Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 20., csütörtök Hegy a hús vándorútra... Mezőgazdasági Az erdők egészsége a mi egészségünk Megy a hús vándorútra — kiviszik Somogyból, és be­hozzák ide, ahogyan éppen a szükség vagy az anyagi ér­dek diktálja. A Kaposvári Húskombinát exportüzemé­nek elkészültével a megye ellátását szolgáló áru minő­sége nem javult és a szállí­tások ütemessége sem vál­tozott. A társiválllalatóktól hozott tőkehúst az ellátás fo­lyamatossága és a minőség ■miatt egyre gyakrabban ki­fogásolták a kereskedők, ugyanakkor a megyei feldol­gozókkal a siófoki Novem­ber 7., a barcsi Vörös Csil­lag, valamint a böhönyei Szabadság Tsz-szel a kombi­nátnak nincs kapcsolata... Jó együttműködést alakított ki viszont a kombináttal a balatonnagybereki és a bö­hönyei állami gazdaság, a balatonszentgyörgyi téesz és a marcali áfész. E megállapítások — ab­ból az előterjesztésből valók, amelynek alapján a közel­múltban a megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési al­bizottsága megtárgyalta a témát. A fogyasztót végülis az érdekli, hogy kaphat-e elegendő és jó minőségű tő­kehúst, húskészítményt a boltokban, folyamatos-e a kínálat, megfelelő-e a vá­laszték. De hogy a vevők igényét kielégítsék, abban természetesen szerepet, ját­szik a húsellátásban közre­működők kapcsolata is. Tóth Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese mondta ezen az albizottsági ülésen: az élelmiszerként szolgáló nyersanyag feldolgozásának elsődleges színhelye az élel­miszeripar — a mi esetünk­ben a Kaposvári Húskombi­nát —, tehát itt kell közös nevezőre jutni. Mégpedig a kölcsönös érdekeltség szem előtt tartásával. A megyében levő regioná­lis húsüzemek — ezek az ál­lami gazdasági, mezőgazda- sági és fogyasztási szövetke­zeti feldolgozók — évi 800 ezer hízósertés vágása és feldolgozása révén jó minő­ségű árut tudnak exportálni, s biztosíthatják a lakossági ellátást is. A húskombinát szerepe pedig nem merül ki abban, hogy exportfelada­tainak eleget tesz — tapasz­talhatjuk ezt a bolti ellá­tásban, az árukínálatban —, hanem az alapanyagellátást is segíti s átveszi a gazdasá­goktól a vágás után a zsira­dékot és az egyéb mellékter­mékeket. Az utóbbi években meg­gyorsult néhány somogyi mezőgazdasági nagyüzemben a sertévágó, illetve -feldol­gozó kapacitás növekedése. Megyénkben a lakosság ellá­tásához a tőkehúsnak több mint 40 százalékát ezek a regionális üzemek biztosít­ják. Igaz, ezt a mennyiséget nem mind maguk hozzák forgalomba, hanem a hús­üzemek a jobb kombináton kerszül juttatják el a kereskedőkhöz. Négy somogyi állami gaz­daságban, ugyanennyi téesz- ben és a marcali áfésznál együttvéve 34 842 sertést vágtak 1981-ben; tavaly már 75 128-at, az idei tervben pedig 157 900 szerepel (1990- ben az előirányzat szerint 216 500 hízót vágnak.) Ennek megfelelően nőtt a tőkehús­termelés is. Ami pedig a húskészítményeket illeti: a termelés és a megyei keres­kedelemben való értékesítés jobban össze van hangolva; mint a tőkehúsellátásban. Az állami gazdaságok kö­zül a dél-somogyi, a téeszek közül a siófoki November 7. Tsz fejlesztette, illetve fej­leszti leginkább húsüzemét; az előbbinél 65 ezer, az utóbbinál 15 ezer sertés vá­gása a jövő évi cél. A dél­somogyiak az idén — az első félévtől — közvetlenül! részt vesznek Nagyatád tőkehús­sal való ellátásában, s a húskombináttal kötött szer­ződés szerint számottevő — háztájiból vásárolt — élő sertést vesznek át vágásra, és valamennyi saját hizlalá­15. — De nem az állam pén­zén, hanem a kint élő ma­gyarok építenék. Sok olyan magyar él külföldön, aki öregségére szeretne vissza­térni a hazába. Többségük­nek van is pénze arra, hogy megépítsen egy két-ihárom szobás lakást. Meg is tennék. — Lehet, hogy ebben van fantázia, bár én nem értek ezekhez a dolgokhoz. — Persze, hogy van, nagy fantázia van ebben. Kíván­csiságból egyszer meg is kér­deztem néhány kint élő idős családot. Szimpatizálnak a gondolattal. — Majd megemlítem hoz­záértő, autentikus személyek­nek. — Kár lenne elvetni ezt a gondolatot. — Te is építkezhetnél ott, hiszen a telek a tiéd volt. — Én nem építek semmit. — Beszélgessünk még er­ről a témáról. Szerintem, te idehaz újra megtalálnád ma­gadat. ellátásért sú sertést is vágóhídjukon vágják le. így exportra és belföldi ellátásra több tíz­ezer hízót adnak a kombi­nátnak. A gazdaságok tevékenysé­ge gazdaságossági számításo­kon alapul. Ehhez igazítják a kapacitásbővítést, a techno­lógiai fejlesztést, a gyárt­mányszerkezet kialakítását. A regionális húsfeldolgozás azonban nem nélkülözheti a húsiparral való szorosabb kapcsolatot —már csak azért sem, mert a kombinát sok szállal kötődik a gazdaságok­hoz és esetenként igen pél­dás partneri viszonyt alakí­tott ki az üzemeikkel. Arra, hogy a kombinátba elég ex­port minőségű hízott sertés kerüljön, s a vállalat ugyan­ennyi vagy még több — a háztájiból felvásárolt hízót juttasson az üzemekbe vá­gásra, mindkét félnek töre­kednie kell — a kölcsönös előnyök alapján, az érdekek egyeztetésével, de minden­képpen a hazai ellátás hasz­nára és a külföldi szállítási feladatok megoldásával. Zilahy hallgatott. Nem hagytam abba. — Lajos, én erről a kér­désről nem felelőtlenül be­szélek. — Azt tudom. — Mi a te célod? Bo­lyongsz Európában, Ameri­kában, mint egy helyét nem lelő hazátlan vándor, pedig van hazád. Meddig lehet ezt így csinálni, nyolcvan év fö­lött jársz. — Én már nem tudnék itt élni. Naponta kijárni a temetőbe, virágot vinni azoknak a sírjára, akikkel valamikor együtt éltem, együtt dolgoztam, ezt nem bírnám el. A feleségemre még rosszabb hatással van a múlt, menekül előle. Kere­sem telefonon Darvast, azt a választ kapom: meghalt. A közelmúltban Mihályfi Ernő­vel lett volna dolgom: a telefonban közölték: meg­halt. És ez így menne, amíg csak élek. — így jobb? — Jánoskám, így se jó, azt én érzem a legjobban. Gyakran mondogatjuk, hogy az erdő, a fa a születé­sétől a haláláig elkíséri az embert. Fából készül a böl­csője, fából az asztala, szé­ke, s végül fából a koporsó­ja. Az erdő, a fa biológiai, környezetvédelmi Szerepe pedig szinte fölbecsülhelet- len. Milyenek a magyar er­dők? Milyen fák alkotják, van-e belőlük elegendő ? Hogy milyen volt hazánk­ban az erdő, arról a régi krónikák számolnak be. A hajdani forrásmunkák sze­rint időszámításunk kezde­tén erdő borította hazánk háromnegyed részét. Még a honfoglalás időszakában is 38 százalékos volt az erdő­sültség. Hármas szerep A felszabadulás időszaká­ra mindössze 12 százalékra zsugorodott az ország erdő­területe, ám azóta állandóan nőtt, s jelenleg 1 millió 700 ezer hektárnyi erdőnk van, s ez 18 százalékos erdősült­ség. Az ezredfordulóra elér­hetjük az 1 millió 900 ezer hektárt is. Az erdőnek nálunk is há­rom feladata van: elsősor­ban a fatermelést szolgálja, másodsorban védelmi ren­deltetésű, s csak harmad.sor- ban segíti az üdülés és a közjóiét céljait. Nemzeti park létesült a Hortobágyon, a Kiskunságban és a Bükk- ben; a tájvédelmi körzetek segítik a természetbarátok munkáját. Erdeink hatalmas nemze­ti vagyont jelentenek, hi­szen az erdőállomány mint­egy 260 millió köbméter fát ad. Legtöbb a tölgyfa, er- deinknek 23 százalékát töl­gyesek alkotják. Akácból 18 százalék van, a fenyőfélék az erdők 15 százalékát kép­viselik, a nemes nyárfafa­jok 8,5 százalékát, míg a bükk csak 6,9 százalékban van jelen. A hatalmas favagyonbo' évente megközelítőleg 8 mil­lió köbmétert termelünk ki. Ez adja a tüzelőt, ebből ké­szülnek a bútorok. Persze, ez nem elég, az ország fa­szükségletének mindössze csak az 50—60 százalékát — Neked itt Magyarorszá­gon nincs szégyellnivalód. — Ezt ne bolygassuk. Bi­zonyos írói körök vagy fél­nek tőlem, pedig én már nem írok, vagy pedig na­gyon rosszindulatúak velem szemben. Én nem kérni, ha­nem adni jönnék. — Sejtem, mire gon­dolsz, de egy-egy véleményt ne tegyél általánossá. — Erről majd inkább hol­nap beszéljünk. Vacsoráztunk és befejez­tük a napot. Megállapod­tunk, hogy másnap este ta­lálkozunk a szerkesztőség­ben. Zilahy jókedvűen érkezett. Leült az előszobában, és máris grófi anekdotába kez­dett, a gépírók abbahagyták a távirati iroda anyagainak: gépelését, és ámultak a me­sén. — A történet régi, abból az időből való, amikor még lovas fogaton jártak a gró­fok — kezdte Zilahy. — Az egyik Esterházynak — azt hiszem, Esterházy Miklós­nak — négy gyereke szüle­tett. Ez volt az előirányzat! Ennél se több, se kevesebb. Mégis, a felesége, gróf Czi- ráky Margit egyszer bejelen­tette a férjének, hogy jön az ötödik gyerek, és azt ő min­denképpen megszüli, külön­ben is túl van már azon az időn, amikor még művi be­avatkozással közbeléphetnek az orvosok. A herceg egyébként imád­ta Cziráky Margitot, de ezt a bejelentést képtelenségnek tartotta, nyomban meztelen­re vetkőztette, és megvizs­gálta domborodó hasát. Lát­fedezi. A többit importáljuk. A cél, hogy a jövőben csök­kentsük a behozatalt, s ne­mesített fákkal, telepítéssel növeljük a hazai termelést. Az ország tüdeje Mindez természetesen el­sőrendű nemzetgazdasági érdek, de van ezen túl más, szinte fölmérhetetlen hasz­na is az erdőnek, a fának, amit ugyan nem lehet anya­gi szolgáltatásnak venni, de értékesebb annál. Az erdő védi a lakóterületeket, a természetet, óvja a környe­zetet, elősegítve annak sta­bilitását, hatással van a víz- háztartásra, s a talajt is magkíméli aiz eróziótól!. Az erdők óriási mennyiségű széndioxidot vonnak el és ugyanakkor oxigént termel­nek. Az erdő az ország tü­deje tulajdonképpen. Ahol kipusztul az erdő, ott szennyezetté válik a le­vegő, egészségtelenné a kör­nyezet, s az is előfordulhat, hogy felborul a biológiai egyensúly. Ez a veszély ma az egész világot fenyegeti, hiszen köztudott, hogy éven­te 30 millió hektárnyi erdőt pusztítanak ki. Már az ős­erdők is fogynak; betört a rengetegekbe a civilizáció, utakat építenek, városok lé­tesülnek, üzemek szennyezik a vizeket... Magyarországon egyre több a jóléti erdő, mert az erdészet időben fölfigyelt a környezetpusztulás veszé­lyeire. Főleg a lakótelepek környékén jelöltek ki jelen­tős erdőterületeket, üdülési célokra. A fák védik, óvják egész­ségünket, de mi nem védjük még mindig eléggé a kör­nyezetünket, a fákat, az er­dőt. Több százezer, sőt több millió forintba kerül az er­dők üdülési, rekreációs cé­lokra való berendezése, pa­dok, asztalok fölállítása, tisztások, pihenőhelyek ki­alakítása, az utak rendben tartása. Még nem késő Ezekre sok kiránduló nem vigyáz, sőt gyakran olyanok is akadnak, akik szándéko­san rongálják a berendezé­ta, hogy itt valóban az ötö­dik gyerek eljöveteléről van szó. Olyan indulatba jött, hogy kijelentette: „Ezt a gyereket nem vállalom, ez kakukk-fiók, nem az enyém.’’ Az asszony rimánkodott, bi­zonygatta tisztességét, de Miklós hajthatatlan maradt. Az eset előtt jó egy eszten­dővel került Martonvásárra kispapként Horányi Kálmán. Jóképű, kedélyes fiatalem­ber volt ez a Horányi, és a herceg fejében világosság gyűlt, megtalálta, akit kere­sett. Egyszer azonban váratla­nul rosszul lett Cziráky Margi, hastáji fájdalmakra, görcsökre panaszkodott. Or­vosért szalasztottak gyorsan mivel koraszülést gyanítot­tak, s ezzel a szerencsés véletlennel megoldódik az ötödik gyerek okozta csalá­di baj. Jött az orvos, és he­veny vakbélgyulladást álla­pított meg, amit azonnal operálni kell. Ugrott is tüstént, hogy vi­szik a sebészhez, de a her­ceg leintette a kapkodást. „Ráérünk, nem sietünk any- nyira, hátha jegeléssel is ja­vul.” Az orvos enyhe tiltako­zását meg sem hallotta. Je­gelték Cziráky Margitot, da állapota ettől még rosszabb lett, hajnalra eszméletét vesztette. Akkor előállították a hercegi fogatat, föirakták a grófnőt, és elindultak Sop­ronba, a sebészetre. Hajtot­ták a lovakat, de hiába a sietség, amikorra odaértek, Cziráky Margitot a hashár- tya-lob félig-meddig már át­segítette a túlvilágra. (Folytatjuk) seket, akik szemetelnek, ágakat tördösnek le és szennyezik a tiszta erdei patakok vizét. Nem fogják föl ésszel, hogy egészségük, tiszta környezetük ellen vé­tenek vele. De úgy is szennyezi az ember a környezetét, ha nem fordít kellő figyelmet a biológiai egyensúlyra. Az iparosítás, a gyárak, üze­mek létesítése, az utak épí­tése mind károsan hat az erdőkre. Bizonyítja ezt a Német Szövetségi Köztársa­ságban és Csehszlovákiában föllépő erdőpusztuláls, ami napjainkban egyre nagyobb arányokat ölt. Legelőször a jegenyefenyőn észlelték a szennyeződés hatását: a fák ezerszámra pusztulnak ell, haltak meg a széndioxid ha­tására. Döbbenetesek a hal­dokló erdőkről készült fel­vételek, a lombok helyei* üszkös, száraz facsonkok, üres madárfészkek ... Hazánkban, szerencsére, jóval kisebb a szennyezer.t levegő, a lúgos esők kárté­tele. Ennek ellenére • foko­zott óvatosságra, szervezet­tebb környezetvédelemre, körültekintőbb gondozásra van szükség, ha azt akar­juk, hogy megóvjuk erdeink egészségét. Mert ne feledjük: vég­eredményben a mi egészsé­günkről van szó. Illés Sándor Japán menedzserek A legjobb tanács a rang­létráin fölfelé igyekvő japán memedlzseriniek : ülj hosszú órákig az irodában, dolgozz keményen, reménykedj, hogy a főnök majd csak észre­vesz és mindenekelőtt várj, várj és várj — írta -Keith Stalford, a Reuter brit hír­szolgálati iroda tudósítója: Egy-egy mammutcégnél még a legtehetségesebbnek tartott fiatalnak is éveikig kell várnia előléptetésre. Mégis végzős diplomások hosszú sora kígyózik az egyes irodák előtt: tudják, hogy ha fölveszik őket, ga­rantált a havi fix fizetés 55—60 éves korukig. A ja­pán munkaügyi miniszté­rium egyik fölméréséből azonban (kiderül: a japán hivatali előléptetési rend­szer omladozik. Csalódott fialtál menedzse­rek készülnek kilépni cé­güktől, a főnökök pedig kénytelenek beismerni, hogy ruigailmasalbbá kell termi a tehetségesek előléptetésének rendszerét. Az örvösök ugyanakikor azt vallják, hogy aiz előrejutás kímélet­len japán rendszere lélekta­ni problémákat okoz, s ezek nem ritkán öngyilkossághoz vezetnek. A japán Foglalkoztatási Központ tavaszi felmérése szerint a Tokió körüli mammutcégek több mint ezer menedzserének 45 szá­zaléka torkig van azzal, hogy munkahélyéni nem használják ki kellően képes­ségeit. Az egyik japán kereske­delmi szakember, aki húsz év után hagyta ott cégét és hazáját — egy amerikai tőzsdeirodába ment dolgoz­ni —, a Reuter tudósítójá­nak elmondta, hogy szere­tett volna ugyan előbbrelép­ni, de eme csak úgy lett volna módja, hai önállósítja magát, saját irodát nyit. Az oszakai Közegészségügyi Ku­tatóintézet idegosztályának igazgatója beszámolt arról, hogy fiatal! középosztálybeli menedzser páciensei (közül sokam szorgalmasaik, de -kö­zepes tehetségűek voltak, s mégis úgy érezték: messze nem tudják kamatoztatni tu­dásukat. Hemesz Ferenc Siklót Jánot ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom