Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

Somogyi Néplap 1984. július 24., kedd QsportQ BALATQN KUPA Az FTC és a Tatabánya megvédte címét Gólt dob Taga, az Ü. Dózsa gólkirálya a Frankfurt ellen Mind a Tatabánya, mind az FTC megvédte a trófeát, s újra a legjobbnak bizo­nyult a Balaton Kupán. A vasárnapi döntő mérkőzé­seken, a fonyódi sportcsar­nokban jó játékot hozott a három összecsapás. A nők­nél az FTC magabiztosan fektette kétvállra a Hódme­zővásárhelyi Porcelán együt­tesét, a férfiak küzdelme azonban tartogatott izgal­makat. Az első találkozón a Tatabánya legyőzte a Kom­lót, s így eldőlt, hogy a ba­ranyaiak végeznek a ne- gyedif<KHelyen. A kupagyőz­tes személye azonban a kö­vetkező mérkőzés, eredmé­nyétől függött. Mindenki lá­zas számolgatásba kezdett, hiszen a Frankfurt hétnél több gólos győzelme . az NDK-beliek sikerét hozta volna. Az Ü. Dózsának elég volt már a döntetlen is, míg a kis különbségű vereség a Tatabányát juttatta volna nyeregbe Végig fej-fej mel­lett haladt a két együttes a gólszerzésben, s látszott, ' hogy a németek a torna­győzelmet nem tudják meg­szerezni. Az Ü. Dózsa az utolsó percekben „eltakti- . kázta” a dolgot. Igyekezett legalább a döntetlent tarta­ni, s így esett, hogy az utol­só pillanatban a Frankfurt gólt ért el, s ezzel az egy találattal a mérkőzést meg­nyerte. Az ASK Frankfurt csa­patvezetője még a találkozó előtt elmondta, hogy na­gyon elégedettek voltak a körülményekkel, s ezt a „mammuttornát” kiváló al­kalomnak tartották arra, hogy az NDK első osztályá­ban 5. helyen végzett együt­tesükben játéklehetőségek­hez juthattak a fiatalok. Ki­lenc „A’’, „B” és junior vá­logatottjuk nélkül érkeztek •ugyanis Fonyódra. A csa­patvezető egyben ígéretet tett arra is, hogy — ameny- nyiben az időpont megfele­lő lesz számukra — jövőre is eljönnek. A Balaton Kupa somogyi résztvevőinek főként jó ta­pasztalatszerzést. mintsem győzelemsorozatot jelen­tett az erőpróba. A Csurgó és a Nagyatád egyetlen mérkőzést sem nyert, míg a Siófok és a Kaposgép VI. egy-egy találkozót. A nők­nél a Kaposgép VL így a hat csapat közül a negyedik helyet szerezte meg jobb gólkülönbsége révén. A nőknél a sorrend: I. FTC. 2. Hódmezővásárhelyi Porcelán. 3. Szentes. A gól­király Kölelekiné (Szentes) és Hesz (FTC) lett 32—32 találattal. A Somogyból el­származó Hesz Agnes a leg­jobb mezőnyjátékosnak já­ró különdíjat is megkapta. A legjobb kapus Borducz (Hódmezővásárhely), a leg­sportszerűbb csapat az FTC lett. A férfiaknál: 1. Tatabá­nya, 2. ASK Frankfurt, 3. Ü. Dózsa. A gólkirály: Taga (Û. Dózsa) 64 gól, legjobb kapus: Frank Najorka (Frankfurt), legjobb játékos: Kakas (Ű. Dózsa), legsport­szerűbb csapat: Tatabánya. Gy. L. Két újabb győzelem az NSZK-ban Mezey: nagyszerű játék, szép gólok Mozgalmas volt az NSZK- ban portyázó magyar labda­rúgó válogatott hétvégéje: Mezey György „védencei” szombaton és vasárnap is előkészületi mérkőzésen sze­repeltek. Mint arról a szö­vetségi kapitány hétfőn kora reggel az MTI munkatársá­nak telefonon beszámolt, két újabb győzelem került a mérlegre, amelyek közül a francia I. osztályú bajnokság élvonalába tartozó RC Stras­bourg elleni siker igazán szép fegyverténynek számít. Mezey György elmondta, hogy szombaton egy stuttgar­ti másodosztályú együttes volt az ellenfél, az FC Roth amelyet 3:l-es félidő .után 6:l-re vert a magyar váloga­tott, Hajszán, Varga (11-es bői), Preszeller, Csongrádi Esterházy és Dajka góljaival szép közönségsikert aratva. Ezt követően, alig 24 órával később a francia bajnokság­ban 4. helyen végzett Stras­bourg ellen készült bizonyí­tásra a piros—fehér—zöld mezes gárda, 'a francia—nyu­gatnémet határtól alig né­hány kilométerre fekvő Oberkirehenben. Óriási hő ségben, szépszámú nézőkö zönség előitt Dajka mester- hármasával 3:1 (3:0)-ra győ- . zött a válogátott, a Honvéd sokoldalú játékosa szebbnél szebb gólokkal kápráztatta el a nézőket. Ezen a találko­zón a következő csapat kez­dett: Disztl P. — Sallai,Róth Garaba, Varga — Hannich Nagy, Détári — Bodonyi Dajka, Hajszán. A kapitány folyamatosan cserélt, szóhoz jutott még Díszt L., Preszller, Mészá­ros, Csuhay, Csongrádi és Esterházy is. Kitett magáért az együttes, az első félidő­ben jóformán támadni sem hagyta a franciákat, s meg­érdemelten szerzett három­gólos előnyt. A második já­tékrészben valamelyest csök­kent az iram, de a Stras­bourg csak szépíteni tudott. — Hétfőn ismét edzünk majd kedden egy második, szerdán pedig egy harmadik ligás együttes ellen lépünk pályára; remélhetőleg a tú­ramérleg újabb győzelmekkel gazdagodik — mondta befe­jezésül Mezey György szö­vetségi kapitány. 40. — Arra, hogy a mi kis ál­dozatjelöltünk tud ugyan az őt fenyegető veszélyről, de ahelyett, hogy jelentkezne, saját maga próbálja kivéde­ni. Mondjuk úgy, hogy nem megy el a megbeszélt rande­vúra. Ha valami takargatni- valója van, feltétlenül ezt a megoldást választja. Ámbár az is lehet, hogy valóban nem tudja, hogy veszély fe­nyegeti. Zavartalanul jön, megy, eszik, iszik. De hol, az istenért, hol? — Lehet, hogy tanítónő egy tanyasi iskolában. Vagy elvonókúrán van egy szana­tóriumban. Esetleg süketné­ma... — Ne hülyéskedj ... — Hidd el, néha muszáj „ . egyszerűen borzasztó, ahogy tapogatódzunk a sötétben ... A vetítést a technikai al­osztály egyik helyiségében tartották. A vásznon először szokványos strandfelvételek jelentek meg. Csupán annyi látszott, hogy a film készítő­je nemcsak hódolója a női nemnek, hanem szakavatott ismerője is. Amikor örsi Szilvia nyú­lánk alakja megjelent a rög­tönzött moziteremben, feszül­tebbé vált a hangulat. A lány másodmagával jött a kabinok felől, kezükben tás­kát lóbáltak, hónuk alatt pokrócot vagy gyékényt tar­tottak. Először az eget kém­lelték, aztán a füvet vizsgál­ták. Végül örsi Szilvia le­guggolt, és elhelyezte a hol­mikat. Ebben a pillanatban egész közelről látszott. A másik lányt viszont eltakar­ta. Egy újabb, távoli • képen Szilvia az ismeretlen lány hátát olajozta. Ezután helyet cseréltek, s egy pillanatra homályosan feltűnt a másik arc. — Hogy a fene! — szitko­zódott Máté, amikor a te­nyérnyi napszemüveg sötéten villogó üvegébe nézett. — Lesznek még használha­tóbb részletek is — nyugtat­ta meg Szikszai. Az ismeretlen lány tovább­ra is háttal ült. Már az ola­josüveg kupakját is visz- szacsavarta, amikor Máté új­ból megszólalt. — Most majd hasra fek­szik, és süthetjük az egészet. Ebben a pillanatban egy labda repült be a képbe, és nekivágódott az ola­josüveggel bajlódó lány há­tának. Megfordult, és bosz- szankodó arccal nézett a filmfelvevőgép lencséjébe. — A szemüveg — mor­molta Máté mintegy szugge- rálva a vásznat —, az a va­cak. És megtörtént a csoda. A lány mintha hallotta volna Máté megjegyzését, elmoso­lyodott. Letette az olajosüve­get, és levette a szemüvegét is. A labda után rtyúFt, és visszadobta. Ebben a pilla­natban tisztán látszott az ar­ca. Aztán újból felkerült a szemüveg, hanyatt feküdt, és napozni kezdett. — Megállni — kiáltott Kálmán teljesen feleslege­sen, mert a film amúgy is véget ért. — Az utolsó pillanatban — sóhajtott Máté, és meg­törölte verejtékező homlokát. Reggel nyolc órakor Máté asztalán voltak a nagyítások. A százados elgondolkozva nézett az ismeretlen lány gyanútlanul mosolygó arcá­ba. Az egyik képet odaadta Tormásnak. — Ezt képtávírón küldjé­tek el Balatonrévre. Intéz­kedjetek, hogy a Dolina pin­cére is lássa. A nagyításokat szétküldték a szállodákba, pályaudvarra, odaadták a taxisoknak. A nyomozók megkapták az uta­sítást, hogy ha a fénykép ere­detijét meglátják, azonnal vegyék védőőrizetbe. Szikszainak megköszönték a segítséget. A segédoperatőr zavartan mosolygott. — Ha lehet, itt maradnék — kérte Mohai Tibor álmo­san és fáradtan. — Semmi akadálya — mondta Máté, és a fotelra mutatott. Egy óra múlva megérkezett a megyeiek jelentése. A Do­lina pincére felismerte a lányt. 0 volt örsi Szilviával együtt Borbély társaságában. A rádiós szobában vágni lehetett a füstöt. Víg napló- szerűen jegyezte a kocsipa­rancsnok bejelentkezéseit és jelentéseit. Balogh alhadnagy a telefonokat kezelte, Mohai kábultan, de nagy érdeklő­déssel figyelte a számára is­meretlen zűrzavart. — Halló, itt Párduc! Itt Párduc! Párduc hívja Ja­guárt! Vétel! — recsegett az egyik rádió hangszórója. (Folytatjuk.) Aranyérem nélkül Nem termett babér • Grünauban Rendkívül nehéz •reális ér­tékelést adni a magyar válo­gatóit szerepléséről a 'berlini nemzetközt A-kateg óri ás ka­jak-kenu erőpróbán. A tény azonban tény marad: arany­érem nélkül; kell hazautaz­niuk a versenyzőknek, s er­re — nagy világeseményen — az 1976-os montreali­olimpia óta nem volt példa. Igaz, ezúttal a magyaroknak mindig is kedvező 10 000 mé­teres hosszú távokon nem rendeztek .küzdelmeket, azonban a 12 számban élért magyar mérleg — egy má­sodik, öit harmadik, öt ne­gyedük és egy ötödiiik hely — azt mutatja, hogy erősen „átlagos”, mondhatni köze­pes eredmények születtek a többnyire rangos mezőnyök­ben. Mentség, magyarázó körül­mény bőven akad, s ezékikel a korábbi években oly sok szép sülként aratott sportol ók­kal szemben méltánytalan lenne ezeket elhallgatni. Mindenekelőtt : idei csúcsfor­májukat augusztus elejére tervezték, s nem a délutáni, hanem a .reggeli órákra. Grünauban a sorsolás, va­gyis a pályabeosztás sem volt kedvező, a magyarok nagy többsége hátrányoS ..fekvésű” pályákra került. Ami talán nem volt helyes, az az, hogy a magyar csa­patvezetés túlságosan ;s hangsúlyozta ezt a tényt a versenyzők előtt, s ezzel — akarva-akaratlanul — egy 'kocsit előre felmentette őket az esetleges 'későbbi szeré­nyebb helyezésekért. Ami a viszonylag halvány összkép ellenére elismerést érdemel, az a három női egység több mint bíztató tel­jesítménye. Kőbán Riita sze­mélyében olyan vezéregyéni­ség került a -magyar női szakág élére, aki 19 éves kora ellenére mindhárom számiban — egyéniben, pá­rosban és a négyesben is — bármikor képes dobogós ne- lyezésre, s a jelek szerint a triplázás fizikai fáradalmait is bírja. A „nyereség” rovat­ba 'kívánkozik még Rajna András meglepő — s némi­leg szerencsés — harmadik helye a kajak egyesek rövid- távján, s a 'kajaknégyes is szép fegyvertényt hajtott végre ázzál, hogy dobogóra került. Sarusi és Hajdú C—2 500 m-en — a szakemberek szerint — remekül lapátolt, s hogy csak harmadikok let­tek, az az ő esetükben tény­leg a rossz pálya rovására írható. ’ . S a csalódások? Tulajdon­képpen az egész kenu-szatc- ágban bebizonyosodott, hogy egyesben a szakvezetés még nem találta meg a Tataik, Wiiohmannók utódait, páros­ban pediig súlyosan esett lat­ba a megbetegedett Foltán kiesése. A Sarusi, Vaskút!, „alkalmi” páros ugyan nagy nevekből áll, de kellő ö&sze- csiszoltság hiányában ezúttal nem voltak többre képesek. Ami az ellenfeleket illeti, senkit sem lepett meg,, hogy az aranyérmeket — fele-fele arányban — a házigazdák és a Szovjetunió „söpörte be”. Lábtenisz „OB" Siófokon Deák András—Mészöly András (Egyesült Államok, Buda­pest) kettős ezúttal (szemben) nem került dobogóra Szombaton és vasárnap be­népesült Siófokon a tömeg - sporttelep, ahal idén is meg­rendezték Siófok város láb- teniisz bajnokságát, amely a legnagyobb szabású hazai lá'bteniisz-toma, s így akár országos bajnokságnak is ne­vezhetnénk. Sőt méginkább nyílt, nemzetközi bajnokság­nak! Idén ugyan „csak” az évek óta visszatérő külföl­diek indultak, de ez semmit n,em von le a „nemzetközi” jellegből. A nevezők száma mind a páros, mind az egyéni ver­senyben kevesebb voit a ta­valyinál. Általános volt azonban a vélemény, hogy főiként a gyengébbek gyako­roltak önikrlítnikát, s nem in­dultak most, így a színvo­nal inkább magasabb lett, s nagy csatáikban, 'Minimális különbségű győzelmekben dőltek el a tovább jutások. A sportág fejlődését jelzi, hogy egyre kiegyensúlyozottabb a mezőny, s a pillanatnyi for­mának és nem kevésszer a szerencsének is szerepe van abban, hogy ki kerül a do­bogóra. A korábban mindig döntős Deák M.—Hegedűs páros például 'idén először szorult le a harmadik hely­re. A színvonalemelkedést az a tény is jelzi, hogy egy­kori és mai élvonalbeli spor­tolók is indultak. Ott volt Siófokon például a váloga­tott röpiabdás Zoufal (Bp. Honvéd),, a kézilabdás Ke­nyeres, a jégkoromgozó Mé­szöly, valamint ma is aktív labdarúgók, mint például a Vasasból Kuti, vagy a ZTE- bő Galántai. A Somogyiak szép sikert könyvelhetnék el. A párosok küzdelmében még nem ju­tottak dobogóra, de az egyé­niben két 'kaposvári fiú is érmes helyén végzett. Far­kas János ragyogó teljesít­ménnyel a legjobbnak bizo­nyult, Horváth (Mézga) Já­nos pediig a harmadik lett. Eredmények: egyéni (40 ind.): 1. Farkas (Kaposvár), 2. Süket (Budapest), 3. Hor­váth (Kaposvár). Páros (53): 1. Németh—Szentesi (Mis­kolc, 2 Simon1—Novak (Bu­dapest), 3. Berdák—Deme (Miskolc) és Deák M.—He- -, gedűs (Budapest).

Next

/
Oldalképek
Tartalom