Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
1984. szeptember 19., szerda Somogyi Néplap 3 Kétszázezres tartalék Változtatni csak meggondoltan lehet Azt mondják az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban, hogy egyes területeken a munkaerőhiány már oly mértékű, hogy az úgynevezett célzott bérintézkedések sem segítenek. Való igaz, hogy a vállalati munkaerő- gazdálkodás változatlan vezérmotívuma: embert és embert, minél többet, mert nem tudni, hogy a ma hasznavehetetlen emberekre holnap nem lesz-e szükség? (Mellesleg: e munikaerő-tgaz- dálkoü'ási gyakorlatból szükségképpen levonható következtetéseket vajon figyelembe veszik-e azok, akik a következő középtávú tervidőszak beruházáspolitikai koncepcióján dolgoznak.) Igaz, a legújabb munkaügyi elemzések szerint valamelyest erősödött a nagyipar létszámmegtartó képessége: az év végéig a tervezettnél kisebb mértékű lét- számcsöikkenés várható az iparban és az építőiparban, de az általános létszám- hiány miatti sirámok aligha csendesülnek majd. A munkaerő iránti éhség csillapíthatatlan, s ennek csak részben oka az alkalmazott beruházáspolitika. (Hogy tudniillik csakis az exportálható árualapokat bővítő beruházásokra jut pénz, a munkaerőt helyettesítő gépesítésre, rekonstrukcióra, műszaki fejlesztésre már alig.) A másik Ok, hogy a vállalatok bizalmatlanok minden olyan intézkedés állandóságával szemben, amely a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás feltételrendszerét szolgálja. A munkaerőmozgást vál- tozaitllainul a spontaneitás jellemzi: a munkavállalói kezdeményezés helyébe csak elvétve lép a munkáltatói kezdeményezés, vagyis ritka eset, hogy a vállalatok közötti létszám-átcsoportosítás — jogilag biztosított — módszerét választják a munkáltatók. Aligha kényelmességből. Ismétlem: bizalmatlanságból, hisz az elmúlt években annyi egymásnak ellentmondó szabályozáshoz voltak kénytelenek alkalmazkodni. Nem éltnek a munlkaerő-íköb csönzés lehetőségével sem, mit lehessen tudni, hogy az általuk ideiglenesen kölcsön adott 'emberük visszatér-é majd az eredeti munkahelyére. Semmi jele annak, hogy a hiányzó munkaerő pótlása éredkében külön figyelemmel kísérnék a belső lét- számtartálékok felszabadítását és hasznosítási lehetőségeit; a veszteségidők csökkentését, illetve a munka- szervezés javítását. Vagyis semmi jele a munkaerő-gazdálkodás intenzív módsze- v reinek. Változatlanul kedvelt „létszámpótló” módszerek közé tartoznak viszont a nagy arányú túlóráztatások, a mellékállásban történő foglalkoztatások, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezése. Az utóbbi módszernél érdemes kissé elidőzni, már elöljáróban is nyomatékosan hangsúlyozva, hogy távol áll TOlünk a vgmk-mozgalom elleni — akár csak legenyhébb színezetű — támadás. Már csak azért is, mert általánosítható tapasztalat, hogy vgmk-k munkája többnyire jól van szervezve és teljesítményeik — a főműszakhoz viszonyítva — magasabbak. Szembeötlő ez azért is, mert a vgmk-tagok jórészt az alap- tevékenységgel azonos munkát végeznek, tehát maguk bizonyítják a főmunkaidőben végzett munka szervezetlenségét. Ám egyre jellemzőbb, hogy a vgmk-mozgalom ki- terjesztésével a vállalatok olyan létszámhiányt is csökkentének, amely a legegyszerűbb szervezési intézkedésekkel is enyhíthető lenne. Ilyen körülmények között pedig a v.gm-ek egyébként jól szervezett és valóban hatékony munkájának eredménye végül is ellveszhet az általános vállalati szervezetlenségben. S ami még ennél végzését. Hadd ismételjem: mindez nem a vgm-ek létének és működésének megkérdőjelezése, inkább csak annak fölvillantása, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek összes előnyei és erényei aligha fedhetik el a vállalati gazdálkodás — a munkaerő-gazdálkodás — megannyi gondját, baját. Miért e mumkaerő-gazdál- kodási csődtömeg? Miért van az — hivatalos dokumentum mutatja —, hogy ha az. év közi munkateljesítmények elérnék az általában jellemző novemberi—decemberi átlagot, akkor az ipar tavaly 200 ezerrel kevesebb emberrel is elboldogult volna? Miért nem mondhattak le erről a kétszázezres munkavállalói seregről? Mert semmi nem kényszeríti őket erre. És kényszer híján ugyan miért lenne ez gazdálkodói érdek? A munkaerő olcsó, sokkal olcsóbb, mint a gépi technika. (Nem véletlen, hogy közönséges anyagmozgatással még mindig több mint 700 ezren foglalkoznak.) A létszám- csökkentésből származó bérmegtakarítás felhasználásának lehetősége sem késztette a vállalatokat jelentősebb elbocsátásokra, illetve átcsoportosításokra. (Ügy hírlik : ez is fölismert igazság, s a keresetszabályozás várható módosítása ezen is radikálisan változtat.) A jórészt önköltségtípusú ár pedig eleve alkalmatlan a teljesítményrendszer fokozására s így a létszámgazdálkodás komolyabb racionalizálására. Jelenleg itt tartunk. Az ebből fakadó feszültségeket ismeri a gazdaságirányítás is, s a soron következő szabályozómódosítások során vélhetően erre is ügyel. Vértes Csaba Gyékénye#i sxámolgatát Nem a jégverés miatt számolgat ezekben a napokban Simon Imre, a gyékényesi termelőszövetkezet elnöke. A jég csak a paradicsom-' nak ártott, de annak sem különösebben. Sokkal fontosabb ennél, hogy miként tudják biztosítani a holnap kenyerét... A földeken már dübörögnek a traktorok, készül a magágy az őszi vetésnek, s néhol már a vetőgépek is elindultak. Jónak ígérkezik az év, bár tavaly kétszáztíz milliméterrel kevesebb csapadékot kaptak, mint a korábbi években, s ezért a cukorrépa, a rostlen, a zöldborsó és a repce kevesebbet hozott. Nem változtattak a termésszerkezeten, mert mindenhez van gépük, s egyik évről a másikra nem szabad felrúgni a j hagyományokat. Mit is kezdhetnének akkor a gépekkel? Ami tavaly nem jött be, az az idén szépen fizet. Az eddig betakarított növényeik 7—7,5 millió forinttal többet jövedelmeztek, mint tervezték. Mégis vannak gondjaik. — A cukorrépa termelési költségei nőttek, lejárt a gépek amortizációs ideje, újak kellenének — de ehhez szükség volna 4—5 millió forintra. Nem tudjuk, hogy szabad-e tovább csinálni. Az év végén döntünk majd — mondja Kovács László fó- agronómus. Szóba kerül az állattenyésztés, ezen belül a baromfitenyésztés. Tíz évvel ezelőtt — mert a környéken szép hagyományai voltak a baromfitartásnak — elhatározták, hogy fejlesztik az állományt. Régi istállók padlását alakították át. s oda vitték a csirkéket: Sokáig jól jövedelmezett az ágazat, de — mert drágultak a tápok, drágult az energia, tavaly egymillió forintot ráfizettek a baromfira. Igaz, hogy a százezer tojóval évente 21—22 millió tojást állítanak elő. Csakhogy a tojásnak az elmúlt években nem volt kereslete. A hízott csirkén sincs több nyereség 3—4 forintnál. — Könnyű azt mondani, hogy ha nem kell a tojás, dolgozzuk föl magunk. Volt nekünk egy tésztaüzemünk, de leégett. Gondolkodtunk azon, hogy újraépítjük, de nem volt rá pénzünk, partnert pedig nem találtunk. Egyetlen cég sem akadt, aki hosszú távra kötött volna értékesítési szerződést... Telítve van a piac, még a híres \ gyermelyi tésztát is nehéz eladni. Akkor meg minek vegyünk fölös terhei a nyakunkba? — Ha ennyi a gond, miért nem hagynak föl a baromfival? — Mert nem szabad. Megvan hozzá mindenünk, és kétszáz asszonynak biztosíthatunk munkát. Az idén már biztató jeleiket is látunk;tehet, hogy jövőre megoldódnak a gondok. Persze nem szabad csodákra számítani Ezért minden lehetséges eszközt megragadunk, hogy csökkentsük a költségeket. Ezután csak nyáron veszünk naposcsibét, hogy ne kelljen neki fűteni. A takarmányozást gépesítjük, s akkor nem veszik kárba egy csepp táp sem. Gondoltunk arra is, hogy az épületeket hulladék fával fűtsük. Nem mondtunk le a régi tervünkről sem, hogy ha anyagi lehetőségeink engedik, modern telepet építünk. összevonták a szarvasmarha-állományt is és a felszabadult területeken juhokat legeltetnek. A 10—15 százalékos lejtőkön mással nem érdemes foglalkozni. Augusztus elsején vásároltak 600 birkát, s azt tervezik, hogy nagy tenyészetet hoznak létre. A gyékényesi tervekben helyet kapott a melioráció is. Eddig még nem volt rá módjuk. Amit lehet, azt kihozták a földből. De ahhoz, hogy többre jussanak, szükség van a belvizek elvezetésére, a talajháztartás javítására. A következő öt évben mindez megvalósul. Nagy Jenő Főszezon a mezfeldolgozásban Megkezdődött a mézfel- dolgozási főszezon. A Hun- garonektár alibertfalvi üzemébe naponta 10—12 vagon méz érkezik a 30 ezer méhésztől a felvásárló áfész-ok közvetítésével, hogy hordókba, üvegekbe öntve paiera kerüljön. A méz nagyobb hányadát exportálják; 15 millió dollár bevételre számítanak ebből a közös vállalatnál. Mintegy háromezer tonna a hazai igények kielégítését szolgálja. A méz iránt a tavalyi megtorpanás után ismét élénkül külpiacon a kereslet, az ára is kedvezőbb, ezért a nyersanyag mennyiségének növelésére a Hun- garonektár különféle kedvezményekkel serkentette a korábban megingott termelési kedvet. E célira összesen mintegy 30 millió forintot áldozott. Jórészt ennek eredménye a viszonylag nagy mennyiségű exportárualap. Az év elején a kilátások még nem sok jót ígértek, mivel májusban a hűvös, szeles, esős időben kevesebb akácmézet gyűjtöttek be a méhek. Épp ezért a kieső mennyiség pótlására a vállalat a napraforgóra is kiterjesztette a vándoroltatási felárat, ezzel ösztönözte nagyobb mennyiség termelésére tagjait. A kísérő termékekre — méhviaszra, virágporra — vonatkozó korábbi megkötéseket feloldotta, korlátlan mennyiségben vesz át ezekből is, a propolisz termelésére pedig most első alkalommal szerződést kötött, s megszilárdította a méhészek körében a termelés biztonságát. Mindez meghozta az eredményt, a tavalyinál mintegy húsz százalékkal többet vásárolt föl e cikkékből. Ugyanakkor a piaci lehetőségek bővítésére is erőfeszítéseket tesz a vállalat. Például új termékek bevezetésével kísérletezik. Úgynevezett fajtamézet is fölvett cikklistájára. Ehhez felvásárolja az ínyenceknek való speciális gesztenye-, levendula-, hárs- és vaddo- hánymézet. Eddig 25 tonna gyűlt össze a drága különlegességekből ; most töltik üvegekbe. A minták kedvező fogadtatásra találtak a külföldi partnerek körében. A méhész is jól járt, mert a speciális 1 méz felvásárlási ára nagyobb. Megkezdődött a tárgyalás jugoszláv szakemberekkel is méhcsaládok exportálásáról. Szó van anyaméhek algériai eladásáról, s. minthogy egy-egy anyaméhért 5—6 dollárt fizetnek a. világpiacon, jó üzletnek ígérkezik az újfajta méhészeti árucikk. Pántok, zsinórok, patentok Előtérben a természetes alapanyagok A textilipar újdonságait bemutató pavilonokat járva a BNV látogatói meggyöj zödhetnek arról, hogy változatlanul — s minden bizonnyal tartósan — divat a természetes alapanyag. A több mint 9000 négyzetméternyi területet elfoglaló textilipari vállalatok között azonban nem csupán ez az egyetlen hasonlóság bár egységes divatirányzatot mégsem tükröznek a különböző kiállítók árui. A többségében len, pamut és gyapjú alapanyagú termékek színben és formában — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — mintegy másfél évvel az áruházak kirakataiban látható kon- fékciódivat előtt járnak. A lágy tapintású kelmék mintázatára elsősonham a geometrikus formák a jellemzőek. A harsogó szímösz- szeállítású ruhákat főként a fiataloknak ajánlják a tervezők. A pasztellszínekben, illetve ezek kombinációjában készült termékek is rafinált szabásmintával!, különböző díszítésekkel hívják föl magúkra a figyelmet. Ami a díszítéseket illeti, nem fukarkodtak , a tervezők. Feltűnően sok a pánt, a csat, a patent és a zsinór a jövő év divatját bemutató kiállításon, főként a női ruhákon. Szemre nagyon tetszetősék és kényelmes viseletnek látszanak a szabadidőruhák. A gyártók azt sem hagyták figyelmen kívül, hogy megnőtt a kereslet a kosztümök és az öltönyök iránt. Valóban szép, s nemcsak formában, hanem színben is új termékeket mutatnak be a bőröslök. A már megszokott barna és fekete színhez újabbakat társították; lilát, kéket, olajzöldet.. .• A textilipari újdonságokat bemutató pavilonokban kiállított termékek* az elkészítés módjában, a minőségben is előrelépést tükröznek. Ez feltehetőleg az utóbbi időben megélénkült kiülke- reskedtelmi kapcsolatainknak is köszönhető. A divat gyors változásaival lépést tartani akaró váUallatöknak, úgy látszik, előnyükre Vált a többszöri termékszerkezetváltás, s mivel a versenyben maradás egyben a gondosabb munkát igénylő természetes alapanyagok használatát is magával hozta, a szakmai kultúra fejlődéseinek is tanúi tehetnek a vásár látogatói. Előrelépés az is, hogy a. korábbi évek gyakorlatától némiképp eltérve — mikoris sokszor érte az a vád a gyártókat, hogy a kiállított termékek csak egyszeri nekirugaszkodást .tükröznek, hiszen nem vagy. csak nagyon sokára lehetett — ha lehetett — megkapni az üzletiekben a vásáron látható modelleket — az idén már egyre több gyártó jelzi, hol kaphatók a termékei. A külföldi kiállítókkal' ösz- szehasonlítva is piac- és versenyképes termékéket állított ki a hazai textilipar. Jó volna, ha a következő BNV-n sokkal több helyem tenne kitéve a tábla: „Már kapható...” Nagy Zsóka
