Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XL. évfolyam, 206. szám Ára: 1,40 Ft 1984. szeptember 2., vasárnap Uj tanév Csemyenko válasza Ezerrel több a diák kezdődik Újra benépesültek az isko­lák. Várakozás tölti el ismét a diákokat és a pedagóguso­kat is. De a szülői háznak is jut rész az oktatási — neve­lési program megvalósításá­ból ... Megyénkben a tané­vet előkészítő értekezleteken mindenütt megismerkedtek az iskolavezetők, munkakö­zösség-vezetők az 1984,''85-ös tanév programjával; hétfőtől ennek szellemében kezdődik meg a munka. Sok minden megváltozott, átalakult az utóbbi másfél évtized alatt az alsó- és kö­zépfokú iskolák életében. Jó­formán nem is volt tanév, amely ne az új és új felada­tok megoldásának jegyében kezdődött volna. A legutóbbi évben fontossá vált az is­kolák belső élete nyugalmá­nak, a kiegyensúlyozott ne- velőmunka feltételeinek meg­teremtése. Miként a múlt évnek, az ideinek is az lesz az újdonsága, hogy az okta­tási kormányzat nem jelölt ki új megterhelő tennivaló­kat a tanítók, tanárok szá­mára. A most kezdődő tan­év munkarendjét szabályozó miniszteri utasítás a szor­galmi idő, a tanítási szüne­tek és a vizsgák időtartamá­nak meghatározásán kívül mindössze két fontos teendő­re hívja föl a figyelmet: a felszabadulás 40. évforduló­jának méltó megünneplésére, valamint a tankönyvellátás javítására. öncélú reformokra a jövő­ben sem törekszenek. Az új tanévben is időszerű azon­ban a folyamatos megújulás, néhány tanterv és tankönyv korrekciójára. Társadalmi rendszerünk demokratikus jellegéből kö­vetkezik, hogy az iskolák ka­pui minden gyermek előtt nyitva állnak, de ez koránt­sem jelenti, hogy mindent megtettünk az esélyegyenlő­ségért. Jócskán akad még pótolnivaló ezen a téren. Rengeteg még a tennivaló az általános műveltség kiter­jesztésében, a közösségi ne­velés erősítésében, a tehetsé­gek fölkarolásában, a tanu­lói személyiség sokoldalú fejlesztésében. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán előterjesztett és elfogadott közoktatási prog­ram a realizmus jegyében fo­gant. Végeredményben olyan célokat tűz ki, amelyek a szocialista társadalom fejlő­dése szempontjából életbe vágóak. Ez a program — miként Köpeczi Béla műve­lődési miniszter hangsúlyoz­ta expozéjában, — a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, a szervezeti, az irányítási korszerűsítést, és megfelelő gazdasági feltéte­lek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minő­ségi fejlődést. A pedagógusok hivatástu­data a nehéz években sem csappant meg, és számolha­tunk a szeptemberi fizetés­emelés ösztönző erejével is. Az viszont nyugtalanító, hogy most augusztus végén sem teljes a szeptemberi in­duló tanárlétszám : néhány ezer állás egyelőre betöltet­len. A súlyos helyzetnek mi­né előbb meg kell szűnnie, hiszen ifjúságunk nevelésé­ről, jövőnkről van szó; ezért sokat kell tennie a társada­lomnak. a Pravda kérdéseire A Szovjetunió a komoly és konkrét tárgyalások híve, s e szemszögből ítéli meg a közte és az Egyesült Álla­mok jelenlegi kormányzata közötti kérdések megoldását. Nagy horderejű politikai kérdésekről folytatandó pár­beszéd és tárgyalás értendő ezalatt olyan kérdésekről, amelyektől az emberiség sorsa függ. Bennünket nem kell meggyőzni e párbeszéd hasznosságáról. Ezt hangsú­lyozta Konsztantyin Cser- nyenko, az SZKP KB főtit­kára, a Szovjetunó Legfel­sőbb Tanácsa elnöke a Pravda kérdéseire adott vá­laszában. Washingtonban sajnos e tárgyalásokat másképpen ke­zelik. Például a hadászati és közép hatótávolságú nuk­leáris fegyverzet korlátozása és csökkentése kérdésében Washington több mint egy éven át minden ürügyet megragadott arra, hogy ki­térjen a tárgyalások elől. Ezt az időt arra használta fel. hogy újabb széles körű katonai programok megva­lósításához lásson hozzá — mutat rá Csernyenko. (Folytatás a 3. oldalon.) Két műszakban épül az új telefonközpont Somogy és a megyeszékhely telefonhelyzetének javítására mint már hírt adtunk róla — új műszaki épület kivi­telezését kezdte meg a Sá- év. Jelenleg a szerkezetsze­relési munkák folynak. Az új távbeszélőközpont szük­ségességét feszítő igény in­dokolja, mert a jelenlegi központ túlterhelt, a tele­fonigénylők száma nő, új állomások létesítése már nem lehetséges, s a napi munkában vonalat kapni igen nehéz. Mindezeket figyelembe véve éjszakai munkavégzés során központ kivitelezője — a munkák meggyorsítására két műszakot szervez. A Kaposvári Városi Tanács azonnal hozzájárult, hogy augusztus 2-től november 30-ig munkanapokon reggel 6-tól éjfélig az építési-szere­lési feladatokat végezze a kivitelező. A tanács egyben felhívta a Sáév figyelmét, hogy a hajnali, illetve az éjszakai munkavégzés során a lehetőségekhez mérten biztosítsák a környék lakói­nak nyugalmát. A tanác. ezúton is kéri a környéken lakó emberek türelmét és megértését, amellyel hozzá­járulnak áldatlan telefonál­lapotaink megnyugtató ren­dezéséhez. Az 1987 végén átadandó, 800 millió forintért épülő új telefonközpont kapacitá­sa a jelenleginek kétszere­se lesz. Elkészülte után egy csapásra több mint öt­ezer új telefontulajdonost jegyezhetnek be a kaposvári telefonkönyvbe. Nemcsak a készülékek száma gyarapszik, hanem a helyi és a távhívás is gyor­sabb, könnyebb lesz. A fő­központhoz nyolc végköz­pontot kapcsolnak s így több mint húsz Kaposvár környéki településen meg­szűnik a kézi kapcsolás, tár­csázható lesz az ország. A Beloianni Híradástech­nikai Gyárban készül a központ és 1986 tavaszán kezdik meg a gyár szerelői a beépítését. Az 1987-es üzembehelyezéssel egyidő- ben megszűnik a jelenleg működő konténerközpont és a hozzá tartozó különál­ló közületi hálózat, a konté­nert valószínűleg valame­lyik lakótelepre telepítik a'" új, nagy létesítmény társ központjaként, s így továb­bi előfizetőket tudnak be­kapcsolni a hálózatba tói vehetik birtokukba a ta­nulók az új iskolát. A tanévnyitót még az öreg iskolában tartották, s hétfőn kezdik meg a szüksé­ges taneszközök átpakolását a régi épületből az újba. Az általános iskolás korú gye­rekek nagy száma szüksé­gessé teszi, hogy mind a két épületben tanítsanak Várhatóan egy hét múlva vehetik birtokukba az új is­kolát a tanulók. Az óvodákban tavaly 14 840-es jártak, az idén is megközelíti a gyerekek szá­ma a tizenötezret. Siófokon, Böhönyén és Kaposváron összesen 200 hellyel bővítik még az óvodai hálózatot. Somogy általános iskolái­ban 42 730 diákkal kezdő­dött meg a tanév, a tegna­pi ünnepélyes évnyitóval. A tantermekben 788 tanulóval lesz t.öbb az idén, mint amennyi tavaly volt. Az al­só tagozatosok száma 300- zal, a felsősöké pedig csak­nem 500-zal növekszik. A gimnáziumokban és szakközépiskolákban 5909- en tanultak a júniusban vé­get ért tanévben. A beirat­kozásokat alapul véve most valamivel több lesz a szá-" műk. A megye szakmunkáskép­ző intézeteinek első évfolya­maira több mint háromez­ren jelentkeztet s akik hét­főn padba ülnek, azok több mint 90 szakma fogásait és elméleti tudnivalóit sajátít­ják el. Az idén is voltak di­vatos szakmák, amelyekre jóval többen jelehtkeztek, mint ahányat fölvehettek. Néhány szakmára viszont kevesebb volt a jelentkező; mint amennyire szüksége lenne a megye gazdaságá­nak. Ünnepélyes tanévnyitó a ka­posvári- gyakorló általános iskolában Ebben a tanévben új is­kola átadásának és a bőví­téseknek köszönhetően vala­mit csökken a zsúfoltság. Nagybajomban egy 12 tan­termes általános iskolával, Kaposváron és hat más te­remmel bővül az általános iskolai hálózat. Barcson, Csurgón és Szőcsénypusztán a középiskolákat 12 tante­remmel bővítik; szeptember­től öt új tornaterem is vár­ja a somogyi diákokat. Nagybajomban ötvenkét- millió forintért épült föl a tizenkét tantermes általános iskola. A SÁÉV készítette a terveket, saját műszaki gárdájuk gondoskodott a beruházás lebonyolításáról és kivitelezéséről, s a tan­termek berendezését is vál­lalták. Pénteken fejeződött be az üzembe helyezés. Tegnap a helyszínen járva Tomits Tibortól, a nagyköz­ségi közös tanács vb-titká- rától érdeklődtünk, mikor­Várhatóan egy hét múlva költöznek az új iskolába a nagy­bajomi diákok. EREK mm MÉtm Nefti a föld alatt dol­goznak, de a hagyo­mány őket is a bányá­szok nagyon tisztelt család­jába sorolja. Nekik is, akár­csak a tárnák hőseinek, „jó szerencsét” kíván ma az or­szág népe. Mogyorósi György, a nagy természetű gépek szerelme­se. Néha még álmában is egy-egy csővezeték építő monstrum alkatrészeivel bíbelődik, kisinasként, a szigorú Csordás Józsi bácsi sürgető pillantása sugará­ban vagy tmk-vezetőként az iraki, kuvaiti ég alatt. 38 éves, szelíd mosolyú férfi, akit „olajos” édesapja mu­tatott be először a nagyter­mészetű gépeknek, vala mikor az ötvenes évek vé gén. — Ságváron laktunk, és számomra élmény volt, ha apám behozott Siófokra, a munkahelyére — mondja. — Soha egy szóval nem mond­ta, hogy szeretné, ha belő­lem is „plajös ember” vál­na, én azonban nagyon von­zódtam a nehézgépekhez. Miután az általános iskolát elvégeztem, a székesfehér­vári gépipari technikumba iratkoztam be, de alig is­merkedtem meg új környe­zetemmel, édesapámat el­vesztettem. A családi körül­ményeink nem engedték, hogy folytassam a techniku­mot, ezért 1961-ben a siófo­ki Kőolajvezeték-vállalat ipari tanulója lettem. À nehézgépek javítását Csor­dás József műhelyvezető „keze alatt” tanultam, aki nagyon szigorú, de követke­zetés, következésképpen jó oktató és kitűnő nevelő volt. Három év múltán sza­badultam; összesen nyolc esztendeig dolgoztam szak­munkásként a javítómű­helyben. Közben jelenthez, tem a körmendi gépészkép­ző technikumba, s levelező úton szereztem meg az ok­levelet. Műszaki ügyintéző­ként, előadóként ugyanazok a kedves gépek vettek kö­rül ... 1974-ben, aráikor a válla­lat ketté vált, őt a Kőolaj­vezeték-építő Vállalat gép- és járműjavító üzemének vezetőjévé nevezték ki. Ak­kor létesült a korszerű ipar telep, a komplex javító­zis. Csordás Józsi bácsi egy­kori tanulója ma 50 millió forint úgynevezett fenntar­tási költséggel gazdálkodik és 76 ember dolgozik a „ke­ze alatt”. Üzemmérnökök, technikusok, szakmunká­sok. Irakban hét, Kuvait- ban két hónapig volt tmk- vezető. — Irakban ismét „testkö zelben” a gépekkel, a szo­katlan éghajlati viszonyok és kemény feltételek között sok hasznos tapasztalatot szereztem. Hogy úgy mond­jam, „észen kellett lennünk” ugyanis egy-egy gép meghi­básodása miatt ott dollár­ban mérték az elpocsékolt időt. Gyorsan kellett dönte­ni.' s lehetőleg hatékonyan. A nagy hőség miatt általá­ban éjszaka dolgoztak az építők, ám a meghibásodott gépeket napközben«É^»yí5 tani kellett. KuvaiÍbaií Kei hónapig voltam tmk-vezető, mégpedig a munkálatok kezdetén. A gépek üzembe­állítása volt a fő feladatom. Mogyorósi György, a KW kétszeres kiváló dolgozója. Az idei bányásznap meghoz­ta számára a Nehézipari Minisztérium Kiváló Dolgo­zója kitüntetést is. Egyed Ferenc fájlalja a derekát; „szakmai árta­lom”. mondja négy hónap­pal nyugalomba vonulása előtt. Különben szálfa ter­metű, sűrű ősz hajú és „szí­nes egyéniség” (így jelle­mezte őt egyik munkatársa), aki órákon át tudná mesélni sofőrélményeit. 59 óta „ola­jos”, és 71-ig (amikor ofv> si javaslatra szállt át kis­kocsira) 12 tonnás járműve­ket vezetett; mint mondja, nincs olyan zuga az ország­nak („talán még tanya sincs- olyan”), ahol legalább egy- szer ne járt volna. — Régebben keményebb volt a sofőr életé, mint ma­ig^pság-----mondja. — Se s zerelőkocsi, se éjjéli szál­lás; egyszer a Hortobágy fo- lyónál 24 fokos hidegben álltunk éjjel, s hiába járat­tuk a motort reggelig, a pintes üvegben megfagyott a víz. Két éjszakát töltöt­tünk akkor a Tátrában, azt hiszem, akkor fáztam meg. azóta ilyen rossz a dere­kam. At kellett szállnom kis kocsira, mert már nem bírtam megemelni a Tátra kerekét (egy defektnél 120 kilót emelgetett az ember)- 59-től 65-ig elég szegényesen láttak el bennünket gumi­val, sok volt a defekt, foly­ton szerelni kellett. Akkori­ban mindent a gépkocsive­zető csinált, nemigen vár­hatott másoktól segítséget. Németh Gyula bácsi, a szál­lítási osztályvezető (már meghalt szegény) azt szok­ta mondani: „Ha elmentél a kocsival, gyere is vissza vele”. 1978-ban megkapta azt az emlékplakettet, amely egy­millió kilométer után jár a balesetmentes gépkocsive­zetésért. — Aki közlekedik, tudja, hogy szerencsére is szüksé­ge van a sofőrnek, de lé­lekjelenlétre is. Oda kell figyelni, az biztos. Tizenegy élő testvére kö­zül két öccse is „olajos”. A fia szintén. Ő pedig a 25 éves bányászati szolgálatért kitüntetés birtokosaként vo­nul majd nyugalomba. Szapudi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom