Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

1984. július 17., kedd Somogyi Néplap 3 Gazdasági diplomáciánk Gyarapodó gazdasági föl­adataink megkövetelik, hogy minden rendelkezé­sünkre álló eszközt a lehe­tő legnagyobb mértékben vegyünk igénybe elképzelé­seink megvalósításához. A számtalan lehetőség közül az egyik fontos segítség le­het az a támasz, amelyet gazdasági diplomatáink nyújthatnak a szocialista vagy a tőkés piacokon meg­jelenő vállalatainknak. Az ő munkájuktól érthetően sok függ, hiszen korántsem mindegy, hogy egy-egy or­szágban, a KGST-től a GATT-ig, a nemzetközi szervezetekben hogyan kép­viselik érdekeinket. Mi tagadás, nem könnyű annak a dolga, aki idegen­ben eljár gazdasági ügye­inkben. Elegendő csak ar­ra gondolni, mennyire szer­teágazóak feladataink a szo­cialista országokban. A kereskedelmi, gazdasági erőfeszítéseken kívül meny­nyi diplomáciai munkára is szükség van, amíg összeáll egy-egy éves árucsereforgal­mi jegyzőkönyv, megszüle­tik egy-egy fontosabb KGST-határozat; avagy lét­rejön év közben az eddig tervezetten felül egy-egy nagyobb üzlet szocialista partnereinkkel. Még bonyo­lultabb körülmények kőzett dolgoznak a tőkés és a fej­lődő országokban a keres­kedelmi, a gazdasági ügyek­kel foglalkozó szakemberek. Szocialista és tőkés gaz­dasági partnereink is min­denekelőtt gazdasági dip­lomatáinkon keresztül tá­jékozódnak szocialista épi- tőmunkánk hétköznapjai­ról. Nekik kell ismertetniük a helyi kormányzat, a gaz­dasági vezetés szakemberei­vel, hogy hazánk milyen elveket és gyakorlatot kövef népgazdasági fejlesztésé­ben. Az ő feladatuk az is. hogy a helyzet megkívánt." őszinteséggel tájékoztassák partnereinket nehézsége­inkről, s azok leküzdését szolgáló erőfeszítéseinkről. Különös súllyal esik ugyan­is a latba az, hogy a ha­zánkról festett kép egészé ben és részleteiben is hite les legyen. Ez az egyik leg­fontosabb feltétele annak, hogy a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésében is nélkü­lözhetetlen bizalom létre­jöjjön a partnerek között. A tájékoztatás, tájékozó­dás persze korántsem kötő­dik csupán a diplomáciai státushoz. Hazánk érdekei­nek képviselete, partnere­inkben a rólunk alkotott kép megformálása vala­mennyi külföldön dolgozó magyar egyformán fontos feladata. S ugyanígy — immáron tágabban értelmezett — gazdasági diplomatáinkon múlik az is. milyen elkép­zelések alakulnak ki ideha­za egy-egy országról. Hi­szen ők azok, akik — ép­pen annak következtében, hogy külföldön élnek, vagy gyakran kerülnek külföldi­ekkel kapcsolatba — az át­lagosnál jobban ismernek egy-egy országot, idejében észrevehetik a változásokat, a hangsúlyeltolódásokat is a külföldi állam gazdaság politikájában. Helyzetükből is következik tehát az a fel­adat, hogy feltérképezzék, melyek azok a területek, ahol nemcsak a lehetőség van meg a gazdasági kap­csolatok fejlesztésére, ha­nem a kölcsönös érdek is megkívánja az együttmű ködés elmélyítését. A gazdasági diplomácia természetesen nem mondhat le a politikai diplomácia tá­mogatásáról: a nemzetközi szervezetekben végzett mun ka gyakorlata ezt éppúgy bizonyítja, mint például nagykövetségeink és keres­kedelmi kirendeltségeink szoros napi együttműködése. A közös munka szükséges­ségét jelzi egy másik oldal­ról az is, hogy manapság már korántsem csak a ke­reskedelmiek keresik fel itthon a külkereskedelmi cégeket az ipari vállalato­kat, a mezőgazdasági szö­vetkezeteket, hanem a sza­badságon lévő politikai dip­lomaták is mind nagyobb számban tájékozódnak ide­haza első kézből a termelé­si, külkereskedelmi feltéte­lekről. Nyilvánvaló persze, hogy a külföldön dolgozók csak akkor segíthetik hatékonyan a népgazdaság, az ország fontos céljainak megvalósí­tását, ha a kereskedelmi ki- rendeltségek és a nagykö­vetségek, az idegenben elő képviselők és az itthoni üz­letkötők egységes szemléle­tet kepesek kialakítani a leglényegesebb ügyek meg­ítélésében. Mindez koránt­sem jelenti azt, hogy ne lehetnének nézetkülönbsé­gek, viták egy-egy országot óhatatlanul különböző szem­pontból megítélók között. Ilyen esetekben is közös ne­vezőre lehet és kell azon­ban jutni, hiszen vitatha­tatlan: csak az egységesen fellépő szakembergárda ké­pes hatékonyan szolgálni az ország erdekeit. Most, amikor sok min­den függ attól, hogy milyen üzleti sikereket könyvelhe­tünk el, akadnak, akik diplomáciai erőfeszítése­inket is a napi üzletköté­sek szamának, értékének függvényében próbálják megméretni. E számszerűse- gi kísérletek azonban aligha vezetnek kézzelfogható, il­letőleg helyes eredmények­re. Meglehetősen nehéz ugyanis azt a munkát, amely arra irányul, hogy orszá­gunk, s ezen keresztül vál- lataink termékei az adott piacon kedvező fogadtatás­ban részesüljenek, közvetle­nül kapcsolatba hozni az üzletkötések számával, ér­tékével A gazdasági dipio mata tevékenységének hatá­sa ugyanis rendszerint meg­lehetősen sok áttételen ke­resztül éri csak el a célját. Külképviseleteinken a gaz­dasági ügyekkel foglalkozók munkáját ezért nyilvánva­lóan csak hosszú távon le­het megítélni, s akkor is csapattevékenységként fel­fogva. Ebben az együttes mun­kában a legszélesebb érte­lemben vett gazdasági dip lomácia feladata, hogy ki­egyenlítse azokat az ágas- gobas utakat, amelyek a hazai vállalatoktól a külföl­di piacokra vezetnek. Még­pedig nem utolsósorban az­által, hogy külföldön elis­merést szereznek szocialis­ta épitőmunkánknak. s azon dolgoznak, hogy mind töb­ben vallják: hazánk olyan gazdasági partner, amelyre biztosan lehet számítani. K. Nyíró József HÁCS — MA Emberséggel élő falu Hács, öt kilométerre Len­gyel tótitói, alsszjk ezen a dél- eiőttön. Muiikás emberei már •kora reggel elhagyták, idős lakói pedig behúzódtak az enyhet adó házak falai közé Gyalog is eljutna az em­ber Tótiből ide, a többség •biciklin, kismotoron jár. Au­tó is van a faluban, nem •is egy, de inkább nagyobb utákra használják. Drága a benzin. Egyáltalán — ahogy mondják — minden drága. Ezért aztán., atki teheti, ki­egészíti a család jövedelmét, állatot tart, vagy kukoricát termeszt. Az országút mel­lett kukoricatáblák, párába vesző szalagos utak szelik át, két asszony hajladozik. Rit­mikus mozdulatokkal kapál­ják a kiszáradt földet. Az úton lovas kocsi 'köze­leg. — Hé, te! — ránt a zab­lán az idős ember, hátra- feszitve testét az ülésen. Erő­sen tartja a bőrszíjat, míg a kocsi zörögve megáU. — Fogéi János a nevem — mutatkozik be, erős kézszo­rítással. Gyorsan beszél és kedvesen. Errefelé nyíltak és barátságosaik az emberek. — Hatvannégy éves múltam, de még jól bírom a munkát. A feleségem — mutat a kuko­ricásban 'kapáló asszonyra — meg én ezt az egy holdat vállaltuk,, jó! jön mindig a pénz. Én már meghozattam a földet a lóval, de azért még mindig ákad vele dolog. Tudja — mondja aztán el­gondolkozva —, aki ebiben a faluban nem él meg. az se­hol sem. Én favágó voltam, aztán meg a mezőgazdaság­ban dolgoztam. Ráksiból származtak ide a szüleim, én pedig el nem mennék sem­mi pénzért. Három fiam kö­zül egy velünk él az uno­kákkal' együtt, kettő Tátiban. Szorgalmas népek élnek itt. svábok, de aLig beszélik már a németet . A fiaiuszéien vakolatlan a ház. A postaládában még ott az újság, a írért elhanyagolt, vadul burjánzik a fű, bár itt-ott dolgos kezek kigyom­lálták a pár tőke szőlő kö­zül. Idős bácsi ősrégi kuko­ricadarálón disznónak való ételt őröl a töredezett tég- lájú tornácon. Schaffer Kál­mán hetvenkét éves. egye­dül él,, mióta az asszony meghalt, annak pedig már nyolc éve. A lánya háza nem messze van, fenyők állnak az udvarában. — Oda megyek ebédezni mindennap — mondja —. amúgy meg nemigen talál­kozunk. Éjjeliőr vagyok Tótiiban, a nappa! meg el­telik valahogy. Botos voltam valamikor, még nadrágot is árUltam, nézze csak meg, a mérleg még megvan. Töhb mint öt-ven éve épült ez a ház, vert falú épület volt, később javították csak a felázott falát. A „bot" — a belső szoba — öregszagot áraszt. Kálmán bácsi nem­igen használja már, a kettős ágy, ahol valaha együtt pi­hentek az asszonnyal, üre­sen áll. Nem Is néz arra. nem akarja látni. A régi mérleg a megvakult tükör A párttitkár hétköznapjai Drankovics József, a baléi November 7. Termelőszövet­kezet pártvezetőségének tit­kára ötvenhét éves. Nagy a pártmunkás t apasztalata : csak Baléban huszonnégy éve titkár. — Általában fél nyolcra járok be, de sokszor jövök en­nél előbb. Jó az, amikor mun­kaelosztás kor beszélgetek az emberekkel. Ma reggel pél­dául az egyik párttaggal vál­tottam néhány szót, alki a kórházi kezelés után most jött először dolgozni. Ott vol­taim a termelőszövetkezet ve­zetőinek szűkebb megbeszélé­sén is. A gabonatároló befe­jezéséről, a szárító felállítá­sáról volit szó. Nagy vitát váltott ki az a javaslat, hogy éljünk a mostani kombájn- vásárlási lehetőséggel. Győ­zött az az érv, hogy a legfon­tosabb: minél előbb takarít­suk be a gabonát. Én még külön is tárgyaltam az elnök­kel, ugyanis a városi pártbi­zottság titkári megbeszélésre hívott. Nem árt ilyenkor jól fölkészülni abból, milyen a termelőszövetkezet helyzete, mi a gondja. Nem lehet öt­letszerűen dolgozni. Általá­ban a hétfő, szerda péntek a pártrendezvények ideje, csü­törtökön Taszárra megyek a tanácsra. Ott van ugyanis a közigazgatási központ, így aztán egyikünk mászkál a másikhoz. A kezdettől fogva tanács- és vb-tag vagyok, így minden döntésben részt ve­szek. Szerdán a baléi alap- szervezet titkárával tárgya­lok a második félév felada­tairól, aztán a vezetőségvá­lasztás előkészítéséről; Pén­tekenként általában a ter­melőszövetkezetben tájéko­zódom. A föagronómussa.l a múltkor a búzát néztük meg, most az állattenyésztővel ké­szülök arra, hogy az ágazatá­val ismerkedjem. Kétheten­ként szoktam a batéi, a ta- szári, a kaposkenesztúri alap­szervezet titkárának értekez­letet tartani. Ezen beszéljük meg a tapasztalatokat a ki­lencven kommunista teendő­it. — Mikor ér haza a párt­titkár? —Elég időben. A felesé­gem is a szövetkezetben dol­gozik. A gyermekeim már ön­állóak. a fiam Kaposváron tanár, a lányom Nagyberki­ben tsz-bérelszámoló. Két unokám van, a harmadik most van útban, ötre általá­ban hazaérünk. Tartok jó­szágokat. megetetem őket. Vacsora után folytatom a pártmunkát. Ilyenkor este nyolckor kezdődnek a ren­dezvények, s eltartanak tí­zig, negyed tizenegyig is. Jú­liusban például nem érdemes összehívni a taggyűlést. Ka- poskeresztúron, mert úgyis határozatképtelen Tenne. Fi­gyelembe kell venni, nogy a párttag is előbb megeteti a jószágot, utána jön a taggyű­lésre. Falun ezt így kell elfo­gadni A közelgő pártkongresszus­ra a felkészülésre terelődik a szó. — Szeretnénk fiatalítaná a választáskor. Ez talán kihalt majd a pártépítésre is. Lajos Gésa előtt a komódon, két tányér­ja között pólk feszítette ki hálóját. A szekrényben feke­te öltöny, a sok keféléstől kifényesedett szöveten legyek mászkálnak. Nagy bödönöen zsír. a poros asztalon két biblia. Fogéi Emóné nem rokona Fogéi Jánosnak. Szép ház­ban laknék, éppen a kacsá­kat eteti az udvaron. Tizen­hat éves forma fiú segít ne­ki. — Szép ez a falu — mondja —, s még szebbé le­hetne tenni. Fonyódon járok gimnáziumiba, ha végzek, ha­zajövök ide. — Most már ugyan nem olyan jó itt, mint azelőtt — fűzi hozzá az asszony. — Ki­cserélődnek az emberek. No de most is rendeznek ám bálokat, szombaton birka- vacsora is lesz a kocsmáiban, ezekre mindig elmegyünk. Gyerek szalad át az úton, irányt vesz a faiuvég felé. Erdőibe fut itt az út, faikerí­tés mögött ‘két ló pihen. A lengyeltóti termelőszö­vetkezet 2. üzemegysége ez, tizenegy embernek ad mun­kát a faluban. Béres Fe­renc telepvezető már több mint húsz éve dolgozik itt. Most csikókat neveinek, s van három pár igáslovuk ; amióta csökkentették az il­lat tenyésztést a tsz-lben, csak a hízók maradtak. — Azelőtt volt juh, szarvas- marha — mondja —, de így is jó. Szeretek itt élni, meg nem maradnék máshol, ha oda kötnének sem. Látta az útiunkat? Láttam. A rendezett falu­ban öt kilométernyi aszfal­tozott űt s egycsoportos óvo­da is épült az utóbbi idő­ben. Régen a vízminőség miatt veszélyeztetettnek nyilvánították a falut, ma közkifolyós, mélyfúrású kút látja el a lakókat. Az „új” utca. a diófákkal szegélye­zett Diófa utca. sem sáros már. A ikiSközség lakói társa­dalmi munkával járulták hozzá az út építéséhez, sőt, tavaly, a falugyűlésen Papp- né Körnpei Ilona ötvenezer forintot ajánlott fel a tanács­osak hozzájárulásként. Ehhez csatlakoztak még sokain, így egy év alatt elkészült a fé­kéteburkolatos út. Hács az idén a településfejlesztési versenyben második Lett a maga kategóriájában, az ez­zel járó százötvenezer fo­rintnak máris „helye van” Szeretnék a vizet elvinni tá­volabbra, s legalább két új közikutat létesíteni. Nyolc éve még héfcszáz- hatvan lélek élt itt. ma alig hatszázan. Akik maradtak, maradinak is. Mert ahogyan Fogéi János bácsi mondta, aki itt nem él meg, az sehol sem. Klie Ágnes Uborkaszedőgép a Szovjetunióba öt nagy teljesítményű, új típusú ubortfcaszedő gépet szállított a Szovjetunióba a hódmezővásárhelyi HÖDGÉP Vállalat. Éppen a betakarí­tási idény kezdetére érkez­nek meg rendeltetési helyük­re. s nyomban bekapcsolód­nak a munkáiba. Ez lesz a vizsgájuk a szovjet nagy­üzemekben ; ennek eredmé­nyétől függnek a további megrendelések. A szocialista országok kö­zül elsőként e magyar válla­latnak sikerült megoldania a rendkívül munkaigényes uborkaszedés gépesítését. En­nek alapján a HÓDGÉP lett e gép gyártásának gazdája, s ha konstrukciója más or­szágokban is beválik, nagy megrendelésekre számíthat. A traktorvontatású gép 8 órás műszákban 4 hektárról gyűjti össze, mégpedig fel­dolgozásra készen, tisztáin az uborkát. Tizenegy millió forintért Boltok a kis falvakban (Tudósitónktól.) A Csurgó és Vidéke Áfész fontos feladatának tekintet­te a kisközségek üzletháló­zatának fejlesztését. Sast László, a szövetkezet keres­kedelmi főosztályvezetője elmondta: az elmúlt három évben a hálózatfejlesztés — amely nagyrészt a kisköz­ségek ellátást javította — 11 millió forintba került. Ez az összeg a nyereség 41 százaléka. Rendbetettük többek között a somogyud- varhelyi, a zákányi, az ór. tilosi, a porrogi, a porrog- szentpáii és a somogybük- kösdi üzleteket. A korszerűsítés az idén újabb szakaszához érkezett. A Szővosz és Mészöv a köl­csönös támogatási alapból anyagilag is segíti az áfész új hároméves programját. Azokban a falvakban, ame­lyekben a lakosság lélek- száma 1300 fő alatt van, rendbehozzák az üzleteket. A szövetkezetnek erre a célra az idén 4,3 millió fo­rintja van, ezt kiegészíitá 540 ezer forint, amelyet a Szövosx juttatott a csurgói áfésznek. A következő két évben újabb 8—10 bolt és ven­déglátó hely felújítására ke­rül sor. A hároméves prog­ram után a terület 17 köz­ségének valamennyi boltja vendéglője. felvásárlótele­pe eléri a kívánt színvona­lat. D. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom