Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

Somogyi Néplap

1984. július 28., szombat

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

A művész kiállításán

Svábja Lajos kiállításáról

Sváby Lajos festőművész képeiből az Ernst Múzeumiban nydQit kiiálMtás.

Műveit önkény István 1976-ban így jellemezte: „Ha Sváby Lajost egy szóval 'kellene jellemeznem, lázadó festőnek jellemezném. Lázadónak a szó szakmai érteimé ben a belénk ivódőtit műfaji tévhitek ellen. Festészetének egyik legfőbb sugalimazőja a mozgás; de hadd mondjak mozgás helyett időt, s idő helyett is annak csak a mii évszázadunkban fölfedezett, kiismerj és köznapit használatba vett megnyilvánulását; a robbanást.,.”

önarckép festőkabátban (1973)

Hamis történelmi mítoszok ellen

Örkény István arcképe (1975)

Kékhegyek előtt (1984)

Magatartás- és beszédkultúránkról — táborozva

„Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez” — írja a magyar nyelv XX. századi művésze, Illyés Gyula. Sajnos korunkban — amikor időnként abban is bizonytalanok vagyunk, hogy újdonsült ismerőseinket, hogyan szólíthatjuk meg, hogyan köszönjünk, tageződjühik, vagy magázódjunlk — az öncélú, durva, trágár kifejezések helyet kapnak beszédünkben, pedig gondolataink megfogalmazásakor erre számtalan más módunk is lehetne.

A magyar nyelv 1984. évi ünnepi hete az ifjúság beszédkultúrájának hibáival, hiányosságaival, a fiatalok szókincsének gazdagítási lehetőségeivel foglalkozott. A nyelvi trágárság azonban — sajnos — nemcsak az ifjak beszédét éktéleníti, terjed kartól, sőt nemtől függetlenül munkahelyen, iskolában és családi környezetiben egyaránt.

Gyatra a szókincsünk, vagy talán magahiztanságumk növeléséhez szükséges a durva szó? Az óik legfőképpen talán abban rejlik, hogy a trágár beszéd elkövetője nincs tudatában annak, hogy a magyar nyelv gazdagsága ismeretében számtalan más szóhasználattal is élhetne. Ennek felismerését nem segíti eléggé sem a család, sem az iskola, sem a baráti kor.

Többek között ezért is figyelemreméltó, hogy az olvasótáborok mimitá járna a nyári szünidőt nyelvművelő tanárdk, magyar szakos pedagógusok, .könyvtárosok, újságírók arra is alkalmasnak tartják, hogy magyar anyanyelvi tábort szervezzenek 12—16 éves fiatalok számára. Ezek a táborok abban hasomliiltanak a már ors zág- sezrte szerveződő olvasótáborokhoz, hogy munkájuk a tíz—Itizenöt főnyi kis csoportok együttgondolkodására épít, a táborok egyúttal alkotói közösséget is teremtenek az élőre meghatározott, megtervezett nevelési-művelődési cél eléréséért. Itt is nélkülözhetetlen a könyv, a jó szakikönyv, segítséget nyújtva a beszédtechnikái gyakorlatokhoz, a nyelvi játékok megrendezéséhez.

A nyelvművelő táborok abban különböznek az olvasótáboroktól, hogy munkájuk nyomán látszólag kevesebbre vállalkoznak, viszont minden megteremthető formával, módszerrel a nyelvművelés ügyéit kívánják szolgálni.

Sopronban például burgenlandi, szlovákiai, szlovéniai és magyar anyanyelvű középiskolás korú gyermekek táboroznak; a hívó szó jegyében az anyanyelvi kultúra ápolása és a résztvevők magyarságtudatának erősítése érdekében a tizennégy nap alatt Magyarország — ezen belül Győr—Sopron megye — történelmi és fö*d- rajzi értékeinek megismerését segítik a kirándulások, az előadások, a jelenlévők atc- tív közreműködésére építő kiscsoport-foglalkozások. A

szervezők szándéka, hogy e két hét 'alatt igyekezzenek múltunk és jelenünk bemutatásán 'keresztül megtalálni azokat a szálakat, amelyek a szomszédos országokban élő magyarokat és rajtuk keresztül országainkat összekötik.

Győrben és Fehérgyarmaton — figyelemreméltó kísérletként — köizépdskolai magyar szákos tanárok és diákok együtt táboroznak. Azegyütt- lét kölcsönösen ösztönző hatású pedagógusok és tanítványok számára. Az önkéntes jielantkezés pedig annak bizonyítéka, hogy nyelvünk, beszédünk, a szép magyar szó iránti vonzalom, 'kíváncsiság él bennük, fontosnak tartják kifejezéseink, gondolataink tisztaságát, emberségük, nemzeti létük megbecsülését, tiszteletét. József Attila szavait Idézve : „A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőződés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.

Említhetnénk még, hogy Tatabánya, a TIT városi szervezete hasonlóképp

anyanyelvi tábort rendez általános iskolásoknak Esztergomban. Itt az ilyen táborozás szinte már hagyomány.

A nyelvművelő táborok a nyári ifjúsági programok egyik formái. Jelenlegi számuk messze van a kívánatostól. Csupán remélni lehet, hogy a kor nyelvművelőinek kezdeményezései mielőbb áldozatkész követőkre találnak beszéd- és ma- gatartáskuiltúránk, jellemünk, egyéniségünk, embertársainkhoz fűződő viszonyunk kulturáltsága érdekében- Maróti István

Szeder Katalin

„Adassék nékik gyönyörűség’r

Angyaléi rádás tükrödet óvtam bár, összetörték.

Gyújtsd egybe arcod, míg lehet, anyám, nehéz örökség.

Ezer szilánkja földibe von, mint élve magrohadtat.

Áldozat voltál, jól tudom, s kínod öröikbehagytad :

nemcsak bensőm harapva él, de ártatlanra élez, epévé válllifc a kenyér számiban, mi másnak édes,

szikkadt torkomból elbugyog a forrásvíz, a tiszta.

Fogd fel, hogy én csak én vagyok, ne térj testembe vissza!

Hisz nem vétettem ellened Olyan hegyóriásnyiit, amekkorát ma szenvedek, ha rám iszonyod ásít.

Hadd lássam inkább a jelen barázdált s gyermefcarcát.

Ki rabként győzködtél velem, te légy most a szabadság.

Hadvezér — megnyúlt ábrázattal

iBgyes történelmi eseményekhez, személyekhez évszázadokig tartó legendák, sumimás ítéletek fűződnek, övezi óikét sár vagy dicsőség, ez az ítélet beivódlik a közösség tudlatálba. A történelem ma már nem perlekedik, a történészek sem, csupán pontosabb és hitelesebb képet akarnak rajzolni múltunk nevezetes alakjairól. Nagy Lászlónak asz utóbbi két hónapiban két ilyen „perújító” könyve is megjelenít. Az egyik az „öreg” I. Rákóczi Györgyiről ad új képet, címe A „Bibáliás őrálló” fejedelem. I. Rákóczi György a magyar históriában. Nagy László szerint I. Rákóczi György méltó utóda volt Bethlen Gábornak. Podliitilká- ban ugyan nem olyan tehetséges, gyors döntésű és kockázatot vállaló, minit nagy elődj e, de gondosabb és szorgalmatosad gazda, aki sokat szenvedett népét mindenekelőtt gazdaságilag, kulturálisan emelte fel. Többet ért «ä a békekötésben, miint a háborúban, az uralkodása alatt érte el Erdély politikai és gazdasági stabilitásának csúcsippnítját, noha államférfiként nem volt olyan tehetséges, mint Bethlen, de következetességével szinte mindig elérte célját.

összeszámolni is bajos volna, nemzeti történelmünk hány alakjával bánit el igazságtalanul az utókor, a közvélemény, de aligha van még egy olyan család, mélyet alaposabban paremtált volna el a történelem. mint a Báthoryak. Nagy László

négy Bálthoryról terjesztett elő périra tot a Kossuth Kiadónál megjelent A rossz hírű Báthoryak című művében Anna, a „vérfertőző, gyermekgyilkos, boszorkány”. Gábor, az „Erdélyi Casanova”, Zsigmond az „Őrjöngő zsarnok” és Erzsébet, a „csej- tei szörny” — tisztázó iratának szereplői. Közülük talán Báthory Erzsébet a legismertebb, annál is inkább, miivel híre országhatárainkon is túljutott, s kedvelt alakja lett illegális vagy legális horror-porno filmeknek, zúg-videokazettáknak. A leszbikus őrülit, a szadista szkrizofén. a szexuálisan aberrált, a vérszívó orgiák hősnője címeket aggatták rá közel három évszázada. Nagy László ismét elővette a történelmi dökumentuimokat, s a több évszázados pert ugyancsak gyanúsnak találta. A vád agyonlkínizott tanúit ugyanis rögtön az ítélet meghozatala után minit tettestársaikat azonnal ^ kivégezték. A vád az volt, hogy Báthory Erzsébet férje, Ná- dasdy Ferenc halála után vérben mosdott és fÿrdôtt, miivel úgy hitte, ezzel fiatalíthatja -. magát. Nagy László azt állítja, hogy legközelebbi rokonai vádolták ezzel, csupán azért, hogy a felségárulás vádja alól kimentsék, s ily módon a család hatalmas vagyona ne kerüljön Habsburg-kézre. Azok a források, amelyekből' a vérszomjas vad Báthory Erzsébet alakja közismertté lett, nem mondhatók éppen tudományos értékűnek.

Sóvágó Frigyesről, a Központi Rézgyár igazgatójáról mindenki tudta, hogy hosz- szú évek óta szorgalmazza a felduzzadt létszámú Állami Réztröszt megszüntetését. Különböző fórumokon pontos számadóitokkal, megalapozott tanulmányokkal bizonyította, hogy a tröszt irányító szervként nem tölti be hivatását, az élet realitásaitól elszakadva gyártja érthetetlen szövegezésű rendeletéit, direktíváit, amelyek csak hátráltatják a vállalati munkát, nem beszélve arról, hogy a tröszt fenntartása óriási ősz- szegeket emészt fel.

Véleményét elmondta

szinte mindenkinek: rádió- riporternek, miniszternek, gázóra-leolvasónak, közlekedési rendőrnek, kabinosnak, borbélynak, szociológusnak egyaránt. S amikor végre megszületett a döntés, hogy, a trösztöt felszámolják, sokan gratuláltak Sóvágónak, mert úgy érezték, hervadhatatlan érdemeket szerzett a tröszt megszüntetését célzó küzdelemben. Nem csoda hát, hogy Sóvágó napokon, heteken át úgy járkált mindenfelé, mint egy győztes hadvezér.

Aztán egy szép napon hivatott, és megnyúlt ábrázattal közölte:

— Baj van, Somoskám, nagy baj. A tröszt alkalmazottjai közül cégünknek öt embert kell befogadnia: egy osztályvezetőt, három főelőadót és egy szakértőt. Világos?

— És miért baj ez?

— Mert a tröszt jó képességű embereit a különböző szervek már szétkapkodták. Nekünk csak a maradék jut, sajnos. Somoskám, legyen szíves, dolgozza ki, milyen beosztásokba tudjuk ezeket a jövevényeket elhelyezni.

Munkához láttam. Mivel új osztályt nem szervezhettünk, a nyolcadik variáció az volt, hogy Szepctneki, a tröszttől jött osztályvezető naponta kettőtől ötig irányítja a szervezési osztályt, Gombos, az eredeti osztályvezető pedig délig dirigál. A terv hallatán Gombos azzal fenyegetőzött, hogy feljelent bennünket a munkaügyi bíróságon, így aztán ez az elgondolás is kútba esett. Volt olyan elképzelés, hogy Kancsámé a fejlesztési osztályról korkedvezménnyel nyugdíjba vemül, kollégáját, Balázsovics Janót pedig elküldjük szak szervezeti iskolára, ezáltal az új főelőadók számára félszabadul két státus, de sajnos minden maradt a régiben. Kiderült, hogy az idén a

szakszervezeti kurzuson már betelt a létszám, a Kancsár- né pedig még csak most tölti be a negyvenedik életévét. Ügy volt, hogy a harmadik főelőadó a szállítási osztályra kerül, de az üzemorvos kiszúrta, hogy színvak a pasas, jogosítványa sincs, s a kijzületi telefonkönyvet nem tudja megkülönböztetni a vasúti menetrendtől. A szakértőnek felajánlottunk egy állást a piackutatóknál, de nem állít kötélnek, mondván, világéletében pénzügyi, számszáki rendeletekkel, végrehajtási utasításokkal foglalkozott, különben is szívesebben vezetne egy KISZ- klubot. Sajnos, ezt az utóbbi ötletet sem tudjuk megvalósítani, mert a szakértő már elmúlt 55 éves, s különben sincs KISZ-klub a vállalatunknál.

Ebben a pillanatban az cr helyzet, hogy a jövevényeket ideiglenesen az igazgatói tanácsteremben helyeztük el, így a testület két hónap óla vendéglők különtermeiben, uszodában, sétahajón, kem- pingsátorban tartja üléseit.

Én most készítettem el írásban a tizenhetedik változatot. Ezek szerint a piackutató csoportból osztályt csinálunk. Galambosné lesz a vezetője, aki eddig a személyzeti munkát irányította.

A személyzetis teendőket Léderer kartárs, a titkárság vezetője veszi át. Az ö helyébe megy Haczukáné, az ügyirati osztály irányítója. Haczukáné posztjára Fazekas Ödön, a gazdálkodási osztály vezetője kerül, így végre Sze- petnekinek, a törszttől jött osztályvezetőnek is lesz munkája a gazdálkodási osztály élén. Az egyik főelőadó átveszi a balesetvédelmi ügyek irányítását, a másik egészségügyi középkáder lesz az üzem-pszichológus mellett, a harmadik a panaszirodán kap munkát, a szakértőt pedig — mivel eredetileg kántortanító volt — kinevezzük közművelődési tanácsadóvá.

Az igazgatónak szerettem volna most átnyújtani a legújabb változatot, de a titkárnő közölte: Sóvágó kartárs egy fontos tanácskozásra a minisztériumba ment. Állítólag pontos számadatokkal, statisztikákkal, megalapozott tanulmánnyal igyekszik bebizonyítani, hogy a megváltozott gazdasági körülményeink között igenis szükség van a tröszt irányító szerepére, mert életszagú direktívái, előírásai, átgondolt szövegezésű rendeletéi nagymértékben segítik a vállalatok gazdasági munkáját.

Kiss György Mihály