Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

1984. szeptember 27., csütörtök Somogyi Néplap 5 Az Operaház jubileuma A Szendrey lányok hálószobatitkai Mond-e valamit nekünk ma ez a dátum: 1866. szep­tember 9.? Aligha. Elek Ju­dit és Peihő György filmie, a Mána-nap e huszonnégy órában játszódik. A nap 24 órából áll, fújja a leckéi a kisiskolás is. Paradoxon, de mi, mozinézők azt a ke­rek két órát, ameddig a film tart, s ábrázol huszon­négyet, legalább huszon­nyolcnak érezzük. Nehézkes, az első fél óra elteltével kiszámítható dra- maturgíájú a Mária-nap. Egyfajta ritmust a negyed­óránkénti családi perpatvar ad a műnek. Legfeljebb az a kérdés, ki mikor ugrik neki „szavakkal a másiknak, vagy a többieknek. A Szend­rey lányok fülledt hálószo­bájának titkaira derül fény e névnapon, ök valameny- nyien tisztában vannak e titkokkal, tehát tulajdon­képpen valamiféle rituálét végeznek azzal, hogy fel­emlegetik egymásnak nap­világra egyébként nem kí­vánkozó — csak rájuk tar­tozó — rejtegetnivalóikat. S nem valamiféle prüdéria mondatja ezt velem; a kor divatja hozzászoktatott ah­hoz, hogy történelmi szemé­lyiségek hálószobatitkaiba avassanak. Olyannyira hoz- zátörettünk ehhez, hogy va­lamennyien álmunkból ri­asztva is tudjuk a varázs­igét: deheroizálás. Azaz a hősöknek szennyes fehérne­műben való ábrázolata, őszintén meg kell mondani, hogy nem egy kitűnő mű így született. Csak nemrég tapsoltam egy színházi előadáson. En- quist Tribádok éjszakája cí­mű drámája végén. Strind- berget vetkőzlette a szerző, de aztán alaposan, egészen a tudatküszöb alattiig; úgy. hogy világossá vált előttünk, mitől olyan pokolian húsba- metsző a Haláltánc, c strindbergi mű. Igen ám, de példánkban maga a jelentős személyiség vetkőztettetett pucérra! Elek Juditék film­jében viszont a nagy drá­mai hőls — Petőfi — élteié­nek mellékszereplői. S ez bizony már eleve kisebb eséllyel számíthat nézői ér­deklődésünkre. Egyfelől tehát ez az úgy­nevezett deheroizáló irodal­mi vonulat hatott az alko­tókra, amikor a Szendrey lányok és férjeik — Hor­váth Árpád, Gyulay Pál —, illetve Petőfi István magán­életét részletesen tárgyalja ama napon, amelynek végén Mária kolerában meghal, Júliáról pedig adatik tudtá­ra mindenkinek, hogy máh- rákban szenved. (Hogy mi­ért nincs gusztusom ezek után az ágyjelenethez, nem is értem ...) Szóval, a má­sik hatásvektor e névben fogalmazható meg: Csehov. Mégpedig az a sajátosan csehovi világ, melyet Nyi- kita Mihalkovnak az Etűdök gépzongorára című filmre­mekében sikerült / máskép­pen kifejeznie, mint a ko­rábbi, szolgaibb alkotóknak. Ügyhogy üdülünk, ha No- vák Márk kamerája a ko­raőszi tájon bóklász, de azt is elismerjük, hogy szo- babelsőben is képes beállí­tásokkal feszültséget ger­jeszteni. Ha szabadbeli tevé­kenysége jellemzéséül azt mondom, Szinyei Merse, Cl tv- kor belső enteriőrjeinél Rippl-Rónait is emlegethe­tem. Ámor kegyetlenül bánt e! hőseinkkel; érzelmeiket ösz- szekuszálta, egy életre bol­dogtalanná téve őket. S nincs boldog vég, mint a Szentiváncji álom végén. A féltitkos érzelmek motivál­ta összecsapásokat indukál­ja még a beteljesülhetetlen vágyak mellett két jelen nem lévő személyiség: Pe­tőfi Sándor az emlékével is, és erkölcsi hanyatlásnak indult fia, Zoltán. Mint né­ző, leginkább még a pa­puccsá jelentéktelenedett Horváth Árpáddal érzek együtt; nem tudom, szándé­kában állt-e ez az alkotók­nak. Ebben Fodor Tamás jeles alakítása is közreját­szik, s nem azt akarom mondani, hogy kovács La­jos, Igo Éva, Szabó Sándor vagy az egykori balettcsil­lag, Handel Edit nem tenné a magáét. Legfeljebb a gye­rekszínészeket meg Csiszár Imre , színészként debütáló színházi rendezőt marasz talhatnám el, ha nem azt érzékelném, milyen mes­terkéltté teszi Elek Judit azokat a jeleneteket rend- zőileg, melyben a gyerekek is jelen vannak. Leskó László Nagy Dudit1 textilművész kiállítása Nagyatádon Lepke­csodák Hetvenöt éve született Amerigo Tot Romában, a Via Mairgutta csalóka utcájában, a mű- vészmegjyedfoon baloldalt két házsor fokszik egymás mö­göttit a telkeken. Aki ezt nem tudja, a cím birtokában sem talál rá Tot házára, hacsak nem kérdezősködik a kör­nyéken... 1968 kora őszén a velencei biennálé élménye után a telefonkönyvből kike­resve tárcsáztam először a tnaigyár származású szobrász számát; nem telt bele fél nap, hogy az öntödéből haza- siatve fogadott. Honnan vettem a bátorsá­got, hoigy ismeretlenül beko­pogjak hozzá? Bors István kaposvári szobrász hívta föl rá a figyelmemet, biztiogatva, hogy „ha arra járok”, keres­sem föl. Napjaink művésze­tére ablakot nyitott előttem Velence, annyi újjal talál­kozhattam itt, hogy -kíván­csiságom nem hagyott nyug­ton: találkoznom keld Ameri­go Tóttal is. Olaszországban magyar nyelven vele beszéltem először... Egy művésze­ti folyóirat akkoriban közöl­te (lírai önéletrajzát, ezzel ajándékozott meg. Ellőttem rótta kézjegyét a lapra ha­talmas betűkkel : Amerigo Tot. Betűi, minit a szobrok... A Termini pályaudvaron, Rómában hosszat időztem re­lifje előtt. Egyetlen ismert 1873-ban pályázatot hir­dettek az Operaház palotá­jának megtervezésére. A zsűri Ybl Miklós tervét fo­gadta el. A megnyitó elő­adásra 1884. szeptember 27- én került sor. A színpadot a legmodernebb technikával, hidraulikus emelőszerkezet­tel látták el, s már 1895-ben bevezették a villanyvilágí­tást. Az előadásokat eleinte má- sodnaponként tartották, fo­kozatosan vitték át a Nem­zeti Színház operarepertoár­ját az új épületbe. A művészi színvonalat 1888-tól három évig a kar­mesternek is zseniális Gus­tav Mahler szavatolta. Mah­ler korszakáról mondotta Johannes Brahms, hogy Bu­dapestre jön, ha jó Don Giovannit akar hallani. Fénykora volt a társulat­nak az 1910-es év, amikor a rendezés oly kiváló mestere munkálkodott' az Operában, mint Hevesi Sándor. A ze­nei színvonalról a zseniális olasz karmester, Egisto Tan­go gondoskodott. A forra­dalmakba tartó ország ma­gáénak vallotta az új ma­gyar zene forradalmát is. 1917-ben színre került Bar­tók táncjátéka, A fából fa­ragóit királyfi, egy évre rá A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában az Opera vég­re a népé lett, kapui meg­nyíltak a munkások előtt. 1919 őszétől a felszabadu­lásig a műfaj ismét a tehe­tősek passziója volt. A Ta­nácsköztársaság bukásától 1925-ig Operaházunk mély­pontra jutott. 1925-ben Rad- nai Miklós zeneszerzőt ne­vezték ki direktornak. ö vezette be a bérleti rend­szert, biztosítva ezzel a pol­gári közönség részvételét. Vállalkozott egy sor magyar és külföldi bemutatóra (Ko­dály; Háry János 1926, Szé­kely fonó 1932, Stravinszky: Petruska 1926, Milhaud, Hin­demith, Respighi művei). A Radnai-érában, 1930-ban Ke­rült az együtteshez Feren- csik János, az ő idejében bontakozott ki Oláh Gusztáv díszlettervező-rendező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége, Harangozó Gyula balett-táncos és koreográfus munkássága. Az ostrom alatt az Opera­ház tagjainak menedékül munkája előtt álltam. A Via Mairguttia paitikós kapu ja mö­gött javában foüytak már a budápeöti kiállítás előkészü­letei. Tavaszra hozta magá­val a Műcsarnokba: egy ma­gyar származású szobrász Ró­mából ... 1969-ben ismerte meg az ország Amerigo Tot művésze­tét. A viliághír ezt jócskán meg­előzte. Hét év múlva Kaposváron találkoztunk. Pécsről Martyn Ferenc társaságában látoga­tott Somogyba. RipphRónai Róma-hegyi műtermét, mú­zeumát látogattuk meg. Amerigo Tot, azaz Tóth Imre a Fejér megyei Csur­góin született, ide szánta Csurgói madonna című szob­rát, melyet a községnek aján­dékozott. A szülői házat idézték ben­ne a szennai szabadtéri nép­rajzi gyűjtemény somogyi népi építészeti emlékei. Is­merősien járt a sározott pa­dozaton. Megszólaltak a tár­gyaik is... Innen Nagyatádira vitt az utunk, ahol a sza­badtéri szoborparkkal ismer­kedett vendéglünk. Hetivenötödik születésnap­ján, rá emlékezve keresltem ki néhány fal vételemet Ame­rigo Tot somogyi látogatásá­ról. Pénteken Pécsett a Kápta­lan utca 2. szám alatt meg­nyílik Amerigo Tot múzeu­ma' Horányi Barna Lustán delelő hatalmas szarvasbogarak, ragyogó gyöngyökkel díszített, nehéz selyem báli ruhájuk terhét hordozó légyóriások, kéklő hegyormokon pihenő pom­pás lepkecsodák fogadják a látogatókat a nagyatádi mű­velődési ház kiállítótermé­ben. Tanúi lehetnek, amint egy kövér pók hálójának csillogó szövevényében le­si vergődő áldozatát, egy pillangó élete utolsó má­sodperceinek néhány vil­lanását. s egy finoman ár­nyalt óriáslepke szárnybcn- togató próbálkozásának. Nagy Judit gobelinjeinek képtárgyai bogarak, me­lyeknek nagyításai hajszál­pontosak; a képpé változta­tott rovarokat nem torzítja, nem írja át. még csak nem is stilizálja. A szemlélő be­tévedve ebbe a sajátos ro­varházi hangulatba, már- már hallani véli a nagy tü­relemmel, művészi tökéllyel kidolgozott óriás bogarak halk neszeit, tompa zümmö­gését. A művész fantáziája ter­mészetrajzkönyveket meg­szégyenítő pontossággal ad­ja vissza egy-egy rovar vo­nalainak precizitását, szí­neinek kavalkádját. S végül álljanak itt a tex­tilművész, Nagy Judit sza­vai: „A szövés meghatároz­za az életmódomat. Szere­tek leülni a szövőszék mel­lé, simogatni a finoman fes­tett gyapjú- és selyemfona­lakat. Talán valamelyik szö­vevény-gyermekem olyan helyre kerül, ahol valaki észreveszi a beleszőtt szere­teted türelmes türelmetlen­séget, és az üzenetet, amit feléje küldök”. szolgált, 1945. március 15-én pedig már meg is nyílt. Leg­fényesebb korszakai közé tartozott az a tíz év — 1946 —1956 —, amikor Tóth Ala­dár, a zseniális zenekritikus volt az igazgató. Budapestre hívta Ottó Klemperert, a kor­szak legnagyobb karmeste­reinek egyikét. Mozart, Beethoven, Verdi, Wagner alkotásait a legmagasabb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatása alatt fejlődött — a szovjet tapasz­talatok elsajátítása alapján — európai rangúvá a ma­gyar balett. Kivételes érzé­ke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Házy Er­zsébet, Melis György képes­ségeit. Múlhatatlan érdeme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspoliti­kájának ellenállva, megmen­tette Opera'házunk roppant becses alap-repertoárját. 1959—1966 között Nádasdy Kálmán irányította az együt­test. Igazgatása alatt került műsorra egy sor jelentős mo­dern külföldi opera, s nevé­hez fűződik az új magyar operák fellendülése. 1977- ben Mihály András zene­szerző vette át a társulat ve­zetését. Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az 1884-től üzemben lévő pom­pás, teljesen zajtalan szín­padi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban, tönkre­ment. A hetvenes években fokozatosan le kellett mon­dani különböző színpadi ha­tásokról — pedig az opera és a balett látványos műfaj —, mígnem 1979 őszétől az épület teljesen használhatat­lanná vált színi előadások tartására. A színpadtechnikát múlt századi beépítése óta soha fel nem újították. Az Operaház rekonstruk­ciója a mostani 5 éves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A KGST előnye­it élvezve valósult meg, hi­szen az új, legkorszerűbb színpadtechnikát az NDK szállította, az építők között számos lengyel munkás is akadt. A megnyitás centená­riumán, szeptember 27-én ismét elfoglalhatja a közön­ség az újjávarázsolt Opera- ház nézőterét. S ezzel újabb fejezete nyílik zenekultú­ránknak. Breuer János FILMJEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom