Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-09 / 186. szám
1984. augusztus 9., csütörtök Somogyi Néplap 3 Üzletsor — hibákkal BOKÁIG ER A VIZ Egy hónapja adták át Fonyódon a kikötői üzletközpontot. A Kisosz és a nagyközségi tanács illetékeséi büszkén mondták az átadáskor, hogy nyolc hónap alatt épült föl a modern kereskedelmi hálózat, amelyhez tetemes összeggel járultak hozzá az üzletsoron boltot nyitó kiskereskedők. Azt gondolná hát az ember, hogy azóta mindenki elégedett — kereskedő és vásárló egyaránt. Pedig nem így van. — A huszonhét pavilon közül kilenc üres — mondja Kender Péter fazekas, aki még régi árusítóhelyén kínálja portékáit —, köztük az enyém is. Csúszott az átadás, nem tudtunk felkészülni a költözésre. A világos tapétán sárnyomok, az új pavilon mellék- helyiségében áll a víz. Nehéz bejutni, mert az ajtót fordítva tették föl, az ablakok repedtek, a bejárat portálüvegét „elfelejtették" rögzíteni. Az ajtó fölött két ujjnyi hézagon fütyül a szél. — Több mint egy oldalt tesz ki a hibák felsorolása. Nem költözhetek be az új üzletbe, mert akkor hogyan javítanak a mesteremberek . .. — Mi vállaltuk á költözést — mondja Simigh Ferenc, aki sport- és bazáráruval kereskedik. — Több éjszakát töltöttünk el vele, ez természetes. De még azóta sincs villany, egy apró szervezési hiba miatt: nem tudják a villanyórát mire erősíteni. Ígérték: utánanéznek .. . Csőtörés miatt vizünk sincs, csak ha eső esik. Akkor viszont a kelleténél több. Ügy érzem, nem azt kaptuk a pénzünkért, ami megilletett volna. Dicséretes, hogy ilyen hamar elkészült az üzletsor, csakhogy i hamari munka sohasem jó. A fő vállalkozó, a budapesti Égszöv nem volt gazdája a vállalkozásnak. Nyolc-tíz kivitelező dolgozott itt, és a sok bába között elveszett a gyerek. Tetszetős és szép az üzletsor és kicsit soknak látszanak a panaszok. Kiskereskedők bérlik a boltokat, a tulajdonos az állam. A vendéglátósoknak például tekintélyes összeget kellett fizetniük a háromfázisú áram bevezetéséért. Ezt fölöslegesen nehezményezik, hiszen törvény van rá. De rendeUgyanannak színe és visszája is van. Mást lát az, aki a boltban vásárol, és mást, aki kívülről nyomja orrát a kirakatüveghez. „Közép-Euró- pa legnagyobb tava” - ez a megtisztelő és elidegeníthetetlen jelző fémjelzi a Balatont. Százezrek látogatják, s töltik partján szabadságukat, egy-két napos vagy pár órás szabad idejüket. Kinek mit jelent az itt töltött idő? A színes és soknyelvű kavalkád, a bosszankodásra késztető anomáliák? Olyan ez, mint amikor napsávok küllőzik a járdát, s a sétáló ember hol fénypásztába, hol árnyékba lép. Nem bánt a fény, és nem sért az árnyék. Egyszerűen létezik mint fizikai valóság. A Balaton fénye és árnyéka azonban nem olyan, mint amit megváltoztathatatlan törvényként kell tudomásul venni. Erőnktől, akaratunktól függ, figyelmünkön áll, hogy szebbé tegyük. Vízisíbemutató a tavon (MTI-fotó — Földi Imre felvétele) Kevés a kóla, a traubi r Afész-boltok — turistaszezonban A nyár fele már elmúlt. Péter Lászlót, a balaitonmá- riai áfész kereskedelmi osztályvezetőjét az idegenforgalmi szezon tapasztalatairól faggattuk. Elmondta: — Sajnos az időjárás júliusban „rosszalkodott”, mindössze egy hétig volt nyár. Remélem, az augusztus és a szeptember meghozza a jó időt. Az áruellátás jó volt az idén, húst és hentesárut naponta kapnak üzleteink, erre régebben még nem volt példa. Megrendeléseinktől függetlenül a húskombinát kocsija naponta jár az üzleteinknél, és pótolja, ami elfogyott. Július elseje óta tejet naponta kétszer kapunk, s jó minőségűt. A tejfölről viszont nem tudom elmondani ugyanezt. Az egyéb tejtermékek meny- nyiségével, választékával nem vollt gondiunk. Talán még soha nem volt arra példa, hogy a sör elegendő lett volna. Most megtudtuk: a Balaton Fűszért sörszállítmányai pontosan érkeztek. Néhány vegyi áru, háztartási cikk ugyan hiányzott, de ezek- helyettesítéséről gondoskodtak a boltok vezetői. Üdítő italokból a mennyiség elegendő, csak a választék kicsi. Nem elég például a kóla és kevés a traubi. Az osztályvezető azt is elmondta: — Augusztus elején sok vendég érkezett a Balaton- partra, várjuk a forgalom növekedését. Óriási erőfeszítéseket kell tenni, hogy az idényüzletek munkaerőgondjait megoldjuk. Szerencsére valamennyi üzletünket sikerült megnyitni; eddig 14 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le a boltok, mint az előző év hasonló időszakában. A legnagyobb gondunk az, hogy sok boltunk kis alapterületű és a zsúfoltság miatt esetenként nem tudnak megfelelni a követelményeknek. Ezzel együtt reméljük, hogy á szezon nagyobb baj nélkül,' zárul. let van arra is, hogy egészségügyi szempontból megfelelő körülményeket kell biztosítani az árusításhoz! — Beköltözés után saját erőből kicseréltük a vízvezetékeket — mondja Farkas Béláné fagylaltos. — Szeny- nyezett volt a víz, nem nyithattunk. Kértünk kártérítést, de még nincs végleges számlánk. — Kürtöskalácsot ígértek a vásárlóknak, s van is. A sörbárban kelendő áru leti A kiszolgálók azonban időnként bokáig érő vízben dolgoznak. Őszre ígérték a terület rendezését, addig itt-ott elterített kőzúzalék fedi az utat. A gyerekek magasra rúgják a port. Jobb lett volna meggon- doltabb, minőségileg kifogástalan munkát végezni az üzletsoron. A tó mellett természetesen sok vidám történet is megesik. A szántódi matrózok mesélték a következőt: Jó pár évvel ezelőtt idegenbe szakadt hazánkfiai igyekeztek, hogy kéthetes itt-tartózkodásukat kirándulásokkal is emlékezetessé tegyék. Útjuk kompon vezetett Szántódrévből Tihany- révbe. Történt azonban, hogy sok látnivaló mellett a nem nagy időközönként emelgetett pohár és főleg az abban levő jófajta tihanyi bor megtette hatását. Amikorra visszaérkeztek, már az utolsó komp is elment. Mivel mindenképp vissza akartak, térni a déli partra, úgy határoztak, hogy bérelnek egy járatot. Az összeg azonban — ami ezer forint volt — fontolgatásra késztette a házaspárt. Ekkor valaki fölajánlotta, hogy ötszázért hajlandó csónakkal átvinni őket. A férfi azonnal válaszolt: — Jó, de a viz közepén megállunk, és elénekeljük, hogy „A Balaton közepe náddal van kerítve ...” A neje hevesen bólogatott. FÉNYEK ÉS ÁRNYAK A nagy tó fővárosában embertelen a forgalom. Esőre hajló a délelőtt, útra kel százezennyli nyaraló. Aradnak az úton, meg tömik a parkolókat, el torlaszolják az amúgy is szűkre szabott járdákat, boltokat. A tolongás, a saines forgatag félemás érzéseket kelt bennem. A Sió Aruház a nyári árleszállítás első napját éli. Hairmlinc-negyven százalékkal olcsóbb most a sort, a nyári ruha és ki tudja hányféle oiikk. Csomaggal f©Írnálházott, görnyedt asz- szonyok érkeznek a várakozó erősebb nemhez, és csacsogva árad a szó: — Nem is hiszed, milyen olcsón jutottam hozzá! iFordul az idő, erős napsugár vetődik az emberéktől zsúfolt betonra. Rövidnadrágban, csicsás trikókban, kis kalapban, nagy kalapban, nyári bolondságokban mászkálnak az emberek. Fáradt 'kamionok araszolnák az úttesten a Hondák és Yamahák között. Ki tudja, honnan ez a sok motorcsoda? Bámulójuk van bőven. A kikötőben halszag keveredik a palacsintáéval; a sült kolbásznak már egyénisége sincs ebben a szagorgiában. A déli órákban nyüzsgő emberek éhes türelmetlenséggel toporognak. Koszos asztalok és eldobott papírpoharak mindenütt, fáradtan és sok tévedéssel számoló árusok. Az NDK-ból érkezett Sachs házaspár halat vesz és másfél arasznyi kolbászt mustárral. A papírtálcán a számla kilenovenhét forint. Nyelnek egyet: — Fogy a sör, a kóla, és az egyik zsírpecsétes asztalnál tizenhat éves forma lányok próbálnák levelezőlapokat írni. Két nap múlva hazautaznák. Előlkerül a lista, kiknek jár üdvözlet e frappáns szöveggel: Üdvözlet az x szélességi y hosszúsági és a 27 Celoius-fokróL Fiatal srácok és meglett férfiak legyintve fordítanak hátat a Beloiannisz hajónak. Akad érdekesebb látnivaló: egy Alpine sportkocsi. Ezt legalább hangosan lehet „cikizni”. A rózsalugas vedlett fakorlátja pirosló virágok helyett üresen hirdeti: szeretlek, Jutka. A kertmotzival szemben Szilágyi Árpád száz forintért rajzolja szénnel a karika turisztilkus portrékat. Nincs érdeklődés, Árpád bácsi ezért sört iszik. A hét végén egyetlen ember kívánta megöröikíttetni magát. Elő sem veszi már a számaidat, a rajzlapot. Minek? Hangos ultiparti egy pádon, távolabb verekedésbe hajló vita. A sörkert, a rétesbisztró zsúfolva. Zaklatott pincérek száguldoznak az asztalok között. A bejárai mellett bűzlő kukák .— tartalmuk legalább kétnapos. Omló_ vakolat, szeméttel tarkított park, hangos és piszkos vendéglátóhelyek -— mintha Siófok utolsó nyara lenne. Nosztalgia volna, hogy Cseh Tamás énéke jut az eszünkbe: „Ó, a Balaton, regi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk; ott a teraszon ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon ...” Nosztalgia Ő, a Bala... Naponta ötezer gépkocsi Farkas Zoltán mostanában igazán nem unatkozik. Harmincöt éve dolgozik a Ma- hart-nál, jelenleg a Tihany— Szántód rév között közlekedő komp 'kapitánya. — Naponta huszonöt-huszonnyolc fordulót teszünk meg; igazi csúcsforgálmi idő van — mondja. — Négy komp „cikázik” a két part között, naponta több ezer gépkocsit szállítunk. Hatan teljesítünk szolgálatot egy- egy kompon. A hivatalos menetidő tíz perc, de megesik, hogy hamarabb is meg tudjuk tenni a távolságot. Fárasztó ez a nyár. Nehezíti a munkát, hogy sok fegyelmezetlen ember messze beúszik a vízbe, sokszor kell kerülgetnünk őket, nehogy baleset legyen. A hőségben ki hévül t 'törzs- őrmester irányítja a forgalmat. — Bizony, sok a fegyelmezetlen ember. A hét végén három halálos baleset volt a vízen — mondja. — Ezek oka is a felelőtlenség volt. A szántódi révnél napok óta hatalmas a forgalom, a várakozó kocsisor vége a Shell-kútnál áll. Türelmetlenek és meggondolatlanok az emberek, pár percnyi előnyért képesek nemcsak a maguk, hanem mások életét is kockára tennli. Nem veszik figyelembe a jelzőtáblákat, de ha meglátják az egyenruhát, az elegendőnek bizonyul. Büntetni sincs időm most, ákkora a forgalom. Vallóban, tikkadt-fáradt autósok várakoznak, nyitott ajtókkal a kompokra. A hosszú sor ellenére meglepően gyorsan történik a behajózás. Tihany vonzó szépsége, sokféle program csalogatja a turistákat a túlsó partra. — A hét végén kiemelkedő forgalmunk volt — mondja Simonies Ferenc forgalomirányító. — Több mint hétszázezer forint volt a kasszáiban. Naponta átlagosnak mondható a 350— 400 000 forint, s reggeltől este tizenegyig nem lanyhul a forgalom. A pénztárosok mimikáját kisegítők könnyítik, az autósoknak nem kell a pénztárhoz menniük, így legalább a sorbaállás megszűnik. Most tudják lemérni a téli nagyjavítás hasznát és sikerét. Eddig még műszaki hiba miatt nem volt kiesés.
