Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

2 Somogyi Néplap 1984. szeptember 20., csütörtök Gyorsabban szállítanak A magyar—szovjet gazdasági bizottság tárgyalásai Moszkvában szerdán befe­jeződtek a magyar—szovjet gazdasági- és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság tagozati elnökeinek megbeszéltei. Marjai József és . Nyikolaj Talizin miniszterelnök-he­lyettesek, a bizottság elnö­kei, tárgyalásukon megvizs­gálták az 1983 júliusi ma­gyar—szovjet felsőszintű ta­lálkozón, valamint a kor­mányfők 1981 decemberi tárgyalásán létrejött gazda­sági megállapodások telje­sítésének menetét és rögzí­tették a két ország állami szerveinek ezzel összefüggő további teendőit. Megtárgyalták — a ma­gyar ipari miniszter és a szovjet ipari ágazati minisz­terek ez évi megbeszélései alapján — az ipari együtt­működés helyzetéről és a to­vábbfejlesztést szolgáló ja­vaslatokról készült összege­zést. Határozatot hoztak a fon­tosabb javaslatok megvaló­sításáról a műszeriparban, vegyiparban és más terüle­teken. Intézkedtek az együttműködési témáknak a bizottság munkarendjébe és a két ország közötti terv- koordináció menetébe való megfelelő beillesztéséről. Ugyancsak határoztak a me­zőgazdasági együttműködés folytatásának módjáról es kereteiről. Áttekintették a hazánk és a Szovjetunió közötti 1984. évi árucsere-forgalom idő­szerű kérdéseit. Kötelezték az illetékes szerveket a szál­lítási határidők és a minő­ségi előírások kölcsönös tel­jesítésére. Intézkedéseket határoztak el az 1985. . évi árucsereforgalmi megálla­podás és a jövő évi kölcsö­nös szállítások előkészítésé­nek felgyorsítására, az ex­portáru termelésének jobb megszervezése a termelés és a szállítások ütemességének, az árucsere-forgalom mind­két fél érdekét szolgáló bő­vítési lehetőségeinek jobb kihasználása érdekében. A paksi atomerőmű 3-as és 4-es számú energetikai blokkjainak tervszerinti épí­tését elősegítő intézkedése­ket fogadtak el. Nagyra ér­tékelték az építkezésben résztvevő országok dogozói között a hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresz- szusa tiszteletére kibonta­kozott munkaversenyt, amely jól alátámasztja az építési előírások, ütemtervek és az üzembehelyezési határidők érvényesítését. Az elnöki találkozó alkal­mával egyezményt írtak alá a likinói autóbuszgyár re - konstrukciójában vgló ma­gyar részvételről. Ezzel egy- időben került sor a rekon­strukcióban érdekelt válla­latok közötti polgári jogi szerződés megkötésére. A bizottsági elnöki talál­kozó munkájában magyar részről részt vett Kapolyi László ipari miniszter, több minisztérium és országos fő­hatóság vezető munkatársa. A végzett munkáról és kö­zös döntésekről szerdán a Kremlben Marjai József és Nyikolaj Talizin jegyző­könyvet írt alá. November 4-én választások Nicaraguában Humberto Ortega nicara- guai nemzetvédelmi minisz­ter egyes nyugati sajtójelen­téseket cáfolva megerősítet­te, hogy a tervezett idő­pontban, november 4-án megtartják a választásokat az országban. Kedden nyi- fatlköaott Mexdlkórvláiiiosbain, ahol a függetlenségi ünnep­ségeken vesz részt. A miniszter súlyosnak ne­vezte országa helyzetét. El­mondta, hogy hétfőn ame­rikai hadihajók behatoltak Nicaragua felségvizeire és gyakoribbá váltak az or­szág feletti amerikai felde­rítő repülések. Nem lehet alkudozások tárgya az a jo­gos nicaraguai lépés, hogy harci gépeket szerez be az ország légterének védelmé­re — jelentette ki. Ezzel összefüggésben megerősi- sítette, hogy a Managua-ló mellett épülő Punta Huete-i katonai repülőteret az év végén vagy a jövő év elején használatba veszik, ha nem is készül el addigra végle­gesen. Tanácskozik az ENSZ- közgyűlés 39. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Az új elnök elődjéhez ha­sonló szellemben sürgette a közgyűlést, járuljon hozzá az eddiginél hatékonyabban a világ előtt álló nagy gon­dok, problémák megoldásá­hoz. Rámutatott, hogy gyakran maguk a tagálla­mok sem veszik figyelembe azokat a lehetőségeket, ame­lyeket az ENSZ nyújthat a konfliktusok rendezésében. Lusaka beszédében nagy teret szentelt az afrikai kérdéseknek. A többi között határozott lépéseket sürge­tett a fajüldözés minden formájának felszámolására és a namíbiai kérdés ren­dezésére. Kijelentette: a tag­államoknak meg kell adniok a szükséges segítséget a na­míbiai népet képviselő szer­vezetnek, a SWAPO-nak. Szólt a közel-keleti kérdés rendezéséről is„ aláhúzva: az ENSZ érvényes határoza­tai alapján csak olyan ren­dezés lehetséges, amely biz­tosítja a palesztin nép tör­vényes jogait. Emlékeztetett arra is, hogy a világszerve­zet közgyűlése határozatot hozott arról, hogy a kérdést olyan nemzetközi konferen­cián kell rendezni, amely­nek két társelnöke az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió. Bírálta azokat a kí­sérleteket, amelyek gyakor­latilag semmissé kívánják tenni ezt a határozatát. A közgyűlés új ülésszaká­nak elnöke leszögezte, hogy a -világ&aenvesetinek is gyor­sabban kell reagálnia a vi­lág problémáira, meg kell gyorsítania döntési mecha­nizmusát, jobban kell ki­használnia meglévő lehető­ségeit ahhoz, hogy hatéko­nyabban segítse elő a világ problémáinak megoldását Csád a csomagban Kadhafi Benghaziban nyi­latkozott a francia televízió­nak. Maga a tény is jelez valamit, amit a líbiai forra­dalom vezetője így fogalma­zott meg: a csádi csapatki­vonási egyezmény „tartós békét teremt a közép-afri­kai országban és új sza­kaszt nyit Líbia és Fran­ciaország kapcsolataiban”. A nyilatkozat ténye és tar­talma mind Csádról, mind a líbiai—francia kapcsolatok­ról — a legtöbb előrejelzés­hez hasonlóan — csak le­hetőség, bár kétségtelenül fontos és érdekes lehetőség. Hogy e lehetőségből mennyi válik valóra, az számtalan körülménytől függ. A fran­cia—líbiai megállapodás nem önmagában, hanem nagyobb összefüggéseiben — ahogy diplomáciai szakzsargonban mondják, egy terjedelmes , csomag” részeként — érté­kelendő. Az előzmények közismer­tek. Hisszén Habré csádi el­nököt egy 1983 augusztusá­ban hozott párizsi döntés értelmében francia, ellenfe­lét, Gukuni Veddeit pedig líbiai csapatok támogatták a hatalomért vívott harcuk során. Mint bebizonyosodott, sem a napi hárommillió frankot felemésztő francia, sem a nyilvánvalóan nem olcsóbb líbiai katonai jelen­lét nem hozott kibontako­zást, csak egy nyögvenyelős patthelyzet konzerválásra patthelyzet konzerválására, ban a megállapodásnak csak egyik faktora lehetett. A do­log szemmel láthatólag ak­kor lódult meg, amikor be­jelentették a líbiai—marok­kói államszövetség megkö­tését, méghozzá néhány olyan előzmény után (angol diplomaták szabadon enge­dése stb.), amelyből az tűnt ki, hogy Tripoli aktivQ.bb és rugalmasabb külpolitika nyitányának színhelye le­het. A Párizzsal különlege­sen jó kapcsolatokat fenn­tartó konzervatív Marokkó sokfajta értelemben ideális közvetítőnek látszott. A lét­rejött alkucsomags elemeit a megfigyelők a következők­ben látják: 1. Rabat össze­hozza Tripolit Párizzsal Csád ügyében (ez megtör­tént). 2. A két ország elmé­lyíti az új kapcsolatot (már­is felmerül Mitterrand meg­hívása és Kadhafi esetleges utazása, persze időpont nél­kül). 3. Líbia (enélkül nehe­zen leit volna elképzelhető a közeledés) viszonzásul „va­lamit nyújt” Hasszán király­nak a foszfátban gazdag Nyugat-Szahara ügyében. Mint láttuk, valami elkez­dődött. Az, hogy e folyamat hogyan■ hat vissza magára Csádra, éppoly kérdéses, mint az, hogy a kezdetnek lesz-e nyugat-szaharai (vagy bármilyen egyéb) folytatása. H. E. Hat aranybányászt ölt meg a rendőrsortűz Sowetóban is voltak áldozatok Hat aranybányászt ölit meg kedden, a déflv-alfrikad fajül­döző rezsim rendőrsége a Waiterpan nevű bányában. A karhatalmi erők brutális feülápiésének Sowetóban is voltak áldozatai. A bányászszakszervezet és a munkáltatók megállapodá­sa eredményeként az arany­bányászok többsége már kedden feltette a munkát. (A bányászok a hát elején szüntették be a munkát magiasabb béreket követel­ve.) A Johannesburgtól nyu­gatra fekvő Waiterpan nevű bánya fekete bőrű munkásai — akik nem tagjai a bá­nyász szakszervezetnek — azonban folytatták a sztráj­kot. A nyolcezer sztrájkoló ellen kivezényelt rendőrség könnyfakasztó gránátot használt, gumilövedékkel és söréttel lőtte a tiltakozó tö­meget. Bár pontos adatokat eddig hivatalosan nem kö­zöltek, a heljyszúnii beszámo­lók szerint legkevesebb hat bányász életét vesztette. Sowetóban, Johannesburg feketék lakta elővárosában összecsapások voltak kedden a fajüldöző rendszer ellen tüntetők és a rendőrség kö­zött. A köveket dobáló és barikádokat építő fekete bő­rű fiatalok ellen könnyfa­kasztó gránátot és gumilö­vedéket használtak ott is a rendőrök. A karhatalmi erők kíméletillen támadásai követ­keztében két fiatal tüntető olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy a kórház­ban meghalt. Lezuhant és kigyulladt egy repülőgép az ecuadori főváros légi kikötőjében. A szerencsétlenségnek 42 halálos áldozata van, száznál többen pedig megsebesültek Házi­asszonyoknak segítség Korszerű felmosóeszköz vásárolható a Somogy Kereskedelmi Vállalat kaposvári és vidéki háztartási boltjaiban. (72201) ATHÉNI BESZÉLGETÉSEK Követünk az IKARUSZ Késő estére beszéltünk meg találkozót dr. Oresz- tesz Szamarasz közgazdász- professzorral, a görög nem­zetgazdasági minisztérium tanácsadójával, aki előzé­kenyen maga jött el a Ho­tel King Jason társalgójába, hogy gazdasági kérdésekről beszélgethessünk. — Athénban a fél tíz még nem olyan kései időpont, csőiképpen a külföldinek ne­hezebb és költségesebb köz­lekedni. mint Budapesten; én viszont majdnem csúcs- forgalomban jöttem -• mellett marad hely az ok­tatási tevékenységre is. — Újszerű gazdasági kap­csolatokra törekszik a görög kormány — magyarázza Szamarasz professzor. — A hagyományos megállapodá­sok mellett közös vállalko­zásokat, közös beruházáso­kat készítenek elő, tárgyal­nak technológiák átvételé­ről, szakemberek képzésé­ről. Sok új lehetőség nyitánya volt tavaly májusban a gö­rög—magyar miniszterelnö­ki tárgyalás Budapesten. Magyar Ikarusz a pireuszi kikötőben mondja barátságosan, s a hasonlítás hiteléért mind­járt hozzáteszi: — Tegnap­előtt érkeztem Magyaror­szágról egy küldöttséggel, így egész frissek a benyo­másaim. Az utazásról pedig meg­tudjuk, hogy a küldöttség azt tanulmányozta, miként tudna, a magyar fél részt venni Görögország új nem­zeti egészségügyi hálózatá­nak kialakításában. Szama­rasz professzor neve isme­rősen cseng, s magyarul i« kifogástalanul beszél. — Otthonról hazajöttem — fogalmazza meg státuszát. — A görög kormány hívott haza, s a legmagasabb er­kölcsi és anyagi elismerés mellett dolgozom. A vállalt három esztendőből június­ban telt le az első; bőven van tennivalóm. Görögor­szág ma korántsem hason­lít arra, ahonnan három és fél évtizede Magyarország befogadott. Oresztesz Szamarasz el­sőéves egyetemista volt, amikor a görög polgárhá­ború idején emigrált. Bu­dapesten nyelvet, s szakmát tanult — a MALÉV-nál lett hajózó-szerelő —, majd a Közgazdasági Egyetemen tanult, ahol 1958-ban vég­zett vörös diplomával. Az egyetem oktatónak hívta meg a politikai gazdaság­tan tanszékre, hol tíz éve egyetemi tanárnak nevezték ki. Egyike azon neves szak­embereknek, akiket a görög kormány szocialista ország­ból kért fel, hogy segítsen hazája gazdaságszervezésé­ben. — Budapesten is a modern kapitalizmussal foglalkoz­tam, főként a gazdasági nö­vekedés, a válság elméleti kérdéseivel — mondja ko­rábbi munkájáról. — A ku­tatásaim jelentős része Gö- rögország-cenirikus volt, sok publikációm jelent meg. Nem volt tehát nehéz az átáűllás, hiszem elméletiben és közvetett forrásokból jól is­merte a görög gazdasági helyzetet. De a mai munka mégis más. — • A legfontosabb tenni­valóm most az állami be­ruházások és a további le­hetőségek vizsgálata — ma­gyarázza. — Ez természete­sen eltér a korábbi mun­kámtól, amely elméleti, gaz­daságpolitikai jellegű volt, de most éppen azokat a gya­korlati feladatokat vizsgál­hatom, amelyek nagyon jól kiegészítik az elméleti vizs­gálódásokat. Emellett kü­lön szerencsének tartom, hogy a legmagasabb szintű gazdaságpolitikai munka Megkezdődött egy ötéves gazdasági együttműködési program megvalósítása, amelynek keretében már sokminden történt e rövid idő alatt is. Ennek külső jele, hogy például Athén belvárosában megszokott látvány az Ikarusz autóbusz. De nemcsak kész járműve­ket szállít a magyar fél — a napokban érkezik 165 újabb jármű —, hanem egy kooperációs egyezmény ke­retében összeszerelőüzem lé­tesül, a görög termelési gé­pezet is hozzákapcsolódik a gyártási folyamathoz. A Ganz-MAVAG és a gö­rög vasutak között ugyan­csak előrehaladott tárgyalá­sok vannak. Magyar szerel­vények már közlekednek a görög vasutakon, s előkészü­letek folynak a helyszíni összeszerelés lehetőségei­nek megteremtéséről. Szá­mos más együttműködésről is konkrét tárgyalások foly­nak. — A magyar féllel alaku­ló ígéretes kapcsolatok azon­ban csak egy részét képezik a görög gazdaság szocialis­ta országok felé történő nyi­tásának — mondja Szama­rasz professzor. — Például a Szovjetunióval timföld­egyezményt .kötöttünk, amelynek alapján szovjet technológia alkalmazásával létrejön egy hatalmas tim­földgyár. Ugyanennek az egyezménynek a keretében a Szovjetunió és Bulgária nagymennyiségű timföldet vásárol áruinak ellenértéke­ként. A fejlesztés azonban ko­rántsem egyszerű és nem is lehet gyors, hiszen a válság- jelenségek Görögországot sem kerülik el. Magas az inflációs ráta. Körülbelül kilenc százalékos a munka- nélküliség, pang a beruhá­zási piac, a magántőke (részben politikai okok miatt is) nem akar aktivi­zálódni, az exportképesség a romló világgazdasági helyzet miatt csökkent és komoly az ország eladósodá­sa is. Mindezek jelentős ré­sze a jobboldali kormányok­tól kapott örökség, amely­nek rendbetétele sok időt és jobb feltételeket kíván. A jelenlegi kormány valame­lyest csökkenteni tudta az inflációt, megakadályozta a reálbérek további romlását, az állami szektor több be­ruházást vállal. Azaz: sze­rény optimizmusra van ok, a gazdasági barométer joor, időt mutat — fogalmaznak óvatosan Athénban. Marik Sándor (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom