Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

1984. július 5., csütörtök Somogyi Néplap 5 — magyar lobogó alatt ♦ l. ? . / l A Hévíz fedélzetén Tengeren Castellon városa mintegy tíz kilométerre van a ten­gertől. A kikötő egy 10—12 kilométer hosszú üdülősáv közepén fekszik, a spanyol idegenforgalom fő irányá­ban. A Hévízre négy napot kell várnunk. Ez a néhány nap jó arra, hogy összemelegedjünk a parancsnokkal. Családi kö­rülményeinkről, életünkről tájékoztatjuk egymást. A parancsnok „gödöllei", de Valkón született. Apja pos­tás, aki 1945-ben elsőnek je­lentkezett munkára a 62-es postahivatalban. A tengeren feltűnik a Hévíz. November 30-a van. Indulni akarok, de a pa­rancsnok azt mondja: — Ne siess, bátya! Van még két órája, amíg ideér... Ekkor érzékelem először a tenger méreteit, a föld gömbölyűségét. Délben a Hévíz éttermé­ben ebédelünk. A hajó 1965- ben épült az Újpesti Hajó­gyárban. Hordképessége 1500 tonna, kettős fenékle- mezelésű, jégben járásra is alkalmas. Hossza 74,5, szé­lessége 11,32 méter. 9-10 mérföldes (mintegy 17-18 km-es) sebességgel halad Három fedélzeti és négy géptiszt, egy rádiós-gazdasá­gi tiszt és tizenöt főnyi fe­délzeti, gép- és konyhai sze­mélyzet teljesít szolgálatot, öt diplomás és kilenc érett­ségizett, illetve technikus van közöttük. A szakács a Hilton konyhájáról jött. A fedélzetmester siófoki — földim —, Naszályi Jóska. A hajón robotkormány, kitűnő radar, szikratávíró és fonetikus adó-vevő, nemzet­közileg előirt tengeri „32 csatornás” URH-adóvevő, amely a nemzetközi cross­bar-hálózatra is rákapcsol­ható, de ez nagyon drága. Vízmélység- és sebességmé­rő műszerek, valamint a fő­gép távvezérlése egészíti ki a navigáció eszköztárát. %v ilyen hajó önálló képviselője a hazának. A parancsnoknak széles körű hatásköre van: szava meg­fellebbezhetetlen. Minden­ki ugrik, azonnal végrehajt­ják, amit mond. önálló pénzügyi és élelmezési gaz­dálkodást folytatnak. Hatal­mas hűtőszekrény (szobá­nak is beillene) ; konzerv­készlet, napi kenyérsütés, friss gyümölcs, egy héten egy-egy alkalommal sör, bor van a vacsorához. Az élel­miszer nagyobb része ott­honról jön, hűtőkamionnal. Az ellátás bőséges, kifogás­talan. Az éjszakai szolgálat és az étkesebbek részére az éttermi hűtőkben mindig van élelem. Naponta kétszer kávé is jár a személyzet­nek. A hajózok életébe a kikö­tők hozzák a színt, a válto­zást. Idegenek jönnek, men­nek, s a hajón ki- és bera­kás folyik. A háttérben ott a város, ahová sétálni, szó­rakozni mehet az, aki ráér, és akit a felettesei kienged­nek. A hajózó tengerész éle­tét az őrség szabályozza. 4-8 órás rendszerben teljesíte­nek szolgálatot, amelyből négy az őrség, nyolc a pi­henő. A többi matróz kar­bantartást végez. A keresetek — a beosz­tástól függően — 3-8000 fo­rint közötti alapfizetésből és pótlékokból (túlóra, he­lyettesítés stb.) áll. A jö­vedelem azonban ennél jó­val nagyobb. Külföldi pót­lék címén — ugyancsak a beosztástól függően — va­lutában kapnak napidíjat a tengerészek. Dollárban szá­molják, de annak az ország­nak a valutájában vehető föl, amelynek kiköltőjében áll a hajó. Beosztástól füg­gően maximum 9 dollár a napidíj. A tengerész — távollété­vel is — többletet ad a tár­sadalomnak. A családtagok, a sajtó, a tv, a rádió elérhe­tetlen távolságba kerül. Kapcsolatuk a levelezés és sürgős esetben a rádiótáv­irat. Európából telefonál­hatnak is, ha megfizetik. A távoliét 8-10-12 hónap, ha szerencsések a körülmények. Oázis a tengerész számára, ha családja egy-egy európai kikötőben — saját költségén meglátogatja. Ehhez az ott­honi körülményeknek is kedvezőeknek kell lenniük. Kétévenként egy-egy útra magukkal vihetik a felesé­güket, nagyobb gyermekü­ket, saját költségükön. A családhoz és a hazához mélyebb érzelmi alapon kapcsolódó ember számára időnként alig elviselhető ez az állapot. Aki egy életen át űzi ezt a gyönyörű mester­séget, az megérdemli a je lenleginél nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést. Hosszú távoliét után né­hány hónap itthon, és újból indul a hajó. Közben meg­születik a gyerek, talán nyolchónapos már, amikor először meglátja az apa vagy kijárt egy osztályt az iskolában, és alig ismernek egymásra... Megszerettem a tengeré­szeket. Megtanultam be­csülni és tisztelni őket. (Folytatjuk.) Pinezehelyi Károly ÖRÖMET Fischer Annie születésnapi portréja „Ha az ellőjelék nem csal­nak, itt egy igazi új csillag van feltűnőben. Csodagyer- mekeknek általában nehe­zen jósolhatunk, mert élet­útjukat, pályafutásukat túl sok előire nem látott momen­tum keresztezheti... Fischer Annie ma csupa szív, csupa lélek és ösztönös intelligen­cia. .. Természete ízig-vérig romnatifcus, és — tizenöt éves gyermeklánynál — az is legyen...” A két háború közötti ze­nei élet egyik legisókolda- lúbb egyénisége, Jemnitz Sándor írta egykor Fischer Annie-ról az idézett elisme­rő szavakat. Holott Jemnitz még tartózkodó is volt a di­csérettel, hiszen' a művésznő nevét, zongorajátékát akkor már nemcsak itthon, de ha­tárainkon túli is ismerték és becsülték. Fischer Annie nyollcesztendős korában hív­ta föl magára első alkalom­mal ia 2ieinei közvélemény fi­Brecht-bemutató Bogláron BAAL BALLADÁJA Amikor legjobban zuho­gott, Baalban reménykedhet­tem csőik; az eső el is állt, így nem volt akadálya kedd este a bogiári vörös kápol­nánál annak, hogy Babarczy László (rendezésében meg­tartsák Bertolt ßrecht szín­művének bemutatóját. Re­ménységem fundamentuma ez volt: a föníciaiak istene, Baal az eső iura lis volt, föl­det termékenyített vele. Mindazok, akik „szabá­lyos” Brechtet várták ettől az előadástól, talán csalód­ták. S nem a rendezés mi­att; Balbairczy a Koldusope­ra és a Kurázsi mama ka­posvári premierje óta Breoht-speoiállistának számú. Maga a mű nem echt Brecht; azaz nem az igazi, elidegenítő effektusokkal ri- degiítő dráma. Inkább tár­sítja a képzelet a goethei kor Sturm und Drang je­gyéiben született nyugtalan, forrongó, hideg ész ellen a természet nagyszerűségét, a lángelme jogát magasztaló művekhez. A szerző Munka­naplója szerint nem is volt rá túl büszke : „átfutottam a Baalt... kár érte. mindig is torzó volt, aztán többször meg is operáltam a (két) könyvkiadás és az előadás számára, közben az értelme csaknem teljesen elkalló­dott.” De ez már ahhoz az 1918-as Brechthez viszonyít­va egy útjára lelt, érett szerző volt! A Baallit mi nem az életmű más darabjai kö­zött kell, hogy vizsgáljuk, ha­nem önálló, az egészhez nem szervesen kapcsolódó mű­ként. így viszont ez a mí- toszi világból homokra te­remtett előadás egységes, ih­letett munka. Baal, az ál világ urának társai, viharnak istene, nap ura, legyek parancsolója is volt; gyakran ábrázolták bi­kaként, talán mert kultusza nem volt mentes bizonyos or.gasztikus jellegtől. E mi- toszbéli, természeti istenség földi mását teremtette meg Brecht, áttételekkel, s hogy még különcebbé tegye — költőnek! Olyan ez a brechti Baal, mintha emberi mutáns volna, a fajtától elütő, óri­ási egyed. Ami a darabot 1- leti, csak véletlen lehet, hogy eddig még nemigen fedezték fel a különlegességekre fo­gékonyabb színházaink; tud­tommal! csak főiskolások, amatőrök játszották eddig. Gyorsan, pergő; ritmust dik­táló jeleneteit, természet- misztikummal és lírával dú­sított szövege kihívás a szín­házi alkotónak. Igaz, külho­ni bemutatóin olykor átdol­gozó dramaturgok is mun­Hunyadkürti György. Vajda kállkodtak az eredeti szöve­gen. Itt és most néhány kisebb, ésszerű húzástól eltekintve az eredetit játsszák; azt hi­szem Jékely Zoltán csodá­latos fordítása tette lehető­vé ezt. így válik a Baal egy leépülés vagy talán a termé­szettel való végső szerves egyesülés sorsdrámájává. E mitikus óriás — szörny? — kilóg a Világból; a kereteket nem tűri, habzsolja az éle­tet, sőt embert fogyaszt a szó átvitt értelmében. A fent és lent dialektikáját el­fogadó világ nem lehet ho­na; pusztítja, de önmaga is romlik köziben. A pokol föl­di bugyrainak egyre söté- tebb zugait járjuk vele. A „társadalomellenes gonosz Baal” — Brecht fogalmazott így — egyszerre vonz és ta­szít. S bár Brecht benne a művész viszonyát is fogal­mazza a Világhoz, az alak kissé mégis Übermensch-jel­legű, noha mi sem állít tá­volabb az írótól, mint a maj­dani Harmadik Birodalom fasiszta embereszménye. A bogiári Baal a praktikus szegény színház jegyeit vi­seli; Donáth Péter célszerű díszletei, kellékvilága lehető­vé teszik a gyors színválto­zásokat, bár ezek az előadás kezdésidőpontja miatt néha iLLúzáórarnfoalóam zajlanak: az imént még őrjöngő szí­nész összekapja magát, a hulla „feltámad” stb. — mindezt látjuk. A balladaszerűen törede­zett mű önpusztító ütközé­sék és gyermekien ártatlan vágyakozások áriáinak soro­zata. Vajda László személyi­sége kiáltott a szerep után. Kolosszus, prófétai bozonttai, egy gyermek arcvonásaival. Már ezzel is nyerne. Csak­hogy Vajda olyan jélenté- keny színész, akinek minden mondathoz, minden szóhoz László és (Tóth Béla. játéka van. Úgy egyesül a szerepel, ahogy Baal ma­gáévá teszi a természetet. Helyey Lászlóval — az övé egyenrangú, nagy alakítás Vajdáéival — a párosjelene- tekben szinte fausti-meflisz- tói asszociációkat is képesek költeni. Molnár Piroska két figurával is nagy hatást tesz ránlk: Medhné sárbasüppedé- sénék tragikumát és egy szi­filisze« ilstápolylakó féreg - létét is nagyszerűen hozza. Nekem olvasáskor úgy tűnt, hogy a Baalhoz züllő ifjú költő figurájában több van, mint amennyit Mészáros Ká­roly kihozott belőle. Éjiem­ben Tóth Béla megrendítő a toprongy-Gougou^ szerepé­ben; nem furcsa, hogy ál­talában Babarczy-nandezé- sekben nyújtja a legnagyob­bat? Hunyadkörti György az idei évadban, nagy akadá­lyon túljutva emelkedett a legjobbak közé; ehhez méltó alakítást nyújt a másik tet­ves koldus szerepében. Ki­vétel nélkül jó epizódalakí­tást produkálnak azok, aki­ket Baal hevülete elemészt: Nagy Marié az elsőség, az­tán a naiwaallfcat Kerekes Éva — „civil zavara” emel a jelenéten —, Tóth Nóra, Nagy Adrienn. Az első csú­csot a pompásan koreogra- fálít estélyen Cselényi Nóra kékharisnya szalonforradal­már drámájának prózai, majd zenei áriája jelentette. A nevek sorolása helyett áll­jon itt most Dánffy Sándoré, aki ha jelen van, nem lehet nem rá figyelni. Fuchs László dessaui, weillii reroi- neszcenciákat keltő zenéje pompás, hol pofonverően ke­mény, hol mulattatóan sram- lls, hol kuplésan poénos, és segít a második rész némi­képp ereszkedő kedvű elő­adásának eredeti magasság­ba emelésében is. Leskó László KELTŐ MŰVÉSZET gyeimét, amikor eljátszotta Beethoven Odún zongora- versenyét. És az 1922-es ha­zai bemutatkozás után már Zürichben is sikert aratott. Szinte nem is vollt meglepő, hogy 1933-iban ő nyerte a budapesti Liszt Ferenc zon­goraverseny első díját. S a korabeli kritikákat lapozgat­va kitűnik, hogy a szakma s a közönség előtt egyaránt nyilvánvaló volt: Fischer Annie egyre magabiztosab­ban hódítvjiai meg a klasszi­cizmus világát is. Ugyan­csak Jemnitz írta íl936-iban: „A nagy tehetségű fiatal zongoraművésznő egyéni hangjú Mozart-játéka újból bizonyította, hogy a magyar Mozart-kulltúra még sókat várhat tőle.” Annál fájdalmasabb, hogy Székely Arnold és Dohnányi Ernő növendéke, aki a Liszt- verseny után egyre növekvő hírnévre tett szerit egész Eu­rópában, a háborús üldözte­tések miatt fél évtizedig kénytelen volt hazájától tá­vol élni. Svédországban, Stockholmban telepedett le. Akkor már a neves zenekri­tikus, Tóth Aladár felesége volt, akivel a pusztító viha­rok múltán elsőként érke­zett vissza szülőhazájába. Azonnal ismét koncertezni kezdett. Egy évvel később, 1947-ben Jemnitz Sándor így írt róla: „Fischer Annie életörömét kelltő zongoramű­vészetének új korszakához érkezett...” Azóta Fischer Annie olyan nemzetközi tekintélyre tett szert1, amilyen csak a leg­nagyobb művészek életútját kíséri. Európán kívül Ame­rika és Ausztrália legjelen­tősebb hangversenytermei- mek közönsége tapsoll zongó- rajátékának, állandó ven­dégművésze a legjelentősebb fesztiváloknak, s elismert muzsikus partnere a legna­gyobb szólistáknak és kar­mestereknek. Mert a művésznő a hat­vanas évek elejétől, és ma is elsősorban' Mozart, Beet­hoven, Schumann', Brahms, Liszt és Bartók egyik leg­avatottabb interpretátora- ként ismert. A humanitásá­ról, szerénységéről legendás művészt, a klasszikus elő­adói tradíciók őrzőjét tisz­telettel és szeretettel kö­szönti július 5-i születésnap­ján a magyar zenei élet, an­nak sokezres (közönsége, akik között jó náhányan kí­sérték s kísérik ma is mű- élvező figyelemmel ennek a rendkívüli előadói pályának minden mozzanatát. Szomory György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom