Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-16 / 218. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XL. évfolyam, 218. szám Ára: 1,40 Ft 1984. szeptember 16., vasárnap Magyar—lengyel gazdasági tárgyalás Lendületes fejlődés Nevelés és papír...........i .......... m unka Amikor a frissen kapott, átlagosan tízszázalékos béremelésről esett szó, az arcukon átrebbenő fél mosolyok és az élőszavas megnyilatkozások cáfolbatatlanui bizonyították: az óvónők, tanítók, tanárok közérzete feltétlenül javult, az a réteg, mely rendszerint oly érzékenyen reagál a társadalom megnyilatkozásaira és az őt megillető társadalmi tekintélyre, most jórészt megnyugodott, megértve: a közös kasszából ma ennyire futotta. A feszültség oldódásában azonban nemcsak a fizetés- emelés játszott nagy szerepet, hanem a Művelődési Minisztériumnak azok a — részint már közrebocsátott — irányelvei, javaslatai is, amelyeknek célja az óvodai, iskolai adminisztráció csökkentése. Ezentúl nem kell például a nyilvánvalóan fölösleges tanulói személyiséglapok kitöltésével bütykölniük, nem kell négy-ötféle naplóban, iktatókönyvben igazolniuk a túlórát és a helyettesítést, egyszerűbbé válik a tanulmányi kirándulások pénzügyeinek intézése — de ne soroljuk tovább: az illetékesek több mint félszáz lehetőséget találtak az adminisztratív terhek „lefaragására.” A központi javaslat vagy rendelkezés azonban aligha lesz elegendő a célok megvalósításához. Az úgynevezett emberi tényezőnek szintén meg kell változnia. Az önigazolás mechanizmusára gondolok, a „ha papír van, nem lehet bajom” szemléletmódjára, mely jó néhány intézmény igazgató- jat készteti ma is arra, hogy az általa irányított pedagógusokkal jelentések, beszámolók, statisztikák tucatjait írassa, mert úgy gondolja — s nem is mindig alaptalanul — hogy valaki „oda- íönt” kíváncsi lehet a szakköri foglalkozások számára „havi bontásban”, a tanulók orális és anális kapacitására, netalán a menzán elfogyasztott tejföl évi mennyiségére. S gondolok arra az — általánosnak szerencsére már nem nevezhető — szakfelügyelői mentalitásra, mely a konputerpontossággal vezetett tanmenetet, a precíz, lehetőleg legalább két-három oldalas óravázlatot részesíti előnyben, nem a vonzó tanári személyiséget, az óra tartalmát és élményszerűségét. Gondolok ezenkívül a hosszú, s nem ritkán szó- csépléssé fajuló értekezletekre, melyekre a munkahelyi vezetőket általában senki és semmi nem kötelezi, legfeljebb saját fontosságuk megingathatatlan tudata és olykor az a hiedelem, hogy a főhatóság megjelent képviselője a konferencia hosz- szával méri annak tartalmát is. Jól tudjuk, a beidegződések az oktatásszerkezet hiányosságainak következtében alakultak ki fokozatosan — megszűnésükre sem számíthatunk hát egyik napról a másikra. A kötelező adminisztráció jelentős csökkenése csupán az első lépés az „önként vállalt” bürokrácia megszüntetése felé. Lengyel András Szeptember 15-én Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese megbeszélést folytatott Janusz Obodowski miniszterelnök-helyettessel, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság lengyel tagozatának elnökével. A szívélyes légkörű munkatalálkozón áttekintették a két ország közötti gazdasági együttműködés aktuális kérdéseit. Örömmel állapították meg, hogy a két ország közötti árucsereforgalom ez évben is dinamikusan fejlődik, és az eddigi szerződéskötések és teljesítések alapján várható, hogy év végéig a forgalom meghaladja az egymilliárd rubel értéket. A kölcsönös szállításokat Barter-megál- lapodásokkal is bővítik. Megbeszélésükön értékelték Szorgos munka a földeken Szombaton a naposabbra fordult időjárás kedvezett a földeken, gyümölcsösökben dolgozóknak, országszerte aratták a silókukoricát, vetették a repcét, szedték a burgonyát, s több. cukorgyárban Is megindult a munka. Sokszázan szüretelték az őszibarackot a Szedd és vidd akció keretében. Egyre több helyen kezdik meg a silókukorica és néhol a szemeskukorica betakarítását. Hz utóbbit elsőként, az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Tntézet kísérleti gazdaságában végezték, ahol az idén 25 ezer tonna csöves kukoricából 12 ezer tonnányi vetőmagot állítanak elő. Lendületet vett a napraforgó betakarítása is. A somogyi földeken a Drávától a Balatonig gépek tucatjai segítették a napraforgó betakarítását. Nagyüzem volt Fejér megye napraforgótábláin is. Sok helyütt befejeződött -t repce vetése, így Pest me gyében, ahol 1100 hektáron került földbe a magja. Vas megyében a tervezett terület mintegy 50 százalékán vetették el a repcét, a Hajdúságban a 3000 hektáron befejezés előtt áll ez a munka* Zalában a hét eleji esőzés megkönnyítette a szántó-vetők munkáját, s a hét végén a földbe került e fontos ipari növény magja Szorgos munka volt a burgonyatáblákon, a zöldségesekben, ' gyümölcsösökben is. A Hajdúságiban a száraz földekről csak nehezen tud- ,iák kiszedni az 1400 hektáron termesztett burgonyát. A nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben három burgonyakombájn dolgozott szombaton. Somogybán szedték a korai érésű almát, s a munkában a középiskolás diákok is segítettek. Bács-Kis- kun megyében sokan dolgoztak a kertészetekben, s összesen 100 vagonnyi ipari paradicsomot, paprikát, egyéb zöldségfélét, almái, szilvát és körtét szedtek. A híres kalocsai fűszerpaprikatermő körzetben megkezdődött az érett csövek gyűjtése. a lengyel építő, szerelő és ipari szolgáltatások magyarországi igénybevételének eddigi eredményeit, és meghatározták az ezzel kapcsolatos további teendőket. Megállapították, hogy a két ország illetékes szervei jelentős lépéseket tettek az autóbuszgyártási együttműködés megvalósítása érdekében. Jelentős figyelmet szén - teltek a magyar gabona megfelelő lengyel anyagok ellenében — hosszú távú megállapodás keretében — történő szállítása kérdésének. A kétoldalú idegenforgalommal kapcsolatban többek között elhatározták, hogy elősegítik a Lengyel- országba irányuló magyar turistaforgalom növekedését. Janusz Obodowski, aki szabadságának egy részét hazánkban töltötte, szombaton elutazott Budapestről* Lá2ár György csehszlovák és bolgár kitüntetése A CSKP KB elnökségének 'javaslatára hatvanadik születésnapja alkalmából a „ Győzelmes Február" Érdemrenddel tüntették ki Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét. A Bolgár Népköztársaság Államtanácsa Georgi Dimitrov Érdemrenddel tüntette ki Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnökét. A kitüntetéseket a népeink közötti barátság, együttműködés erősítéséért adományozták a magyar politikusnak. Találkozásaink mostanában már csak kétharmad részben sikerülnek, merthogy háromtagú társaságunk egyik tagja, a mindig vidám Jani bácsi egy ideje az örök vadászmezőkön szedi a gombát, a seprűnek és kosárnak való vesszőket. Hiányzik a zömök, testes öregember. Még a múlt őszszel azzal biztatott: az idei tavaszon, metszés előtt átvizsgálja a szőlőkordonokat, s kiadja az utasítást, hogyan nyúljunk a vesszőkhöz. Persze csak akkor, mondta, ha gazdag termést akarunk, és virágzáskor meg ne próbáljuk bármilyen szerrel Is megközelíteni az ültetvényt, mert akkor megeheti a fene az egészet. Jani bácsi elment, s ezt olyan gyorsan tette, hogy nem maradt időnk az elkö- szönésre. De itt van még Gyuri bácsi, a földije, társaságunk egyik még ma is életerős harmada! Nagyjából egykorúak voltak, mindketten jócskán maguk mögött hagyták a hetvenet. Dóra Gyuri bácsi immár jó ideje az egyik gyermekintézményben fűt télen, mostanság pedig rendben tartja az udvart, ellát minden munkát, amivel megbízzák. — Szeretnek, és én is kedvelem ezt a helyet — mondja a szikár, napszítta arcú ember. — Amikor legutóbb A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói még az év elején úgy döntöttek. hogy — az MSZMP XIII. kongresszusára való méltó felkészülés jegyében — a korábbi évenkénti egy kommunista műszak helyett az idén kettőt tartanak, s az ilyen szabadszombati munkával növelik a vállalat termelési értékét, keresményüket pedig szociális célokra ajánlják fel. Az év első felében több mint hétszázan vettek részt kommunista műszakban, s tegnap ugyan- ennyien folytatták a héten át végzett munkát önkéntesen, eleget téve év eleji vállalásuknak. Mint arról tegnap R ing István, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese tájékoztatott, a második kommunista műszakban szerkezet- építést végeztek a kaposvári posta építkezési munkáin, folytak a belső szerelések szakipari munkái a megyei kórháznál; dolgoztak a kaposvári Toldi lakótelep még az idén átadásra kerülő lakásain, s ugyanitt darupályát építettek a szerkezeíkirándultunk, mondták, énekeljek valamit, mert én sok nótát tudok. Hát tudok is, nincs annak híja ... Mindig csodáltam, hogy a két egyívású, egy vidékről származó és hosszú időn át együtt dolgozó ember következetesen magázza egymást. Szóvá is tettem nemrég Gyuri bácsinak, mivel szívós, öreg társunk — Jani bácsi — immáron nem provokálható pertuivásra. — Igaz, egy vidékről valók vagyunk, de legénykorunkban nem egy uradalomban dolgoztunk, nem végeztünk hasonló munkát, így aztán nem kerültünk olyan igen közel egymáshoz. Itt, Kaposváron aztán, hogy ö is a városban építkezett és én is beköltöztem, egymás közelében laktunk, sok munkába együtt mentünk ... De hát a megszokás miatt most már nem tegeződhettünk, hiába éltünk egymáshoz-sok- kal közelebb, hiába találkoztunk sokkal gyakrabban, mint annak idején ... Igen, a megszokás ... Ismerősöm, aki nemrég költözött az egyik városkörnyéki faluból Kaposvárra, azt mondta: óvodás korú gyerszereléshez. Siófokon, a Foki-hegyen lakásokat építettek, Marcaliban pedig a Széchenyi lakótelepen. Nem állt le a munka tegnap a boglárlellei szennyvíztelep építésén sem, és serényen dolgoztak az asztalos- és a lakatosüzem munkásai is. A tegnapi kommunista műszakban mintegy másfél millió forint termelési értéket állítottak elő a vállalámeke mindenkinek köszön az utcán, akivel találkozik, mert így szokta meg, erre tanították a szülők', a nagyszülők. amíg a falu volt az otthonuk. Arra is emlékszem — de régen is volt pedig! —, hogy akkor már igencsak éltes nagyapám szóváltásba keveredett a velünk egy utcasoron lakó, szintén öreg gazdával amiatt, hogy én, az akkor hat-nyolc éves unoka, nem köszöntöttem őt arrafelé jártomban. Pedig nem volt igaza: ö a kerítés mellett, a kispadon ült, s én annak rendje s módja szerint „meg- süvegeltem", de a gyerek szava semmit sem nyomott a latban a tekintélyes gazda állításával szemben. Nagyapám harcosan védte ivadéka igazát, noha — ezt később bevallotta és éreztette is velem — nem volt biztos • a dolgában ... És az a bizonyos tegező- dés. A gyerek a szüleit — és főként a nagyszülőket! — dehogyis merte volna tegezni. Tessenek csak odafigyelni ennek a mondatnak a tartalmára, csengésére: „Édesapám, legyen szíves, szeljen nekem egy karéj kenyeret!" sukat teljesítő dolgozók a Sáévnál. Munkabérüket közösségi támogatásra, jobbára a vállalat szociális céljainak teljesítésére ajánlották fel: ebből a pénzből jut a lakásépítési alapba — tehát a munkások lakásépítését támogatják belőle —. továbbá a gyermekintézmények anyagi segítésére és a dolgozók étkeztetéséhez való hozzájárulásra. Szabad ebbe belemagyarázni, hogy persze, akkoriban a szülő másként tartott rendet, fegyelmet a családban, másként — p arancsolóan — követelt magának tiszteletet, s ezzel nemhogy csökkentette volna, inkább növelte a távolságot közte és gyermeke között, s ilyen okokra vezethető vissza a magázódás a falun élő emberek generációi között? A tisztelet és a szeretet, melyet a gyermek a szülő iránt táplált, aligha szorult a megszólítás kötelező kordái közé, hanem onnan eredt, hogy az aprónép nap mint nap tanúja volt annak, mennyit fáradozik, verejtékezik a szülő, a nagyszülő azért, hogy a család megélhessen, s hogy nekik is jusson cipő,. nadrág, in- gecske, vagy éppen egy-egy zacskó cukorka a boltból, a búcsúból, a vásárból. A falusi gyerek benne élt a felnőttek mindennapjaiban, ma úgy mondanánk: életközeiből tapasztalta a kenyérkereső munka összetevőit, következésképp megfelelően értékelte a munka gyümölcseit és azokat, akik az~ értékteremtésben részt vettek, s ezt — sajátos módon — a megszólításban is kifejezésre juttatta. De messzire is kalandoztunk Gyuri bácsi és Jani bácsi kapcsolatától! Hernesz Ferenc A megőrzött múlt Kommunista műszak a Sáévnál
