Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. július 11., szerda Somogyi Néplap 5 Mesefigurák a valóságban Ezerarcú textil Színpompás, mégis diszk­rét textiltervek, nyáriruha együttesek, játékok, bábok és bábtervek vonzzák a gye­rek és felnőtt látogatókat a Kilián ifjúsági ház emeleti galériájában. Heisz Pálr.é Szalay Ágota formatervező iparművész munkái. A képzőművészeti gim­názium textil szakán vég­zett, majd öt éven át a hal­lei ipari formatervező főis­kolán tanult. Jelenleg a Műanyag- és Textiltervezű HTSZ-nél formatervező. — Iparművésznek vagy formatervezőnek tartja első­sorban magát? — Mind a kettővel fog­lalkozom, s a két terület egész másfajta követelmé­nyeket támaszt. Az ipari formatervezés fő szempont­ja a sorozatgyártásra való alkalmasság, tehát figye­lembe kell venni az alap­anyag, a forma kötöttségeit, a gazdaságossági szempon­tokat: a meglévő technikai adottságokhoz kell hozzáad­nunk az esztétikumot. Ipar­művészként nagyobb az al­kotói szabadság — ebben a minőségemben egyedi kéz­műves termékeket készítek. A Művészeti Alap mindkét területen zsűrizi, árazza a termékeket. IUIAX .0 — összetett, sokoldalú a kiállított anyag. Tárlatve­zetőként hogyan mutatná be? — Elsőként a kézzel fes­tett selyemtervek. Ezek 90x 90 cm-es selyem faliképek kicsinyített változatai, kö­NEVELÉSRŐL Diákok a munkahelyeken A szünidőben nemcsak a játszóterek, táborok, kirán­dulóhelyek és a strandok népesülnek be vakációzó fiatalokkal, hanem a mun­kahelyek is. Nagyon fontos lehet ez az időszak a tanu­lók életében, mert nem mindegy az, hogy milyen is­mereteket szereznek és mit tanulnak a különböző mun­kahelyeken, milyen légkört találnak ott. Felelősség terhel ezért mindenkit, akinek a keze alatt tanulófiatalok dolgoz­nak a nyári szünetben. A diákok többnyire kezdeti bátortalansággal néznek kö­rül a munkahelyeken, hogy milyen is a „felnőttvilág”, a munka. A tapasztalatlanság, a bizonytalanság olykor erős szorongást okoz náluk, s bi­zony nem megy mindig hi­bátlanul a feladatok teljesí­tése. A fiatalok nevelése közös ügyünk, ezért a fel­nőtt dolgozóknak, a közvet­len vezetőknek egy kicsit pedagógussá és szülővé kell válnia. A tanulók nyári foglal­koztatása közben a sok jó eredmény mellett bizony előfordulnak hibák is. Pél­dául nem kap a diák dol­gozó komoly feladatot, csak cselleng a munkahelyen, amolyan szaladj ide, szaladj oda jellegű munkát végez (bolti bevásárlás, kávéfő­zés, mosogatás stb.). Vagy szinte teljesen fölösleges, értelmetlen tevékenységet végeztetnek el vele. A má­sik véglet is előfordul: túl sok feladatot kap, lohol egész nap, s közben a fel­nőttektől nem ezt látja. Azoknak inkább a szájuk jár a kezük helyett, de a diákokat irányító vezetőnél meg bepanaszolják őket, hogy nem elég szorgalma­sak, hogy nekik, felnőttek­nek kell helyettük „rávér- niük”, pótolniuk, amit a fiatalok nem végeztek el. Olykor gondot okoz a fia­talok „kritikussága”, akik hozzászoktak az iskolában, az ifjúsági mozgalomban, hogy mernek kérdezni, egy- egy utasítás esetén, megol­dással kapcsolatban értel­met keresni, törekedni a jobb megoldásra. Még ak­kor is, ha az adott munka­helyen már évek, évtizedek óta megszokták a végrehaj­tás egy módját. A felnőtt­nek, a vezetőnek nem a te­kintélyét kellene ilyenkor féltenie és mindenáron meg­védenie, hanem elfogadni az új megoldást. Általános elv legyen a fia­talok foglalkoztatásánál, hogy ne a hallgatásukat vagy a „szájalásukat” ve­gyük mércének, hanem a végzett munkájukat. Hogy a jól dolgozó, szépen helyt­álló diák ne kerüljön hát­rányba a lustább, de a fel­nőttekhez „jól alkalmazko­dó” társavai szemben. Mi­vel többnyire tapasztalatla­nok a diákok a munkában, ezért ne sokat szidjuk őket, ne mindig a bírálat legyen a nevelő módszer, hanem a kérés, a tanács, az elért eredményekért a dicséret, és ezzel együtt a kritika, a nem jó megoldás bírálata. Nagyon fontos a példamuta­tás és a bizalom kifejezése az önállóságukban, a fele­lősségérzetükben. Egyes munkahelyeken el­harapózott a durva, trágár beszéd. Ezen a téren túlsá­gosan is sikerül „az életre nevelés”, még azoknál a fiúknál-lányoknál is, akik nem ilyen szabadszájúak. Bizony még nem egy helyen előfordulnak a munkahelyi „murik”, a névnapok, a kü­lönböző okokkal rendezett italozások, amelyekbe néhol belevonják az ott dolgofó diákokat is. Ezeket meg a hasonló — remélhetőleg egyre ritkáb­ban előforduló — eseteket persze nem lehet általánosí­tani. Inkább csak azért té­rünk ki rájuk, hogy gondo­latokat és főleg felelősséget ébresszünk azokban a fel­nőttekben, akikhez a dol­gozó diákok kerülnek a szünidőben. A tanuló fiata­lokat, a diákokat a munka­helyeken fogadjuk szeretet­tel és szülői felelősséggel. Úgy tanítsuk, vezessük őket. mintha saját gyermekünk vagy kisebb testvérünk dol­gozna mellettünk. S olyan munkára, munkaerkölcsre és emberi viselkedésre szok­tassuk őket, mintha saját fiunk-lányunk lenne ott ve­lünk. Dr. Szeléndi Gábor zülük többet mar nagyban is elkészítettem. Az ezeket követő temperamunkák cso­mózott szőnyegtervek : sö- tétebb színűek, kevésbé vo­nalas, inkább foltszerű kom­pozíciók. Egy-két négyzet­méteres csomózott textilter­mék körülbelül tíz hónap alatt készül el, ez talán ma­gyarázatot ad arra, hogy az egyedi iparművész munkák miért olyan drágák. A fona­lakat én festem, sokszor a szövést is magam végzem el. — A következő két kis kép: tanulmány. A képek, szőnyegek tervezése előtt ugyanis mindig motívum­anyagot gyűjtök, főleg nö­vényekről, állati és emberi testről merítem a formákat. Itt egy levél- és egy csiga­tanulmány látható, a leg­utóbbi időben azonban mik­roszkopikus kristályhasadá­sokat tanulmányozok, ezek csodálatosan szabályos, is­métlődő formákból) felépülő világot alkotnak. — A ruhák egyedi dara­bok? — Kis szériában gyártom őket. A kollekció címe: já­ték a csíkokkal — az idei nyár divatos színeit és min­táit használtam fel benne. — A legtekintélyesebb he­lyet a játékok, a bábok fog­lalják el. — A Hermész Áfész kért fel az itt látható Mesecsa­lád című bábsorozat elké­szítésére. A negyvenegy fi­gurából a száz legszebb ma­gyar mesét lehet összeállí­tani. Az állatbábok valódi kesztyűk, mindegyik páro­sával, bal és jobb változat­ban és különböző méretek­ben készült, szeretném, ha majd így is gyártanák. — A Hermész Áfész már megkezdte a szerszámok ké­szítését, úgy terveztem a bábokat, hogy összesen hat­féle műanyag fejformát kell csak készíteni. Egy soroza­tot már karácsony előtt el­adtak ebből a mesecsalád­ból, de a gépeken még ja­vítani kell. A tömött játék­figurák, Barnabás, Zöldike és társaik sorsa még eldön­tetlen — egyelőre csak ter­vek. — Érdekességként e ter­vezési munkába enged be­pillantást két itt látható anyagtanulmányom. Az egyiket pásztorok, parasz­tok, juhászok öltözékéhez állítottam össze filcből, frot­tírból, durvább szőnyegfo­nalból. A királyok, tündé­rek, főurak ruháját fino­mabb kelmékből terveztem- selyemből, bársonyból, arany rátéttel. — Olyan szeretettel be­szél bábuiról, képeiről, mintha mindegyiket a gye­rekének tekintené. — Igen, a legtöbb készít­ményem nagyon a szívem­hez nő, de sajnos a leg­többtől meg kell válnom. Azt szeretem a munkámban, hogy sokféle területen dol­gozhatok, folyton vándorol­hatok egyik szakmából a másikba. Bár nagyon hete­rogén a kiállítás, így is csak egy csekély darabját mu­tatja be a tevékenységem­nek. T. K. tv-nező A szerkesztés már kánikulai Legalább a képernyőn le­gyen nyár: a derű színei villád ztak a múlt héten, amikor még öntöztek ben­nünket odaföntről sűrűn. Könnyed, szórakoztató műso­rokban nem volt hiány, s ez így van jól. Igazolásul néhányat említek ezek közül. Mondjuk a Beach Boj/s-kon- eert felvételét a keddi prog­ramiból. Vagy a Sztárok a jégen című amerikai filmet. Szerdáról majd külön is ... Csütörtökön az Alfons, a papám című NDK alkotás; atya és fia két keréken, ví­zen, levegőiben tesz meg né­hány száz kilométert, s köz­ben ezernyi kaland történik velük. Igaz, szórakozásunkat elrontja, hogy Alfons papa már idegesutően balfácán. A Mm készítői nem ismerik azt az alapszabályt, hogy a legnagyobb gügyeség köze­pette sem szabad a főhőst teljesen hülyére venni, mert akikor a néző nem neki, ha­nem ellene szurkol. Ugyan­aznap volt popzenei adás is a countryról, sóik zenei il­lusztrációval. Pénteken újra peregtek a képék, azaz öt évi szünet után jelentkezett az amatűrilimesek műsora. Éjszaka Telepódium adás volt, ezúttal nemzetközi hu­morral, pontosabban annak a közhélyesebb, alpáribb részé­vel. A színészek ki-kikacsint- gattak a szerepükből, mint­ha ők sem igazán értékel­ték volna szövegüket. A szombat esti film koktél szín­vonalban változatos anyaga sem a könnyzacskóinkat vet­te igénybe. Vasárnap a macskák ismeretlen tulaj- donságaijval ismertetett meg egy angol dökumentumfilm, aztán Fantomas riogatott bennünket bizonyítva, hogy a borzongatás is egyfajta szórakoztatás. De térjünk csak vissza a szerdára! Ez igazán kániku­lai műsornap volt. Mennyi tehetséges idős ember él ná­lunk, dörzsöltem a kezemet, amikor az „Életet az évek­nek” című magazinműsor ízelítőt adott az idősek Ki mit tud?-járói az Almási téri szabadidőközpontból. Versmondók, énekesek, sor­súikat verselő költők léptek a nyilvánosság elé. Bemek műsor volt! Ráadásul a ma­nuális alkotásaikból te lát­hattunk egy kiállítást. Aznap jelentkezett Rózsa György „másik” műsora, a Leg ... leg ... leg ... te. Kentaur járgányra jnaigam is* fel­pattannék — engem a vasúti változatra emlékeztetett —, Nyakigláb Násfa kutya való­ban gyors volt, a miinigitár- nal szépen bánt(el) Sólymos Antal, Konkoly Andor Er­vin szerkentyűit szívesen működtetném én is, de Szilk- laöklű Joe-val nem állnék le ököllel követ tömi, s mi­után a kerékpár ára mosta­nában hegynek fölfelé ha­ladt, nem kockáztatnám, hogy maroknyi családomat elbírják-e a kerékék. . Szóval, jól szórakoztam a • Leg ... leg ... leg .. .-en. Ami a kevésbé könnyed témáikat illeti, azért nem voltunk híján ezeknek sem. Bár a Ne vedd el a gyerme­kemet! című amerikai mun­ka csütörtökön az lett, amire számíthattunk, nem is túl rafinált giccs, amely helyett egy fej fokhagyma te meg­tette volna. Azt hiszem kez­dettől világos volt mindenki előtt, hogy a teherbe esett leányzó végül nem teszi áru­cikké gyermekét, de addig számtalan „megható” fordu­lat tanúi leszünk ... Igaz, voltak a jugoszlávók gran­diózus alkotásának, a Sutjes- kának is ilyen pillanatai. De micsoda különbség! A jelszó- közíhelyek akkor és ott igen­is lelkesítőek voltak, sajnos mindkét részéről. Nagy eré­nye a Stipe Délie rendezte alkotásnak, hogy nem ideali­zálta túl Tito alakját, sike­rült nem hérosznak, hanem emberméretű hősnek ábrá­zolnia. A héten véget ért A feke­te város című sorozat soka­dik ismétlése. Nagy ikár. Azt hiszem, a Magyar Televízió történetének legjobban sike­rült filmsorozata. Szerencsé­re itt van az olasz Marco Polo széria; professzionalista színvonalon készült munka. Azt hiszem az a ritka soro­zat, melyet minden korosz­tály szívesen néz. Leskó László A fiatal pedagógusokért Évek óta slágertéma a pe­dagóguskérdés; szinte állan­dó napirendi pont az okta­tásügy helyi- és területi irá­nyítóinak értekezletein, cik­kezik róla a sajtó, a parla­ment tavaszi ülésszakán szenvedélyes hozzászólások figyelmeztettek a pedagógus­ellátottság mennyiségi és mi­nőségi javításának szüksé­gességére. Ezer ága-'boga van ennek a mindinkább össz- nemzetivé váló ügynök, ám a legdöntőbb, legfájóbb prob­léma belesűríiíhető egyetlen mondatba: „Nincs elég peda­gógus”. Lassan ott tartunk, hogy még képesítés 'nélkü­liekből sincs elegendő. Ez idő tájt másfélezer katedra maradna teljesen árván az országban, ha nem lépnének fel rá túlórában helyettesítő pedagógusok. (Nyugdíjasok, képesítés nél­küli fiatalok munkába állí­tása, tudjuk, nem igazi meg­oldás, de egyelőre ezt kell választani, mindaddig, amíg a pálya tekintélye a .társada­lom szemében nem emelke- dig, vagyis a presztízs és a megbecsülés nem vonzza az iskoláiba a diplomás fiatalo­kat, illetve nem tartja ott őket. Aligha a pedagógusképzés alacsony keretszámai a fő okai a nehézségeknek — hi­szen az évente végző peda­gógusokkal két-három esz­tendő alatt pótolni lehetne a hiányzókat —, minden más előtt a nevelői pályát évről évre elhagyók, illetve a taní­tást nem vállaló végzős főis­kolások és egyetemisták nagy száma ad okot aggoda­lomra.. Akárhonnan közelítünk a pedagóguséi Látottsághoz, előbb-utóbb a fiatal neve­lők helyzeténél lyukadunk ki. Ráadásul azért is kardi­nális kérdés ez, mert a je­lenlegi pedagógusgárda ne­gyedrésze, mintegy negyven­ezer óvónő, tanító és tanár tartozik ebbe a kategóriába, lévén harmincévesnél fiata­labb. Nincsen könnyű dolguk a pályakezdő pedagógusoknak, főképp a pálya csekély anya­gi kínálata miatt. A legtöbb helyen két és fél — három­ezer forint közötti kezdőífize- téssel fogadják őket. Külö­nösen nehéz a helyzetük azoknak, akik nem a szü­leikkel laknak együtt, mivel — ha nem jut nekik szolgá­lati szoba vagy ágy a peda­gógusszálláson — a kis fi­zetésiből ezervalahány forin­tot albérletre kell költeniük. Szinte kilátástalan helyzet, főképp ha meggondoljuk, hogy a húsz és harminc év közötti fiatalok gondolkodá­sának középpontjában a csa­ládalapítás áll, amihez a pénzen kívül mindenekelőtt lakásra lenne szükségük, de hát az sem hull az ölűkbe a kezdő pedagógusoknak. A tanácsokra vár, hogy mint munkáltatók, minden tőlük telhetőt megtegyenek a nevelőik élet- és munkakö­rülményeinek javításáért. Az ifjúság jelenének és jövőjé­nek alakulása elsőrangú tár­sadalompolitikai kérdés — amikor a fiatal pedagógu­sokkal törődünk (vagy nem törődünk), voltaképpen ebből a politikai tantárgyból vizs­gázunk. Ezekben a hetekben vé­geznek vizsgáikkal az utofeó éves pedagógusjelöltek, az­tán megkezdődik az álláshe­lyek elfoglalása vagy esetleg csereberéje. Augusztus végén pedig majd a tanítás kezde­tét jelző csengő is megszó­lal. Tegnap az iskolapadbán ülni, ma meg föllépni a ka­tedrára, magyarázni a gye­rekeknek, nevelni őket — iz­galmas és nagyszerű pilla­nat, de igazi próbatétel is egyúttal. Pályakezdők mond­ják, hogy első nagy élmé­nyük a munkában, amikor a főiskoláról vagy az egyetem­ről hozott elvi útravaló szembekerül a gyakorlattal. Nincsen olyan ilfjiúsági parlament, ahol ezt szóba ne hoznák. Elsajátították ugyan az elméletet, de valójában üvegbúra alatt nevelkedtek, mert amikor az élet, a gye­reksereg naponta váratlan helyzetek elé állítja őket, akkor veszik észre, hogy nincsen receptjük a bajok gyógyítására. A vergődés időszaka ez. Vannak iskolák, ahol magukra hagyják a kezdőket, ám mind több he­lyen egy-egy tapasztalt ne­velőt állítanak a segítségre szorulók mellé. Egyik napról a másikra persze nem lehet fölszámolni a fiatal pedagógusok gond­jait. De hogy lépésről lépés­re javítsunk helyzetükön, arra nyílik mód, ha a szán­dék erős bennünk, és ha odafigyelünk sorsuk alakulá­sára. Mégpedig egész éven át, például most nyáron is, hiszen az emberekkel való törődés nem szünetelhet a vakáció alatt. P. Kovács Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom