Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
1984. augusztus 11., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS H a taxis akarsz lenni vagy csak úgy érdeket a foglalkozás, figyelj — aztán jobb, ha elfelejted ... Estefelé, mikor beülsz a pepita volánja mögé, még tele van a szíved reménnyel : finom modorú személyéket fogsz fuvarozni, akik illő módon honorálják majd a szolgálataidat. Rövid és hosszú „.löketek” arányos eloszlását várod, mely legideálisabb a hármas egység — vállalat, gépkocsivezető, utas — szempontjából. Kéréséi hát egy állomást, s ha odaférsz, várakozhatsz kedvedre. Előkerül a krimi, műveltebbeknek a képregény, sőt: rejtvényújság. Egyre türelmetlenebb leszel; az ötszázasok, minden tévhittel ellentétben, nem a nyitott ablakon röpülnek a zsebbe. Amikor rád kerülne a sor, megcsörren a droszt- fcészülék ; dühösen ugrasz ki, lekapod a kagylót. — Sajnos vagyok, tündér- királynő ... — De jópofa máma! A számát mesél je. Hatjegyű számotok van ugyanis, mint az elítélteknek. Bekonferálod. — Astoria, porta. Igyekszem, édesem, reptér lesz a vége! S ne egy ötvenessel álljon elő, ha szabad kérnem ... A mezítlábas — URH nélküli — kocsikat alig menesztik jobb helyekre. Maradnak a kikóstolt címek; vidéki fuvarküldésre, ismeretlenül, talán még nem volt példa. A szálloda előtt két arab fiatalemlber rohan meg, bőröndökkel, utazótáskákkal Kibéleled a csomagtartót, a tetőire is jut. Előkerül a gurtni. Melegben izzadsz, higben vacogsz. -----\ célnál a vekker száztíz -intőt mutat. Az egyik as hosszasvakarozas után .. —— nyomj.-, a ViiiAt. a isik a páncélost. — Mi ez? — kérdezheted félmosolilyal. — A fuvordlijj, szoztiz forint. — A jattot majd a sejk küldi légipostán? — Nem ertem. — Egy mailérért hülyére veszik a figurát — dünnyö- göd, mialatt a betonra dobálod a pakkokat. Eltöprenghetsz: az állomásra állj nyomorogni, amivel a leadódat vagy visz- szamenj a városba, mellyel a gurulódat' vágod haza. (Egy taxi-gépkocsivezetőnek: óránként száz-százharminc forintot kell befizetni a pénztárba — leadó —, ami kilométerenként öt-hat forintnyi bevételből — guruló — tevődik össze.) Ezt a szoros normát csak ésszel és nem kevés szorgalommal — egyeseknél önként vállalt fekete túlórát jelent — lehet teljesíteni. A főépület felől külföldiek raja -iramodik a szabad taxikhoz. S ha ezután egy terebélyes iilepű, almaképű, asszonyság trónol a kocsidban — pecsétes munkaruhája matricát hagy az üléshuzaton —, szabad meglepődni. — Párizsból, nagysád? — Hóné. A mosóról Az előtted levők lassan elhúznak a város felé. Sóhajtasz, lecsapod az órát. — A Royálíba? — Dehó! Csak ide a kő- hídhó. íNemsokára fékezel, huszonnégy forintra megkapod az ötvenest; még elégedett is lehetnél. Az éjszaka a színházi előadások után kezdődik. Hatórai pörgés van mögötted, több mlint száz kilométer alattad ; városi forgalomban nem is kevés. Utasaid toi- száHtak-ibeszáliltak, a leadó megvan nyolc kiló, tehát mázlid volt: dolgozhattál. A színkör előtt ketyegsz, várod a művész urat. Népszerű kabarészínész. Mikor beül, mégiis mogorva: a vekkeren a tekintete. — Harminc ruppó?! — csattan föl, azon az imád- nivaló hangján. — Negyedórája várok — mondod, hasonlóképpen édesen. Megindítod az autót az írástudónegyed — például Pasarét — irányába. A jármű kevés; jobbára magad- fajták száguldoznak megszállottként pillanatnyi céljaik felé. Pislannak a neonok: tíz óra. — Hatvannyolc — mon— Elviszel, öreg? — Téged vártalak. Útközben csuiklásszerű hangúkat bocsát ki a torkán. — Ugye, ma nem fogsz hányni!? — Legfeljebb szólok előtte. Nem is olyan siker, amennyire az-első pillanatban látszott... Begurulsz a Széna téri állomásra. Fiatal gépész melegíti ülepét a motorháztetőn. — Mi van? — ballagsz hozzá; jólesik nyújtózkodni a friss levegőn. — A szokásos éjfél utáni savanyúság. TARDY GÁBOR öyonyoru m I r dód, egy kisebb ház értékével felérő kerítés előtt. — Hetvenből! — Hálás köszönetem. — A papírpénzzel természetesen visszaadod a kettest is. — A művész úrnak biztos több telefonálniiivailőja akad, mlint nékem; különben is, álruhás milliomos vagyok, kedvtelésből taxizom. Ha munka közben anyagiakon jár az eszed, elvesztél: hangulatok rabjává válhatsz, mely legszerencsésebb esetben csak idegbajhoz vezet. Az utas egyébként nem köteles megfizetni a szolgálataidat — a vállalatod helyett. Ezt érzelmek nélkül igyekezz tudomásul venni. Következik a szerencsésebb íoruuiai. . í.—Icrd- re viszel egy tiszthelyettest (nem tévesztendő össze a sorikatonával), öt nem is a sztrádán szállítanád, hanem Nagytétény felé: távolabb áll a Budapest végét jelző tábla, kevesebb visszautat kell fizetni... Ismét a városba térsz meg, tékozlóként. (Húsz üres kilométer.) Két bozontos hajú ilány csapkodja a levegőt, színes selyemsálijukon megtörik a felvillantott reflektorfény: szeműk elé kapják a kezüket. — Bözsikefalvára akarunk mennii. — Hová? — szörnyűliködsz. — Pesterzsébetre, a pacsirtatelepre. — Ennél már csak rákos- borzasztó a nagyobb csapás — morgolódsz, de azért indítasz: nem vagy még fáradt annyira, hogy tisztességtelen légy. A külvárosiban sötét mellékutcákon bukdácsol a kocsi. Baloldalt a házakat szántóföld váltja föl, elmaradnak a Villanyoszlopok; ha férfi utasod lenne, támadástól tarthatnál. — Nincs nálam az útlevelem — mondod apatikusan. — Pediglen ott is élnek emberek — jegyzi meg az egyik lány. — Legalábbis próbálnak. Tartod a szádat. Immár újra magadban gurulsz a központ irányába. Mereszted a szemed, fésülöd az út szélét — ilyentájt már minden szemeteskukát járókelőnek, azaz mentőangya- lodndk nézel. Az állomás zsúfolt, a főútvonalon percenként araszolnak a taxik, olcsó leányként árulván magúkat az éjszakában. A bevált módszerhez folyamodsz: hajnalig nyitva tartó szórakozóhely elé parkolsz — ha egy részeg kifelé jövet megbotlik a küszöbön, éppen a te járgányodba esik be. Kisvártatva csapzott hajú, zaklatott ábrázatú alak támolyog hozzád; szeme alja, mint két tejeszacstoó. Kopasz férfi közeledik az ittas emberek energikus léptéivel. Kezében félig telt borosüveg. — A Trojkáiba, kis szolgám! — rikkantja. A gépész mellnél megragadja a kopaszt, aki már- már a kocsiban volt. — Először: nem a csicSkásoddal beszélsz, Másodszor: ide az ötvenest! — Miféle ötvenest? — hebegi a kopasz. — Amiért lehoztalak a Bu- dagyöngyéből, és tekeregtünk a babád után ... — Életemben nem láttalak! A taxióra se mutat semmit. — Azért, mert megbíztam benned, és lecsaptam, hogy olcsóbban megúszd, te társa- dalom ocdsyoiw ! — nádmu tat. — A kolléga is tanúsíthatja; szóval jobban teszed, ha köhögsz ... Vagy hívjam a zsarukat? A kopasz döbbenten néz, majd egy marék gyűrött papírpénzt hajít a kocsiba. — Te aztán minden hangszeren játszol, kislkomám ... Elegáns p>ár viszi el a gé- p*észt, hozzád huszonöt év körüli leányzó ül. Nyolcadik kerületi címet mond, — Nincs ám pénzem — jelenti ki huncutúl a kopott bérház előtt. Elökotrod az „igazolás vi- téldajhiányról” nevű nyomtatványt. — Add a személyidet! — Elveszett — dúgja ajka közé a nyelvét. — Én nem leszek jó? — Most nem — sóhajtod. — Mi az, akkora igényeid vannak? — Kivagyok, ennyi az egész. Tűnj el! .Rádvágja az ajtót. — Legközelebb megkapod a mocskos garasaidat ! Elhatározod : mára éppen elég a történésekből. Elindulsz „végezni”. Öszes, sötét ruhás ember int — mégis fékezel, hátha Két sör és Teljes a csúcs a Balatonon. Csörögnek a kések, villák, poharak a vonyarcvas- hegyi Tulipánban. A pincérek mint dolgozó hangyák futkorásznak ide-oda a nyüzsgő vendégbolyban. A sarokban sörei (mellett kucorgó Berci így morfondíroz magában: „És ha meglépnék fizetés nélkül...?" S már hívja is a pincért: — Minden rendben, öregfiú? — jkérdi tőle csapongó könnyedséggel. — A vendégek nem túl pimaszak? Csurrran-csöppen azért borravaló? A feleséged nem gyenesdiási véletlenül? Ugye! Mindjárt gondoltam... Micsoda véletlen! Magam is közelebb kerülsz vele a célodhoz. Néhány méter után a torkát köszörüli: — Mondja, maga szak- szervezeti tag! — Igen. — Hangod személytelen ilyen késői órán. — Beszerveztek. — S mi a véleménye a szakszervezetről? — köhécsel az ember. — El vagyok bűvölve. Tíz éve fizetem a tagdíjat; nemrég meghalt egy közeli hozzátartozóm, miire kiutaltak háromszáz forintot. — A munkáját... Tisztességesen füzetük? Talán túlságosan fáradt vagy, s kicsit az idegeid is feladták: — Természetesen! Ezernyolc az alapom, arra jön kétszázharminc „hús- pénz”, s ha hozom a normát, még két-három kiló is üti a markomat; hát ennyit fizet gépkocsivezetőinek a vállalat. Igaz, mindezt alig valamiért: napi kétszáz kilométert száguldozhatsz a városban, szívhatod négy utas cigarettafüstjét, udvariasan társaloghatsz másmás gyerekszobában nevelkedett tagúkkal, pénzt kezelhetsz, menetrendeket, utcaneveket tarthatsz a fejedben, olykor fenyegethetnek, orrba vághatnak, ki is nyírhatnak, balesetben nyomo- rodhatsz meg — bár ettől félsz a legkevésbé, mert melyik taxis nem véld magát zseniális vezetőnek. A pak- liibam viszont van egy Olyan lap, hogy hátulról száll beléd a kamion kilencvennel ; akkor aztán marhahúsnak sem leszel jó ... — Sírni azt tudnak, de az összeg, amit havonta felnyalnak, nyolc-tízezer körül mozog. — Fö Lnyaljuk: a kétkezi munkásoktól leginkább. — Ezek szerint megfizetik, — Persze. Azért, mert tudják: akinek kéne, nem teszi. Az emlber orroimpái aprókat rezdülnek. Igazolványt mutat: — Taxiellenőr vagyok; holnap jelentkezik az egységvezetőjénél. Elkéri a menetleveledet, jegyzi az adatokat. Közömbösen figyeled. Miután magadra maradtál, vadjai rálépsz a gázra. Többen meszelnek, de ezúttal meg sem állsz a garázsig. H ajnalodlik már, miilfcöz- iben az első villamosra vársz, hogy haza- zötyögjön veled, majd az ablakból bámulod a robogó taxikat, otthon; a tükör előtt — csak ha adsz a jö- vődre — gondosan elsimítod a szemed környékét ráncta- lanító krémmel, közben azon gondolkodsz, milyen konyakot vigyél a főnöködnek, hiszen másnap újra kezdődik ez a „gyönyörű meló”, amelyhez jobban ragaszkodsz, tniipt amennyire beismered önmagádnak. Az ágyban jobb oldaladra fordulsz, hogy legalább akkor lásson a család, amikor alszol. Zománc «■■wwiimaBB——bp Kiállítás a Vigadó Galériában Zománctechnikával dolgozó magyar iparművészek munkáiból nyílt kiállítás a Vigadó Galériában. F>Jka dános: Kispest holnap Cs. Uhrin Tibor: Léda Kerék Imre SZISZÜPHOSZ Űtszéli /bölcsek, intelmeitek körüldongják a fülemet naponta: hogy 'nehéz a .kő s túlmagas ß hegy, hogy ,hiába fölöm fel, úgyis pissza- hengerül, s ijó, ha ,nem lapít agyon, hogy szándék, erőfeszítés hiába, hogy belegebedek, ha \nem hagyom fenébe áz egészet, félreállva; csakhogy fez la kő itt az |életem, a sorsom, már teljesen egy ,velem — mit érne, ha egyszer mégis megállna ott förm? boldogan elnyúlnék talán, mint a \ßisznö, ha pocsolyát talál és belefekszik langymeleg sarába? egy házmester gyenesdiási vagyok .. . Fura, nem, hogy épp itt kell találkoznunk ... ? Berci föláll, hanyag mozdulattal helyére pöccenti a széket, kezet nyújt a pincérnek, s indul a kijárat fele. — És a két üveg Balatoni? — szól utána a pincér. — Az imént fizettem ki önnek, emlékezzék csak! — Bizonyára hibbant kicsit — dörmögi a pincér. — Legyen boldog a két üveg sörével! — s kiüríti a hamutartót. A jelenetet figyelte egy farmeres fiú. „Ugyan én meg miért fizetném ki a házmesteremet?" — ébred föl benne az egyenlöségtudat. És már hívja is a pincért: — Mondd, öregfiú, minden oké? És a vendégek nyugisak? Van elég jatt? — Semmi rosszat nem mondhatok — feleli —, csak épp az előbb maradtam hoppon két sörrel, de többet ilyen nem lesz ... A farmeres hideg nyugalommal indul a kijárat felé, s gőzben hátraszól: — Viszlát, haver! A pincér nyomban utána veti magát. De mielőtt szóhoz juthatna, így kiált föl a farmeres: — Ja, igaz is, milyen feledékeny vagyok! Nem adta ide a visszajáró pénzt... Grabócz Gábor Simái Mihály Veronika kendőjére a lét lebegtetése egyébként egyszerű hiszen mi ketten együtt voltunk s vagyunk a Mű mint 'két szélét a sebnek mely Sisteregve nő egymásig összehegeszt s szétroncsol az idő úszó lebegő tárgyak mjintha egy űrhajón örülsz a súlytalanságnak táncolsz az ujjamon sorsolhat újra sorsot mind kinek sorsa van — micsoda kaland —’mondod s fölszállse velünk lecsonkolt deres sámsonihajam V
