt világrész több mint öt”en országából érkeztek külföldi vendégek. A kongresszust Mengisztu Hailé Mariam államfő nyitotta meg. A kongresszus ezután megválasztotta szerveit és munkabizottságait, elfogadta a tanácskozás napirendjeit. Ezt követően Mengisztu elnök a kongresszus elé terjesztette a szervező bizottság. vezető testületének beszámolóját. Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes katonai kormányzótanács és az Etióp Dolgozók Pártja Szervező Bizottságának elnöke találkozott az Addis Abebában tartózkodó magyar párt- és állami küldöttséggel, amelyet. Korom Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezet. A szívélyes, baráti légkörű találkozó során vélemény- cserére- került sor a két pártot érintő kérdésekről, a magyar—etióp kapcsolatok további erősítésének lehetőségeiről. Sorra érkeznek az amerikai katonák az NSZK-ba. ahol a NATO őszi hadgyakorlatán vesznek részt A Szocialista Internacionálé és a fejlődő országok Mind látványosabb formákat ölt a Szocialista In- ternacionálé érdeklődése a fejlődő országok iránt. Ilyen volt az a kétnapos tanácskozás is, amelyet a tanzániai Arushában tartottak a szociáldemokrata világszervezet és az afrikai „frontországok” képviselői. A tanácskozásnak az adott különös jelentőséget, hogy az idén több lépés történt — nem kis mértékben Washington támogatásával — a Dél-Afrikai Köztársaság szalonképessé tételére. Ilyen volt Pieter Botha miniszterelnök nyugat-európai körútja és az úgynevezett alkotmány-módosítás, amely némi képviseleti jogot biztosít a színes bőrű iközössé- geknek. de a lakosság többségét alkotó feketéknek nem. Napjainkban a Szocialista Internacionálé tevékenysége a fejlődő országokban a legdinamikusabb. A szervezet a vietnami hâboçù idején fordult először a fejlődők felé, de ez akkoriban még nem volt több egyszerű szolidaritásnál. A fordulatot a hetvenes évek hozták, és ebben nagy szerepe volt olyan politikusoknak, akik nem csupán pártjukban, hanem kormányok élén is síkra szálltak az enyhülésért, a jobb nemzetközi kapcsolatokért: Willi Brandtnak, Olof Palménak, Kalevi Sorsának, Bruno Kreisky-nek. A hetvenes évek végén, a fejlődő országokkal való kapcsolatok erősítése új tartalmat is nyert: elsősorban Nyugat-Európa politikai befolyását volt hivatott növelni az amerikai törekvésekkel szemben. A Szocialista Internacio nálé először a gazdasági kérdéseket karolta fel. Magáévá tette az el nem kötelezett országok által meghirdetett „új világgazdasági rend” eszméjét, létrehozta a fejlett és fejlődő országok kapcsolataival foglalkozó bizottságot Willy Brandt elnökletével. Az 1978-as Vancouvert kongresszus elfogadta az „Észak—Dél” párbeszédre vonatkozó felhívást, és ennék nyomán szervezték meg 1981-ben a mexikói Cancunban a fejlett és fejlődő országok csúcskonferenciáját, de ez nem hozott előrehaladást. Elvi jelentősége voüti annak az Olof Palme által felvetett javaslatnak. hogy a legfejlettebb országok katonai költségvetésük 5 százalékát fordítsák a harmadik világ országainak gazdasági megsegítésére. Politikai kapcsolatépítésében a Szocialista Interna- cionálé talán Latin-Amerikában a legtevékenyebb, itt a legmarkánsabb a fellépése az Egyesült Államok politikájával szemben. A szervezet vezetői több ízben is támogatásukról biztosították a Contadora-cso- port közép-amerikai rendezési erőfeszítéseit. A legutóbbi, Albufeirában tartott kongresszusán a Szocialista Internacionálé kiállt Nicaragua mellett az amerikai beavatkozással szemben. Ugyanott hangzott el az is, hogy a szervezet „némi aggodalommal” figyeli a sandinista forradalom „radika- lizálódását”. A közel-keleti kérdésben a szervezet támogatja a palesztin nép önrendelkezési jogát. A PFSZ-t nem ismeri el a palesztinok egyetlen törvényes képviselőjének, de legutóbbi kongresszusára már meghívta egyik vezetőjét megfigyelőként. (Iszam Szártávi azonban még felszólalása előtt merénylet áldozata lett Albufeirában.) Afrika viszonylag új terület a Szocialista Internacio- nálé tevékenységében, szervezeti értelemben mindenképpen. 1981-től működik a Szocialista Internacionálé afrikai regionális szervezete. Eddig csupán három párt — a szenegáli, a mauritiusi és a burkínai szocialisták — csatlakozott az anyaszervezethez. Az afrikai kontinens helyzete ugyanakkor már a hetvenes években is foglalkoztatta a Szocialista Inter- nacionálét. 1976-ban, tehát alig egy évvel Angola és Mozambik függetlenné válása után a szervezet genfi kongresszusán a „frontállamok” támogatását határozták el. Tavaly Albufeirában, amellett, hogy a szocialistaszociáldemokrata pártok követelték Namíbia függetlenné válását az ENSZ 435. számú határozatának értelmében él'ítélték a pretoriai rezsimnek a frontállamok destabilizációjára való törekvését. Ez a szellem hatotta át a mostani, arushai tanácskozást is, ahol nem csupán a hat afrikai frontállam — Angola, Botswana, Mozambik, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe — vezetőivel, hanem a két legnagyobb fel- szabadítási szervezet, az Afrikai Nemzeti Kongresszus és a SWAPO elnökeivel is egy asztalhoz ültek a Szocialista Internacionálé elnökségének tagjai. Valamény- nyien egyetértettek abban, hogy a fajüldöző rendszernek Afrika déli részén meg kell szűnnie, mert ez a feszültséggóc az egész világ biztonságát fenyegeti. G. L. Kisiparosok, figyelem! A KIOSZ Somogy megyei vezetősége 1984. szeptember 9-én 9 órától iparostalálkozót szervez Somogygeszti község kastélyparkjában, s erre szeretettel várjuk a kisiparosokat. PROGRAM: horgászverseny, lovasbemutató, Iövészverseny, filmvetítés (gyermekeknek), labdarúgás, diszkó. Ételt, italt biztosítunk. Szeretettel várjuk családjával együtt! A rendezőség (264758)
