Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

1984. augusztus 9., csütörtök Somogyi Néplap 5 1984 őszétől ÉVSZÁZADOK NÉPMŰVÉSZETE ötóra negyvenkét perc­kor Szalai Tihamér asztalostanuló két órára csó­nakot bérelt Fonyódon. El­lökte az öreg alkotmányt a parttól, majd néhány evező­csapás után lerúgta magá­ról a -farmernadrágját és a csónakorrba hajította ko­szos trikóját. Két gondolata támadt. Megmártózik a hús habokban (mellékgondolat­ként eszébe ötlött, hogy va­lahol, valakitől hallotta a Balaton oxigéntartalma 16 százalékos. Megvan! Egy furcsa áttetsző alaktól, a keszegesnél: „Mintha az élei sűrűjébe ugranái, papa” — mondta a halán figura. A sorból aztán egy félrenézés- nyi idő alatt foszlott el, vál­tozott kámforrá az odaszóló férfi.) Másodjára: vajon ki­től kaphatta ezt a különös és ritka Tihamér nevet. — Hát Vujisicsról fiam. — vágta hátba a múltból apja, a városi tűzoltózene­kar dilettáns kürtöse. — Le­gyen halálodig példaképed. Apja kijelentése azonban valami rejtélyes üzenetei is tartalmazhatott, ugyanis rö­viddel ezen buzdító útravaló szóvá tétele után eltávozott az élők sorából. Mennyi, mennyi titokzatos, megfejt­hetetlen, mégis egymásba kapcsolódó láncszem — gon­dolta az asztalostanuló ... ... fejest ugrott a vízbe. Hamzel Gábor könyvtáros jó úszónak számított, két évig valamikor uszodai gyerek is volt. Egyre mélyebbre eresz­kedett, és böfögve fújta ki a levegőt tüdejéből. Kinyitot­ta a szemét, de a zöldes víz parányi porszemcséket so­dort szemhártyájára. — Ennyit látok az életből — mondta némán, aztán be­csukta a szemét —. s így most meg többet. Újra nyi­tott szemmel úszott; most egy-egy pillanatra különös, hal alakú valamit látott el- siklani maga mellett. Hosz- szú, már-már emberarcú, celofánteslű lény volt — legalábbis a könyvtárosnak úgy rémlett —, mikor egy pillanatra az arcába nézett. Talán csukva volt a sze­mem és képzelődtem. Leve­gője fogytán a felszínre úszott. . . ■. vízbe éréskor érezte, hogy baj van. Mint hatal­mas, szorító ólomrács nehe­zedett rá a halál nyomaté- ka. Gémberedett tagpkkal próbálta egyre följebb haj­tani magát, de valami ter­mészetes és végzetes erő be­lekapaszkodott. Fortélyos mesehálót szőtt köré je, to­rokszorító bódulatot érzett, mint egy rossz álmot. Meg­sejtette, nem lesz ébredés. Csak az ujjhegyei értek ki a levegőre ... — Nézd! — sikoltott a könyvtáros felesége. — Egy fiú vízbe merült. A könyvtáros gyors kar- csapásokkal úszott vissza a csónakhoz az ellenkező irányból, de már semmit sem látott. —■ Ott tűnt el, talán har­minc méterre, vagyis inkább kicsit arrébb. A könyvtáros számtalanszor alábukott, de semmit sem látott. Lebegve járkált a három méter mély homokos talajszinten, s a víz most mint könnyű ágat lökte fölfelé. Izmai megke­ményedtek, a levegőhiány szorítása préselődött tüde­jére. Félelmetesen hidegnek érezte a tófenekét. .. ... mellhez húzott lábak­kal feküdt, akár egy embrió. Teste két-három centire be­lesüllyedt a homokba. Apró kis halak úszkáltak körülöt­te, de nem tudták megérin­teni. Alakjára, mint egy alvó emberre, úgy terült rá valami átlátszó kabátszerü- ség. Egyenletes nyomok ve­zettek el fekvő teste mellől, mintha csak ezt a furcsa le­pedőt hozta volna valaki... ... A part felé eveztek, amikor összetalálkoztak a vízi mentős fiúval. Lehor­gonyzóit csónakban, háttal ülve napozott egy lánnyal. A könyvtáros jól látta, hogy a lányon egyáltalán nincs ruha. Csodálatos testű . nő volt, bőre mély barnaságá­ból csak a napközben für­dőruha által eltakart feszes melle és csípője fehérlett ki. A fiú vizet locsolt a mezíte­len testre. — Belefulladt valaki — kiáltott at elfúló, szégyenlős hangon a könyvtáros. <4 mentős megfordult, s a könyvtáros most látta, hogy ez nem a megszokott fiatal srác, hanem egy hosszúkás arcú, furcsa tekintetű, kor­talan férfi. A fülledt, rezgő levegőben egy pillanatra el is mosódott az alakja. — Gyere közelebb, sem­mit sem értek — szólt visz- sza a mentős, de csónakjuk egyre távolodott a strand növekvő zsivajában. Képzelődöm? — morfon­dírozott a könyvtáros. — Hiszen most a régi mentőst látom egy kékfürdőruhás lánnyal. ... Az asztalostanuló holt­testét három naji múlva fog­ták ki a nádasban. Az ösz- szesereglett bámészkodók közül egy áttetszőén vékony férfi lehajolt, majd félre- lebbentclte a ponyvát a le­takart testről: — Milyen fiatal voltál, papa... Békés József Uj nukleáris orvosi diagnosztikai műszer A nukleáris orvosi diag­nosztikai műszerek sorában elkészültek az első, úgyneve­zett nagy látómezejű szcin­ti lllációs kamerák a Gamma művekben. Az izotópos vizs­gálatokhoz • használatos új műszerek segítségével az or­vosok az eddigieknél ponto­sabb képet kaphatnak a bel­ső szervek állapotáról, s mint arra az elnevezése is utak a kamera az emberi testből a korábbiaknál nagyobb terü­letet „lát be” egyidejűleg. A Gammában jelenlegtöbb mint 25 féle nukleáris or­vosi diagnosztikai műszert készítenek, az idén mintegy 300 millió forint értékben. Többségében olyan nagy­berendezéseket állítanak elő, amelyeknek egy-egy egysége is milliós értékű, s ezekből a hazai kórházaik és klinikák ellátásán túl a KGST-orszá- gok igényeit is kielégítik. Az atomenergia békés cé­lú felhasználásának egyik legnagyobb jelentőségű ered­ménye a mind1 többre képes nukleáris orvosi diagnoszti­kai műszerek alkalmazása a ■gyógyászatban. Segítségük­kel az orvosak mind ponto­sabban ismerik föl a betegsé­geket már a kezdeti időszak­ban is. Emellett még szám­talan vizsgálatot végezhet­nek az orvosok az emberi testbe juttatott izotópok, azaz a sugárzó anyagok köz­vetítésével; ellenőrizhetik például a pajzsmirigy vagy a vese működését is. A nukleáris orvosi műsze­rek fejlesztése az elmúlt évek során jelentősen felgyor­sult. Alig néhány évvel ez­előtt még például a vizsgá­latok eredményeit rajzról ollvasták le, most ‘ pedig mindezt tévé-képernyőre ve­títi ki az emberi testet für­késző kamera. A számítógép is mindennapos eszköze lett ezeknek a vizsgálatoknak. Memóriájában rögzíti, hogy miképpen működbek a belső szervek, s erről azután — szintén a tévé képernyő se­gítségével — folyamatában, mintha az élő-ltülktebő szerv­ről filmfelvételt látnának, tájékoztatja a szakembere­ket. Ilyen felvételeket ké­szíthetnek egyebek között a szív működéséről1 is. A fej­lődésnek ezeket az állomá­sait a Gammában készített műszerék is végigjárták; vagy saját kutatási eredmé­nyeiket hasznosították, vagy másoktól vették át a legkor­szerűbb technikát. megkezdődik a technikusképzés Az ipari üzemek munká­jában miindiig fontos — ha nem éppen kulcsszerepet — játszottak a középszintű ve­zetőik. Elgy időben techniku­sakkal oldották meg a mun­kakörök betöltését. A közép­szintű oktatás átszervezésé­vel azonban a technikumok helyét átvették a szakközép­iskoláik, amelyek azonban nem tudták betölteni a ne­kik szánt szerepet. A tech­nikusok képzése ismét napi­rendre került, s azzal a Mi­nisztertanács is többször foglalkozott, legutóbb ez év januárjában, A kormány ha­tározatot hozott, hogy 1984 őszén ismét meg kell indí­tani először az esti-levelező teahmiiikuslképzést, majd egy évivel később a nappali ta­gozatos Oktatást. Lassan közeledik tehát az első időpont. Érdemes átte­kinteni, hogyan áll a kor­mányhatározat végrehajtása. Az első és legfontosabb megállapítás, hogy tartható lesz az erdeti ütemterv. Az őszi tanévkezdés idején 16 iskolában tíz szakon kezdőd­het meg a felnőtt technikus­képzés, mégpedig a legjobb színvonalon, mert csak azok­ban a szakközépiskoláikban határozták az Oktatás meg­szervezéséről, ahol erre a személyi, anyagi és műszaki feltételek a legjobb garan­ciát nyújtják. Valamennyi szakon elkészültek a nevelé­si-oktatási tervek és a használandó jegyzetek és könyvek is. Bár a nappali tagozatos Oktatás elindításához még csaknem másfél év áll az il­letékesek rendelkezésére, a rmunlka ott is jó ütemben fo­lyik. Elkészültek a tanterv- tervezetek; ezeket október végéig hagyják jóvá, és jövő tavaszra már _ kiadbatóvá válnak. Bizonyos tankönyvváltoz- tatásökra is számítani kell. Elsősorban a matematika, fi- ziiika, kémia, biológia és ter­mészetesen a szakmai tár­gyak tankönyvei változnak jelentősen. (Ezekből 1985­ben ideiglenes kiadványok jelennék mag.) A többi köz­ismereti tárgyból — például a magyar, a történelem, az idegen nyelv — útmutatók könnyítik meg az eddigi tan­könyvek használatát. Az említett 16 iskola ter­mészetesen csalk töredéke a technikusképzésben részt ve­vő tanintézeteknek. Előre­láthatólag mintegy 85—90 középiskolában képeznek majd a jövőben technikuso­kat, de az újabb iskolák bekapcsolódására csak va­lamennyi feltétel megléte esetén kerül sor. Célszerű­nek látszik például a máso­dik idegen nyelv oktatása, ehhez azonban még nincse­nek meg mindenhol a felté­telek (A /87 iskola közül például csupán 56-ban van második idegen nyelv okta­tására szakosodott pedagó­gus, és számuk még így is csupán 97.) Az óktatás eredményessé­gének záloga az új rendsze­rű képzésben részt vevő is­kolák és a közreműködő bá- zisvállalatök kapcsolatának: erősítése, az együttműködés kiszélesítése és hatékonnyá tételle. S legalább ennyire fontos az a változás, amely a technikusképző szakközép­iskolákat — néhány kivétel­től eltekintve — a helyi ta­nácsok hatáskörébe utalja. Ennek az az indoka, hogy a képzés bevezetéséhez és ki­bontakoztatásához mind a tervezés-szervezés, illetve a fejlesztés terén szükség van az összehangolt irányításra. Bár amint láttuk, bizta­tóan haladnak az előkészü­letek, a képzés alapos meg­szervezése még sok munkát igényelt Reméljüik, hogy az új technlilkusdk tehermente­sítik majd az üzemekben dolgozó mérnököket, s hoz­zájárulnak ahhoz, hogy ha­tékonyabban dolgozhasson a műszáki vezetés. Az ipar, az építőipar és más népgazda­sági ágak versenyképessé­gének fókozása ugyanis el­képzelhetetlen enélkül. A. T. Szénapajta a Csaca járási skanzenben A Vysocina skanzen bognár mű helye fűrésztelepet is, amelynek különlegessége, hogy fűrészei vízszintes helyzetben mű­ködnék. Észak-Morvaország leglátogatottabb történelmi műemlékei közé tartozik Roznov pod Radbostem skanzene. 73 hektárnyi terü­leten fekszik, 90 épületből áll. Bemutatja, hogy a lakás mennyire egybeolvadt a gaz­dasági tevékenységgel: a ház egyetlen nagy helyisége rendszerint nem csupán konyha, lakó- és hálószoba volt, hanem egyúttal műhely is. Itt éltek az állatok, há- zinyulak, libák, tyúkok. Több ilyen házikó még a XIX. században is kémény nélkül épült, s a füst sza­badon szállt föl a tető alatti térségbe. Az észak-szlovákiai Csaca járás Vyohylovfca nevű köz­ségében a környező hegyvi­dék érdekes falusi - épületeit összpontosították. A látoga­tókat keskeny nyomtávú er­dei kisvasút hozza ide. A Skanzenben bemutatják a ré­gi technikáikat, a konyhaedé­nyek készítését, a zsindely- faragást stb. Ó-Luibló város­ban '1977-ben határozták el, hogy a vár alatti területen öthektáros skanzent létesíte­nek. Befejezése után 30 épü­let lesz itt, köztük fatemp­lom, pásztorkunyhó, fűrész­malom. Az épületekben kü­lönböző háziipari és népmű­vészeti kiállításokat helyez­nék öl. Vera Hévrová (ORBIS—KS) Rózsahegy Vloklince nevű magashegyi településén 38 épü­let maradt fenn Csehszlovákiában évente több százezer ember költözik új, korszerűen felszerelt la­kásba. A régi épületek szá­ma mind a városokban, mind a vidéki településéken gyorsan fogy, pedig a társa­dalomnak érdeke, hogy a történelmileg értékes és épí­tészetileg érdekes házak, sőt egész házcsoportok fennma­radjanak. Északi szomszé­dunknál is egyre gyakoribb, hogy az értékes népi építő­művészeti objektumokat va­lamelyik skanzenben állítják kt. Ezek a szabadtéri mú­zeumók azt is bemutatják, hogyan dolgozták az elmúlt századokban a földművesek, a házi iparosok, s milyen volt általában a falu életmódja. A Nymbunk járásban fek­vő Prerov nad Labem köz­ség skanzenjének eredete 1896-iig nyúlik vissza, ami­kor a közelii kastély tulajdo­nosa egy XVIII. századi épü­letben területi múzeumot lé­tesített. E ház körül később skanzen épült, amelyben Kö- zép-Csehország kisebb népi építőművészet! emlékéit és tárgyait gyűjtötték össze — példáiul egy ritkaságszámba menő haranglábat, néhány különböző kutat, gyümölcs- szári tót, hombárt, emeletes komlópajtái, erdészlakot. A Kálin járásban fekvő Kou- rim városban 1972 óta épül a falumúzeum; legrégibb átványossáigai közé tartozik egv 1948-bó! származó sok­szögletű csűr. Érdekes a zsúpfödeles házikó is, ahol az ól közvetlenül a lakószo­bához épült. Fontos műem­lék a teljes fából ácsolt ko- váesiműhely, amelynek tűz­helyén 1774. évi dátum lát­ható. A Hllnsko város közelében fekvő Vysocina elnevezésű skanzenben főként Kelet- Csehországbó! származó tár­gyakat láthatunk. Kiállítot­tak egy 1854-ből származó Csehszlovák skanzenek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom