Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

4 — mBULGÁRIAI BESZÉLGETÉSEK Somogyi Néplap ____________________ 1 984. szeptember 5., szerda Bővítik a mosdósi kórházat Új, 140 ágyas pavilonnal bővítik a mosdósi kórházat. — A munkák jelenleg úgy állnak, hogy a tervezett ha­táridő — 1985 augusztusa — előtt néhány hónappal, már betegeket fogadhatunk az új épületben — hallottuk dr. Androsovszky Barna igazga­tó főorvostól. A bővítés látványos része lezárult, az új kórházrész falai állnak, a szakemberek már az elektrotechnikai sze­reléseket végzik. A terve­zett 140 ágyból 40 a gyer­mek és serdülő, 100 pedig a felnőtt betegek gyógyítását szolgálja majd. Az új inté­zet átadásával a légzőszerv! betegeknek 235, a szív- és érbetegeknek, valamint azoknak, akiknek szívin­farktusuk volt, 35 ágy áll rendelkezésre. A pavilon 70 millió forint költséggel épül, tehát egy kórházi ágy félmillió forint­ba kerül; ez megközelítőleg fele az országos átlagnak. A megtakarítás annak kö­szönhető, hogy az intézet saját brigádja dolgozik, s a munka irányítását, szerve­zését is házon belül oldják meg. A bővítéssel egyidejűleg tervezték egy uszoda építé­sét is, hiszen az úszás fon­tos tényezője a gyógyulás­nak. Ahhoz, hogy a betegek az új kórházrész mellett a leiépülésüket szolgáló me­dencét is birtokba vehessék, társadalmi összefogásra van szükség. A pénz számolva? Bankók§ csekkek A szlogen az OTP taka- rékcsekk-népszerűsítő pla­kátján frappáns: „Aláírásá­nak súlya van”. Mégsem kí­vánunk takarékcsekket vál­tani. Űgy-ahogy megszoktuk az átutalási betétszámlát; az ifjúsági takarékbetétet, meg rnég ki tudja, mi mindent, de a takarékcsekkei nem. — Mindössze 20—25 ezer ember rendelkezik ilyennel az országban, a megyében pedig háromszázharminc. Ez bizony propaganda ide, meg­győzés oda, édeskevés — mondja Pék György, az OTP megyei igazgatóhelyet­tese. — Pedig jó és kényel­mes dolog (Iénne), ha töb­ben élnének a lehetőséggel. A készpénzforgalom évek óta egyre nagyobb terhet jelent a pénzintézeteknek, számolni, szállítani, őrizni kell. • A fiók három pénztá­ra naponta 20 millió forin­tot forgalmaz, a Magyar Nemzeti Bank fizetésnapon forintok milliárdjait for­gatja meg. Lényegesen meg­könnyítené a dolgunkat a lakarékcsekk; mentesítene bennünket a pénzolvasástól, a szállítástól, s egyáltalán minden pénzzel kapcsolatos tevékenységtől. „Megkövesedtek” a fizeté­si szokásaink. Házi pénz­ügyminisztereink — az asz- szonyok — szívesebben ve­szik, ha ropogós bankókat számolhatnak, minthogy csekket használjanak. Ter­mészetesen gond az is, hogy a csekk felhasználásának egyelőre nincs meg a meg­felelő háttere. Kaposváron csak néhány helyen — a So­mogy Áruházban, a Zselic ben, a Domuspan, az ezer­mesterboltban — fogadnak ti takarékcsekket. Az lenne a módja, hogy a pénztáros elveszi a csekket, ellenőrzi a személyi számot, és kész Ahelyett a gyakorlat az, rogy odahívják az osztály- vezetőt, nézegetik, forgatják, cözben a várakozó emberek ürelmetlenek, idegesek, és iz a bátor ember, aki csek- rel merészelt fizetni, bánja már, hogy ilyesmi egyálta­lán eszébe jutott. — Mégis miért jó az, ha van takarékcsekkünk? — Csökkenthetnénk a készpénzforgalom költsé­geit, és az így nyert össze­get másra lehetne fordítani. A Pénzügyminisztérium in­dokoltnak és sürgősnek mi­nősítette a takarékcsekk al­kalmazásának korszerűsí­tését. A folyószámla rend­szer kidolgozásával, a mun­kabérek átutalásával, a csek­ket elfogadó vállalatok bő­vítésével, fedezetigazolással négy-öt éven belül a kész­pénzforgalom 30—35 száza­lékát erre a számlára kell átterelni. Ugye, manapság már senkinek sem jelent gondot a közületi csekk használata? Megszokott, mindennapos dolog. Szoká­sainkon kell változtatni, a jobb, a korszerűbb érdeké­ben, még ha ez nem is olyan könnyű. KJie Ágnes Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 2. Egy kis epizód is ösztön­zött az ismerkedésre. 1964 elején Szegeden, az ottani Nemzeti Színház a következő évad műsorát tervezte. Va- szy Viktor, a színház igaz­gatója előhozta, hogy jó len­ne bemutatni egyik színda­rabját, A tizenkettedik órát. Háborúelleaes pacifista üze­netük és « hidegháborús nemzetközi légkörben nem is lenne haszontalan. Kicsit igazítani kellene a szövegén, és csökkenteni a díszlet igé­nyességén. Megnéztük a ko­rabeli kritikákat, azokból valamiféle vélemény, útmu­tatás mégiscsak kioflivas- ható. A darabot 1934. októ­ber 24-én mutatta be a Ma­gyar Színház, a kritika ked­vezően fogadta, háborúelle­nes, progresszív tartalmát méltatták. Egy színdarabot viszont „átigazítani” élő szerző tud­ta és hozzájárulása nélkül nem lehet. Ezért az állami kulturális szervek útján meghívtuk Zilahyt Szegedre, és egyben kértük hozzájáru­lását A tizenkettedik óra bemutatásához. A kísérlet <tem járt eredménnyel, « be­mutató terve lekerült a na­pirendről. Később, amikor erről az ügyről megkérdeztem, azt mondta, hogy valóban meg­kapta az üzenetet New Yorkban, de a bemutatóhoz nem adott engedélyt, és el­hárította a hazai meghívást is. Válasza azért volt nem­leges, mert ennek a darab­nak a színpadra állítása Á múltról és jelenről A Hazafias . Frontban tö­mörült néptömegek az 1944. szeptember 8-ról 9-re virra­dó éjszakán a Bolgár Kom­munista Párt vezetésével egy elmaradott országban vették kezükbe a hatalmat. Georgi Dimitrov 1948-ban, amikor az első ötéves terv­ről tárgyalt a bolgár iparia­mén t, ezeket mondotta: „A bolgár népnek a következő 15—20 évben el kell érnie, amit más népek, más körül­mények között egy század alatt értek el.” A fejlődés adatai Szófia modern részében, a várost kettészelő parkerdő közelében áll a Bolgár Nép- köztársaság külügyminiszté­riumának vadonatúj beton­üveg palotája. Lazar Marí­non, a sajtóosztály helyettes igazgatója és Dobro Debrev, a balkáni országok osztályá­nak munkatársa volt itt be­szélgetőpartnerünk. Arra hívták föl a figyelmet, hogy a bolgár jelent csak az or­szág múltjának ismeretében lehet igazán értékelni. A statisztika valóban im­ponáló fejlődésről tanúsko­dik. Az ENSZ adatai szerint Bulgária évtizedek óta a vi­lág leggyorsabb ütemben fejlődő államai közé tarto­zik. Az ország társadalmi összterméke 1980-ban hu­szonhétszer akkora volt, mint a háború előtti utolsó esztendőben. Az egykor kife­jezetten mezőgazdasági or­szágban ma az ipar adja a nemzeti termék kétharma­dát. Ugyanakkor a mezőgaz­daság, szocialista átalakítá­sának eredményeként, a mo­dernizálás és specializálás hatására egyharmadnyi munkaerővel háromszor any- nyi terméket állít elő. Bul­gária élenjár a targoncák, az elektronikai cikkek és ipari robotok, a kénsav, a nitrogénműtrágya, továbbá a búza, a paradicsom, az al­ma, a dohány és a cigaret­ta, valamint a szőlő és a bor egy főre számított ter­melésében. Növekvő termelés A bolgár gazdaság lendü­lete napjainkban is tart, amikor a tőkés világgazda­ság válsága másutt korlá­tozza a gazdasági növekedés ütemét. A most folyó 8. öt­éves terv első. három évé­ben a nemzeti jövedelem növekedése meghaladta a tervezett — szokatlanul ma­gas — 3,7 százalékos szintet és évi átlagban elérte a 4,1 százalékot. Az ipar ez idő alatt évente 4,5 százalékkal, a mezőgazdaság pedig, a kedvezőtlen időjárás ellené­re, a három év alatt össze­sen 10 százalékkal növelte termelését. A bolgár gazdaság teljesí­tőképességét illusztráló im­ponáló adatokhoz méltán kapcsolhatók a bolgár nép életszínvonalának növekedé­sét érzékeltető számok. Az egy főre jutó húsfogyasztás például az 1962. évi 21,3 ki­logrammról 69 kilogrammra emelkedett, a tej- és tejter­mékeké megkétszereződött, a tojásé megháromszorozó­dott. Aki tanúja volt annak a megtorpanásnak, amely a múlt évtized végén élelmi­szer-ellátási zavarokban je­Szófiai utcakép, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának székházával és az Államtanács épületévei) rendkívül komoly rendezői munkát kíván, többek kö­zött tizenkét színpadot, s a rendezés felügyeleti jogát fenntartja magának. A meg­hívás elhárításának okaként azt említette, hogy abban az időben még kevés informá­cióval rendelkezett a ma­gyar politikai viszonyokról, és személyével szemben né­hány igazságtalan, sértő gesztust talált a hazai szel­lemi élet egy-egy megnyilat­kozásában. Ismeretszerző és -bővítő nyomozásaimé közben azt ke­restem, hogyáti került Zila- hy a Vajdaságba? Hogyan válhatott Jugoszlávia — szó szerint — egyik közkedvelt írójává? Amióta elment Ma­gyarországról, jóformán semmilyen hírünk nincs róla, és közben a vajdasági kiadó, a Fórum egymás után jelenteti meg könyveit ma­gyar nyelven. Újvidéki barátaim érdekes fölvilágosítással szolgáltak. Valamikor régen, 1954-ben az újvidéki szerb kiadó, a Testvériség—Egység, a szer­ző hozzájárulása nélkül ki­adta az Ararát című regé­nyét szerb nyelven. A könyv kiadása valamilyen úton- módon Zilahy tudomására jutott. Az Ember című ma­gyar nyelvű amerikai lap akkori főszerkesztője, dr. Deák Zoltán szemrehányás­sal illette a vajdasági írói köröket ezért a szokatlan lépésért. A Testvériség kia­dó a csorbát úgy köszörülte ki, hogy meghívta Zilahyt Újvidékre azzal a szándék­kal, hogy müveinek további kiadásáról személyesen tár­gyaljanak. Az író elfogadta a meghívást, és a Vajdaság­ba utazott. Ezzel kezdődött az író második világháború utáni jugoszláviai pályafutása. A hangsúly a második világhá­ború utáni időre esik, bár előbb már 1923-ban megje­lent Jugoszláviában, Zág­rábban a Halálos tavasz cí­mű regényének horvát kia­dásával. A következő évek­ben Bécs, Milánó, Barcelona, Párizs és London után 1929- ben érkezett először Ameri­kába, amkior Hollywood meghívta, hogy írja meg A tábornok című (Nemzetig Színház) darabjának forgató- könyvét. (Amerikában 1931- ben jelent meg első regénye a Two prisoners, a Két fo­goly.) A beszélgetésekből kide­rült, hogy Jugoszláviában 1952 és 1970 között Zilahy negyvenegy címszó alatt sze­repel szerbhorvátul és rtyoic esetben magyar nyelven. A Fórum kiadó útján megje­lentetett magyar nyelvű re­gényei átkerültek Szegedre, és a feketepiacon rendkívül borsos áron jutottak el az érdeklődőkhöz. Könyveinek olvasói sikerét a Vajdaság­ban személyesen átélte, való­színűleg ezért is érezte jól magát. ott. (Folytatjuk) lentkezett, most örömmel ta­pasztalja, hogy a mai Bul­gáriában bőségesen ellátott élelmiszerüzleteket és kényes igényeket is kielégítő ruhá­zati és iparcikkboltokat lehet látni. Két rendszer határán Egy futó látogatáson nem lehet felmérni; vajon a la­kosság kereseti viszonyai összhangban vannak-e a bő­séges árukínálattal. Az üz­letekben mindenütt sok a vásárló, holott az árak ma­gasak. A jelenlegi ötéves terv előirányzatai értelmé­ben 16—18 százalékkal kí­vánják emelni a lakosság reáljövedelmét. D. Dobrev, a külügymi­nisztérium munkatársa mond ta: — Bulgária gazdasági megerősödése megszilárdí­totta hazánk szerepét itt a Balkánon, a két szövetségi rendszer, a Varsói Szerződés és a NATO határán. A Bal­kán a mai feszült világhely­zetben oázisnak tekinthető. Nem azért, mintha nem len­nének feszültségek, hiszen a világhelyzet hatására aktivi­zálódtak azok az erők, ame­lyek ellentéteket keresnek a balkáni országok között. De ezeknek az erőknek nincs esélyük, a „balkanizálás” nincs többé. Egyebek között azért, mert a Balkán hat országa közül négy szocia­lista és a többi balkáni ál­lam is okult a történelmi tapasztalatokból, meghatáro­zó az együttműködésre irá­nyuló szándék. Bulgária bal­káni politikája csakúgy, mint egész diplomáciai tevékeny­sége, a béke és a biztonság megőrzésére irányul, maxi­málisan jó feltételeket kíván teremteni a szocializmus épí­téséhez. (Folytatjuk.) Hári Sándor Nemzetközi nemesítésű silókukorica A magyar és az NDK- beli kutatók együttműködé­sének eredményeként újabb, igen korai silókukorica ka­pott állami elismerést á Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. A Bemagold nevű hibridet az MTA martonvá- sári Mezőgazdasági Kutató- intézete és a bemburgi ku­tatóintézet szakemberei ál­lították elő. Jó termőképes- ségű, az NDK éghajlati- és talajviszonyaihoz alkalmaz­kodó fajta. Vetőmagját Martonvásáron szaporítják, s már jövőre 300—500 hek­tár elvetésére elegendő mennyiséget szállítanak be­lőle a baráti ország mező- gazdaságának. A csaknem két évtizedes magyar—iNOK együttműkö­dés eddig is jó eredménye­ket hozott: az elmúlt tizen­egy évben hat új, közös ne­mesítésű hibridet állítottak elő a két ország tudósai. Az együttműködő tudományos intézményekben — a mar- tonivásári, a szegedi és a bemburgi kutatóintézetben — évente háromezernél több hibridkombinációt ál­lítanak élő és próbálnak ki. Jelenleg tíz kísérleti helyen, harminc közös nemesítésű kukorica vizsgázik. A közös előállítású hibridek ter­mesztéséhez szükséges vető­magból az idén 2200 hektár elvetésére elegendő mennyi­séget, tízeeer tonnát állíta­nak elő Martonvásáron. Az együttműködés mindkét fél számára előnyös : a hű vö­sebb éghajlatú NDK klima­tikus és talajviszonyainak megfelelő, jó fajtákhoz jut ily módon., a hazai kutató­intézetek vetőmagüzemei pedig nemcsak az együtt­működő partner, hanem más országok részére is tisztítanak, csomagolnak vetőmagot

Next

/
Oldalképek
Tartalom