Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
1984. július 4., szerda Somogyi Néplap 5 Tengeren magyar lobogó alatt Á jelszó: majd meglátjuk Életemben először szálltam hajóra a Földközi-tengeren. Okleveles hajóskapitány vagyok, de nem tengerész. Érthető a várakozás, amikor megtudom, hogy 1983 végétől — tanulmányút jelleggel — két hónapot tölthetek a tengeren. Azzal kezdődik, hogy megkapom a nemzetközi egészségügyi könyvet, s birtokában az oltásokat tífusz, kolera és feketehimlő ellen Ahogy kiheverem, már hívnak is eligazításra. Itt tudom meg, hogy a MAHART Hévíz nevű tengerjárójának fedélzetére szállók majd, várhatóan Spanyolországban. Velem utazik a hajó parancsnoka is,1» kollégáját váltja. Ütitársam Romhányi János hosszújáratú tengerészkapitány lesz; gyorsan összeismerkedünk. Harminckilenc éves, húsz éve tengerész. Sűrű, kemény ember, kitűnő modorú, figyelmes. Megbeszéljük, hogy november 25-én a repülőtéren találkozunk. Az útirány ismert: Budapest — Zürich — Madrid — a Malév járatán. A továbbiak már a tengerész sorstól, az időjárástól, az áruforgalomtól és sok mástól függenek. Az indulás előtti napon telefonértesítést kapok : Madridból helyi légi járaton Barcelonába utazunk, és otit „majd meglátjuk”. Ez a fogalom bevonult az életembe. A tengerészeknél ezt minden elgondolás végéhez hozzáteszik. Az úton majd megtanulom, hogy. mi mindentől függ: mikor érkezünk, indulunk, meddig tart az út, mikor kap levelet a tengerész, mikor telefonálhat haza... Mínusz 17 fokos hideg, zúzmara, szállingózó hóesés, teljes téli hangulat búcsúztat a Ferihegyi repülőtéren. Kényelmesen üldögélünk a gépen, s az Alpok téli látványában gyönyörködünk. Kristálytiszta időben repülünk át a Pireneusok felett. A látvány leírhatatlan. Mégis van időm eltöprengeni azon, hogy nem éppen fontolgatás nélkül született meg az utazással kapcsolatos döntésem. A téli, viharos időszak nem kedvez a hajózás számára. S bár hajós vagyok, ám „édesvízi”. A Dunán, más folyókon és a Balatonon töltöttem az életemet, de az más. A tengeri életet szervezeti és idegi alapon is bírni kell(lene). A tervezett útvonal közelében tartós háború folyik, ott a világ égő kanócos puskaporoshordója. Egészségügyi gondok is adódhatnak. De él bennem a vágy a világ megismerésére, öt-hat mediterrán és trópusi ország meglátogatására aligha adódna más lehetőség. Vonzott a szakmai érdeklődés is ... Madridban szabad a délutánunk. Az ügynökség, amely a» MAHART színeit képviseli, küldött egy tisztviselőt értünk, így lehetőség adódik a városnézésre. Kellemes, 12 fokos tavaszi, napos az idő. Néhány történelmi épület, templom megtekintésére futja a lehetőségből, és a király reprezentációra használt fogadópalotájának megtekintésére. A metropolis az ismert európai nagyvárosok képét mutatja. Jól szervezett a közlekedés, hatalmas a forgalom. Még aznap este egy óra alatt átrepültünk Barcelonába. Itt is várnak minket, elkalauzolnak a Hotel Colonba. A szállóból zakóban, plusz 19 fokos melegben megyünk sétálni, vacsorázni Díszletek között érzem magam. 6—800 éves, modernizált, lakott épületek között járunk. Az utcákon pálmasorok, virágágyak teljes pompában; az emberek úgy öltöznek, mint nálunk májusban. Gyönyörű ősi város ez, ép történelmi negyedekkel. Másnap szabad a délelőtt, alaposabb ismerkedésre is jut időnk. Az emberek nagyobbrészt katalán nemzetiségűek. Barátságosak, tudnak országunkról, láthatóan hozzászoktak az idegenekhez. A felületes benyomás is jelzi az aktív politikai tevékenységet. Pártok, szervezetek, egyházi intézmé- ' nyék plakátjai mindenütt. Látunk egy hatalmas esti tüntetést, sok százezernyi résztvevővel. Egy szélsőbal- oldali szakszervezet a szervezője. A király érzékelhetően népszerű. Modern embernek tartják, hozzákapcsolják a fasiszta állam megszűnését. Nyelvismeret nélkül azonban roppant nehéz volna a sokszínű politikai élet vázlatos át tekin tése is... Másnap a városközpontban levő, 16 sínpáros, föld alatti pályaudvarra megyünk, és 300 kilométert utazunk délre. Castellon la Palma kikötőváros vár bennünket (Folytatjuk.) Pinczehelyi Károly _________TV-NÉZŐ A megméretés eredménye Balladák Erdélyből Ádám Erzsébet előadóestje Bájos és rokonszenves személyiségével, nagyszerű mű- sonválasztásáva! megérdemelten aratott hatalmas sikert Ádám Erzsébet maros- vásárhelyi előadóművész hétfőn este Kaposváron a megyei könyvtáriban. Megérdemelten, annak ellenére, hogy felfogása és stílusa jócskán eltér attól, amit Idehaza megszoktunk. Ahhoz a szóhoz : ballada, a mi tudatunkban az egyszerűség, a takarékosság, a szigorúság fogalmai kapcsolódnak, az erdélyi művésznő azonban már pompás népviseletével és a hangsúlyozottan erős világítással 'is jelét adta, hogy értelimezéstmódja különbözik a nálunk honostól. Ez vált világossá versmondásának hallatán is. Orgánuma eléggé sokszínű ahhoz, hogy a daliban elbeszélt tragédia szereplőit ikülön-külőn megjelenítse, ezzel a képességével gyönyörű pillanatokat szerzett a nagy számú hallgatóságnak például a Barcsai, a Hej páva, a Kőműves Kelemen, a Budai Ilona című ballada interpretálásakor, előadáséiban azonban számos olyan díszítőélemet — féktelen- gyorsítást, meghökkentő lassítást, a hangerő szélsőséges alkadmiazésát, arc- és kézmozdulatot, több mint jelzésszerű támclépést — fedezhettünk föl, mely valószínűleg a hely és idő determináló hatásának tulajdonítható. Az eszközök eme túláradó gazdagságának következtében gyakran elsikkadt a ballada műfajának lényege, a drámaiiság. Egy azonban biztos: nemcsak a sőkait szenvedett szé- kelyslég csupa komorság, csupa derű, csupa szellem népköltészetéből adott emlékezetes ízelítőt Ádám Erzsébet ; estje előadóművészet- történelti bemutató lis voütt. L. A. Megméretett és könnyűnek -találtatott az 1983-as évi televíziós termés Vesz prémben; ezt mondta el Berend T. Iván a szombat esdi egyenes közvetítésben. Az alkotók nagyobb része mintha nem jelenünkben élne, hanem múltunkban, vagy egy képzelt időben. Igaz, a díjeső perelt a zsűri mondandójával. De áki végignézte a múlt hét veszprémi verseny-programiját, alighanem a szavakkal, s -nem a díjakkal ért egyet. Tény, hogy a fél- klasszikus Papucshős — Németh László drámája — díját érdeméit, de tallán a fődíjat mégsem; ez egy olyan alko-tá-st jobban illetett volna, amely, hogy úgy mondjam, kiborít bennünket. Csakhogy ilyen nem akadt. Mert bár László-Bencsik Sándor piaci maffiatö-rt éne- te megannyi hiteles részletből áll össze, egészében azonban inkább szicíliai helyszínen érzem valóban reálisnak. A Kapás Dezső forgatókönyvéből készült Vereség — melyben a Proli- történet anyájára is ráismertem, ezúttal Csomós Mari alakításában — szintén tele van- kitűnő részletekkel, egészében azonban csak jó osztályzat óit kaphat. S milyen igaza volt Berend T.- nek, amikor felhívta a figyelmet: eluralkodik a zenés műfaj, az operett, sanzon- est, tévés „lektűr” ... Ami i-gaz, az igaz, ez legalább professzionista szinten, lásd a Törőcslilk show-t, a Hámori Ildikó-, a Psota- vagy a PaiudiltsHműsort ! Kedvezőbb hírek érkeztek az idén bemutatandó tévés alikotásőkról, különösen Gal- góczi Erzsébet kisregényének filmváltozatáról'. Kíváncsian. várjuk, s reménykedünk .., És addig? Vigasztalódunk azzal, ami van. Például a Szép Ernőre emlékező Üri- emberak vagyunk összeállítással. Tényleg kedves, igazán szépemös jelenetsor kerekedett a novellákból. A csöndesen divatos, majd feledett szerző százéves lenne. Költő volt . prózaírőként, színpadi íróként is — ezt is bizonyította Kalmár András rendezése. S számomrá megbizonyította azt is, -hogy valóban ott volt művészetében az abszurd csírája, -gondoljunk csak az öld meg magad című kis remeikre, melyet Bilicsl Tivadar tett emlékezetessé. De a máslik miniatűrben, a Táncosnőkben is ott vibrált a groteszk lángocskája ... A Feűvonáslköz t-ragiikomilkumát egy kevéssé foglalkoztatott színésznő, Bőd Teréz alakítása mutatta fel. Szóval, lélekben dör- zsalgettem a kezemet elégedettségemben, mígnem rátévedt a szemem a műsorújságban az alsó sorra. Az összeállítás 1973. október hetedikén szerepelt először a képernyőn ... Kissé más a leányzó fekvése így, nemde? A hét riportjai közül a pálma — s remélem egy nívódíj a legközelebbi ünnep előtt — a Panoráma jugoszláviai dofcumen-tumflilmjéé, melyeit Popovics István és Kalmár György riporteri közreműködése s a meg&zó- laltatott-ak nyíltsága, s a látnivalók színessége tett jelentékennyé. Vártam a Pafufton krónikát, hogy hírt adjon a környező megyékről, és So- mogyról is. Egyre belteçje- sebb azonban-: a keszthelyi kollégiumi Apáczai Cser-e- eplizódon kívül csak a Tájoló' tekintett ki más vidékre. Bizonyságul sorolom a témákat: megemlékezés a zslidóüldözés pécsi eseményeiről, kiállítás Eszéken baranyai termékekből, madridi díj a Sopiana gépgyárnak és a szigetvári cipőgyárnak, nyélvvizsgallehető- ségek Pécsen, 25 éve építettek először tévétomyot a Mjsina-tetőn, Füzes János és a Sorstársak kitüntetése, egy vékényi ebtenyésztő oroszlánjai- .., Itt az idő, hogy a műsor címét Baranyai krónikára változtassák szerkesztői. L. L. SÍRNI ÉS NEVETNI Beszélgetés Bacsó Péterrel « A tanú és a Tegnapelőtt című film után Bacsó Péter ismét az ötvenes évek időszakából forgatott filmet, Te ronüyos élet címmel. Alkotásai közismerten sok vitát keltettek, de a rendezőt ez nem sérti. Mint mondja: „Nem akarok megdönthetetlen igazságokat kimondani Provokálni akarok, s nem hivatalos bölcsességgel békíteni.” — Sokan bírálták azért, mert groteszk elemekkel ábrázolja társadalmunk fejlődésének ezt a kezdeti, ellentmondásoktól sem mentes szakaszát. Mi erről a véleménye? — Valószínűleg azért van így, mert Magyarországon nem szoktak hozzá az emberek ahhoz, hogy félelemmel és megaláztatásokkal teli helyzetek fonákságain egyszerre nevessenek és sírjanak. Sokaknak idegen az az ábrázolásmód, amely a mulatságos és a torz, ijesztő elemeket természetesként kezeli. Pedig a valóságban jól megférnek egymás mellett. A Te rongyos élet című filmemben: arra törekedtem, hogy a nézők az egyik pillanatban kacagjanak, a másikban összeszoruljon a torkuk. — Mi indította új filmje elkészítésére? , — Ma közismerten a nemzeti egység megteremtése a célunk. Épp ezért kötelességünk szólni az ország, az új rend építése közben elkövetett hibákról is. Abban az időben emberek tízezreit érintette a kitelepítés, melyről a film cselekménye szól. Demokratikus érzelmű állampolgárok, kisemberek is közös táborba kerültek arisztokratákkal, gazdag gyárosokkal. Sokan kételkedni kezdtek, akik hittek az eszmék tisztaságában és a társadalmi célkitűzések igazságában. Tanúja és résztvevője voltam ennek az ellentmondásos korszakinak.. — Nemrég azt nyilatkozta, hogy nem akar többé filmet készíteni az ötvenes évek eseményeiről. A Te rongyos élet lesz tehát az utolsó? — Komolyan gondoltam. Most úgy érzem, nincs több mondanivalóm arról a korszakról. ■ — Tavaly novemberben Angliában, Yorkshire megye öt városában vetítették két filmjét, és utána beszélgetett az ottani közönséggel. A Tegnapelőtt és a Forró vizet a kopaszra című alkotásokat tetszéssel fogadták a nézők. Különösen az önkritikus, merész hangvételért dicsérték. — Valóban. De az is az igazsághoz tartozik, hogy azok, akik eljöttek a vetítésre, már régóta figyelemmel kísérték eredményeinket. Nem véletlenül tévedtek be a moziba, hanem készültek rá. — Ez nem kisebbíti a sikert. — Tényleg nem. Örülök, hogy külföldön is akadnak olyan emberek, akiknek nem közömbös a mi munkánk. Vendéglátóimmal az idén az egri nyári egyetemen — ahol a magyar film a foglalkozások témája — ismét találkozom majd. Már jelezték, hogy Angliából legalább huszonötén érkeznek. — Készül-e új Bacsó-film az idén? — Ősszel szeretnék ismét forgatni. A film története 1944-ben játszódig, a német megszállás után, egy magyar kisvárosban. De többet egyelőre nem akarok elárulni erről a munkáról, mivel még csak terv, amelynek megvalósítása anyagi feltételektől függ. Itt, a filmgyárban a Dialóg stúdió alkotógárdájának tevékenységét irányítom. Kevés pénzből gazdálkodunk szerényen. Szerencsére az elmúlt esztendőkben takarékosan bántunk az anyagiakkal, így fokozatosan képződött kis tartalékunk, amely átmenetileg segíthet az ilyesfajta gondjainkon. Csík Ibolya
