Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL évfolyam, 159. szám Ára: 1,40 Ft _____________________ 1984. július 8„ vasárnap A könyvek sorsa A könyveknek megvan a maguk sorsa — mondta Te- rentianus Maurus. Vajon milyen sorsa van ma a hazánkban megjelenő gyermek- és ifjúsági könyveknek? Milyen választékot kínál irodalmi ízlésük fejlődéséhez, ismereteik gyarapításához a könyvkiadás... A 70-es években a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás dinamikus fejlődésének voltunk tanúi, a művek gyarapodását és a példányszámok változásait összevetve. 1971-ben mintegy másfélszáz kötet jelent meg 4,5 millió példányban, a 80-as évek elejére ez a szám majdnem elérte a négyszázat, illetve példányszámban a 17 milliót. A számok emelkedése megnyugtató. Érdemes azonban szóvá tenni néhány olyan gondot, amelyneknek elkendőzése nem volna helyénvaló, s, A, köny vtárak emelkedése ellenére az utóbbi egy-két évben — szerencsére — nem csökkent a könyvek iránti vásárlói érdeklődés, vészesen csökkent viszont az olvasásra fordított idő. Az olvasási igények csökkenése különösen a gyermek- és ifjúkorban szomorú tapasztalat. A gyermek- és ifjúsági könyvújdonságok száma 1983-ban az összkiadás 4,5 százalékát jelentette. Örülhetünk annak, hogy többségükben szépek, viszonylag olcsók, nemzetközi könyvkiállításoknn, könyvművészeti versenyeken más országok hasonló könyv- kínálatával szemben versenyképesek, ám aggódva kutatjuk: vajon megfelelő látásmódot nyújtanak-e az óvodás korú gyermekeknek a különféle képeskönyvek, lapozgatok. Évák óta tapasztalni, hogy a legkisebbeknek szánt leporellók választéka nem üti meg a mértéket. Az iskolába járó 10—14 éves korosztály — ha tévénézés mellett még olvasásra is fordít időt. De ahhoz, hogy az olvasás valóban igénnyé váljék, az is szükséges: a ráfordított idő emlékezetes élményekkel járó tennivaló legyen. A könyvekkel való találkozás nem mellékes formája a könyvvásárlás élménye sem. Nézzük meg a választékot! Az ismeretterjesztő gyermekkönyvkiadás eredményeivel joggal dicsekedhetünk. A méltán népszerű Búvár zsebkönyvek, a Képes történelem, a Képes földrajz, Így élt..., a Kolibri, a Bölcs bagoly, Az én zeneszerzőm ..., Az én múzeumom ..., az Ezerszínű Magyarország, a Csináld ve- lünk!-sorozatok köteteinek egyetlen hibája, hogy megjelenésük után hamar elfogynak. A könyvek sorsa függ attól is, hogy hogyan, mikor értesülünk róluk. A Móra tájékoztatófüzetekkel ad tudósítást műveiről. Hogy valójában mennyit segít ez a könyvek kiválasztásában, nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy a személyes tájékoztatást nem pótolj^ Az Olvasó népért mozgalom III. országos konferenciáját a múlt év októberében rendezte meg a népfront, és társadalmi vitákon is elmondták véleményüket a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás és -terjesztés helyzetéről pedagógusok, könyvtárosok, népművelők, szülők, fiatalok. A társadalom számára ugyanis nem lehet közömbös, hogy meg tudja-e teremteni a jövő nemzedékének a tartalmas művelődés feltételeit. Mert ez mindany- nyiunk ügye. Vasutasok béketanácskozása Magyar—francia gazdasági tárgyalások Nyolc ország vasutas szakszervezetei vezetői béketanácskozást tartottak Szombathelyen. A szombaton véget ért kétnapos konferencia résztvevői nyilatkozatot írtak alá a béke védelmének szükségességéről, a vasutas szakszervezetek nemzetközi békeértekezlet összehívásának fontosságáról. Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Luxemburg, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió vasutas szakszervezeteinek elnökei, főtitkárai, illetve titkárai megállapodtak abban, hogy 1984 szeptemberében Bécsben rendezik meg a nemzetközi békeértekezletet, amelynek javaslata korábban a magyar— osztrák vasutas szakszervezeti találkozón vetődött fel. A javaslathoz eddig negyven vasutas szakszervezet csatlakozott, számukra elküldik a Szombathelyen megfogalmazott nyilatkozatot, a leendő bécsi értekezlet alapdokumentumát. Ebben felhívják a világ vasutasait és más szakmák szakszervezeteit a békeharcban való tevékenység részvételére, s arra, hogy erősítsék a világ eltökélten békét akaró dolgozóinak összefogását. * * * Szombaton a Keleti pályaudvar érkezési csarnokában lezaljott a vasutasnap hagyományos eseménye, a tisztavató ünnepség. Jelen volt Klézl Róbert közlekedési miniszterhelyettes is. A tisztjelölteket Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója köszöntötte. Kitérő válasz Az amerikai kormány illetékesei kétértelműen reagáltak a TASZSZ újabb nyilatkozatára, miszerint továbbra is érvényes a Szovjetunió javaslata, hogy kezdjenek tárgyalásokat a világűr militarizálásának megakadályozásáról. „Ott leszünk Bécsben szeptemberben, készen a tárgyalásokra” — mondotta Larry Speakes, fehér házi szóvivő. „Elfogadjuk a szovjet javaslatot, s nem támasztunk előfeltételeket a tárgyalási javaslat elfogadásához”— nyilatkozta Alán Romberg külügyi szóvivő. Speakes ugyanakkor megismételte: nincs változás abban a korábbi amerikai álláspontban, hogy a Szovjetunió által javasolt tárgyalások napirendjére fel kell venni a „fegyverzetellenőrzés” kérdését. __________________________ Szo mbaton elutazott Budapestről Michel Rocard francia mezőgazdasági miniszter, aki agrárdelegáció élén Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meghívására kétnapos látogatást tett hazánkban. Tárgyalásokat foly' tatott magyar partnerével, s meglátogatta a Magyar- Tudományos Akadémia martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetét, a Badacsonyi Állami Gazdaságot, valamint a lajoskomáromi Győzelem Tsz-t. A francia minisztert fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Marjai József a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel is. Előrelépést Jelentene a leszerelési világértekezlet New Yorkban befejeződött a leszerelési világértekezlet előkészítésével foglalkozó különleges ENSZ- bizottság ülésszaka. A bizottság jóváhagyta azt a beszámolót, amely javasolja a világszervezet közgyűlésének, hogy a következő, harminckilencedik ülésszakán tűzze napirendre a leszerelési világértekezlet összehívásának kérdését. A dokumentum hangsúlyozza: az értekezletet minél előbb meg kell tartani. A bizottság elé terjesztett hivatalos szovjet dokumentum leszögezi, hogy az országoknak függetlenül társadalmi berendezkedésüktől együttes erőfeszítéseket kell tenniük a fegyverkezési hajsza megszüntetéséé: * és a nukleáris háború veszélyének elhárításáért. Ezei az úton fontos lépés megtételét jelentené a leszere • lési vilégértekezlet összehívása. A bizottság azonban akárcsak korábi ülésein, ezúttal sem tudott előbbre lépni a világértekezlet gyakorlati előkészítésében a vezető nyugati hatalmak obstrúkciós magatartása miatt. Gyomok a pad mellett Üzemavatás Dorogon Korszerű és nagy teljesítményű növényvédőszer- üzemet avattak a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyáregységében. Az ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Ka- polyi László ipari miniszter, Antalóczy Albert, a Komárom megyei Pártbizottság első titkára és Zarnóczi József, a budapesti X. kerületi pártbizottság első titkára is. Ott voltak az új létesítmény építőinek, szerelőinek, valamint a kőbányai és a dorogi gyár munkásainak a képviselői is. Varga Edit, a Kőbányai Gyógyszerárugyár igazgatója avatóbeszédében egyebek között elmondotta, hogy gazdaságos, előnyös feltételek között rendeztek be Dorogon a különféle növényvédő szerek nagyüzemi előállítására. Az exportfeladatok teljesítéséből jelentős feladat hárul Dorogra, ahol az új ipari komplexum első csarnokában már 1981- től folyamatosan termelnek. Az ünnepség további részében Kapolyi László ismertette az új beruházás népgazdasági jelentőségét. A fű és a vele vetett lóhere nemigen bírja a nyú- zást. Tisztások sárgállanak a lakótelepi téren itt-ott, amott, de nem nagyok. Hála a kéretlenül kelő gyommagvaknak, egyre több a zöld — még ha nem is nemes gyep. De jó benne meghemperedni az aprónépnek... Jó, ha nem heveredik bele véletlenül egy sörösüveg maradékába, egy odavetett éles vasdarabba. De hát ezt a veszélyt nem a gizgazok okozzák, hanem az emberek, akik alkalmasint még szülők is, és aztán irtózatosan csudálkoz- nak, ha saját gyermekük egy vágott vagy szúrt sebbel jelenik meg, bőgve, a lakásajtóban. Mindegy, most épp nyugodt a zsivaj, sírás nem haitik, bizonyára azért, amit mellettem jegyez meg egy öreg néne — valamelyik poronty soros őriző nagymamája: — „Ritkán éri ám baj a gyereket, meg a részeg embert...” Az orrunk előtt egy öt-hat éves forma fiú épp egy érdes betondarab meg egy éles vasjáték-maradványa közé puha gyöpre és nem a vészes lomok valamelyikére esett. Mindenesetre magamban hálálkodom egy kicsit a gyomnövényeknek, hogy megóvták a fiút az ütéstől, de a nagy hálaadások közepette azért le-letépek néhány szálat a pad mellett burjánzó fűfélék közül. Figyelmem lassan csak az övék. A néne amúgyis vigyázza az összes emberpalántát: nemcsak az övéit, mert ösztöne mindért aggódik. Furcsák ezek a gyomok. Leginkább a kalászosokkal barátkozom. Komoly, tömött sorban vannak rajta a piciny magok; kezem ügyében háromfélét is megkülönböztetek. Kalászosok. Szemre hasonlatosak a búzához, árpához, rozshoz ... De micsoda különbség! Apró magvaik kicsépelhetetlenék, megőröl- hetetlenek. Az esendő vetést a szél, a jég, a túl nagy eső, a szárazság semmivé teszi. Ezek meg itt... Hányszor, de hányszor támadtak rájuk elemi erők, hányszor, de hányszor tiportak rájuk apró vagy nagyobb lábak, és élnek, gyarapszanak a legeslegmostohább szögletekben is. Kalászaimtól elfordít egy estében nekem ütköző gyerek. No csak! Ügy tartjuk az ember a legnemesebb élőlény itt a földön, s lám, gyereke a legesendőbb: a leghosszabb ideig kölyök, a legtovább tart, amíg önellátó lesz... S ha jól tudom — bár keveset konyítok a mezőgazdasághoz —, a mind jobb, mind nagyobb hozamú gabonák nemesítésének egyik legfőbb gátja az: ahogy nemesebbek, úgy csökken ellenállóképességük, úgy lesznek etjyre védtelenebbek. Már dühös vagyok a gyomokra, a lakótelepen jótékonyan növökre. Mintha bármiről is tehetnének. Ha ilyen erősek, miért nem növelnek megőrölhető, megehető kalászt? Vagy növelnének, ha az ember eszének java nem robbanó, lövöldöző miskulanciák kiagyalásara fordulna, hanem a gyom erejének meg a búza termőképességének egyesítésére? Ki tudja, tán akkor sem. jutnánk egyről kettőre, bár több volna rá az esélyünk, mint most, amikor a világ fegyverkutatásaira sokszorta több pénzt fordít, mint mezőgazdászán vizsgálódásaira... Megint odébb lök egy kiskamasz. Játékgéppisztoly van nála: olyan, amelyik kattog és villog. Tudom, hogy ez még önmagában nem károsítja személyiségét és nem a gyerekkori katonásdi teszi agresszívvé a felnőttet, hiszen katonás- dit mind játszottunk, az emberiség nagyobbik fele mégsem militarista. De valahogy szívesebben bámulászom, amikor odébb egy másik kisiskolásra téved a szemem; emez lövöldöz, amaz * épp növényt gyűjt. Később mondja is: lepréseli és papírra ragasztja majd, azután ősszel, ha kezdődik a suli, akkor beviszi a gyűjteményt. A néne akkor szól megint, elmondja: annak idején ők is csináltak ilyet, csak az volt a különbség, hogy ők tudták is, melyik gaznak mi a neve... De folytatni nem tudja, mert az egyik unoka jól odaveri magát és bőgni kezd, a mama pedig rohan, amennyire tud. Aztán amikor visszatér, már nincs ott a gyűjtögető. Így hát ülünk tovább. Közénk telepszik egy esendő gyermek, zsömlét majszol, esendő kalászok átalakult magját. És kéretlenül hozzánk fordul, teli szájjal: — Afonta a tévé, hov moft má fép lef av idő éf nem efik. Éf akkov minden jó lef... — És még mit mondott? — vesszük föl a beszélgetés fonalát. Közben a zsömle is elfogy. — Nem tudom. Nem érdekel a többi. De ha sütni fog a nap, akkor mehetünk a Balatonra, és minden jó lesz. Minden! — ismételgeti nyomatékosan. Ügy legyen! ^ Luthár Péter
