Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
2 Somogyi Néplap 1984. július 7., szombat Lassabb a tervezettnél Bejrút egyesítése Tovább tart a széthúzás a palesztin mozgalomban A jobboldali falanglsta milicisták kivonultak Bejrút keleti részéből, hogy átadják helyüket a kormánycsapatoknak. A képen: a mihcisták leszerelik fegyvereiket A tervezettnél lassabban halad a libanoni fővárosban az elvileg megszüntetett „zöld vonal” gyakorlati felszámolása, mert egyrészt nincs elegendő munkagép a barikádok lebontáséihoz, másrészt időbe telik az aknák felszedése, a fel nem robbant lövedékek hatástalanítása, a megrongálódott utak megtisztítása, kijavítása. Fékező hatással van az is, hogy a kölcsönösen bizalmatlan kelet-bejrúti és nyu- gat-berjrúti milíciák ragaszkodnak a megerősített állások egyidejű, azonos ütemű felszámolásához. Három további átkelőhely megnyitása helyett pénteken a főváros keleti és nyugati részét ösz- szekötő egyetlen utat is lezárták a fogolycserét követelő hozzátartozók tüntetése miatt. A szabad közlekedési feltételek késedelmes megteremtése miatt elhalasztották a nemzetközi repülőtér és a kikötő péntekre tervezett megnyitását. A tovább élő bizalmatlanság légkörére jellemző, hogy a személyi biztonságuk miatt nyugtalan utasok részére helikopterjá- ratokat szerveznek a falan- gista ellenőrzés alatt álló Dzsunie és a nyugat-bejrúti repülőtér között. A nemzeti egységkormány által jóváhagyott biztonsági terv végrehajtása — a párt- miliciák visszavonása, az átszervezett hadsereg bevonul lása — mindazonáltal általános megelégedést keltett Bejrút lakosai körében, mert véget vetett a naponta kiújuló fegyveres összecsapásoknak. Az An-Nahar című bejrúti lap szerint Izrael értésére adta a libanoni kormánynak, hogy nem hagyja jóvá a bejrúti kezdeményezést, de arról hallgat, hogy milyen módon ad kifejezést nemtetszésének. Bejrúti sajtóelemzők szerint Izrael képes lerombolni a libanoni rendezés törékeny építményét. * * * Az El-Fatah központi bizottsága közleményben üdvözli a palesztin mozgalom egységének helyreállításáról Algírban és Adenben kidolgozott megállapodást. A Szíria által támogatott palesztin szervezetek csütörtöki damaszkuszi megbeszélésükön viszont elutasították ezt az egyezményt és ismét követelték Arafat távozását a PFSZ éléről. Az El-Fatahnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet legnagyobb tagszervezetének vezetősége úgy értékelte az eddigi tárgyaláso— A londoni Stansted repülőtéren csütörtökön egy feladásra váró, „diplomáciai csomag” feliratú ládában teljesen CcáJbult állapotban fedeztek fel egy volt nigériai minisztert. Ennek előzménye az ^vallt, hogy Alhad- zsi Urnám Dikko emigrációban élő ex-minisztert aznap, lakása előtt elrabolta két ismeretlen, fegyveres személy. Dikkót nyalván az emiberrahlók kábították el. A repülőtéren két további embert is megtaláltak hasonló körülmények között. Kilétükről semmit sem közöltek. Mindhármukat kórházba szállították. Az ex-minisztert a jelenlegi nigériai katonai kormányzat esküdt ellenségeként ismerik. Dikko elrablói szemtanúk szerint afrikaiak kát, hogy azok kedvező eredményt hoztak. A közlemény szerint a kidolgozott megállapodást a jövő héten hozzák nyilvánosságra és július második felében „átfogó palesztin párbeszéd” kezdődik a parlament, a Palesztin Nemzeti Tanács következő ülésének összehívásáról. voltak. Londoniban olyan feltételezéseket közöltek, hogy az emigráns politikust a csomagban Nigériába akarták szállítani. Nigériai hivatalos források azonban határozottan cáfolják, hogy a lagosd kormánynak bármilyen köze lett volna Dikko volt szállítási miniszter elrablásához. León Brittan brit belügyminiszter pénteken délelőtt bejelentette a parlamentben, hogy az emberrablási ügyben szereplő ládák — amelyekből' a detektívek előhalászták a londoni száműzetésben éilő és csütörtökön elrabolt Umaru Dikko volt nigériai minisztert — „nem voltak diplomáciai küldemények”.Azt is közölte a miniszter, hogy a Scotland Yard eddig 17 embert tartóztatott Kémkedésen értek két amerikai diplomatát A moszkvai amerikai nagykövetség két munkatársát, Ion R. Purnell és George Glass másodititkárokat az illetékes szovjet szervek Moszkva egyik kerületében konspirativ találkozón érték tetten — errőli számolt be pénteken egy tudósítói jelentésben a TASZSZ szovjet hírügynökség. A találkozón az amerikai diplomaták a szovjet állampolgárságú L. B. Tumanová- tól vettek át a határon való illegális átjuttatásra szánt, nagymenyiségű anyagot, amely a Szovjetunióval szemben ellenséges célokra történő felhasználásra készült. Az összejövetelt és az anyagok átadását gondosan előkészítették, s különleges titkosírási intézkedésekkel vették körül. A meglepett amerikai diplomaták kénytelenek voltak elismerni az anyagok átvételének tényét. Az üggyel kapcsolatos minden körülményt hivatalos dokumentumokban rögzítettek. Az illetékes szovjet szerveknek megbízható adatok állnak rendelkezésükre aonrólí, hogy Ion Pűrnél! és George Glass hosszabb időn keresztül tartott fenn konspirativ kapcsolatot Tumanovával, aki az amerikaiak megbízásából rendszeresen gyűjtött az amerikai felderítést és az ideológiai diverzióval foglalkozó központokat érdeklő anyagokat a Szovjetunióról. le — ideértve Dikko két, ugyancsak ládákban fellelt társát is. Nigéria londoni főmegbízottja (nagyikövete) s tagadta, hogy kormányának köze lenne az emberrabláshoz. A nigériai cáfolatnak fedezetet ad a belügyminiszter közlése, miszerint nem bizonyítható, hogy Diikkót a főmeg- bízotti hivatal diplomáciai mentességét felhasználva próbálták volna kicsempészni Nagy-Britanniából. Umaru Diikkót, aki a Bu- hari tábornok által vértelen puocsal elmozdított Sha- gari-kormány minisztere volt januárig, hazájában korrupcióval vádolják. Londonban köztudomású róla, hogy többszörös milliomos, sőt, 'készpénzvagyonát százmillióikra becsülik. Elkábított ex-mini a diplomáciai poggyászban Konvenció San Franciscóban DEMOKRATA DILEMMÁK Bonyolultabb a helyzet Hart esetében. A coloradói szenátor az elmúlt hetekben hangsúlyt váltott ugyan, s felhagyott a Mondale elleni közvetlen támadásokkal, de nem tett le véglegesen reményeiről. Arra hivatkozik — sa közvéleménytkutató irodák véleménye alapján nem is mindén alap nélkül —, hogy továbbra is ő tűnik Reagan esélyesebb ellenfelének. Vagyis nem a demokrata táboron belüli erőviszonyok számítanak — hirdeti —, hanem a novemberi győzelem kilátásai. Nos, a Gallup Intézet egyik legutóbbi felmérése szerint egy Reagan—Mondáié párharcban az elnök 53 A3 arányiban vezet, míg Hartta! szemben 51 százalékra számíthatna, tehát valamivel szorosabb lenne az eredmény. (Más kérdés, hogy Reagan sikerét egyik változat sem vonja kétségbe.) Ezek persze csak előzetes becslések, pillanatnyi jóslatok, amiket az amerikai gazdaság és belpolitika hullámverése éppúgy bármikor felforgathat, mint a nemzetközi diplomácia fejleményei. Ám százalékok ide, arányok oda, jelenleg csaknem bizonyosnak látszik, hogy Mon- dale-nek sikerül San Fran- oiscóban megszereznie az elnökjelöltséget. Valószínűleg ezzel maga Hart is tisztában van. Mondale-űel történt június végi találkozójukat legalábbis úgy értékelte az amerikai sajtó, hogy elásták a csatabárdot. E kiegyezésre utál a Demokrata Párt kompromisszumos jellegű programtervezete, amely mindkét politikus irányvonalából átvett bizonyos elemeket. Külpolitikai téren előirányozza az atomfegyverke- zés befagyasztását, ellenzi az MX-rakéták, a B—1-es bombázók és az új vegyifegyverek gyártását, s évenkénti rendszeres szovjet— amerikai csúcstalálkozókra szólít feL A program jóváhagyására vagy módosítására szintén a San Francis- có-i konvención kerül sor. Csakúgy, mint az alelnökGéraldine Ferraro — megkockáztat-e a Demokrata Párt egy női alelnök-jelöltet? jelölt kiválasztására, helyesebben annak a személynek elfogadására, aki mellett végül Mondale dönt. Talán mondani is felesleges: kombinációkban e téren sincs hiány. Sokan éppen Hartot tartják a természetes választásnak — némileg ahhoz hasonlóan, ahogy egykor Reagan maga melé vette George Bushí. Bizonyos jelek alapján Hart vállalná a felkérést, bár akad olyan vélemény is, hogy a szenátor az idén» belenyugodott vereségébe, nem kötné magát Mondale-hoz, hanem igazából máris 1988-ra készül: A találgatások skálája igen" széles, csaknem tucatnyi jelölt neve van forgalomban. A hagyományok szerint Mon- dale-nék földrajzi szempontokat ugyanúgy figyelembe kell venni (ezek egy déli állambeli, leginkább egy texasi politikust sugallnának), mint azt, miilyen szavazói réteget csábíthat táborába jövendő társa. Sok szó esik például egy esetleges női alelnök-jelültről — a legtöbbször Géraldine Ferraro New York-i képviselőnőről —, aJki a női vóksok millióit hozhatja. Igenám — figyelmeztetnék a Mondale- sitáb egyes szakértőd —, de egy ilyen „forradalmi lépés” legalább annyi szavazatveszteséget ökozna más,' konzervatívabb körökben. Nem vitás tehát: Mondale, bár San Franciscóban győzelemre számíthat, bonyolult, belső csatározásokkal terhelt időszak elé néz. Ügy tűnik, legnagyobb feladata a több hónapos küzdelem sorén szétzilálódott Demokrata Párt egységének helyreállítása lesz — ez elengedhetetlen' feltétel' ahhoz, hogy a Siker reményében vehesse fél a harcot a kedvezőbb pozícióiban lévő, magabiztos Reagan« el. Sz. G. A gróf ment — a gond maradt Megivesztegették-e a grófot 135 ezer márkával vagy sem? Ez itt a kérdés — ha az ügy krimi oldalát nézzük. Sakkal! bonyolultabb és nagyobb szabású, ha számba vesszük, hogy az eset árnyékot vet magára nyugatnémet kormányra, és egyes jósok már a belső bomlási folyamat megindulásáról beszélnek. Hosszabb ideje vizsgálódott az ügyészség a hatalmas Flick-konszern jópár esztendeje végrehajtott pénzügyi manővere körül. A cég milliárdos összegeket csoportosított át külföldi beruházásai folyamán és százmilliókat kitevő adómentességet kapott az akkori gazdasági minisztériumtól (amelynek vezetője mindig a Szabaddemokrata Pártból került ki). Hálából — így a gyanú — Flick tetemes summát utalt át a pártkasszába, sőt tavaly — a vád szerint — személyesen Otto Graf Lamsdorff gazdasági miniszternek. Húzódott, húzódott a vizsgálat, s a bíróság most szánta magát rá arra, hogy a bűnvádi eljárást megindítsa. A miniszternek — aki egyébként változatlan tagadja a vádat — ezek után nem volt más választása, benyújtotta a lemondását. Első pillanatra mindez személyi ügynek látszik, s a botránykrónikák rovatába tartozna. Ennél azonban sokkal többről van szó. Már maga a választási kasszákba juttatott hatalmas összegek Ügye is kétes foltokat ejtett valamennyi nagy párt ingén. Nemcsak a Flick, sok más cég, s nemcsak egyszer, hanem többször utalt át tetemes összegeket a kereszténydemokraták, a szabaddemokraták és a szociáldemokraták folyószámlájára, ami megengedet ugyan, de az már nem, hogy e pénzeket kivonják az adózás alól. Pedig egy időben ez történt, s nemrég a kormány, hogy fátylat borítson a múltra, erre a vétekre amnesztia törvényt, utólagos jogi bűnibocsánaitat akart elfogadtatni a parlamenttel. Ekkor azonban felzúdult a közvélemény, a sajtó, még a kormányt alkotó pártok képviselőinek nagy része is. A kancellárnak szégyenszemre vissza kellett vonnia. Az NSZK kormányát három párt alkotja: a Helmut Kohl vezette erős Kereszténydemokrata Unió, bajor ikertestvére, a Keresztényszociális Unió, amelynek Franz Josef Strauss az elnöke, valamint a kis polgáriliberális Szabaddemokrata Párt, amelynek vezetője Hains-Dietrich Genscher. Három oszlop, amely közül a harmadik inogni kezd, s nemcsak a zavaros adóügyek miatt. Gyengül elnökük éveken át kikezel he tétlennek látszó tekintélye : Genscher az amnesztika-kudarc után be is jelentette, hogy legkésőbb jövő februárban távozik, a hozzá hasonló súlyú utódot pártja aligha tud majd a kormánykoalíció vezérkarába küldeni. Kidőlhet-e tehát ez az oszlop, s általa lehetetlenné válhat-e a kereszténypárti- liberális kormányzás Bonnban? Nagy valószínűséggel, bár a meglepetések nem tartoznak a ritkaságok közé, helyükön maradnak. A szabaddemokraták kényesek ugyan liberális elveikre — az állampolgári jogokra, a polgári demokrácia játék- szabályaira —, s ebben valóban közelebb állnak az ellenzékben lévő szociáldemokratákhoz, lásd lázadásukat az amnesztiatörvény ellen. Ám az elkövetkező egykét esztendőben minden bizonnyal inkább a külpolitika és a gazdaság problémái állnak majd előtérbe, és e tekintetben már inkább Kohl és Strauss Uniójához húznak. Politikai okokból tehát a kormánykoalíció nem fog felbomlami, a bonni parlamentben pedig ez esetben biztos a többségük 1987-ig. Maguk a szociáldemokraták is csak erre az időre, a következő általános választásokra időzítik új programjukat, rohamukat a kormánybástyák elfoglalására. T. I. A KAPOSGÉP VÁLLALAT TÖRZSGYÁRA (Kaposvár, Jutai út 45.) fölvesz — munkaügyi előadót, bérelszámolót, — anyagbeszerzőt, valamint — gyors- és gépíró adminisztrátort. Jelentkezés: a vállalat személyzeti és oktatási önálló osztályán. (79403) Vállaljuk épületek bontását, felújítását, új épületek készítését. Villanyszerelési munkát vállalunk, víz- és fűtésszerelést, épületlakatos munkát. B-15 szárító nagyjavítást szektorcserét stb. Érdeklődni lehet: Ladi János Tsz, Mesztegnyő, telefon 15, Kertész Gyula építésvezető. (79460)
