Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

4 Somogyi Néplap 1984. augusztus 16., csütörtök Magyar kombájmsok szlovák búzaföldeken A szlovák aratók július­ban adott segítségét viszo­nozva most Heves és Szol­nok megyei kombajnosok se­gítenek betakarítani a ke­nyérgabonát északi szomszé­dainknál], a szlovákiai loson­ci járás mezőgazdasági nagy­üzemeiben. Az időjárás ná­lunk is, Szlovákiában is ked­vezett az aratásnak. Így mindkét esetben rövid idő alatt sikerült magtárba szál­lítani a kenyérgabonát. Felső képünkön : Gyorsan •»égeznek az aratással. Alsó képünkön: A sikeres munka végeztével egymás egészségére koccintanak az iratok. (MTl-fotók: Szabó Sándor felvételei — KS) 11. — Kérdés, hogy egyálta­lában kell-e tenni, a dol­gok maguktól is megoldód- ■iak. Akikkel egyetértettem, megpróbálták petíciókkal jobb belátásra bírni az ural­kodót, hiszen nem a? egész nemzet bűnös... A közép­osztály passzív, úgy próbálja túlélni ezeket az időket, hogy nem működik együtt az adminisztrációval, így áll ellent. Azok tevékenységét pedig, akik emigrációban él­nek, az egész világ előtt is- •neri. Pedig a túlélés egyet­len útja, a monarchia egy­sege. Barátom, Somssich Pál a „Das legitime Recht Un­garns und seines Königs” -imű iratában ebből indult Rédey pár pillanatig hall­atott. Nárcisz feje halkan toppant az asztal lapján, iobó felkapta a fejét. — Egon fiam tagja volt íz Almásy—Nedeczky féle sszeesküvésnek. S mit gon­dol az úr, ki adta fel őket? — Nem tudom. — Hát akkor én ezt is '.lárulom önnek: a zsigrád- oerdei csaták hőse, Asbóth la jós volt honvédezredes, •.kí a császári rendőrség fi­zetett ágense lett. Kossuthig nyúltak az összeesküvés szá­lai, és sok olyan honvédtiszt is tagja volt, aki már ki­szabadult Haynau börtöné­ből. 1863. március 5-én fog­ják le Egont is, a többiek­kel együtt. Életfogytiglani várfogságra ítélték a sze­rencsétlent. Lám, fiatal ba­rátom, ennyi a rebéllió, és ennyi haszna van. — S most hol van a fia­tal gróf? — Valamit enyhítettek büntetésén.... ha ez köny- nyítésnek számít. A spilber- gi várfogságból kényszer- munka lett. A napokban szállítják őket a Kárpátok valamelyik bányájába. Rédey eltakarta az arcát. Aztán felállt, lassú, öreges lépésekkel köszönés nélkül bement az ajtón. Bobo, mintha átérezné gazdája szomorúságát, fülét, farkát lógatva követte. Arra riadt, hogy megrecs- csen a padló; szemét kinyi­totta, s a sötétségben két homályos alakot látott, köz­vetlenül az ágya mellett. Hirtelen felült. Kiáltani akart, de egy puha kéz ta­padt a szájára. — Ne féljen, mi vagyunk — ismerte fel Paula hang­ját. — Már azt hittem, vala­mi rossz szellemek — ^óhaj­tott fel Ézsiás. Szeme meg­szokva a sötétséget, fölis­merte a Kontesszeket. Az ablak beszűrődő éjszakai fényei áttörtek könnyű, fe­hér éjszakai köntösükön. Evelin az ágy szélére ült, és végigsimította Ézsiás ta­karón nyugvó kezét. — Megérti, hogy milyen nagyot kockáztatunk,' ami­kor ezen éjszakai órán be- lopóztunk az ön szobájába? — Bizonyára okuk van rá. — Igen — mondta Paula, miközben az ágy másik szé­lére ült. Ézsiás egyikről a másikra nézett. Észrevette, mint kö­veti a puha selyem a com­bok és csípők ívét, mint ta­pad az iveit mellekre, lát­ni engedve apró, gombjaik domborulatát. Nagyot nyelt. A távolban kuvik szólt. — Nos, hölgyeim, halljam ! — Tegnap mindent meg­tudott — folytatta Evelin. — Mi Egonnak sorsa, s mi több; mi vár reá. ön kü­lönleges ember, ezért hisz- szük, hogy különleges dol­gokra képes. — Az egyetlen, aki meg­menthetné Egont — szaladt ki a kiáltás Paula száján. ÉRDEKEK ÉS IGAZSÁGOK Lakhatatlan lakások Azt mondják, a várakozás utoilsó pillanatai a legnehe­zebbek, s ha ez valóiban így van, miiért lenne mádként azok esetében, alkiiik hosszú évek óta váimak lakásra. A tanács már elkészítette a ki­utalási jegyzéket, a lakók tudják, hol melytiik 'lalkás lesz az övék, mégsem költözhet­nék be új otthonukba, mert az ígért átadási határidő után mlég hónapokkal sem kész a ház. Siófokon a Foki-hegyen épülő 90 lakás közüli 30-at a múlt év decemberében kel­lett volna átadni a kivitele­zőnek, Illetve az átadás-át­vétel meg is történt, a Sáév és a beruházást irányító Somber között, de a hiányos­ságok miatt az építkezés megbízója, a Somogy megyei OTP nem fogadta el a laká­sokat, így megkezdődött, s még jelenleg is tart a beru­házó és a kivitelező vitája. —  decemberi átadáson két kollégánk 'képviselte a vállalatunkat — mondja Görög Ottó, a Somber igaz­gatója. — Az előzetes tájé­koztatásuk alapján én is azon a véleményen voltam, és a főmérnök is azon volt, hogy ilyen állapotban a lakásokat nem vehetjük át a Sáévtöl. Ennek ellenére a két megbízottunk — ma már egyikük sincs a vállalatnál — mégis aláírta az átvételt. — Volt már ilyen Vitájuk? — Igen, de a mostanihoz hasonlóra még csak nem is emlékszem. Persze nem új­keletű problémáról van szó, hiszen az építkezés megkez­dése óta folytak a tárgyalá­sok a közművek építését il­letően. A korábbi gyakorlat­tól eltérően ugyanis a sió­foki lakásoknál minden ér­vünk ellenére a Sáév, a köz­művek építési munkái közül a gáz lefektetését, nem vál­lalta el. Ennek megoldása tehát a mi feladatunk volt, de nem ennek hiánya, ha­nem a kivitelezővel való épí­tési szerződésben vállalt hi­ányosságok miatt volt siker­telen az átadás-átvétel. Már­pedig az OTP csakis beköl­tözésre alkalmas, üzemkész lakásokat vesz át tőlünk. Ezekben pedig a decemberi határidő lejártaikor még nem — Csendesen! — intette Fvelin. majd folytatta. — Tudjuk, hogy három nap múlva ér a rabok me­nete a közeibe. Szabadítsa ki. könyörgünk! Ézsiás elvonta a kezét, és megcsóválta a fejét. — Nem kérnek keveset, kisasszonykáim; csaknem le­hetetlent. Hogy szabadíthat­nám én ki? Se hadseregein, se barátom, de még egy va­cak pisztolyom sincs. Nem ismerem pontosan a szoká­saikat, semmit. — Ugyan — szakította félbe türelmetlenül Evelin. — Nem hadsereg kell ide, meg pisztoly, hanem külön­leges képesség. Amiket ön mesélt, azokból következik, hogy ön rendelkezik azok kai. — Az egészen más világ. Egyébként is láttam, hogy egy szavamat sem hitték. Mint mondták is, egyszerű­en garabonciásnak tartanak. — Az most mindegy, hogy mit mondtunk. Itt vagyunk, és ez mindennél fényesebb bizonyíték, hogy hittünk. — Vagy hinni akarnak. No, s mi lesz a jutalmam, ha megkísérlem a lehetet­lent? — kérdezte Ézsiás és keze felcsúszott Evelin kar­csú csípőjén. Kezében érez­te a lány remegő mellét. Evelin elhajolt. Paula bo­rult Ézsiás fölé. Hajzuhata- ga mint sátor takarta el Ézsiás fejét. Érezte, amint forró, puha szája rátapad. Egész testét zsibbadás jár­ta át, mozdulni akart, de nem engedelmeskedtek tag­jai. Ereje úgy szállt ki be lóié, mint egy sóhajtás. Fe ketén zuhant rá az öntudat- lanság. (Folytatjuk) volt bekapcsolva a gáz, nem volt megfelelő a vízminta sem, de egyéb, a Sáév által szerződésben vállalt építési munka is hiányos volt. A ki­vitelezőt hibáztatjuk azért, hogy nem tudtak időben be­költözni a lakók, s ezt iga­zolja a Legfelsőbb Bíróság ítélete is; semmisnek minő­sítette a decemberi átadást és újabb határidő kitűzésére kötelezte a kivitelezőt. A kivitelező „természete­sen” nem ért egyet a beru­házó véleményével, mond­ván: ők a szerződésben vál­lalt kötelezettségeiknek ele­get tettek, s ezeit között nem szerepelt a gázvezeték lefek- tetése, valamint azon a bizo­nyos átadáson a Somber szakemberei átvették tőlük a lakást, tehát részükről befe­jezettnek tekintették a mun­kát, leszámítva az ilyenkor szokásos, egyhónapos hiány­pótlási munkák elvégzését is. Nagyhegyesi János, a Sáév termelési főmérnöke vastag­ra duzzadt dossziéban lapoz­gatva sorolja a Foki-hegyi laikásdkrói összegyűlt tudni­valókat. — Vállalatunk a legtöbb­ször valóban főkivitelezésiben vállalta el a különböző épí­tési munkákat. Most azon­ban — részben bizonyos en­gedélyezések késedelme, Il­letve megfelelő szakember és anyag hiányában — nem vállalkoztunk másra, csak a magasépítési és a belső szak­szerelőipari munkák elvégzé­sére. Ebbe pedig nem tarto­zik bele sem a gáz, sem a víz, sem pedig a villany kül­ső szerelési munkája. Ezek­re a beruházónak kellett volna kivitelezőt találnia, s mivel ez elég hosszú időt vett igénybe, ezért elhúzódott a munka. Hangsúlyozom: mi a szerződésben vállait fel­adatainkat tel jesá tettük, ezért a beruházó által köve­telt kötftérit, több mint egy millió forintot nem vagyunk hajlandók megfizetni. Ami a gázvezeték építését, a gáz­csövek lefektetését illeti, ar­ról volt szó, hogy a tervek­ben szereplő PVC-gázcsövek- kel való szerelésre nem vol­tunk berendezkedve, ezért nem vállaltuk a munkát. Szerződések, szokások, hi­vatkozások és bírói döntések. Mindez meglehetősen kevés. A lakókat nem érdekli a háttér, csupán egyet szeret­nének: végre beköltözni a rég Óhajtott új otthonba. A lakások egy részét a he­lyi tanács a lakáscserék le­bonyolításába szerette volna bevonni, de mindeddig ők sem számolhattak velük. A Somber és a Sáév továbbra is keresd a maga igazát, s mivel megegyezni nem tud, a bíróság segítségét kérik. A lakók — ha semmi nem jön közbe — még ebben a hó­napban beköltözhetnek a ta­valy karácsonyra ígért laká­sokba. Az ügy ezzel látszólag megoldódik. Valójában azonban felelet nélkül marad egy meglehe­tősen egyszerű kérdés: mikor készül el egy lakás, egy ház. Aikkor-e, amikor mindenki elvégzi a szerződésben vál­lalt feladatait vagy akikor, amikor már lakni is lehet benne? Nagy Zsóka Felszámolják a Finommechanikai Vállalatot Az ipari miniszter határo­zatot hozott az Irodagépipari és Finommechanikai Válla­lat (IGV) felszámolására, mivel a vállalat gazdaságos működése nem biztosítható. Az IGV már hosszabb ideje veszteségesen dolgozik, a műszaki fejlesztésben elma­radt, a termelés gyakran akadozott, s a vállalat je­lentősen eladósodott. Mind­ebben közrejászottak külső hatások is, sújtotta a válla­latot a világpiaci recesszió, továbbá nehezítették helyze­tét a szabályozás szigorú fel­tételei. Az új követelmé­nyekhez a vállalat nem tu­dott alkalmazkodni, ehhez gyengének bizonyult szer­vezettsége és vezetése. A kedvezőtlen helyzeten az 1982-ben végrehajtott igazgatóváltás sem segített; nem tudtak javítani a ter­melés szervezettségén, nem tudták megteremteni a fel­tételeket a gyártmányszer­kezet megújításához, a gaz­dálkodás javításához. Mi­vel törekvései nem jártak sikerrel, az év első napjai­ban szanálási eljárás indult, miniszteri biztost neveztek ki és tárcaközi bizottságot is létrehoztak a helyzet rende­zésére. A termelőmunka azonban a szanálási eljárás idején tovább romlott, sok dolgozó kilépett, az anyag- ellátási problémák súlyos­bodtak. Az érintett kormány­zati szervek egyetértettek abban, hogy a vállalat szer­vezetét mai formájában nem lehet fenntartani. Időközben a Telefongyár megvásárolta az IGV kiskőrösi finomme­chanikai gyárát, ahol első­sorban fénymásológépeket állítanak elő, az MMG Auto­matikai Művek pedig a kecskeméti gyárat vette meg, ahol pénztárgépek ké­szülnek. Ezzel a két gyár nem vált ugyan az IGV jog­utódjává, de a Telefongyár vállalta a fénymásológépek, az MMG Automatika Művek pedig az elektronkius pénz­tárgépek további gyártását. Ezt követően a vállalat budapetsi és vásárosnamé- nyi gyárának sorsáról kel­lett dönteni: ezeket a gyá­rakat gazdaságilag erős vál­lalatba olvasszák-e vagy jog­utódlás nélkül felszámolják és telepiéit, felszereléseit úgy adják el a jelentkező válla­latoknak. Az elemzések alap­ján az illetékesek az utóbbi Ynegoldást választották, így a felszabadulás óta most for­dult elő hazánkban első íz­ben, hogy jogutódlás nélkül felszámoltak egy jelentős vállalatot. A Medicor Művek bejelentette, hogy kész a bu­dapesti és a vásárosnamé- nyi gyár megvásárlására, és szeptember 15-ig nyilatkozik arról, hogy a két gyár gyár­tási profilját — írógépek, elektromechanikus pénztár­gépek és lapmásológépek gyártását — át kívánja-e venni. A felszámolás folyamata hivatalosan szerdán kezdő­dött, és az év végéig tart. Ez idő alatt felmérik a vál­lalat állóeszközeit, gépeit, készleteit, továbbá hazai és nemzetközi kötelezettségeit. E kötelezettségek teljesítésé­ről — pétalkatrészek gyár­tásáról, szervizről — tovább­ra is gondoskodnak. A fel­számolás munkáiba kezdet­től bekapcsolódott a Medi­cor Művek. A budaiesti és a vásárosnaményi gyárban körülbelül 1200—1300 dolgo­zót foglalkoztatnak, s jólle­het az új vállalat köteléké­ben a feladatok, a munkák változnak, azzal számolni le­het, hogy a dolgozók nagy részét az új feladatokra át tudják képezni. Csak azok­nak kell új munkahelyet ke­resniük, akik az átképzést, illetve az új feladatokat nem tudják vagy nem akarják vállalni. Az Ipari Miniszté­rium megnyugtatónak tartja, hogy a most felszámolás alatt álló vállalat valameny- nyi részlege olyan válallat- hoz kerül, ahol hagyományai vannak a finommechanikai kultúrának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom