Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-18 / 194. szám

I 2 Somogyi Népiap 1984. augusztus 18., szombat Alkotmány napi nagygyűlés Gyöngyösön (Folytatás az 1. oldalról) ki, hanem azokéból is, akik­nek más a világnézetük, de velünk azonos nézeteket vallanak, ha az emberiség jövőjéről, tehát a békéiől vagy hazánk sorsáról van szó. A nemzetközi életben pedig természetes szövet­ségeseink azok az országok, amelyek velünk együtt a szocialista tábort alkotják. Az egyetértés, a szoros együttműködésre való kész­ség minden érdekelt ország gazdasági és kulturális fej­lődését serkenti, s lehetővé teszi a folyamatos és köl­csönös tapasztalatcserét. — A mai, válsággal ter­hes világban szükséges a nemzetközi kapcsolatok fenntartása és fejlesztése, mert az emberiség csak ak­kor érezheti .magát bizton­ságban, ha a mindennapi politikában természetessé válik az eltérő társadalmi rendszerű országok kormá­nyainak és népeinek egyet­értése a döntő politikai és gazdasági kérdésekben. Ma még távol vagyunk attól, hogy megnyugtató legyen a helyzet, de ezt a célt el kell és el is fogjuk érni. — Napjainkban, amikor felszabadulásunk közelgő 40. évfordulójáról beszé­lünk, arról is szólnunk kell, hogy az 1939 után kialakult veszélyhelyzetben, ha nehe­zen és lassan is, de létre­jött a fasizmus elleni nem­zetközi összefogás. Enneid döntő szerepe volt abban, hogy a második világháború az emberiségnek az ember­telenség feletti győzelmével fejeződött be. Elismeréssel és hálával szólunk azokról, akik ebben az embertpróbá- ló korban emberek marad­tak, és kemény harcokban diadalra vitték az emberi­ség, a béke ügyét. Ha csak az lenne a Szovjetunió, a létező szocializmus érdeme, hogy oroszlánrészt vállalt ebben a küzdelemben, már akkor is érthető az az ér­deklődés és tisztelet, amely iránta és az új társadalom iránt világszerte kialakult. — Felszabadulásunk 40. évfordulójának esztendejé­ben kerül sor a párt XIII. ■kongresszusára. Megszok­tuk, hogy a mi kongresz- szusaink nem egyszerűen eszmecserékre, tanácskozá­sokra adnak alkalmat, ha­nem sokkal inkább az elem­zésre, a jövőbe vezető út kimunkálására. Az elemzésnek most az a célja, hogy megállapítsa : helytállóak voltak-e a XII. kongresszus útmutatásai, mindenki és minden idő­ben megtette-e azt, amit a társadalommal szembeni kötelezettsége előírt. A „mindenki” itt és most el­sősorban az intézményekre, testületekre, politikai és más erőkre vonatkozik. Az ítéletalkotás a kongresszus dolga. Ahhoz azonban, hogy a párt e legfelsőbb fóru­mán valós vélemény és döntés alakuljon ki, az szükséges: népünk a soron lévő hónapokban véleményt mondjon a múltról és a je­lenről, a jóról és a rossz­ról, s arróL, hogy mit vár a jövőtől. Ebben az érte­lemben lehet a kongresszus az egész magyar társadalom akaratának kifejezője és jövőnk formálója — mon­dotta végezetül Sarlós Ist­ván. A Minisztertanács elnök- helyettesének ünnepi beszéde után Frecska Sándor, a nagyrédei Szőlőskert Terme­lőszövetkezet elnöike új bú­zából sült kenyeret adott át Sarlós Istvánnak. A nagygyűlés művész­együttesek műsorával ért vé­get. Hajótörést szenvedtek Szovjet segítség kanadai halászoknak A Novodruzseszk szovjet teherhajó fedélzetére vette és így megmentette egy ha­jótörést - szenvedett kanadai halászhajó legénységét. A szovjet hajó Halifaxból Kubába tartott, amikor a nyílt tengeren, 24 mérföld­re a szárazföldtől a legény­ség tagjai meglátták az égó halászhajót, s közelében a mentőcsónakot. A kanadai hajó legénységét felvették a szovjet hajóra, az arra rá­szorulókat orvosi ellátásban részesítették, majd a Novo­druzseszk irány változtat­va Shelburne kikötőjébe hajózott, ahol a kanadai ha­lászokat átadták a parti őr­ségnek. Mint a Novodruzseszk ka­pitánya a balti tengerhajó­zási igazgatóságnak rádió útján jelentette, a kanadai hatóságok köszönetét mond­tak a szovjet legénység se­gítségéért és helytállásáért. Keresik az aknákat Helikopterek a Vörös-tenger fölött Az amerikai haditengeré­szet három helikoptere meg­kezdte a kutatást a szaúdi vizeken a rejtélyes eredetű robbanószerkezetek után. Csütörtökön újabb hajó, ez­úttal egy ciprusi teherszállí­tó futott aknára a Vörös­tengeren. A Pentagon szóvivője csü­törtökön közölte, hogy az RH—53-as helikopterek a szaúd-arábiai Dzsidda kikö­tője körzetében nem talál­tak még egyetlen aknát sem. A kairói Al-Dzsumhurija pénteki száma arról tudósí­tott, hogy az egyiptomi ha­ditengerészetnek előző nap sikerült hatástalanítani egy aknát a Vörös-tengeren. Csütörtökön egyébként két másik NATO-tagállam : Franciaország és Nagy-Bri­tannia hajói is elkezdték az összehangolt kutatást a rob­banó szerkezetek után. Súlyos összecsapások Belfastban Az észak-írországi Bel­fast főleg protestánsok lak­ta Shankhill negyedében csütörtökön éjszaka és pén­tek hajnalban súlyos össze­csapások voltak. Protestáns fiatalok benzi­nes palócokkal és kövekkel dobálták meg a rendőröket, barikádokat emeltek és gyújtogattak. A rendőrök páncélozott kocsijaikból gu­milövedékekkel lőtték a tö­meget. Húsz zavargót letartóztat • tak. Az összecsapások kö­vetkeztében két rendőrtiszt, egy fiatalember és egy. az eseményeket rögzítő tévé­operatőr megsebesült. Megfigyelők szerint tíz év óta nem fordult elő. hogy protestánsok támad­tak a rendőrökre, hiszen a protestánsok a Nagy-Britan- niához való tartozás hívei, míg a katolikusok az el­szakadásért, a brit uralom megszüntetéséért harcolnak. Éhségsztrájk a szaloniki börtönben Az észak-görögországi Szaloniki börtönében száz­tíz fogoly éhségsztrájkol kezdett tiltakozásul a rossz élelmezés és a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya miatt. Azt követelik, hogy „emberibb” fogházba szál­lítsák át őket. KETTŐN ÁLL A VÁSÁR Amióta bevezettek a szükségállapotot Lengyel- országban, Varsó és Wa­shington kapcsolata a mélypontra zuhant. Ameri­kai részről többször is kí­sérletet tettek, hogy dur­ván beavatkozzanak a len­gyel belügyekbe, s szünte­lenül heves támadásokat intéztek a lengyel vezetés ellen. A Reagan-kormány- zat által hozott gazdasági szankciók rendkívül érzé­kenyen érintették fi lengyel népgazdaságot. Mint egy kommentárjában a varsói Interpress sajtóügynökség megállapította, egyes vál­lalatok termelési kapaci­tás kihasználtsági foka 50 százalékra esett vissza az amerikai intézkedések kö­vetkeztében. 1981—1983 között legalább 12,5 milli­árd dollár veszteség érte emiatt a lengyel gazdasá­got. örvendetes, hogy az ál­talános stabilizáció és a legutóbb meghirdetett szé­les,Jcörű amnesztia az ame­rikai kormányzatot bizo­nyos apró, de pozitív irá­nyú döntésekre késztette. A lengyel ikormány szóvi­vője a két, másodrendű fontosságúnak számító szankció föloldását — a légiközlekedés helyreállí­tásának, valamint a . tu­dóscsere fölújításának szándékát — kommen­tálva megállapította: azok a kívánatos irányba ható tényezők a kétoldalú kap­csolatok normalizálása ügyében. A lengyel kormány vá­lasza — amelyet most tet­tek közzé — nyomatékkai aláhúzza: hajlandó tárgya­lásokat kezdeni az Egyesült Államokkal egy új tudo­mányos szerződésről és lé­giforgalmi megállapo­dásról, de változatlanul el­utasítja az amerikaiak minden fajta beavatkozási kísérletét az ország bel- ügyeibe. Washington gondosan ügyelt arra, hogy a két legjelentéktelenebb szank­ciót vonja vissza. Ugyan­akkor továbbra is fenn­tartja a hitelezési tilalmat és a lengyel árukat válto­zatlanul sútja a legnagyobb kedvezmény megvonása. Varsó ismételten kifejezett készsége a -tárgyalásokra híven bizonyítja, hogy len­gyel részről nem támaszta­nak akadályokat a kapcso­latok normalizálásának út­jába. Nem mondható el ugyanez az Egyesült Álla­mokról. Az USA Lengyel- ország felvételét a nemzet­közi valutaalapba és vi­lágbankba például olyan feltételhez köti, ami nyílt beavatkozás a belügyekbe: csakis akkor hajlandó ál­láspontjának megváltoz­tatására, ha az amnesztiát „megfelelően végrehajtot­ták” a lengyel hatóságok. A helsinki alapokmány betűjével és szellemével homlokegyenest ellenkező amerikai magatartás tehát változatlanul fennál Varsó­val szemben. Az úgyneve­zett lengyel kérdésről idő­ről-időre elferdített, a va­lóságot megcsúfoló elemzé­sek látnak napvilágot az Egyesült Államokban. Bi­zonyos amerikai körök to­vábbra is kapcsolatokat ápolnák lengyel ellenforra­dalmi erőkkel, amelyeket a kormányzat elleni akciókra buzdítanak. Az utóbbi hónapokban bebizonyosodott: ezek a manőverek Lengyelor­szágban egyre kevesebb és jelentéktelenebb vissz­hangra találnak. A súlyos válságból szeretne a len­gyel nép mielőbb kiutal találni. Természetesen a lengyel—amerikai kap­csolatok is szorosan hoz­zátartoznak ehhez a fo­lyamathoz. Csakhogy ket­tőn áll a vásár. Varsó — mint a kormány válasza hangsúlyozza — tettek és konkrét lépések alapján ítéli meg Washington po­litikáját. S a kapcsolatok normalizálásához aligha elegendő két apró lépés. Csakis a szankciók fölol- dása, a belügyekbe való beavatkozás minden for­májának megszüntetése, az egyenlőség és a köl­csönös előnyökön alapuló gazdasági-kereskedelmi együttműködés helyreál­lítása hozhat gyökeres változást. Gy. D. Érettségizett, gyakorlattal rendelkező gépírót fölveszünk Somogyi Néplap szerkesztősége, Kaposvár, Latinka u. 2. A PAMUTFONÔIPARI VÄLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA fölvesz karbantartó lakatos szakmunkást, betanításra női munkaerőt (18 év felett), férfi segédmunkást (18 év felett). Nők számára munkásszállást, férfiak részére albérleti hozzájárulást biztosítunk. Jelentkezés naponta a gyár telephelyén, Kaposvár, Jutai út, munkaügy. (79688) Nyugatnémet szociáldemokraták Uj startra várva Ha szemébe mondanánk valamelyik nyugatnémet szociáldemokrata vezetőnek, nyilván visszautasítaná, a valóság mégis ez: ennek a pártnak jót tett a bukás, a kiesés a kormányból, az el­lenzékbe kerülés. Ha valami csoda folytán hatalmon ma­rad, szinte megoldhatatlan problémákba ütközött vol­na, nem kerülte volna el a belső meghasonlásokat. A múlt egy-másfél esztendő két legnagyobb vitatémáját — a 35 órás munkahetet és az európai rakétakérdést — illetően nem tudott volna olyan egyértelműen állást foglalni, mint így. Nehéz helyzetbe kerültek nyon aligha hajthatták vol­na végre. Ez a véleményválíás azonban még néhány mon­datot megér. Nemcsak az ellenzékiség páholyában ül­ve, könnyebb helyzetük tu­datában mondtak utóbb nem-et a NATO határoza­tára, a párt tagjainak és vezetőinek nagy többsége 1982—83 óta őszintén így is gondolja. Amikor az 1979- es kongresszuson igent sza­vaztak — nem tudták, hogy az a Ronald Reagan kerül hatalomra az Egyesült Ál­lamokban, akinek fegyver­kezési politikáját és szov­jetellenes kereszteshadjá­ratát nem helyeslik. Ügy Az SPD három vezető személyisége (balról jobbra): Hans- Jochen Vogel, Willy Brandt és Helmut Schmidt Tömegtüntetés, amelyen Wil­ly Brandt pártelnök szól a rakétatelepítésről volna, ha az ő kormányzá­suk alatt tör ki a harminc­öt órás munkahetet követe­lő sztrájk, amelyben benne feszült a munkavállalók és a munkáltatók közötti teljes ellentétsor és a gazdasági gondok lényege. A párt egyik fele támogatta volna a munkanélküliség enyhí­tésének ezt a módját, a másik fele, s a vezetők többsége nem. így azonban, hogy ellenzékben vannak, minden kockázat nélkül he­lyeselhették ezt a követe- lést, — azzal a meggyőző­déssel, hogy a munkaidő csökkentése, mint irány, nagy távlatokban helyes, jelenleg pedig majdcsak megegyeznek a szakszerve­zetek és a gyárosok valami közbenső megoldásban. így is történt. Nagyobb visszhangot vál­tott ki és többet is nyom a latban a Pershingekkel kap­csolatos állásfoglalásuk. Mint ismeretes, Helmut Schmidtet — aki 1982 őszé­ig, vereségükig a szociálde­mokrata—szabaddemokra­ta együttes kancellárja volt — a „rakétatelepítés atyjá­nak” tekintik, 1979-ben ma­ga a pártkongresszus is a NATO kettős határozata mellett tette le a garast, az 1983-as tanácskozáson vi­szont, immár — mint ellen­zékiek — elvetették azt. Ugyanezt a váltás kormá­gondolták továbbá, hogy a két nagy, a Szovjetunió és az Egyesült Államok még 1979 és 1983 között meg­egyezik, hiszen akkor meg kerek négy esztendő állt a tárgyalások rendelkezésé­re; végül nem számítottak az amerikai kongresszus el­lenállására, arra, hogy meg­tagadja a stratégiai fegyve­rek korlátozását szolgáló szovjet—amerikai szerző­dés jóváhagyását. Ilyenformán új határoza­tot hoztak, amely ajánlja: a két katonai tömb alakítson ki partneri viszopyt. mert biztonságukat fegyverke­zéssel nem teremthetik meg, csak együttesen a ra­kéták csökkentésével hoz­hatják létre. Alapjában he­lyeslik Willy Brandték r< Varsói Szerződés államai­nak azokat a javaslatait amelyek szerint a két fél mondjon le szerződésileg az erőszak alkalmazásáról, a nukleáris fegyverek beveté­séről, a vegyi fegyverekről és létesítsen atomfegyver­mentes övezeteket Európá­ban. Ami pedig a közepes hatótávolságú rakétákat il­leti, mindkét oldalon állít­sák le a telepítést, távolít- ' sák el az 1983 óta elhelye­zett ilyen fegyvereket, majd az enyhültebb légkörben újítsák fel a genfi tárgya­lásokat. Sajnos, egyelőre nincs remény arra, hogy a NATO. ezen belül is első­sorban az Egyesült Államok elfogadja a nyugatnémet szociáldemokraták ésszerű gondolatait a biztonsági partnerségről. Az NSZK közvéleményét megmozgató két fontos kér­dés tükrében látható: a Német Szociáldemokrata Párt meglehetős hosszú lé­legzetű öngyógyításra,* újra fellendülésre rendezkedett be. Levonták az 1982-83-as kudarcokból a következteté­seket, elemezték a két ki­ábrándító fordulat, az egy­kori liberális partner pál- fordulásának. s a tavaly ta­vaszi választási vereség okait, de még nem ostro­molják valami hevesen a kormány bástyáit. A rakéta­állásfoglalástól eltekintve meglehetősen szürke a kép róluk. Olyanok, mint akik most kezdik összeszedni ere­jüket, hogy egyszer majd átfogó és valóban új gazda- sági-politikai-külügyi prog­rammal lépjenek a válasz­tók elé. Tatár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom