Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
1984. augusztus 1., szerda Somogyi Népiap 3 Ku lesszerepben a tanácstag Napjainkban kétségtelenné vált: a helyii igazgatási munkában tapasztalható, megnövekedett feszültségeket csak az önállóság tényleges növelése, a tanácsi demokrácia fejlesztése oldhatja fel. Ami pedig ezt világossá és egyértelművé tette, mint annyi más esetben, most is gazdasági körülmény volt. Többszörösen is. Elsőként településeink, elsősorban a nagyvárosainik fejlődéséből tűnt ki, hogy az erőteljesen központi döntések nem tudják követni a helyi sajátosságok támasztotta igényeket, sem a lakásépítésben, sem az infrastruktúrában, sem az alapellátásban. Olyannyira nem, hogy a településhálózat aránytalanságai például szociális gondokhoz vezettek az apró falvaikban és a nag yvárosdkban egyaránt. Az ország nehezebb gazdasági helyzetéből következően egyértelművé vált: a települések fejlődésében a jövőben nem nélkülözhetők a lakosság forintjai. Sem az otthonteremtésiben, sem a csatornázásban, sem a gázhálózat bővítésében, sem semmi másban. S nemcsak a lakosság forintjai nem nélkülözhetők; mindenekelőtt nem lehet lemondani azokról a forintokról, amelyek étppen a településfejlesztés helyi sajátosságainak jobb kihasználásával teremthetők elő. Másképpen fogalmazva: az intenzív szakaszra átállás a tanácsi, a helyi igazgatási munkában is a fejlesztés meghatározó szempontja lett. Hiszen afelől kétsége senkiinek sem lehet, hogy a mostanában már szinte csodatévő kifejezésként használatos „intenzív fejlődés” követelményeinek társadalma méretekben aligha lehet eleget tenni kizárólag az anyagi termelés korszerűsítésével ; ugyanakkor nem várható el egyetlen település lakosságától sem, hogy a falu, a város fejlesztésében jobban vegyen részt, ha érdekeit, törekvéseit nem veszik fokozattan figyelembe a döntések meghozatalakor. Ez a követelmény mindenképpen több egy-egy hangzatos kijelentésnél: ehhez a közigazgatás és a lakosság kapcsolatának javítása szükséges. Mégpedig úgy és olyan mértékben, hogy a végrehajtó szervezet figyelme a megyéről, a központi ágazati hivatalokról mindinkább a lakosságra, a lakosságot képviselő, választott tanácstagi testületre irányuljon. Ez eddig gyakorta nem kevés gondot okozott. Van tanácstag, aki azért köszönt le tisztéről, mert a tanácsi apparátussal egyetlen ügyben sem tudott ötről hatra vlargődnli Ném ; egy hólyen és nem kevésszer megtörtént, hogy a tanácsi vezetés nem kérte a lakosság, illetve képviselőinek, a tanácstagoknak a véleményét a döntések meghozatala előtt. Néhol, szűlk szakmai csoport elképzelése alapján szűk politikai testület, a végrehajtó bizottság döntött szinte minden kérdésben, s az állampolgárok érdekeit képviselni hivatott tanácstagi testület már csak engedelmes gyülekezetként bólintott a tervekre. Ezeken a helyeken természetesen csokiként a tanácstag tekintélye, következésképpen a választottak bizalma. A közigazgatás túlhaladott gazdaságii és szervezeti gondjait nem tudták eredményesen feloldani azok a kezdeményezések sem, amelyek az elmúlt években születtek, mint például a nyílt várospolitika meghir- détése vagy az alternatív tervezés rendszere. Az utóbbi időben azonban felgyorsultok azok a folyamatok, amelyek az eddiginél szélesebb alapokon nyugvó nép- klépviiselet megteremtését szolgálják a tanácsi munkában. A fejlesztési tervek kidolgozásának új irányelvei, az úgynevezett kisvárosi modell széles körű bevezetése, a járások megszüntetését magával hozó, a kétlépcsős közigazgatás kialakítását célzó város környéki rendszer létrehozása, a hatáskörök decentralizálása, az új választójogi törvény — mind az inítenizív fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges nagyobb helyi önállóság szervezeti, politikai fettételeit hivatott megteremteni. A központi fejlesztési eszközök tervezett, új rendszer szerinti elosztása, a fejlesztésben a helyi szándék nagyobb érvényesítése, a községfejlesztési adó helyett az önkéntesség elvén alapuló településfejlesztési hozzájárulás bevezetése ugyanennek az önállóságnak az anyagi alapjait teremti meg. Ebben a szerkezeti rendszerben, ebben a szervezeti felépítésiben pedig értelemszerűen a kulcsszerepet a tanácstag játssza. A lakosságnak az a választott képviselője, aki választói szándékainak, törekvéséinek ismeretében nemcsak ellenőrzi, hanem ami ennél fontosabb, irányítja is a végrehajtó szervezet, a tanácsi apparátus munkáját. Ezért is volt időszerű a közigazgatás népképviseleti alapjainak szélesítése, a tanácsi demokrácia fórumrendszerének megújítása. Mindaz a változás, ami a jövőben növelheti a tanácstagság társadalmi tekintélyét. Ha úgy tetszik, a tanácstagok együttes hatalmát. Amely a lényeget tekintve nem is az övéik, hanem a választóiké. Szalay Antal Tisztítótelep jr mm m . Kaposváron betonacél hálókkal, zsaluzásnál fémzsaluval és nagytáblákkal, betonozásnál géplánccal dolgozik. Az első ütemben előírt munkák legnagyobb részét már elvégezték. 1985-re elkészül a 20 000 köbméter kapacitású rendszer, amely tartalmazza a rács és homokfogót, 4—4 darab előülepítő-, sűrítő- és rothasztómedencét, a zárkamrát, a fertőtlenítőmedencét, valamint a kezelőépületeket. A városi csatornahálózatból érkező nyers szennyvizet a régi telepről' nagy teljesítményű szivattyúkkal az új telepre nyomják a négy kilométer hosszú, 70 centiméter átmérőjű azbesztcement nyomócsővezetéken. A tisztítás nagy terhelésű, eleven iszapos, teljes biológiai módszerrel, anaerob iszapstabilizálással, az iszap szalagszű- rőpréssel történő víztelenítésével majd mezőgazdasági területen való elhelyezéssel történik. A tisztított szennyvíz befogadója a Kapos folyó, — ide a tisztított szennyvíz nyomócsövön érkezik. A telep köré fákból 25 méter széles védősávot telepítenek — váltakozva tűlevelű, lomblevelű és örökzöld növényekből. A második ütem 1985— 2000 között valósul meg. ösz- szessógében 40 000 köbméter szennyvíz napi -tisztítását teszi lehetővé. K. L. A vízgazdálkodás egyik a legfontosabb beruházása a Kaposváron a napi 20 000 köbméter kapacitású telep amelynek átadását tervezik az idén — ezzel megoldódik a város több éves gondja (a jövőre belépő új szennyvíz- tisztító első üteme 460 milliót vitt el). 1913-ban nagy eredménynek számított a város akkor elkészült szennyvíztisztító telepe. Évtizedekig azonban alig korszerűsítették, csak a hatvanas években bővítették napi 7500 'köbméter kapacitásúra. Az iparfejlesztés, a lakosság létszámának növekedése, a korszerű lakótelepek építése következtében a kommunális és ipari szennyvizek napi 18 000 köbméterrel terhelték meg e szennyvíztisztítót. A telepet — területi adottságok miatt — nem bővíthették, ezért új, korszerű szennyvíztisztító építését kezdték meg. Az új szennyvíztisztító Kaposvár és Taszár között a 61-es úttól észekra, 150 méterre helyezkedik el. A szennyvízelvezetés és iszap- kezelés, -elhelyezés beruházási programját a Mélyépterv készítette el. A telepet és a hozzá tartozó műtárgyakat a Délviép építi. A kivitelezés 1980-ban kezdődött, az építkezés során a Délviép alkalmazza a legújabb építési technológiákat, vasszerelésnél előregyártón »Visszaszerzett” KISZ-tagság Segítenek a pártszervezetek — Mérséklődött a vándorlás — A vasárnapi és az ünnepi munka miatt kétszázharminc fiatal hagyta itt a gyárat három év alatt — mondja Laki László, a Kaposvári Cukorgyár gyári pártvezetőségének titkára. — Egymás után négy KISZ- titkárunkat emelték ki ; azok, akiket iskolára küldtünk, lemondtak vagy elmentek tőlünk. így 1980-tól 1982 őszéig gazda nélkül volt a KISZ. Szabó György, a pártvezetőség tömegszervezeti ösz- szekötője még hozzáteszi, hogy a KISZ-bizottság ősz- szetétele is gyorsan változott. Walter István hegesztő, lakatos 1982 ősze óta áll a KISZ-bizottság élén. A megfontolt, családos fiatalember párttag. Társadalmi munkáért négy évvel ezelőtt a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét kapta meg. — A vezetőség csonka volt, hétből csak háromra számíthattam. — Ügy szedtük össze az új vezetőséget, az alapszervezeti titkárokat. Itt, a pártirodán beszélgettünk a kiszemeltekkel — szól közbe a párttitkár. — A fiatalok elvándorlása miatt összesen csak harmincnégy tag maradt, a három alapszervezetből kettőt kellett csinálnunk. Azóta a tagfölvétel meghozta az eredményt: most már 89 a létszám, s a KlSZ-válusz- táskor újra három alapszervezetet szervezhetünk. A vándorlást elsősorban az mérsékelte, hogy bevezették a negyvenórás munkahetet a cukorgyárban, aztán fölemelték a fiatalok fizetését. A pái ttitkár tényekkel bizonyítja, milyen fontos szerepet tölt be a KISZ a párt utánpótlása szempontjából. — Évente öt-hat fiatalt veszünk föl a KISZ ajánlásával. Éppen a múltkor tárgyaltuk meg tíz év tagfelvételi tapasztalatát; a tagok hatvanöt százalékát KlSZ-ajánlással vettük föl. Sajnos, ezeknek a fiataloknak csak a fele maradt a gyárban. — Jelenleg huszonegy párttag van a KISZ-ben, s a most fölvettekkel és a még az idén fölveendőkkeí huszonhatra nő a számuk. A kilenctagú KlSZ-bizott- ságban hét kommunista tevékenykedik. Azt szeretnénk, ha ezután a két KISZ- alapszervezeti vezetőségben is lennének, mégpedig minél többen — mondja Walter István. — Az eddigi eredtaények biztatóak — kezdte a KISZ- bizottság titkára a számvetést. — Az alapszervezetek jobban dolgoznak, nőtt a szervezettség. Még egy évben sem vett részt annyi fiatal a szakma ifjú mestere, a kiváló ifjú szakember vetélkedőn, mint az idén. Az ifjúsági klub kiváló lett. A honismereti szakkör eddig is több megyei második dijat nyert, most a Hazafias Népfront pályázatára készül a gyár egy évének bemutatásával. Hamarosan fotószakkört alakítunk, ez elősegíthetné, hogy eredményesebben propagálják a KISZ tevékenységét. Mindez hozzájárult, hogy a városi KISZ-bizottság elismerje a javulást. Most azonban szeretnénk továbblépni. Hat fiatalt küldünk KISZ-tan- folyamra, hogy legyen utánpótlás a különféle tisztségekre. Gondunk persze most is akad, nem mindegyik mozgósítás jár eredménnyel, a belépő fiaihatok, leragadják, hogy voltak KISZ-ta- gok, nekünk kell utánajárnunk. — A pártvezetőség a feladatok között tartja számon — folytatja Szabó György —, hogy javítsuk a fiatalok világnézeti nevelését. — Sokat ostorozzuk az alsó szintű gazdasági vezetőket — magyarázza a párttitkár —, hogy jobban figyeljenek oda a fiatalokra, törődjenek a politikai nevelésükkel. A kommunisták eddig is segítették a KISZ- eseket, azt szeretnénk, hogy tartósítsuk az eredményeket, s ha lehet, lépjünk meg előrébb. Lajos Géza I Ifjúsági béketábor Ifjúsági beketábor nyílt Budapesten az Országos Béketanács Ifjúsági és Diák Bizottsága szervezésében. Az ország különböző pontjairól összesereglett mintegy száz fiatal — a békemozgalommal foglalkozó kisközösségek, klubok képviselői — szakértők előadásai segítségével kaphatna^ áttekintést a magyar és a nemzetközi békemozgalom időszerű kérdéseiről. A táborban tájékozódnak a hazánkban működő békeklubok helyzetéről, megismerkednek néhány uk kall A szervezők arra törekednek, hogy a táborlakók — az oldott, formaságoktól mentes eszmecseréken elhangzottak hasznosításával, elsajátításával — még inkább bekapcsolódjanak a helyi bókemozgalmi munkába.
