Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-05 / 183. szám
ÄVifSÜ »*■■■■** 4 Somogyi Néplap 1984. augusztus 5., vasárnap Mire a levelek lehullanak... Hetven évvel ezelőtt, 1914 július 26-án futótűzként terjedt el a hír Kaposváron: kitört a háború, A Turul kávéház elegáns, fehér asztalánál négy „derék” fiatalember élvezte a semmittevés nyugalmát. Négyen a kisváros aranyifjai közül: Poór Aladár, Rechnitz Miksa, Gruber Kázmér és Krá- zsovits János. Amikor a hírt meghallották, felugráltak az asztalokra és tomboló tüntetésbe kezdtek. — Éljen a háború! Éljen a király! Vesszen Szerbia! — viharzott fel a kávéház füstös cirádái alatt a jelszó. — Ejnye, fiatalurak! Nagyapjuk még negyven- nyolcban az ellen a császár ellen harcolt, akit most éltetnek. És egyikük sem volt sohasem katona, békésen élvezték az otthon melegét akkor is, amikor százezrek sínylődtek a lövészárkokban és estek el a drótsövények előtt. — Éljen a háború! — A négy fiatalember kivonult az utcára, háromszínű zászlót szerzett valahonnan, és Babári Dezső prímás zenekarának vezetésével megindult végig a Fő utcán. A Széchenyi téren már egész kis tömeg vette őket körül, itt pedig dr. Hajnal Hugó mondott „lelkesítő” szózatot az összegyűlt embereknek. „Tombolt a publikum, katonák csatlakoztak a menethez, az élen a verbunkost játszották. A Tömeg a Szántó, a Honvéd és a Baross utcai laktanyákhoz vonult és éltette a hadsereget. A hadsereg egyszeriben népszerű lett Kaposváron” — írja a korabeli újság. 6 ? mm\ Î rézkilincseket. Cukor- és lisztjegy, kukoricakenyér, fatalpú bakancs, „vékában közlekedő” emberroncsok. És kezdenek a vélemények is megváltozni. — „Mire a levelek lehullanak? No, a Ferenc Jóskának megint a csizmájába szorult az esze!” „Vértelen háború lesz. És mire a levelek lehullanak, hazajönnek katonáink” — ígérte a király, és harcba küldte a monarchia hadseregét. Szuronnyal a géppuskák ellen. A négy. hónapból négy év lett, a sétaháborúból húsdaráló, milliók halála. Az első évben még csak a huszonkét éveseket vitték a frontra, két év múlva már a tizennyolc éveseket is. Gyűjtenek a hadiárvák és a hadiözvegyek részére. Hadiadó, hadikölcsön. Háborúba viszik a rézmozsara- rakat, a harangokat és a Az öreg temető hantjait már elsimította az idő, némely helyen inkább .erdőre- mint temetőre hasonlít a holtak birodalma. Az itt nyugvók porából vastag fák nőttek ki. Idestova hatvan esztendeje temettek utolja ra ide. Közeli hozzátartozóm sírját kerestem a szí getvári utcai temetőben. Hajtogatom az orgonabokrok ágait, betűzgetem az írásokat a korhadt fakereszteken. ^ Egyszer csak egy hang szól ki a sírok közül és mintha a kriptából lépett volna elő, egy öreg embert látok magam előtt. — Most vagyok itt ötödször — mondja kérdés nélkül, aztán folyik belőle a szó. — Tudja, katona voltam az első világháborúban, negyvennégyes baka. mint á legtöbb kaposvári. Végigharcoltam a fronton három kemény esztendőt. Hazaengedtek tizennyolcban szabadságra Galíciából. Alig vártam, hogy hazaérjek, évek óta nem láttam az asz- szonyt. Leszállók a vonatról a kaposvári állomáson, ideérek a Promenádhoz. Volt ott egy kis nyári vendéglő abban az időben. Látom ám, hogy • néhány asszony — meglehetősen ledér öltözetben — az asztal tetején táncol és ezt énekli a „Rámás csizmát visel a babám” című nóta dallamára: Míg az uram idehaza volt- Sárga cipőm nekem sose volt. Húzd rá cigány, kapom a segélyt. Isten az uramat haza ne segéld. Mert ha az uram egyszer hazajön, Meglátja a hadi gyerekem, stb. Gondolhatja, mit éreztem. Néhányan a bajtársak közül leakasztottuk a derékszíját, és adj neki! Az anyátokat! Mi vérzünk a háborúban, ti meg itthon kurválkodtok? Mérgesen mentem haza a Szigetvári utcába. Útközben ittam is egy kicsit nagj mérgemben. Régen láttam a feleségemet, de bár akkor se láttam volna! Belépek a házamba. A konyhában a fogason egy rendőrsapka meg a kard, az asszony pedig a rendőrrel ott henter- gett az ágyon. Kapom a kardot és odavágok. A rend őr ügyes volt, csak úgy ingben kiugrott az ablakon, így az asszonyt találtam el. Elítéltek tíz esztendőre. Gyilkosságért ítéltek el- még a forradalom se mentett ki. Huszonnyolcban szabadultam. Akkor elhatároztam, hogy tízévenként egyszer kijövök az asszony sírjához. Mondom, most vágok itt ötödször . .. Lévai József Augusztus 11-én HDH-vonat Balaton fenyvesre Kétórás lovasshow Motoros sárkányrepülők és hőlégballonok parádéja — „Utaskosár” a szellemi totó győztesének A Dunántúllá Napló szerkesztősége augusztus 11-én Balatoni-enyvesre indítja a HDN-vonatot. A szervezők ismét gazdag és szórakoztató programot ígérnék miind a dombóvári mind a kaposvári vonatos turistáknak, akik szintén résztvevői lehetnek a szombati kirándulásnak. A Pécsről induló szerelvény 6 óra 56 perckor érkezik Dombóvárra, a kaposváriak pedig 7 óra 19 perekor szállhatnak föl a HDN-vonatra. A MÁV Pécsi Igazgatósága ezút-tail is alkalmi menettérti jegyeket készít, ezt Dombóvár alsón, illetve Kaposvár állomásokon elővételiben >:s megválthatják az utasok csütörtökön, illetve pénteken délelőtt tíztől este hat óráig. A menettérti jegy ára egységesen — felnőtteknek és diákoknak egyaránt — Dombóvárról 100, Kaposvárról 90 forint. Ez tartalmazza a Balatonién yvesen rendezendő mintegy kétórás lovaSbemu- tató köLtségiét is. A HDN-vonat 8 óra 25 perckor érkezük Balaton- fenyvesre: a vasútállomástól rövid séta után érhető el a Nagyberékii Akarni Gazdaság lovaspályája, ahol a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete hőlégballon-szakosztályának ballonjai várják a vendégéket. Kilenc óra előtt néhány perccel jelennék meg a. légtérben a Pollack Mihály Műszaki Főiskola MHSZ- klulbjánaik motoros sárkányrepülői. Bemutatójuk után a nagyiberéki lavasisikola paripái mintegy két órán át szórakoztatják a közönséget. A HDN-vonat utasai a délutáni órákban fürödhetnek vagy fakultatív alapon kirándulhatnak a fenyvesi állomásról induló csisztai kisvasú-tón. A lapból a szelvényt szíveskedjenek kivágná és azt a vasúti pénztárnál lebélyegeztetni; mert ez egyben a lovasbemutató belépőjegye is. A HDN-vonat 18 óra 15 perckor indul vissza Baia- tonfen-yivesről : a kaposvári érkezés -időpontja 19 óra 17 perc, a dombóvári pedig 19 óra 40 perc. Megfojtotta az újszülöttet Késő a sírás Tizenhat éves lány zokog a vádlottak padján. Késő! Amit elkövetett, arra nincs mentség. Csupán magyarázat, amely azonban nem tudja meg nem történtté tenni a tragédiát. Apja, anyja, -nővére, nagyanyja, nagyapja ott ül mögötte, -még mindig döbbenten. s szeműikben — talán az önvád fénye is föllelhe- tő. Érzik — érezniük kell —, hogy nekik is van némi felelősségük az újszülött halálában. Mónika rendezett családi körülményeik között nőtt fel. szülei mindent igyekeztek megadni neki, ami ma falusi környezetben anyagi szempontból- lehetséges. A házban külön szobája volt, ahová gyakran visszavonult. Főként édesapja szigorától fél, de nővérévéi sem volt azonos érdeklődésű, így vele sem igen beszélgetett például fiúkról, szerelemről. Az általános iskola elvégzése után kereskedőnek tanult; a szakmunkásképzőben szorgalmas, jó közepes diáknak ismerték. Magatartásával nem volt baj, tanárai és társai szerették. Boltban dolgozott. s ott megismerkedett egy katona fiúval, hamarosan szoros kapcsolatba került vele. Mindez 1983. júniusában történt, s maga sem akarta elhinni, hogy teherbe esett. Pedig a jelek egyértelműek voltak. 2. — De hál a rendeket még az ötvenes évek elején megszüntették, feloszlatták ... — Bizony fel. Az irgalmas Isten akarata teljesült ebben is, mert semmi sincs az ő rendelése nélkül — mondta megadóan Nárcisz atya, kezeit széttárva, mesz- sze köpve a fűszálat. Újat szakított. Letörölte ujjával róla a port és rágcsálásba kezdett, közben mosolyogva nézett Ézsiásra. Ézsiás cigarettát kotort elő a térdén fekvő lember- dzsekje zsebéből, és önkéntelenül a szerzetes felé nyújtotta. — Philip Moris — élénkült föl az atya, és a fűszálat újra messze köpve kivett egy cigarettát a dobozból. Ujjai közt megropogtatta, majd lehunyt szemmel, élvezettel szagolgat!:!. — Szeretem ezt a márkát — mondta, miközben szájába vette a cigaretta filteres végét. Kattant Ézsiás gázöngyújtója, s magasra szökött a láng a barát orra előtt. Nem zavartatta magát, rágyújtott, és a füstöt élvezettel engedte ki vastag orrli- kain, közben egy kis szürke karikát is köhintett mesz- sze maga elé. .*■ — Ez az... Hiába, az amerikai cigarettának nincs párja — mondta. Ézsiás fél szemmel a barátot figyelte, miközben rágyújtott, aztán megszólalt. — Már megbocsásson, de hogy rendeket feloszlatták, annak idestova harminc éve. — Bizony ... Hogy múlik az idő — felelte a barát. Ézsiásnak nagyon melege lett. Kigombolta az ingét miközben mondta. — Szóval, azt nem értem . .. — Hogy akkor hogyan kerülök én ide? — fejezte be a barát a kérdést. — Valahogy úgy. Tudniillik én még élőben szerzetest nem láttam, vagy hogy is mondjam ... — Csak nyugodtan, ahogy gondolod, fiam. Hogy is szólíthatlak? — Ézsiás. — Mint a nevezetes ... — Próféta. — Nem szoktak manapság ilyen neveket adni az ifjú uraknak. Inkább Roland, Krisztián, meg ilyeneket. — Az én esetem egészen más. — Igaz — hagyta helyben {íárcisz. — Próféták voltak és lesznek. Ugyan ki tudja, hol járnak közöttük, amíg az isteni kinyilatkoztatás meg nem mutatkozik rajtuk. Bár az ember magán hordja Isten jegyeir, hisz a képmására teremtetett. — S ez elég a Dróféta- sághoz? — Aligha. A lélek nagysága, a szellem kisugárzása, a kiválasztottság jele. — Ugyan messzire jutottunk atya. — Honnan jösz, fiam? — A városból — felelte Ézsiás, és belenyomta a félig elszívott cigarettát a vakondtúrásba; onnan kiállít füstölgő vége, mint lövés után az ágyúeső-. — S hová tartasz? — Ide — bökött fejével háta mögé, az omladozó téglakerítés felé, amely rég elhagyott temetőt takart. — Mi dolgod itt? — A régiek sírját keresem, a családét. S ön, atyám? — Én itt élek. Tán segíthetek neked. — Köszönöm. Felálltak, és meginduítak az eperfákkal szegélyezet; gazos földúton, a temető bejárata felé. (Folytatjuk.) 1984. március 14-én érvényesíttetni kellett az egészségügyi könyvét; ezt a nagyanyjával küldte el a körzeti orvoshoz, az azonban látatlanban nem volt hajlandó aláírni. Móniika elment hát a rendelésbe, s az orvos megállapította; terhes. Az édesanyját is behívatta, vele is közöltté a tényt. Az asz- szony felelősségre vonta lányát. az viszont esiküdözött, hogy ez teljesen lehetetlen. Az anya pedig a számára kényelmesebb, kedvezőbb megoldást választotta: hitt a lánynák. „Mit szólnak majd a szüleim? Mi lesz, ha apu megtudja? Mit szól a falu?” — ehhez hasonló gondolatok kavarogtak Móniika agyában, s nem volt bátorsága ahhoz, hogy szembe nézzen a valósággal. Rettegett még a szülés gondolatától is, félt a következményektől, s képtelen volt reálisan értékelni a helyzetet. Azt hitte, majd csak megoldódik a dolog valahogy. Hát megoldódott.. Március 15-én hajnalban kezdődött... Azt hitte, a gyomra fáj, hiszen — saját számításai szerint — a szülésig még három hét volt hátra. Reggel a szülei munkába menték, nagyszülei pedig a kertben dolgoztak. Nagymamája — akivel a családban a legőszintébb volt — egy idő után bement a házba, s látta, hogy Mónika bezárkózott a fürdőszobába. Hiába kérdezte, hogy mi a baj a lány nem mondt- ta meg. Kilenc óra lehetett, amikor megszülte leánygyermekét. Utólag derült ki, hogy a pici farfekvéssel született; Szinte csodával határos módon a szülés minden komplikáció nélkül zajlott le. Mintegy fél óráig tartott, miire az ifjú anya annyira össze tudta szedni magát, hogy fel- álljcn, hideg vízzel megmosakodjon, és a picit is megmossa. Saját bevallása szerint már azon tűnődött hogy szól a nagymamájának, amikor az udvarra rokonok érkeztek, az újszülött pedig sírni kezdett. Ekkor ijedtében, hogy meghallják, hátul megszorította az apróság nyakát. Az elnémult... Móniika ekkor becsomagolta, majd szekrényébe rejtette. A rendkívüli kimerültségtől lefeküdt, és elaludt... A megyei bíróságon dr. Mózes Gábor tanácsa több mint egyórás mérlegelés után mondta ki az ítéletet. Mónika könnyezve hallgatta, hogy bűnösnek találták emberölés bűntettében, s ezért 2 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték, 2 évre pedig eltiltották a közügyektől. Hiába zokog vele a család, a fiatalkorúak börtönét nem kerülheti el. Az ügyész háromnapi gondolkodási idő után is megfelelőnek tartotta az ítéletet; a vádlott és védője enyhítésért föllebbezett. Gyarmati László A SOMOGY MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT fölirész műszerészi, villanyszerelői vagy lakatosi szakképzettséggel rendelkező fiatal szakmunkást éjszakai munkára (a Somogyi Néplap készítéséhez). Havi kereset: 4—6000 Ft. Jelentkezni Kaposvár, Május 1. u. 101. sz. alatt lehet. (79734)--------------------------------------------------------. „ ■ « t-----------
