Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

1984. július 1., vasárnap Somogyi Néplap 5 Szolgálati úton — zsákutcába? Egy ,,kísérlet,, tündöklése és bukása Bemutató kedden Baal Bogláron Ártatlan, kedves játék volt csupán. A gyerekek fe­gyelmezetten ültek a sző­nyegen vagy a székecské- ben, babusgatták a került ügyébe került állatfigurá­kat, közben kedélyesen mon­dogatták: Bär, Hase, Hund, labdázgattak, majd utánoz­hatatlan bájjal ismételték a német versikéket a tanárnő. Molnár Ferencné után. Tetszett a két foglalkozás, melyet másfél esztendeje a balatonkiliti óvodában lát­tam, hallottam. Jó egy év­tizede azt tanultam a né­met nyelv módszertanának országos hírű tudósától: a gyermek az anyanyelve mellett egy másik jelző- rendszert is könnyűszerrel elsajátíthat, ha életkori sa­játosságainak megfelelően adagolják az ismereteket. Nem hittem volna, hogy az akkori járási TIT, valamint a siófoki 3-as óvoda nemes kezdeményezése tengerikí- gyóüggyé nyúlik, sőt kevés híján botránnyá duzzad. A játékos német nyelvi foglalkozások ugyanis — a gyerekek, a szülők, az óvó­nők és a progresszív gon­dolkodású pedagógusok egyöntetű tiltakozása elle­nére — megszűntek. Ki azt állítja: betiltották őket, ki úgy fogalmaz: lehetetlenné tették a pedagógusokat, más azt a divatos kifeje­zést használja: „megfúrták a dolgot”, s van, aki arra hivatkozik: a foglalkozások­nak azért kellett végét vet­ni, mert a TIT munkatár­sai, az óvónők és a Siófoki Városi Tanács művelődési osztályának vezetője „nem tartották be a szolgálati út szabályait”. Az érvek és el­lenérvek útvesztőjében el­igazodni reménytelen vál­lalkozás volna. Nézzük in­kább a tényeket! Dr. Vincze Tiborné, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója: — A kezdeményezésről a Somogyi Néplap segítségé­vel szereztünk tudomást. Ezután felhívtuk a siófoki' tanács művelődési osztály- vezetőjének és a vezető óvónőnek a figyelmét arra, hogy az eljárás nem egyez­tethető össze az óvodai ne­velési programmal. Ha foly­tatni szeretnék a foglalkozá­sokat, a Művelődési Minisz­térium engedélyét kell kér­niük, hiszen a hetvenes évek elején hozott rendeletek. szerint a nyelvi oktatás már kísérletnek számít. — A módszerek talán a szakemberek szerint sem feleltek meg a kicsinyek életkori sajátosságainak? — Erről nem mondhatok véleményt: a foglalkozáso­kat tudomásom szerint nem látta egyetlen szakember sem. Mi kértük a siófoki ta­nács illetékeseit: készítse­nek metodikai tervet és küldjék el a minisztérium­ba, ám ők ezt nem tették meg. Aí érvényes rendelke­zések szerint tehát a kezde­ményezés nem kaphat zöld utat. Bori Lászlóné, a Művelő­dési Minisztérium óvodai csoportjának vezetője: — Országszerte sok a gondunk a gyermekek anya­nyelvi készségének fejlesz­tésével is, azért alaposan meg kell vizsgálnunk, hol és milyen kurzusokat enge­délyezünk. A döntés elett rendszerint az Országos Pe­dagógiai Intézettől is véle­ményt kérünk. Az utóbbi években tíz-tizenkét ilyen idegennyelvi foglalkozás­sorozatra adta áldását a minisztérium. — A Népszabadság június 12-i számában hosszú cikket olvastam arról, hogy Szol­nok megyének már csak­nem félszáz óvodájában sa­játíthatják el az apróságok a világnyelvek alapjait na­gyon eredményesen. — Mi mindig örülünk an­nak, ha az újságírók fölfe­deznek ilyen tanfolyamokat. hiszen iyy könnyebben ta­láljuk meg a felelősöket. Egy a „felelősök” közül Harcsás_ Márta, a siófoki TIT munkatársa. A foglal­kozások annak idején az ő ötlete nyomán kezdődtek. — Lemondtunk a folyta­tásról. A vezető óvónők megunták a zaklatásokat, melyek két éven át szaka­datlanul érték őket. Nekem is elegem volt az iszapbir­kózásból. A tanárnő, Molnár Ferencné ugyan sok munká­val elkészített egy érdekes metodikai tervezetet, mely­ből kiviláglik: eszünk ágá­ban sem volt az apróságok fejébe ismeretek tömegét gyömöszölni, de 6ehová sem küldjük el lepecsételtetni; elég volt... Egyszer már csaknem fegyelmit kaptam ezért a kezdeményezésért, nem akarom a bőrömet má­sodszor is vásárra vinni. Csak azt sajnálom: akkor kellett befejezni, amikor a nyelvtanulás már töméges igénnyé vált Kilitiben. Toriéi Dénes, a siófoki ta­nács művelődési osztályának vezetője: — A foglalkozásokat éri engedélyeztem, ma is ezt tenném, még nagyobb hatá­rozottsággal, mint akkor, hiszen személyesen győződ­hettem meg arról, ez nem kísérlet, csupán próbálko­zás. Az óvodai foglalkozások kötelező rendje ugyanis nem borul fel, az eltérés csak annyi, hogy itt nem magya­rul, hanem németül cseveg­nek egymással a gyermekek. Csak hát... divatban van nálunk egy sajátságos pe­dagógiai társasjáték. Ha va­laki kitalál valami új fo­gást, eljárási, módszert, rögvest kinevezzük azt kí­sérletnek. Elkezdjük ízekre szedni, hibákra vadászunk benne, húzzuk-halasztjuk az engedélyezését, míg az ötlet szerzője meg nem unja a kanossza jár ást. Egyébként van kész metodikai tervünk, kedvezőek is a feltételek a foglalkozások folytatásához de nem a tradicionális útcn fogunk járni Eddig a tények., Részletes magyarázat helyett elég, ha felidézzük önmagunkban azt, amit Köpeczi Béla, mű­velődési miniszter mondott az országgyűlésen a nevelés és az oktatás demokratizá­lásáról, a pedagógusok autonómiájáról és a sajátos arculatú nevelési-oktatási intézmények létrehozásának szükségességéről. Ebben a szellemben reméljük, hogy a kicsinyek és szüleik meg­elégedésére hamarosan pont kerül az ügy végére. Lengyel András Kár tagadni, a nász­nép a tanú rá: az ifjú férj berúgott. Berú­gott? Enyhe kifejezés. Gya­lázatosán leitta magát. Ügy vonszolták ki a lakodalmi sátorból, a vígkedélyű prí­más tust húzott, s a kijára­tig követte. A násznagyok emelték a nászágyra, akár a rongyot, de soha nagyobb baj ne legyen; a nászágy régen nem tartogatja nekik azt, mint hajdanán, a min­dent türelemmel,, fegyelem­mel kiváró nagyszülőknek, dédszülöknek. — Gyönyörű alak vagy — korholja újdonsült férjét az asszonyka, — Ezt a szé­gyent! — sóhajt maga elé, de azért nincs benne nagy méreg. Hogy is tudna ő igazán haragudni arra, aki mától fogva a hites ura, a párja? Türelemmel kihámozza te­hetetlen férjét a vőlegény­ruhából, ingből; pizsamát vesz elő, de nem tudja rá­húzni. Ügy fekteti le, s az mellé, minden eshetőségre számítva lavórt, az asztalra kancsó vizet tesz. Eloltja a vilanyt, ő is vetkőzni kezd. Csend, csak az óra ketyeg. Tűz á nap. Azok ott né­gyen a homokban mégis orr- hegyig buígyolálva kacajok­ban melegszenek a pattogva ágaskodó lángoknál. Oldalt egy zongora hivalkodóan csúfolja a rongyos .társasá­got. Néhány deszkaiajtó. Ki­bírják-e a nyitást? A fe­nyőkön szürke selyemlepel, ez alatt húzódnak meg. Mö­göttük szamárhát-íves, ajtó: vörösre vakolt- kápolnámé. Fürdőruhábain nők, férfiak jönnek, lecsücsülek akápol- nalépcsőkine, gyanakodva fi­gyelik a torponigyasokat Ketten kárytázmialk. Az utolsó ingüket játsszák el? Nem. — Nincs több pénzem. Lelkünk legyen a tét! — kiálltja a hosszabbik, aki furcsán tartja a kezét. Röhögnek. Egy kendővel is bebugyolált, égő szemű kö­zülük ezt mondja: — Széltesbvér bekívánko­zik. De mi hafflani sem aka­runk a mi hideg szél testvé­rünkről. Héhehe. — Állj! — ezt egy sort- nadrágos, szemüveges rérfi kiáltja föl hozzájuk. Babarczy László, a Csiky Gergely Színház igazgatója, aki Bertolt Brecht Baal cí­mű színművét rendezi abog­Alszanak. Nem hallják a sátorból áradó nótát. Hajnáltájt, amikor sötét van, és a ikakas is hallgat még, az ifjú férj fölriad. Ki kell mennie. Kótyagos fejjel végigtapogatózik a fal men­tén; a konyhába lép, aztán a tornácra, onnét az udvar­ra. Falnak vetett háttal könnyít magán, s dörmögve visszatámolyog. Mint tojó­galamb a fészkén, topog az ágy előtt, tapogat, matat, s midőn a paplanon át meg­érzi asszonya testét, pilla­natra felzubog benne a vér, de mire ágyba bújik, gátat szab férfierejének a kótya- gosság. Horkol, hogy szája sarkán parányi hab remeg. Virrad. Az új asszony a szemét nyitja, b pem tudja, mi ba­ja. Persze, az ágy. Ijedten oldalra nyúl, s megsápasztja a rádöbbenés: egyedül van. Álmossága pillanat alatt odavész. Kétségbeesve méri föl sanyarú helyzetét, szá­mot vet múlttal, jelennel, iári kápolnadomboini. Egy­éves ’kényszerszünet után újra lesznek bogiári színhá­zi előadások! Peregnek a színpadi ese­mények. Az éjjélli menedék­hely vagy ispotály új ven­dégeknek ad fedelet: Baal érkezük, a szakállas, isten­ségszerű különc, nyomában úti társa, Eikart. Két üveg pezsgőivel váltják meg a he­lyükét ebiben a tetűfészek- ban. ’ Babarczy mondaton­ként állítja meg a jelenetet; a munlka. talán legfontosabb szákiaszába érkeztek: itt minden gesztus, minden arc- rándulás fontos már, s a színészek rögzítik is az uta- sításdbat memóriájukban. Hétótlilkásalk, gyomorbajosok, bénák, szifiliszesék; a pokol földi bugyrának Lakói a szí­nen levők. Az őrült talán kulcsmondatot mond: „A történetéket, ha megértjük őket, mindig rosszul mesé­lik el." Gougou, a féregzsák prózái áriába kezd, a töb­biek már ismerik a . szöve­get, s röhögtük. — ... Szél fú, mindig didergőnk. Ver az eső, so­sem ázunk meg. Viüccek el- pufognák, nem kacagunk rajtuk. Megrothadunk, inem is kell várni. Általános sztrájk. Tóth Béla átszellemül sze­repe köziben. A rendező ér­jövővel. „Itthagyott’’ — nyi­lall belé a fölismerés. Mi másra vélheti férje nászéjszakai távozását? Az átkozott, a szívtipró, a gonosz, a gyalázatos, ilyen szavak kavarognak az agyá­ban, de nem mondja, nem tudja kimondani őket, mert úgy szereti azt a betyár embert, hogy beleremeg, ha rágondol. A botrány kellett a gyalázatosnak, az, hogy őt a falu előtt megalázza, elti­porja, erkölcsileg tönkre te­gye­Sír, zokog az asszonyka, hogy szépívű válla rángató­zik. Ezt nem éli túl, bizto­san nem éli túl. Már a vég­ső megoldáson töri a fejét, s mint kínálkozó lehetőség, eszébe jut a kút. Majd abba emészti magát. Ám a bánat máris megzavarta; elfeledte, esztendeje nincs meg az a kút, bevezették a vizet. Hát majd ' ta méreg; cigarettát áztat pohárnyi vízben, azt veszi magához, de előbb szépen felöltözik, hanyatt Vajda László zékelhetően elégedett. Meg­ismétli Gougou utolsó mon­datát: — Általános sztrájk ... Este hatkor újra kezdjük. Vége a próbának. Oda- fönt most tüzel legjobban a nap, A színészek kibontják magúikat a göncökből. S ott áll ellőttünk Baail helyett Vajda László, a Katona Jó­zsef Színház művésze, Maja koldusasszony helyett Mol­nár Piroska, aki vi&szaszer- ződöitt Kaposvárra, Ekart helyett Helyey László, ő is Somogybán kezdi az új éva­dot, és Hunyadkürti György, Gőz István, Tóth Béla. Aki Tegnap délben befejezte munkáját a Magyar Gyógy­pedagógusok Egyesületének tizenkettedik országos konfe­renciája Kaposváron. A ta­nácskozás széles körűen ele­mezte a fogyatékos gyerekek és a felnőttek társadalmi be­illeszkedésének lehetőségeit, elősegítésének további fel­adatait. A tanácskozás részt­vevői hangsúlyozták: a fo­gyatékosok rehabilitációja csak széles körű társadalmi összefogással biztosítható. Hangsúlyt kapott a tanács­kozáson a különféle tudo­mányágak együttműködésé­nek szükségessége is, a ta­pasztalatcsere jelentősége. A csehszlovák és a jugoszláv fekszik az ágyon, hogy még fájdalmasabb, még kegyetle­nebb legyen a hatás. De mielőtt cselekvéshez látna, parancsoló gyomrának enge­delmeskedve összekapja ma­gát, pongyolába bújik, s kullog a konyhába, harapni­való után. Fájdalomtól tompult hal­lással is érzékeli: a sarok­ban levő ágyon dédapó hor­kol. Szegény, ősz öregember. Szánalommal gondol rá az ifiasszony. Ezt a szégyent ő sem éli túl, és magában már iszinte hallja, hogy em­lékeznek meg szomorú sor­sáról a mindentudó vénasz- szonyok. „Szegény dédapám", peregnek az asszony ajkáról csendesen a szavak, és szá­nalommal a horkoló déd­apára néz. Megdermed, majd megpi­rosodik. Kezét gyors mozdu­lattal szája elé kapja, hogy ne hallják a felzubogó ne­vetést. Férje tátott szájjal fújja a kását dédapó mel­lett, s tenyerében olyan az ősz,, kótydbajuszú üstök, mint nyár derekán burká­ban a dió. Varga S. József akar, indulhat megmártózni a tóban, Molnár Piroska vi­szont Pestre Siet: este a Hippolylt, a Lakájban játsz- sza a női főszerepet a Já­tékszínben. Nagy Siker. Egy tengerésztrilkós még ellenőrzi a díszleteket: Do- náth Péter, ö a jelmezek mestere lis. Egy úr a zongo­ránál akkordozik. Fuchs László, aki a zenét szerez­te. A nyomortanya fölött lepke röpül, röptével mint­ha idézőjelbe tenné a me­nedékhelyen történteket. szakemberek előadásai a külföldi példákat mutatták be. A háromnapos tanácsko­záson orvosok, jogászok, pszichológusok, közgazdá­szok, _ szociális szervezők is krimi ná lps zieh ológusök mondtak véleményt a külön­féle fogyatékosok rehabili­tációjáról’. Tanulságként ál­lapítható meg, hogy a reha­bilitáció nem egy tudomány­ág feladata, hanem vala­mennyi közös teendője. A háromnapos rendezvényt jól egészítették ki azok a kiállítások, amelyek az egészséges táplálkozást nép­szerűsítették, 'bemutatták a speciális gyógypedagógiai segédeszközöket ültetve a megyei gyógypedagógiai in­tézmények úttörőcsapatainak az életét. A mintegy nyolc- száz résztvevő mégismerke- dátt Kaposvár nevezetessé­geivel is. A Magyar Gyógypedagógu­sok Egyesülete jövőre Sop­ronban rendezi meg a ti­zenharmadik országos ta­nácskozást. Eszperantó nyelvkönyv Vietnamnak A vietnami nyelvet beszé­lők részére 5000 példányban eszperantó nyelvkönyvet je­lentetett meg a Magyar Eszperantó Szövetség. Vietnamban az utóbbi években megnövekedett a nemzetközi közvetítő-nyelv iránti érdeklődés. A vietna­mi eszperantisták a nemzet­közi békemozgalomban való aktív részvételükkel, az or­szág életének eszperantó nyelvű ismertetésével, s a vietnami irodalom klasszi­kusainak közreadásával je­lentős munkát végeznek. A TEVEDES Bemutató kedden este! L. L. Befejeződött a gyógypedagógusok tanácskozása Molnár Piroska

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom