Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-02 / 180. szám
4 Somogyi Néplap 1984. augusztus 2., csütörtök Továbbra is érdekünk a kistermelés támogatása Megtartani a bizalmat BEMUTATKOZOTT A MALÉV KAPOSVÁRON Ismerek olyan parasztembert, aki nyolc tehenet gondoz, tudok olyan községről, ahol több tejet értékesítenek a háztájiból, mint a közösből, találkoztam olyan szőlősgazdával, aki munkája mellett családjával együtt csaknem egy hold szőlőt metsz, kapál, permetez, szüretel. A példákat még hosszan lehetne sorolni. Valamennyi azt bizonyítja, élénk a termelési kedv a háztáji portákon, a hobbikertekben. Kik vállalkoznak kistermelésre? Mindenki, aki szereti a földet, a természetet, az állatokat, gondozásukra, ápolásukra nem sajnálja idejét, erejét. Önellátás helyett árutermelés Széles körű társadalmi alapja van a kistermelésnek. Enélkül persze nem is büszkélkedhetne a mostanihoz hasonló eredményekkel. A hazai agrártermelésnek egyharmadát adják a kis- árutermelők. Ágazatonként más-más az arány, de alig van olyan mezőgazdasági munka, amelyből ne vállalnának jészt. Az állattenyésztésből például 44 százalékkal részesednek, a zöldség- és gyümölcsféléknek pedig több mint a fele az ő kertjükből származik. Ezen arányok is sugallják, hogy a legutóbbi évtizedben megváltozott a kis termelés célja. Még a hatvanas években is inkább önellátásra termeltek a gazdák, most az árutermelés kerül mindinkább előtérbe. Ennek persze feltétele a szakosodás. Ezért láthatunk például nyolc tehenet egyetlen udvarban. A szakosodásra alapozott árutermelés azonban már másfajta követelményeket támaszt a kisárutermelés támogatásával szemben. Amíg egy tehenet tartott a falusi ember, jószágának megtermelte az abrakot, lekaszálta a szénát, begyűjtötte a pillangós takarmányt. Nyolc tehénnél ezt már nem teheti meg, hiszen nincs annyi földje, amelyen eny- nyi takarmány megterem. De hasonló helyzetben van a szőlőtermelő is. Korszerű kisgépre, hordókra, megbízható felvásárló apparátusra van szüksége ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhasson. A mai, árutermelésre szakosodott kistermelés nem nélkülözheti a társadalmi segítséget. Sokan hajlamosak ezt leszűkíteni a mező- gazdasági nagyüzemek támogatására. Vitathatatlan, nélkülük nem boldogulnának a termelők. Tőlük kapnak tenyészállatot, szaktanácsot, takarmányt, fuvart, s még hosszan lehetne sorolni azokat a nélkülözhetetlen szolgáltatásokat, amik nélkül megbénulna a háztáji gazdálkodás. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, fogyasztási szövetkezetek többsége figyelemmel is kíséri a kistermelők igényeit, igyekeznek a kedvükben járni. Persze nem önzetlenül le szik, s ezt nem is várhatjuk tőlük. A gazdaságok nagyüzemi felárat kapnak a kistermelőktől ^felvásárolt és továbbadott termékekért, ez növeli bevételeiket, szerényen gyarapítja nyereségüket. A fogyasztási szövetkezetek például 1982-ben tizmilliárd forint értékű terméket vettek át, a felvásárlás nyeresége 2,94 százalékos volt. Ez kedvezőbb a kiskereskedelem és a vendéglátás jövedelmezőségénél. Társadalmi összefogás A mezőgazdasági nagyüzemek törődése bármily sokoldalú, egyre kevésbé lesz elég a kistermelés fejlesztéséhez. Az árutermeléshez ugyanis pénz kell, amiből nem mindegeik gazdának van elegendő. A takarékpénztárak, takarékszövetkezetek fokozottabb támogatását sem nélkülözhetik. Az árutermeléshez már kevés a családok munkaereje, gépesíteni kell a munkafolyamatokat. Sokat emlegetett panasz, hogy kevés és gyenge minőségű gépet, eszközt vásárolhatnak a termelők. Nemrégiben mondta indulatosan egy gazda: „Annak a kezébe adnám ezt a kapát, aki gyártotta." Az oly gyakran keresett TZ—4—K kistrak- torból például 1984-ben is csak ötszáz darabot kínálnak majd, s, ez jóval alatta marad az igényeknek. A hazai agrártermelés egyik fontos célja az export bővítése, hozzájárulás az ország fizetési mérlegének javításához. S ha a kistermelés egyharmados arányban részesedik a mezőgazdasági termelésből, akkor a kivitel fokozása ebben az ágazatban is jelentős. Termelők és felvásárlók egybehangzóan állítják, hogy nem eléggé érdekeltek az export bővítésében. Jó néhány termék ára például magasabb a hazai piacon. Exportra pedig fokozott gondossággal kell előkészíteni a zöldséget, gyümölcsöt, s természetesen a több munkáért nagyobb jövedelmet is várnak a termelők. A fejlesztés kulcsa Széles körű tapasztalatok szerint a kistermelés bővítésének kulcsa a jövedelmezőség javításában rejlik. A termelők többsége ugyanis nem a kistermelésből él, ha nem találja meg számítását, könnyen fölhagy a szabad idejében vállalt munkával. Persze az igaz, hogy 1982- ben a kistermelés 9 százalékkal bővült. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a jelenlegi jövedelmezőségben még érdekeltek a termelők, másfelől a családoknak szüksége van a jövedelmek kiegészítésére. Visszaélni mégsem szabad ezzel a helyzettel, hiszen ha a kistermelő elveszíti bizalmát, meginog termelési kedve, lemond az árutermelésről. A bizalmat visszaszerezni pedig sokkal nehezebb, mint megtartani. A mostani gyakorlat és a kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a. kistermelésre még hosszú ideig szüksége lesz az országnak. Sőt egyes eszközigényes ágazatokban még a fejlesztésről sem mondhatunk le. Ezért a kistermelés támogatása közös érdekünk. Megvalósításához kereshetnek ötletet, módszert a termelőszövetkezetek, tanácsok, takarékpénztárak, mezőgazdasági gépgyárak és a termelés jövedelmezőségét szabályozó intézmények is. Farkas József Volt Siófokon török Gályák és kisebb sajkák Esztergom 1664. évi ostrománál. (Korabeli metszet.) gyoik. Valószínűleg nem siA foiki. tö-röik vízi erőd katonái állandóan támadták hajdúikon az északi partot. Eddiigü ismereteim szerint a legnagyobb vízi támadás 1657,. augusztus 19-én vagy 20-án zajlott le, erről három levél is ismeretes Sárkány János vicegenerális jelenítette a dunántúli főkapitánynak, Batthyány l. Ádámnak, hogy a „tihanyiaknak jó szerencséjek esett, mert sajkás törökök jötték át a Balatonon ős a veszprémi hajdúikkal rájuk ütvén, százig élfogtag benmek, tizenegyet levágitak, maguk közüli pedig csak nyolczan haltak meg.” Karasics Mátyás tihanyi kapitány azután pontos leírást adott már szeptember 4-én Tihanyiban keit és a fő- generálishoz intézett levelében.* (Mai írással közlöm a levelet.) „ az egész nyáron reánk csatázták a törökök sajkákon szüntelenül. Most is gyüttek volt négy sajtóval s ki- szállottaik. Én is az itt való sereggel mi kevesen véltünk, mindigyárást jó készülettel reájuk mentünk, falun is egynéhány hajdú volt, azokért is küldtem vök. azok * Orsz. Levéltár P—1314, No 24026. is legjobbkor gyüttek volt segítséggel. Semmit sem engedtünk nékik, hanem erős harccal szemre mentünk velük. Elevent kiilenevenegyet fogtunk és harmincnégy fejet, a Balatonba is sóik veszett bennük. Az minit meg- éritettük, százhátvanlkettő híjával mentek haza. Mi bennünk pedig nyolcnál több nem veszett, minid ennyi harcon, hanem még sebes is vagyon feles köztünk, de mind meggyógyulnák." Az előző két levélben is kétszáz főnyi török hadról történik említés, a veszteségek ehhez mérve igen nakerült a meglepetés, hiszen világos nappal érték el a sajtók a tihanyi partot és az is szerencse volt, hogy Apáti faluiban szabad hajdúk tanyáztak, akik .lovaikon a híradás után gyorsan elérhették a mai kikötő környékén levő partrészt. Ott már látták a kikötött hajókat, amelyeknél „ötvent hagyván közzülük meg az saitóik őrzésére”, ezt az öt- öítven törököt támadták meg először, de azok a hajóikon elmenekülitek, sorsukra hagyván a korábban kiszállt harcolókat. Azok pedig meA hazai légitársaság támogatást vár nyerni. Az első a hivatalos utazásra induló szakemberek köre. Tavaly óta nem kötelező a hazánkból- hivatalos kiküldetéssel külföldre utazóknak a Malévet választaniuk. s azóta nem is emelkedett a forgalom. A légitársaság pedig azt igyekszik bebizonyítani, hogy szolgáltatásai fölveszik a versenvt más vállalatokéval, tehát sokan csupán valami státusszimbólumnak tekintik, hogy nem a hazai vállalat gépére váltónak jegyet. Ez afféle „magyar betegség”, mert a külföldi üzletemberek körében végzett felmérésekből kiderült: a legtöbben saját országuk légitársaságát választják ha lehet, hiszen azt érzik egy kicsit sajátjuknak is. A második kör a turista- útra indulóké. A repüléstől való idegenkedést próbálja eloszlatni s ezenkívül a kirándulóknak sokféle kedvezményt is nyújt a Malév. Ezek közül a legnagyobb az úgynevezett apex díjtétel, amellyel a legjobb esetben akár a teljes ár 30 százalékáért is lehet repülni: így már előfordulhat, hogy a repülőgép olcsóbb, mint a vonat vagy az autó. A harmadik kör az áru- szállítlatpk köre. Természetesen nem a tömegáruk feladóié, hanem a romlandó áruk gazdáié vagy azoké, akik a gyorsasággal esetleg nagy nyereséget hozó üzleí tét foghatnak ki. A maiévesek elmondták : becsléseik szerint vidéken is sok magánember, illetve vállalat sorolható a leendő légiutasok avagy szállíttatok közé, ezért rendezték meg a bemutatót, a kiállítást, ezért jöttek támogatást várva tájékoztatót tartani, s remélhetőleg kölcsönös előnyök származnak a rendezvényből. A felszabadulás tiszteletére Fényképek Csurgóról Amatőrök járják az utcákat Az emberek általában keveset tudnak a repülésről. Leginkább félnek, tartanak tőle, s ha mégis első repü- lőútjukra indulnak, szorongva toporognak a repülőtéri váróteremben. Pedig repülni jó — tanúsíthatom, bár nem sokszor volt szerencsém hozzá. De az a kevés is meggyőzött róla. Tehát jó a repülés, bár igaz, nem olcsó mulatság. Sok hír hallható manapság a légiforgalmi válságról, s bár gazdasági katasztrófába eddig még nem sok légi- társaság került, a legnagyobbaknak is meg kell küzdeniük az utasokért. A Malév — az egyetlen hazai légiközlekedési vállalat — pedig nem tartozik a legnagyobbak közé. így tehát nem nézheti tétlenül a meglehetősen éles piaci küzdelmei. Erőfeszítéseinek egyik újdonsága, hogy sorra bemutatkozik a magyar- országi megyeszékhelyeken, utasokat és áruszái'.íí- tatókat próbál toborozni. így került sor tegnap Kaposváron a Dorottya szállóban a Malév információs napjának megrendezésére. A cég jelen levő képviselőitől megtudtuk: három ügyfélkört igyekeznek megnekü'.és hiányában nagyrészt fogollyá lettek vagy meghalták. Érdekes az is, hogy a kétszáz török négy sajkán érkezett. A dunai hajókat naszádoknak mondták, az ezeknél kisebbeket sajtónak. Viszont ha 200 fő négy sajkával érkezett, amint a 'levelekből olvasható, akikor egy-egy sajtóiban 50-50 embernek kellett tartózkodnia. Az már megfelel egy dunai naszád nagyságának, amelyet — miiint a mellékelt kép mutatja —, 26 evezővel hajtottak és még legalább eny- nyi fegyveres tartózkodott rajtuk. Gyen nagyságúak lehettek a foki erőd hajói is, de nyitott kérdés, hol készítették őket? Erre még nem tudott választ adni a had- történelem. Ha azonban, amint az előző közleményben írtam, ezer személy szállítására alkalmas hajóhad állomásozott a foki vár előtti öbölben, akkor legaláíbb 15 nagyobb sajkának és számos kisebb hajónak, csónaknak kellett ott lenni. Érdekes lehetett, mikor ez a sók jármű nekiindult valamilyen kalandozásnak, és mily bánattal szemléik ették feltűnésüket a túlsó parton, mert megpillamtásúkna már szaladni kelllett, ha nem akartak rabok vagy halottak lenni. Sajnos, a foki török vár létező valóság volt, erről tudósít a következő közlemény, amelynek adatai már cáfolhatatlanok. (Folytatjuk.) Zákonyi Ferenc Ilyenkor, nyáron sóik turista megfordul Csurgón, s lencsevégre kapja a parkot, a gimnáziumot. Ez a nagyközség mindennapjainak velejárója. Most azonban a helybeli amatőr fotósok is nyakukba akasztják a fényképezőgépet, s megörökítik az utcákat, tereiket, házaikat. A megyében elsőként a csurgói népfromtbizottság szervezte meg a szülőhely fotózását, s ezzel bekapcsolódott abba az akcióba, amelyet Magyarország fényképekben 1985-ben elnevezéssel a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelódé- sii MiiiniisZtértum, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelést Intézet és a Forte gyár hirdetett meg felszabadulásunk 40.. évfordulója tiszteletére. Molnár Gergelynek, a nagyközségi néipfront- tittómak kezdeményezésére június végén megalakult az operatív bizottság, s ez irányítja a helyi akciót. — Én is vállaltam fényképezést — mondta Vágó Lajos, az MHSZ nagyközségi vezetőségének titkára. — A felső-csurgói utcák, épületek fényképezését vállaltam. Az éppen leltározó művelődési központban Asbóthné Bihari Emőke igazgató és Garai Lajos művészeti előadó egészíti ki a már hallottakat. — Az öt fotós között elosztottuk a feladatokat, így jut a nagyközség felső, alsó és középső részére is „riporter”. Aztán például nincs mindenkinek lehetősége, hogy a víztorony tetejéről föltözzön ; nekik segítünk ebiben. Onnan fentről nagyon szép Csurgó! Az én területem egyébként Alsók. A Hosszú utcában húsz—huszonöt éve laknak. Dokumentumértéke lesz, hogy mindenkinek a házát lefényképezem. A Napsugár Ipari Szövetkezet fényképésizrészlege az előhívást, a nagyítást vállalta. Az sem mindegy, hogy mikor és miit fényképezünk le — mondta Garai Lajos. — A patikákat nyáron szeretnénk, egyes utcákat azonban ősszél, mert aíkkor fák nem taitórják al a házaikat. Garai Lajos hangos dia- fflUimsaroza'tot készít Csurgóról. — A magyaron kívül szarb-horvát szövegű is lesz. Egy sorozatot mi őrzőnk, egyet padiig a pártbizottság vagy a tanács. A dliafilme- ken a nagyközség legszebb részei, üzemei lesznek rajta A jövő év februárjában, márciusában készülnek el a csurgói fényképeik. L. G
